Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-25 / 200. szám

Megsúgom Magának ... hogy túlságosan is igé­nyesek vagyunk. Nézem ma egy hete a tv-ben a táncdal­fesztivál döntőjét, s mit ad Is­ten, az eredményhirdetés előtt teljesen jogosan szemembe mondják a képernyőről: ne le­gyek túlságosai} igényes a fesz­tiválon elhangzott számok iránt. Jól mondta, aki mondta! Hát mit képzelünk mi, hogy csupa _ jó táncdalt akarunk! Eléged­jünk meg egy-kettővel! Ügy igazán fesztivál a fesztivál, örüljünk neki, hogy egyáltalán van! Ne legyünk túlságosan igé­nyesek. Itt van például a bé­késcsabai főutca, a Tanácsköz­társaság útja. A Petőfi, illetve a Jókai utca kereszteződésénél lezárták a forgalom elöl, csator­naépítés miatt. Hogy meddig? Röpke időre, mindössze két hónapra, ha közbe nem jön valami. Ha pedig közbejön ... nos, megsúgom Magának, ak­kor nem hamarabb végez­nek a munkával. Ne mondja nekem senki, hogy soká tart ez a csatornalefektetés! Jó munká­hoz idő kell. Ha túl igényesek lennénk, felháborodnánk, hi­báztatnánk az építőket. Nagyon igazgságtalanok volnánk, mint az a kisgyermekes anya, aki meggondolatlanul panaszkodott nekem. Azt sérelmezte, hogy a csatornalefektetés miatt reggel is, este is elmerül a sárban, mert nem csináltak átjárót. Megsúgom Magának, ez már a túlzott igények teteje. Nem ve­zethet jóra az állandó elégedet­lenkedés. örüljünk, hogy épül, szépül városunk. A napokban levelet kaptunk egyik tudósítónktól, aki ügyfél­ként az Állami Biztosító szeg­halmi fiókjában jártas dicsérte az ott dolgozók udvariasságát. Akarva — nemakarva, tudósí­tónk melléfogott. Ezzel a dicsé­rettel. ha burkoltan is. de pél­dát állított más hivatalok alkal­mazottainak. És ha már min­denütt udvariasságot, kedves­séget, segítőkészséget vár az ember, ez már nem más, mint túlzott igényesség. örüljünk, hogy udvarias emberek is van­nak, de mit kell ezt népszerűsí­teni? Megsúgom Magának, a sze­rénység a legfőbb erény. Éppen ezért háborodtam fel, amikor egyik ismerősömet megpillant­va láttam, hogy külföldi sört iszik, potom tizenegynehány fo­rintért. Jó nekem a hazai is — gondoltam, s azt kértem. A felszolgáló majdhogynem a szemembe nevetett. Nincs! Su­gárzott róla a büszkeség, a ven­déglátóipar a legkülönbözőbb igényeket is kielégíti. Nem jó a külföldi tizenegyvalahány fo­rintos sör? Rendben, akkor vár­jak, majd hoznak la Holdról —, a Göncölszekérrel. örüljünk neki. hogy a sör kapható. Mondom, az az egy héttel ez­előtti intelem éppen jókor jött. Szép számmal dolgoznak ná­lunk úgyahogy selejtesen, lé- lektelenül, már összegyűlt jegy­zetfüzetembe egy csomó panasz, s éppen ostorozni akartam a különféle hibákat. De most már nem leszek igényes. Legfeljebb csak az igénytelenekkel szem­ben. örüljünk neki! Vitaszek Zoltán „Mindnyájan elítéljük a háborút!” Egy nap francia fiatalok között Felszálltam az autóbuszukra és az volt az első kérdésük, be­szélek-e franciáiul. Szerettem volna igent mondani a remény­kedő arcoknak, de nem tehet­tem ... Zavarba jöttem: úgy éreztem, ezek után nem fogad­nak maguk közé. Nem így tör­tént. Remekül összebarátkoz­tunk, mire egy városnéző kört megtettünk Békéscsabán. El­énekeltek egy többszólamú, já­tékos francia dalt. Kedvük még sofőrünk bosszúságát is megszüntette, amikor tolatás közben egy ködlámpa befejez­te pályafutását..: A 30 tagú csoport egy köz­kedvelt francia ifjúsági utazá­si iroda szervezésében érkezett 'hazánkba. Tagjai a legkülön­bözőbb ifjúsági rétegek képvi­selői. A franciáik nagy tisztelői a népi hagyományoknak. A csa­bai