Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-19 / 195. szám

Mesterségének jelképe: a fakanál Róla lehetne mintázni mesterségének szobrát. Erős testalkata, egészségtől majd ki­csattanó arca árulkodik a szak­májáról. Baranya Imrémé sza­kácsnő az ÁFÉSZ köröeladányi éttermében. Mesterségének jel­képe a fakanál. Éppen most. jubilál, 1962-ben, 10 évvel ez­előtt került ide. Nevető két szeme ellentétben van hangjával, melyről — ha csak hallanánk és nem látnánk az embert —■, azt hihetnénk, hogy mindig haragszik. Pedig Margit néninek arany szíve van — mondják róla kollégái. Különösen a fiatalokat szere­ti és talán ezért Is van az, hogy körülötte mind a fiatalabb kor­osztályba tartozók dolgoznak. Az átlagos életkor 25 év. Éppen a legnagyobb munká­ban találom, készül a napi me­nüi s míg kiadja az utasításo­kat, maga Is odaáll az egyik fazék mellé, amelyből finom il­latok szállnak. • Az ízesítőket rakja be, mert ezt ritkán bízza másokra. Aztán néhány percnyi szünet következik, az edények­ben fortyognak az ételek, csak felügyelni kell rájuk, így hát átadja a posztját az egyik asz- szonynak, és egy kis időt szakít arra, hogy beszélgessünk. Hogyan szerette meg ezt a munkát? Elmondja, hogy főzni mindig nagyon szeretett, és természetesen a jó ételeket. Először az állami gazdaságban dolgozott, ahová hívták, s vál­lalta. Miért? Mert mindig me­részen belevágott a legnehezebb dolgokba is. Akkor sem félt hát ettől. Pedig három ember helyett — van egy fia is — 90 embernek kellett főzni minden szakképzettség nélkül. Mire az ÁFÉSZ-hez került, addigra annyira megszerette, hogy másoknak is főzzön, hogy merte vállalni a tanulást Is. El­végezte az általános iskola 7. és 8. osztályát, ugyanakkor szak­mai tanfolyamra járt. Nehéz volt, de megérte. Mert mint mondotta: megtanultam a kü­lönböző fogásokat és sok-sok receptet, amelyeket ki is pró­báltam. Természetesen az elké­szítésénél jó, ha az ember variál, Így mindig újat tud. nyújtani. Kialakulhat a jellegzetes és spe­ciális íz. Én pedig szeretek va­riálni, szeretem, ha ízlik a főz- töm, erre kényes vagyok Tiz év alatt nem ‘s volt panasz. Nem csoda. Ennél a szakmánál is szükséges a tehet­ség, a rátermettség. Baranya Imrénénél mindkettő megvan. Megyei és járási versenyekről hozott oklevelek, első helyezé­sek bizonyitják ezt.. Dévaványá- ról, Mezőkovácsházáról, az AFÉSZ-szakácsok versenyéről, az első, Szeghalomról a második helyezést hozta el. Legutóbb az idén júiius 15-én Nagyszénáson volt meleg-konyhai verseny, in­nen sem jött haza üres kézzel. Oklevelet nyert. Kollégái min­dig elkísérik a versenyekre és együtt örülnek a Sikernek. Ez azért van, mert Baranya' Imré- né istápolója a közösségi szel­lemnek és sok szeretettel fog­lalkozik az ifjú kollegákkal és az újakkal Is. Olyanok együtt, mint egy nagyobb család, amelyben az anya szerepét tölti be. Pedig -6 sem tartozik az úgy­nevezett idősebb korosztályhoz. Szatmári János, az étterem vezetője is dicsérettel szál mun­kájáról. S hogy a vendégek mennyire szeretnek idejárni, azt bizonyltja a forgalom, mélyet bármelyik városi étterem Is megirigyelhet. Szívesen látogat­nak ide, ahol ízletes, speciális és tájjellegű ételek között vá­logathatnak. Nem szólva az ud­varias, figyelmes kiszolgálásról, melyben az egész kollektiv« munkája benne van. Beszélgetésünk végén — mintegy igazolva az előbbieket, — ételhordóval a kezében hoz­zánk lép egy 70 év körüli néni. Kaskó Béláné rendszeres ven­dége a Körös Étteremnek — mondják