Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-25 / 200. szám

Munkásszülők gyermekei a kollégiumokban —Túljelentkezés az egyetemeken—

Folyik a fellebbezések elbírálása

Előzetes adatok szerint szép-, tember 1-én az általános isko- j Iák első osztályaiba 130 ezer kisdiák ..vonul be”. Különböző j típusú középiskolák első évfo- j lyamaira több mint 55 ezren: iratkoztak be. A gimnáziumokban 26 862, a szakközépiskolákban 28 279 fiatal folytatja majd tanulmányait. A középiskolákba felvett tanulók soraiban a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya több mint 56 százalék. A középiskolákban a tervek szerint szeptember 1-én 1 069 új első osztály nyílik, ebből 808 a gimnáziumokban, 861 pedig a szakmai jellegű középiskolákban. A középiskolai kollégiumokban egyébként 10 339 diáknak jutott hely. Az első osztályos kollégisták 71,4 százaléka munkásszülők gyermeke.

Augusztus utolsó hetében véget ér a pedagógusok nyári vakációja is. A nevelőtestületek kollektíváinak tagjai egy héttel tanévkezdés előtt hozzálátnak az oktatási előkészületekhez. Az igazgatók döntése alapján a következő napokban megtartják a tanévelőkészító értekezleteket, amelyeken a pedagógusok megtárgyalják a tanulók túlterhelésének enyhítését célzó irányelveket.

A szeptember 1-i tanévnyitó ünnepségeket követően, 2-án lesz az első tanítási nap.

A „második lépcsőben” szeptember első felében benépesülnek a főiskolák, az egyetemek is. Az új tanév nappali tagozatain mintegy 14 500 első éves kezdi meg tanulmányait. Az egyes karok felvételi bizottságai döntöttek arról, hányán és kik kezdhetik meg tanulmányaikat az 1972/73-as tanév elején, továbbá, hogy kik nyernek előfelvételi az 1973/74-es tanévre. A műszaki egyetemek nappali tagozataira például 4 907-en adták be pályázatukat: összesen 2 085 diákot vehetnek fel. Az orvostudományi egyetemekre együttvéve 3 710-en felvételiztek, 1 240 lesz az első évfolyam végleges létszáma. Többszörös volt a túljelentkezés a tudományegyetemek különböző fakultásaira: a nappali tagozatokon együttvéve 7 408-an adtaik számot tudásukról a felvételi bizottságok előtt, közülük az idén 2 165-en lehetnek majd első évesek.

Két héttel ezelőtt megkezdték az egyetemi, főiskolai fellebbezések elbírálását az ország felsőoktatási intézményeiben, illetve a felügyeletet gyakorló minisztériumokban. (MTI)

Jól sikerült bemutató Nagyssén ásón

Az ÁFÉSZ nőbizottságának kezdeményezésére jól sikerült kozmetikai és mosószer-bemutatót rendeztek Nagyszénáson. A Park-éttermi rendezvényt — melyet arcápolási bemutató követett —, a község valamennyi nőbizottságának titkára megtekintette. A megjelentek miközben elismerően mondtak véleményt a rendezvényről, többen szóvá tették, hogy miért nincs Nagyszénáson kozmetikus. Kérték ugyanakkor az asszonyok, hogy legközelebb vásárlással ] egybekötve rendezzenek ilyen és hasonló bemutatókat.

A kozmetikai- és mosószer- bemutató divatbemutatóval zárult, melyen a békéscsabai Balassi Művelődési Ház zenekara és szq'istái adtak egész estét betöltő műsort. A divatbemutatón az ÁFÉSZ áruházának ruháit mutatták be.

belé. Alig érem el Bibókot, tépi magát a kezemből: — Az állatok!

Harsog körülöttünk minden, én ezt nem képzelhettem hogy ilyen zaj lehet, süvítés, szisze- gés, igen, az állatok is rémü- letes hangokat adnak, az istálló valamivel lejjebb van, ott már torkig érhet, de nem lehet odamenni, rohan a víz mindenfelé, már derékon felül ér nekem is, most ébred az életösztönöm: — A padlásra! Hallja? A padlásra!