szlovák tájháziban műértő­ként nézték végig a múlt szá­zad használati tárgyait. Kí­váncsian érdeklődtek a kezdet­leges szövőgép működéséről, a szabadkéményes konyha elő­nyéről, és hátrányáról, a régi szlovák családok hétköznapjai­ról, szokásairól. Daniel — az Orleans megye Académie körzetéből érkezett csoport egyik vezetője — a gyu­lai várban heves beszélgetésbe kezdett egy idős asszonnyal az Szövetkeze! a lakásprogramért 48 lakást adnak át az idén— Közgyűlés Gyomán Ma, pénteken tartja közgyű­lését a gyomai „Viharsarok” Építőipari Ktsz és ezen Gonda Károly, a szövetkezet elnöke szép eredményekről számolhat be a tagságnak. Eredetileg 40 lakás felépítését tervezték 1972- ben és ebből eddig nyolcat adtak át. Megkezdték viszont 35 lakás építését és még további 5 lakást is elkezdenek a második fél év folyamán. Így ebben az évben 48 lakásai készülnek el. Bevételi tervét is teljesítette az építőipari ágazat. A lakásépítések ugyanis a maximált árkategóriába tar­toznak, szemben a szabadáras közületi építésekkel. Természe­tes, hogy a lakásokon kisebb a haszon és ezt a termelékenység növelésével és a munkák gépe­sítésével lehet ellensúlyozni. Gé_ pék beszerzésére a KISZÖV-től 100 ezer forint támogatást ka­pott a ktsz, ebből habarcsszi­vattyút, vakolatsímító-gépet, szögbelövő-pisztolyt és más, munkát gyorsító, könnyítő kisgé­peket vásárolnak. Az építőipari ágazat csökkenő nyereségét a bútorgyártás fej­lesztésével kívánja pótolni a szövetkezet. Tavaly még csak kooperációs partnerként félkész árukat gyártottak, az idei évre viszont — másfél millió forintos beruházással — megteremtették a folyamatos bútorgyártás alap_ feltételeit. Gyártmányaikkal már több kiállításon vettek részt és ezeken a helyeken úgy jellemez, ték termékeiket, hogy ezek a mai lakások olcsó, modern, praktikus kisbútorai. A nagyobb szériaszám bevezetésével szeret­nék tovább csökkenteni az ára­kat és ezzel még nagyobb segít­séget nyújtani az új lakásba köl­tözőknek. j ott kiállított faekéről. Minden- | érdekli őket. Kérdeznek, ele­meznek, összehasonlítanak, nem elégednek meg általános vála­szokkal. A gyulai harisnyagyárbain j végigmentünk a kötőgépek hosszú sorai között. Figyelték a lányok, az asszonyok munkáját, aztán csodálkozva mondták: „Láttuk cigarettázni munka közben a lányokat. Hogyan le­hetséges ez? Levonják-e a bé­rükből ilyenkor a7 állási időt?” Maryvonne és barátnője az orsózóban a különböző anyagok szakítási szilárdságát vizsgálta, Joseé, a bájos néger idegenve­zetőnő a balesetvédelmi tabló­kat tanulmányozta és arról ér­deklődött többek között: „Meg­szervezték-e a pontos védelem- tervet egy esetleges tűzvész idejére?” Ott, a gyárban nem tudtak mindent megkérdezni, ezért a Park étteremben folytatódott a beszélgetés. Mennyi a munka­idő, beleszámítják-e az ebéd­időt. mennyi a minimális kere­set, hogyan befolyásolják a megrendelések a termelést, fe­lelős-e a munkás a gépért, amin dolgozik, van-e bölcsőde, ét­kezde a gyárban, és mennyibe kerül, mennyire ismerik a dol­gozók a technológiát. — kérdé­sek szakadatlanul. Joseé. nem elégedett meg egy válasszal és tovább érdeklődött. „Hogyan fér össze a piac és a szocialista tervgazdálkodás ?” Alig győzte a válaszokat Stein Imre a gyulai Harisnya- gyár főtechnológusa, és a ked­ves kis tolmács, Kelemen Éva. A Gyula és Békéscsaba kö­zötti úton messze csengett da­luk. Nézték a tájat, nézték az embereket, és erről esti beszél­getésünkön megindul tan mond­ták : — Sehol, soha nem ta­pasztaltunk olyan közvetlensé­get, annyi emberséget, amit itt, (Magyarországon. A bizalom, az emberi, baráti légkör ami itt van — egyszerűen megható. Ilyen közvetlenség Franciaor­szágban sajnos el sem képzel­hető az emberek között. Először a francia ifjúság éle­téről folyt a szó. A szabadidő­ről, a lehetőségekről, az érdek­lődésről. A Körös Szálló egyik szobájában ültünk. Kinek hol jutott hely. Catherine, Domi­nique, Janine, Jean-Claude T., Maryvonne, Joséé, Gérard és a ,többiek. Róbert László franciaországi tv-sorozata jutott eszembe, a „Milyenek a franciák?”