a többiek. — Kedveikéin, mára mit ajánl nékem ebédre? — kérdi. — Nagyon finom lesz a zöld- bablevesünk és vigyen hozzá túró« palacsintát, Rózsik® néni — mondja a szakácsnő. — Köszönöm, köszönöm, az nagyon jó lesz — majd amikar megtudja, hogy honnan Jöttem, így folytatja: Olyan jókat főz ez a Margit, hogy nem érdemes otthon vesződni íj­Dél közeleg. Szállingóznak I az első vendégek. És Baranya Imréné feláll, Indul a konyhá­ba, mert ilyenkor ott van a fő­szakács helye. Kasnyik Judit Tervező, bonyolító, beruházó vállalatok! Szabad kapacitással rendelkezünk acélszerketetfl víztornyok kivitelezésére Rendeléseket elfogadunk: 29— 50—100—200 m3 űrtartalmú hidroglóbuszokra, 50—100—200 m3 űrtartalmú agrolóbuszökra, 50—100—200—300 m3 űrtartalmú aquaglóbuszokra, 1972. évben beérkezett megrendelésekre a víztorony-tervek adaptálását díjmentesen elkészítjük, és a víztornyokat 1973- ban üzembehelyezve átadjuk. Szaktanácsadás, részletes felvilágosítás. Ügyintéző; Csete Mihály. Telefon: Lajosmizse 70. Telex: 22—4812. Megrendelés: VÍZGÉPÉSZETI VÄLLALAT, acélszerk,. víztornyok, ivó. iparivízellátási, és szennyvíztisztító berendezések gyára. Termelési osztály, I.ajosmlzse, Gyártelep 1, A „zójások“ nem hagyják magukat Surrognak a varrógépek a Bé­késcsabai Kötöttárugyár köz­ponti nagy varr od á j ába n. A kü­lönféle rendeltetésű és fordulat- számú gép más-más hangot hal­lat: valóságos „zümmögő kórus” ez... A bromzkoszoríis Zó ja szocia­lista brigád asszonyai, lányai gépeik fölé hajolnak — miintha- csak valami szégyenkezni való­juk volna. Pedig korántsem er­ről van szó! Megyeri Jánosné brigádvezető megnyerő modorú, energikus fi­nél a minőségj avul ást minde­nekelőtt a száz forint munka­bérre eső visszavetések csök­kenése fejezi ki. A brigád már tavaly is Igen jó eredményt, 2,8 darabos átlagot ért el. Az idén 2,3 db-na való csökkentést vál­laltak s a „félidőben” 2,1 dara­bot értek el! (Eltűnődöm,: ez már szinte olimpiai láz...) Persze, a kimagasló minőségi eredmény mellett az egyéni tel­jesítményekkel sincs baj. A nyilvántartásban legalább tíz olyan brigádtag nevével talál­koztam — így Megyeri Jánosné, Kollár Lászlóné, Guliga Ilona (az idén lett Kiváló Dolgozó), Fodré Piroska, Lepény Mária, Varga K. Judit és a többiek —, akik az idén egyetlen hónapban sem „adták” száz százalékon alul. Ám nem ritkák a 130, sőt 150 százalékos teljesítmények sem. A brigád együttes félévi teljesítményátlaga pedig elérte a 106 százalékot Szakmai vállalásaik, teljesíté­seik közül külön is szót érdemel, hogy az idén újabb négy univer­zális dolgozót nevelnek ki, foko. zottan segítik a fiatalabb, gya­korlatlanabb munkatársaikat. Erre a heterogén géppark mel­lett azért is szükség van, mert az idén végzett ipari tanulók kö­zül nyolc ifjú szakmunkással bővült a kollektíva. A begyako- roltatás, univerzális nevelés első számú „patrónusa” Nagy Károly, né, aki még a békééi telepre Is ki-kilátogat munkamódszerét, adásra. Érdekes decembert bejegyzés­sel találkoztam a brigádnapló­ban: Bakos Zsigmond könnyű­ipari miniszterhelyettes kíván sikereket és jó egészséget a kol­lektívának az új esztendőre. Megtudom a brigád vezetőtől, hogy a kollektíva benevezett a KISZ megyei bizottsága által meghirdetett éves komplex munkaversenybe s az azt követő vetélkedőre is és részt vett egy vasárnapi kommunista műszak­ban. Érthető kíváncsisággal kér­dezem, mindezek mellett kerül-e idejük társadalmi munkára? — Azt meghiszem! — mondja nem kis büszkeséggel