A kamrában ahogy nyitom az ajtót, a vízzel együtt ismét elesek, minden csuromvizes rajtam, de el tudom kapni a fakorlátot, s végre kivergődök, Bibok bácsival együtt. Felkecmergünk, lihegve roskadok le a kukoricára, érzem a por- és egérszagát.

Künnről mindent, a víz süketítő bömbölé.sét is túljajgatják a jászolhoz láncolt állatok, nememberi fájdalom- és félelem-kórus. Mellettem csapzott szürke fejét öklei közt gyúrva zokog az öregember

Mielőtt elirtózhatnék önmagunktól, akik talán megmenthettük volna a jószágot, olyan ütést kap a ház, hogy meginog bele, oldalt, a tetőnél, egy recs- csenő gerenda mellett törik a cserép, s megjelennek előttem, a jégtáblák a folyamban, ahogy egymásra torlódtak, igen, ezek most jönnek, úsznak az árral, mint a torpedók, vágódnak abba, ami előttük áll

— A jég! — ordítom az öreg fülébe.

Kábán emeli a fejét, ekkor megint kapunk egyet, ismét ropogva hullanak le a cserepek, • a résen besüvít az árvíz hangja, ! mint a szélvihar, s csikorgó : hangok hallatszanak. :

— A kéményhez! — rántom S

föl a vénembert. :

Odavonszolódunk. Ha a ház : nem is, tán ez kitart.

Tudatára ébredek annak, hogy ■ nagyon fázom. :

— Nem tudnánk tüzet esi- j

nálni? — Tűz kellene, hogy ■ megszárítk?>zzunk, jelnek se 5 rossz. Lám, fog már az agyam. : Az öreg szeme most kezd tisz- ■ tulni, furcsák könnyben ázott ■ pillái. *

A gyufám elázott, nyilván az : övé is. Honnan lehetne szerez- ■ ni? :

Lepillantok a padlásfeljárón: ! jó fele-magasságig áll benn a s víz, felszínén mindenféle kam- • raszemét, hagyma, krufnpli, S üvegek, ide-oda utazik, itt már j nem lehet lemenni, csak úszni : lehetne. :

— Lemék — mondja az öreg, ■

de megtorpan a látványtól. • Mégis lehajol kihalászik vala- j mit. :

— Mi az, petróleum?

— Pájinka. :

Állunk egymás mellett, s •

most ébredünk rá, mi is tör- • tént köztünk. Hogy kije-mije ; vagyunk egymásnak. De éz már • nem számít. :

— No, igyon — mondom neki. * Az övé, meg idősebb is.

Iszik aztán átadja a palac- : kot. Meghúzom, tetőtől-talpig • megráz, de jó tüzes, égeti a tor- • komat meg a gyomromat.

— Le kéne vetni — a gön- i

cöt — mondom. •

(Folytatjuk) :

Vizsgálatok a könnyűipar munkaerőhelyzetéről

A könnyűipari rekonstrukció megvalósulásának egyre inkább meghatározó tényezőjévé válik a munkaerőhelyzet, vagyis az a fő kérdés: lesz-e, aki munkára fogja az új gépeket, berendezéseket? A munkaerőhelyzet tendenciáinak „tettenérésére” a közelmúltban felmérés készült a Könnyűipari Minisztériumban. 1971 és 1972 első hat hónapjának tapasztalatait vetették egybe. Megállapították: a könnyűipari munkáslétszám egészében véve tovább csökkent, de ezen belül lassult a kilépések üteme.

Az ágazatban az átlagos állományi létszám 1971 első hat hónapjában 468 805 fő volt, és ez az idei esztendő első felére 453 744-re csökkent.

A fejlesztést szolgáló lét- szamnövelési elképzeléseket eddig nem sikerült megvalósítani. Egyedül a kötszövőipar tudtál a munkások létszámát mintegy!

500 fővel növelni. Ez egyébként igen kedvező ja’enség, miután a kötszövőipar a negyedik ötéves terv legdinamikusabban fejlődő textil-iparága. A textilipari munkáslétszám alakulása azon. han általában, de különösen a pamutiparban kedvezőtlen. És a ruhaiparban is lényegében az előző évi szinten áll a létszám. Tovább csökkent a munkások létszáma a cipőiparban és a bútoriparban is.