. Ott is így ültek a szobában, ugyan­ezek az őszinte, gondolkodó fiatalok: — Az a probléma, hogy a kisebb gyermekeknek egyáltalán nincs megszervezve Franciaországban a szabadide­jük. Ezt a munkát nem fizetik meg, .önként pedig kevesen vállalják, mert mindenki sza­bad akar lenni a vasárnapokon. Ezért csellengenek a gyerekek és drága s a művelődés. Az idő­sebbek már szeretnek egyedül lenni, vagy szűk baráti körben töltik ei az időt. Házasnágkötés után pedig legtöbben „tv-rílér- gezést” kapnak, elmennek en­ni a mamához, vagy táncolni valahová. — mondják. Amikor közéleti szereplésük­ről, politikai állásfoglalásuk­ról érdeklődtem, nemigen nyilat­koztak. Közülük ugyanis még senki nem tagja egyetlen ifjú­sági szövetségnek sem, noha Franciaországban rendkívül sok szervezetük van. A Kommunis­ta Ifjúsági Szövetségtől a leg­különbözőbb vallási ifjúsági szövetségekig. Most azért jöt­tek hazánkba, többek között, hogy tanulmányozzák a magyar fiatalok közösségi életét. Nem tudni még, viszatérve melyik szervezetnek lesznek tagjai, de talán a hazánkban szerzett jó tapasztalatok segítenek majd ezt eldönteni, és a francia Kom­munista Ifjúsági Szövetség ta­lán velük is erősödni fog. Akikkel beszélgettem. azt mondták, eddig még nem fog­lalkozták politikával, de mind­nyájan elítélik a háborút! Nem gondoltak arra. hogy ez az állásfoglalás már politizá­lás . . ; j Réthy István 4 1978. AUGUSZTUS 85. 22. Most kezdi fröcskölni a szót. A legmocskosabbakat. S olyan fehér, mint, a vászon, az ábrá­zata. De köztünk van a konyhaasz­tal. Nincs időm félni. Érzem ma­gamban, hogy nem félek. Ne­kem van igazam. Figyelem a kést tartó kezét. Belém villan, hogy milyen hülye voltam, a padláson hagytam a géppisz­tolyt, azzal féken lehetne tar­tani. Mikor sújt felém, elugrok. Részeg lehét, mert nekiesik a pad végének, onnan vágódik vissza. — Ide mertél gyónni! — ezt mondogatja. Gombóc támad a torkomban. Hülyeség, de: sírhatnékom van. Jót akarok, s ez a hála. Közben kerülgetjük az asztalt: ha ő emerre, én arra. — Nem érti, hogj' mindent el fog önteni a víz? Nem hallja csak mondja a magáért. S próbál fölmászni az asztalba. Ugranom kellene, de nem megy. Csak húzódom a sarok­ba. A dühe ment meg. Hogy nincs türelme egészen föltérdelni. Fektéből dobja előre magát, célt téveszt, a kés hegye a falba vá­gódik, megbicsaklik, ki a kezé­ből, a támla mögé esik. De a másik keze elér. Belém- kap. S ahogy ugranék, a súlya visszaránt. Leesünk az asztal alá, fájdalmasan megütöm a vállam. , Még most sincs harag ben­nem, nem is fogom fel, hogy az életemet akarja. Ki akarok keveredni a sötétből, az asz­tallábak s az öreg csáp$>ló keze közül, amely a zubbonyomat tépi. Rúgok, hányom-vetem ma­gam. A zajban, amelyet csa­punk, hallok valami süvítést, de elnyomja a nyögés, a lihegés, a kiabálás — mert már én is kiabálok, megfeszülve vonszo­lom kifele magam, de vonszo­lom magammal az öreget is. így esünk ki hirtelen a kony­ha közepére. S ha verekszünk is — de test-test ellen. Egyszer le tudom rúgni ma­gamról, de