Megyeriné. — Fejenként 5—5, együttesen 120 társadalmi munkaórát vál­laltunk. (Belepillantok az előt­tem fekvő iratokba: az első fél­évben már ennek a kétszeresét teljesítették!) Hogy csak egyet említsek: március 9-én hét bri­gádtagunk két és fél órás mun­kamódszer-átadással segítette a gyomai Viharsarok Halászati Tsz varrodai részlegét Ismét a napló „érdekességei” között bogarászok. Nyoma van, hogy egy csökkent látóképességű öreget, a 75 éves Kovács F. Já­nos bácsit havi száz forinttal és különböző ajándékokkal segítik. Hasonló módon — ötévé« szer­ződés keretében — patronálják a fülöpszállási hármasikreket. A kollektíva nem mindennapi „fegyverténye”: nehéz körülmé­nyek között élő brigádtársuknak, Kuti Lászlónknak megfelelő la­kást szereztek. Ízlése», 176 koc­kás vietnami takarójukért Erdei Lászlónktól, a MNOT elnökétől kaptak köszönőlevelet. Az idén ketten-ketten végezték el sike­resen a textiltechnikum, illetve a közgazdasági szakközépiskola második évfolyamát. A kollek­tíva egy minőséget elemző, két­hetes statisztikai felmérésben is részt vett, számos véradója is van. így él és munkálkodik — szo­cialista módon — a Zója-brigád. És még sorolhatnám róluk az „érdekességeket”, amelyeket ők természetesnek tartanak. De ta­lán ennyi is elég annak a meg­értéséhez, hogy miért oly lelke­sek és vidámak. S a zümmögő kórus most mintha ezt „adná elő”: a „zójások” továbbra sem hagyják magukat... Kazár Mátyás Megyeri Jánosné brigádvezető cs Huszár Katalin blokkvezető megbeszéli a napi feladatokat. ligrán asszony. Mindjárt a tárgy. I ra tér: — A tavalyi éves munkaver­senyben a szerény 5—6. helye­zésben reménykedtünk, miután előzőleg néhány évig „nem je­gyeztek” bennünket a jobbak között. S aztán az éve$ ered­ményhirdetéskor hem hittünk a fülünknek: a tizenkilenc varro­dai brigád közül az elsők let­tünk! Az egész brigád nyiltszM „hurré”-ban tört ki... — Persze^ nem volt könnyű az „ismeretlenségből” így felka­paszkodni — _veszi át a szót Nagy Károlyné szakszervezeti bizalmi. — Ám kollektívánk minden tagja hamar megértette, hogy itt bizony az egyéni érdek nagyon is egybe esik a közös­sel... Tudjuk azonban azt is, hagy „a nemesség kötelez”. Eiaért elhatároztuk, hogy az Idei versenyben sem adjuk sokkal alább... — S alkotmány napi örömhír­ként ért bennünket a közlés, hogy az első félévi részértékelés szerint a második helyen állunk — replikázik Huszár Katalin blokkvezető. — Egy percig seyi kételkedem abban, hogy ez to­vábbi helytállásra kötelezi, ösz­tönzi a ml összeforrott kollek­tívánkat A lelke® megnyilatkozások már sejthetik az olvasóval, hogy nem akármilyen brigádról van szó. Csupán a krónikás van őszinte zavarban. Hiszen e hu- szonnégytagű kollektíváról any- nyi minden jót lehetne írni, ami tálén egy fél újságot Is megtöl­tene. Szinte valamennyi brigád- tag neve Ide kívánkoznék. Ám ezt mégsem tehetjük, eléged­jünk hét meg az egész kis mun­kacsoportra jellemző szemelvé­nyekkel... Kíváncsivá tett, mi rejlik e lelkesedés mögött. Segítségemre jött Knyihőr Jánosné, a vállalat függetlenített munkaverseny-fe. lelőse, belelapoztam a hivatalos verseny-nyilvántartásokba, tal­lózhattam a díszes kivitelű (jó ízlésre vall!) brigádnaplóban.., A szocialista brigádvezetők ta­valy december 1-i értekezletén a szakszervezet Kiváló minőségű áruért mozgalmat kezdeménye­zett. Nos, a „zójások” ezt Igen kcjmplyan vették. A varrónők­Nagy Kftreíyné átadja munkamódszerét Varjú Erzsikének. (Fotó: Demény Gyula)

Next

/
Thumbnails
Contents