Mivel a vállalatok által tervezett mértékű létszámemelkedés problematikusnak látszik, most szélesebb területen folytatják a vizsgálódást. A munkaerőhelyzet területi elemzése elsősorban Budapest, Győr és Szeged térségére terjed ki. Az esetleg szükségessé váló központi intézkedéseket az 1973. évi tervekkel kívánják egybehangolni a Könnyűipari Minisztériumban. (MTI)

Gyomai

sikersorozat

Debrecenben

Augusztus 18 és 20 között rendezték meg Debrecenben az idei kelet-magyarországi Néptáncfesztivált. amelyen a gyomai Körösmenti Szövetkezeti Táncegyüttes is részt vett. A seregszemle első napján tartották a legszebb folklórruhák versenyét melyre 30 ruhával neveztek be. A közönség és a zsűri szavazatai alapján az első díjat a gyomaiak „kékfestő” ruhájának ítélték oda.

Az augusztus 19-i versenyen a Körösmenti Szövetkezeti Táncegyüttes sok hazai neves tánckar között a második helyezést érte el.

Az utolsó nap eseménye volt a szólótáncosok versenye. A gyomai csapatot Csapó Béla és Gyalogh László képviselték, pásztorbotoló táncukkal szintén másodikok lettek.

Icu, a növényvédő agronómus

Tóth Ilona- f 1

val nagyon ne- ]\ok ----- diplOmaVCtl ----- tSZ-Oeil

h

ezen tudtuk «

„találkához” — egyeztetni ráérő időnket. Pedig tulajdonképpen nem is tartozik azok közé a tsz-ben dolgozó fiatal dip’omás nők

közé a megyében, akik a megyeszékhelytől túlságosan távoleső vidéken telepedtek le. Hiszen a békéscsabai Magyar—

Csehszlovák Barátság Termelő- szövetkezet agronómusa. De nem a „városban” lakik, hanem „kint”, Csabaszabadihan. Tanyán.

A Csabára vivő 15 kilométeres utat azonban nagyon ritkán „koptatja”. Legfeljebb olyankor, ha nagyon fontos elintéznivalója akad. Valami hivatalos ügy, ami a megyeszékhelyre szólítja. Mint például most hétfőn is, amikor végül is azután, hogy én többször is kerestem, ő talált meg engem a szerkesztőségben.

Megmutattam neki azt a leve. let, amit aznap kaptam Med- gyesegy házáról, egy egyetemi hallgatónőtől, aki szerint a múlt héten Magdiról, a sertéstelep vezetőjének helyetteséről szóló cikkemben félrevezettem az olvasókat. Ugyanis azt írtam, hogy a szakosított áVattenyésztő-telepekről az Agrártudományi Egyetemen a hallgatók — eleddig — szinte semmit sem tanultak.

Mert hogy ez képtelen kívánság is lenne.

— A levél írójának abban igaza van, hogy valóban képtelenség a szakosított telepeken meghonosodott valamennyi technológiát egy általános képzés keretein belül oktatni — szó1, kertelés nélkül, szinte le sem téve a levelet Tóth Ilona, akit Csaba- szabadiban mindenki csak Icu- ként ismer. *Nem csoda, amióta él; csabaszabadi. Csak arra a néhány évre szakadt ki az otthoni környezetből, amíg főiskolára járt. Akkor viszont jó messzire került: az Agrártudományi Főiskolát az 1964-es érett, ségi után Mosonmagyaróváron végezte.

— Az azután megint más kér. dés, hogy mostanáig az agáregyetemeken, főiskolákon a szakosított állattenyésztői telepekről még általánosságban sem esett sok szó. És más kérdés az is, hogy mi az, amire az egyetemen felkészítik a diákokat és mi az, ami az életben, a gyakorlatban vár rájuk — folytatta Icu.

— Ugye én is általános agrár, mérnöki képzést kaptam. Hazakerültem édesapám tsz-ébe, mint friss diplomás. 'Ügy fogadtak, mint aki — mert magasabb iskolát végzett — mindenhez ért. Tanácsokra, útmutatásokra szorultam volna, ehelyett arra vártak, hogy intézkedem, sürgök- forgok, irányítom a munkát, akár egy tízéves gyakorlattal rendelkező főagronómus.

— Teljesen magamra maradtam a legnehezebb időszakban, éppen akkor, amikor, hogy gyö. keret verhessek, mint az éltető vízre, úgy lett volna szükségem egy-egy jó szóra, segítségre.

— Ügy érzem még ma is, hogy a „kintiek”, a földeken dolgozók azok, akik hamarabb befogadtak. Talán, mert hogy közülük vagyok egyiknek a lánya. Tíz beosztottam van. Mind férfi. Vannak 20 évesek is, de 40 évesek is. Természetes, hogy nem értünk mindig mindenben egyet. De veszekedni sohasem szoktunk. Legfeljebb vitatkozni. A vitákban az elmélet ütközik meg a gyakorlattal és felváltva győzedelmeskednek.

Ahogy hallgattam a magyaré, zó szavakat, néztem Icu komoly arcát, kezének nyomatékosító mozdulatait, próbáltam elképzelni, amint a földeket járja. Perlekedik az emberekkel, beosztottaival, főnökeivel. Az emberekkel, akik között él. Akikkel már négy éve dolgozik együtt. Hóban, fagyban, esőben, szélben, sárban, tűző napon. Férfinak vaíó munka?

Bármilyen furcsa — Icu tapasztalatai is azt bizonyítják —, szakmailag könnyebb helyt állni, mint emberileg. Tartani a frontot az emberekkel szemben vagy értük, ez kívánja a férfi erőt. Nem az időjárással, a természettel vívott küzdelem. És

ezekben a kis csatározásokban a nő, ha vezető, ha diplomás, még a máshol talán rendkívül hatásos könnyeket sem vetheti be fegyverként. Sírni csak otthon lehet. Nem az emberek előtt, mert akkor mindennek vége. Azt mondják, van férfi elég, aki dolgozzon. Aki sír, álljon félre. Menjen haza főzni.

Apró kis csaták. Csaták, ame_ lyekben meg kell őrizni a régi „kis leüt” is, meg el kell ismertetni az újat, a közös gazda, ság új szakvezetőjét is.

— Nagyon nehéz volt. De ma már megint itthon érzem magam itthon. Örülök, hogy tanultam. Hogy tanulhattam. Egészebb embernek érzem magam. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy úgy érez- zem: a diplomás nők már tényleg egyenjogúak a diplomás férfiakkal.

Később a beszélgetésünk során kiderült, hogy ehhez az érzéshez azért egy pár száz forint még hiányzik a keresetéből. No meg egyéb apróságok. Ha ő háromszor megy el ugyanazon a dűlőn egy hét alatt, az mindenkinek szemet szúr. Ha férfi lenne: mehetne százszor is. Szóyal ilyen dolgok. De hát nem lehet mindig otthon ülni.

— Igaz, ott a kert a ház körül. Benne hasznosítom azt, ami a főiskolán meg a tsz-ben rámragadt. Meg nem is vagyok egy „mászkálós” természet. De a ta_ nya néha nagyon-nagyon csendes.

Főleg egy olyan fiatal lánynak, mint Tóth Ilona is. Mégsem kívánkozik el Szabadiból. Sőt, három évvel ezelőtt leta’e- pedési segélyt is kért. Most építkeznek majd együtt a szülőkkel, akikkel eddig is lakott. Az új házban mór tévé lesz meg mosógép is. Addigra már Icu is elvégzi a növényvédő szakmérnö_ kit.

— Ügy érzem, a gyökerek egyre mélyebbre ereszkednek, és néhány év múlva már kellő szakmai tapasztalattal a hátam mögött, én fogadhatom majd a gyakomoknőket, akiknek talán mi tapostuk ki az utat ahhoz, hogy egyszer majd az se legyen furcsa, ha egy nőt választanak egy tsz-ben elnökké — fejezte be Icu, a békéscsabai Magyar-Csehszlovák Barátság Tsz növényvédő agrármérnöke az eszmefuttatást. Búcsúzóul pedig az ajtóban még hozzátette:

ígérem, hogy én többet törődöm majd a kezdőkkel, mint amennyit velem törődtek az „illetékesek” a gyakornoki időm alatt.

Ügy legyen!

(köváry)

taümwsszi jj

1972, AUGUSZTUS 25, **