közben megkarmol, s ahogy a sebbel megvérződő ujjaimra nézek, időt kap, me­gint rámveti magát. Nehéz, mint a föld. Bénítóan erős a fogása. Érzem, hogy gyengülök. Ma nyílik a nemzetközi szőlészeti és borászati kiállítás és vásár Csehszlovák, osztrák, francia, holland, NSZK-beli, olasz, svéd és magyar kiállítók vesznek részt a pénteken a mezőgazda- sági kiállítás Albertirsai úti te­rületén megnyíló nemzetközi szőlészeti és borászati kiállítá­son és vásáron, amelyet az I. Borvilágverseny alkalmából ren. deznek meg Budapesten — je­lentette be Szőke Mátyás, a MÉM kiállítási iroda igazgatója csütörtöki sajtótájékoztatóján. A kiállítás — amelyen a legkorsze. rűbb hazai és külföldi szőlészeti­borászati gépeket, fa'szerelése- ket mutatják be — nemcsak a szakembereknek, a kiskert-tulaj­donosoknak, hanem a vásár látogató nagyközönségének is ér. dekes látnivalót, programot kí­nál. A vásár 600 négyzetméteres főpavilonjában megtekinthetik a borvilágversenyre benevezett bormintákat, valamint a szőlé­szeti és borászati témájú régi­ségeket, történelmi nevezetessé­gű tárgyakat, eszközöket és mű­vészeti alkotásokat. Szőlészeti témájú nemzetközi bélyegkiállí­tás is nyílik, ezenkívül nemzet­közi szakkönyv kiállítás anya­gával1. ismerkedhetnek meg a Iá. tógatők. A kiállításra vidékről feluta­zók részére a MÁV 33 százalékos utazási kedvezményt biztosít. lótisztító cymatoa A Bajkál-tó környéki lakók már régen tudják, hogy a viág- nak talán a legtisztább vizét a Bajkál-tóban találni. Ez az ér­dekes természeti jelenség felkel­tette a biológusok figyelmét is, akik megállapították, hogy a kristálytiszta víz a pöttyös cy- matoának köszönhető. Amíg a nyár tart, a tó vizét szüntelenül „átszűri” a pöttös cymatoák őri. ási tömege. A szabad szemmel nem látható kis organizmusok azokat a parányi szervezeteket pusztítják, amelyek előidézik a vizeik zavarosságát. A cymatoát, ezt a fáradhatatlan tótisztogatót más vizekben is szeretnék meg­honosítani, az erre irányuló kí­sérletek azonban eddig sikerte­lenek voltak. Kiderült, hogy a pöttyös cymatoa „finnyás ter­mészet” ; makacsul ragaszkodik eredeti otthonához, a Bajkál-tó- hoz. Hangos zúgás van a fülemben. Ahogy a képembe markol, az annyira fáj, hogy belemarok a kezefejébe. Ordítunk mindket­ten a fájdalomtól. Kétfelé esünk, de én járok rosszabbul, mert arcra esek, s ő elkapja a torkomat. Fény gyullad a szemem előtt, hogy szinte belevakulok minden porcikám megfeszül, hogy ki­tépjem magam a szorításból, tá- togok a kezemmel, az ordítás, amelyet elszorít, szétveti a tü­dőm, vízhullám csap az arcom­ba és megtölti a szájamat, meg- rendü't alattam a vertföld padló, egész testem vízben ázik... ...vége. Vége a szorításnak. Elereszt. Vízben fekszem. Káprázó sze­mem előtt víz fut, jéghideg, szennyes víz. Ez a halál? Tagolatlan ordítást hallok. Az öreg Bibók. Futni akar, Fröcs­köl a lépése nyomán. Épp ak­kor nyitja meg az ajtót, amikor megpróbálok föltápászkodni. A beömlő víz mindkettőnket leüt a lábunkról. Az udvar helyén, a völgy he­lyén egybefüggő, mozgó szürke­ség. Térdig vízben állok fel, s még mindig nem jut el az agya­mig, hogy ez... Rettenetes, jajgató állat-üvöl­tés. Bele kell rázkódni. Az öreg megint kifele rohan, álkor éri a házat a következő lökés, hogy belenyögnek a fa­lak, s a tornác előtt összeros- kad az óriási tüzelő-máglya Az öreg elesik a tornácon, kiabá­lása bugyborékolásba fúl. Ahogy uténavetem magam, az ágyéko­mat úgy éri a jéghideg víz, mintha bárddal metszenének

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents