Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-19 / 195. szám
Huszonöt éve a népművészetért Kezében mikrofon. Valaha — amikor megismertem — kama- szos hangja most huszonöt év után férfiasán, keményen cseng, amint a színpadon mozgó fiúknak adja az utasításait. Nem hiányzik belőle a régi türelmetlenség, ami akkor annyira jellemzője volt. Nem hiányzik, hiszen a jelenlegi megfontoltság, nyugodt és mégis belső feszültséget árasztó lüktetés így is eléri célját. A tánckar munkáján, összeforrottságán ez látszik. Szerényen, szinte láthatatlan egyszerűséggel dolgozik a nemzetközi folklór-berkekben nagyon is jól ismert békéscsabai Balassi Táncegyüttes művészeti vezetője, Born Miklós, immár huszonöt éve. Nevét sokan ismerik nemcsak megyénkben, hanem szerte Európában is. Sok megérdemelt forró siker kovácsa az őszhajú „Samu bácsi”. Táncosaink és azok, akik barátjuknak mondhatják a művészeti vezetőt, csak így szólítják. Ebben a rövid írásban nem vállalkozhat a krónikás arra, hogy felsorolja azokat a táncokat, táncjátékokat, amelyeket az ő nevével együtt ismert meg az ország és sok külföldi ember. Nem is ez a cél. A rövid beszélgetés alatt, amire lehetőség volt a táncegyüttes szakmai bemutatója előtt, csupán annyit kívánt megtudni: miért is kapta meg Bőm Miklós augusztus 11-én a Munka Érdemrend bronz fokozatát? — Erre másoktól kaphat választ — mosolyog szerényen —, én nem sokat tudok mondani. Mint annyian mások ebben az országban egyszerűen csak dolgoztam. Szerencsém, hogy azt csinálhattam, amihez kedvet éreztem már 1947-ben is, és ma is. Igen az első sikert a Viharsarok táncainak feldolgozásával értük el 1949-ben, a megyei néptánc-versenyen és így jutottunk el a Világifjúsági Találkozóra is. Arról azonban hallgat, hogy ezt a tánckompozíciót is ő szerezte és ezzel indította világhír felé a Balassit. Felcsillan viszont a szeme, amikor azt kérdezik tőle: irti a legkedvesebb emléke az elmúlt negyedszázadból ? — Az erdélyi Kecset faluban gyűjtöttem táncokat és hozzá zenét. Az a hatszáz lelket számláló székelytelepülés, amikor az ott lakók megtudták mijáratban vagyok, szinte egy emberként segítette munkámat. Nagyon emlékezetes jó érzés. Amikor pedig azt kérdezzük, mit kíván a jelenlegi együttesnek, kis gondolkodás után válaszol : — A tándkar mostani tagjai ragyogóan képzettek technikailag. Nagyon jó lenne, ha megvolna bennük az a határtalan ügyszeretet, ami az elődeiknek éltető eleme volt. Munkájának ilyen magas elismeréséről, mint amilyet a Munka Érdemrend kifejez, az a véleménye: mint ahogyan az együttes sikeres működése sem csak egy ember munkája, ugyanúgy az elismerés is a kollektívának szól. Személyes örömében viszont nemcsak a Balassi táncosai osztoznak, hanem valamennyien, akik ismerjük és becsüljük a fáradhatatlan táncost és koreográfust. Vészharangok vagy valóságismerst? Beszélgetés fiatalokkal a művelődésről Az utóbbi évek film-terméséből ismerem azt a Nyugaton elterjedt életfelfogást, mely szerint a művelődés felesleges időtöltés, a lényeg az anyagi jólét — és az ehhez hasonló nézetéket. Űjabban már hazai környezetben is hallottam ezt. Kétségtele. nül igaz, hogy nem általános, mégis az a tapasztalatom, hogy befolyásolja minden ilyen szélsőséges felfogás a közvéleményt. Különösen a fiatalok körében. Divattá, sikké válik, vagy válhat a „nem olvasok, nem járok színházba, hangversenyre”. Persze ez a dolognak csak egyik oldala. Az igaznak látszik (a statisztikai adatok szerint), hogy kevesebben járnak a könyvtárakba, a moziba, a színházba és az ifjúsági klubokba, mint akár néhány évvel ezelőtt, de ezért csak kis részben lehet felelőssé tenni a diva tos „anti- műveltség” ostoba képviselőit A szabadidő eltöltésének mód. ja közvetlen összefüggésben van a képzettséggel, a foglalkozással, a jövedelemmel, a társadalmi aktivitással, a nemmel és az életkorral. Ez utóbbi különösen meghatározza a művelődés mér. tekét és tartalmát. Megnövekedtek a lehetőségek. Mindenütt előadásokat, vitákat, filmeket, sportbemutatókat, kiállításokat, rádió- és tv-műsort, színházi programot, hangversenyt, táncestet hirdetnek. A fia. talok (a huszonéves dolgozó fiatalok) száma mégis csekély e helyeken. Elsősorban nem a részvételi díjak miatt, hanem mert igen sok fiatal szabadidejében pénzt keres. Gondoljunk csak arra. hogy nagy részük pályakezdő. Anyagi és erkölcsi egzisztenciát kell tehát teremtenie. Idejét és pénzét nagyrészt ez köti le. Pontosab-' Augusztus 18—19—20: Keletmagyarországi Néptáncfesztivál Debrecenben. A gyomai Körösmenti Szövetkezeti Táncegyüttest az a megtiszteltetés érte, hogy ezen a 3 napos rendkívüli szép, gazdag tartalmú rendezvényen egyedül képviseli Békés megyét. I ban a lakásra, annak berendező- j sére gyűjtés, és közben az albér- I let nem csekély összege. Ezért hiába növekszik szabadidejük, a művelődés közvetítői nehezen nyerhetik meg őket, mert felszabadult óráik ismét munkaidővé válnak. Hírős műveltségbeli alapcár és igények szükségesek ahhoz, hogy közülük valaki ezzel együtt a művelődésre is fordítson, energiát és időt. Természetesen a lehetőségek sem egyformán adottak falun és városon. Köztudott, hogy kisebb településeken többnyire hiányoz, nak még például a képzőművészeti kiállítások és a hangversenyek. Az általam felsorolt tények ismertek. Sok vita folyik erről napjainkban, de szükséges feleleveníteni azért is, hogy elkerüljük az általánosításokat és hogy ne csupán érdektelenségről beszéljünk, ha nincs a művelődési programoknak elég fiatal látogatója. A békéscsabai KlSZ-táborhan ifjúsági vezetőkkel beszélgettünk. Egyhetes továbbképzésen vannak iskolai, üzemi, termelőszövetkezeti KISZ kultúrfelelő- sök. Azt mondják, nem vészharangot kongatnak, hanem valóságismeretről adnak bizonyságot: Varga Ilona, Békéscsaba: — Azt hiszem, lejjebb süllyedtünk az irodalomkedvelésben, a példakép-keresésben. Két-három éve — amikor még középiskolás voltam — napi esemény volt nekünk a könyvtárba járni. Most jóformán csak idősebbeket látok ott. És a példaképek: ismerőseim stadionban látványos bemutatót tartanak. A gyomai Béres András: Hortobágyi pásztortáncok című koreográfiáját táncolják. A rendezvényeket a folklórruha- verseny, a gálaest és a néptáncosok bálja teszi még emlékezetesebbé. között kevésnek példaképei nagy írók, vagy azok regényalakjai. Tóth Ilona. Szeghalom: — Or. szágos versenyen is részt vett beat-zenekarunk. Minden szombaton táncestet rendezünk és már oda sem járnak el a fiatalok. Nem tudom, hová mennek. Balkus Mária, Vésztő: — Van egy szeszmentes szórakozóhelyünk, de nem érezzük jól magunkat ott, mert sok a részeg rendbontó (?!) Földesi Anna, gyulai kórház: — Nem tudunk kimozdulni a kórház tértijeiéről a három műszak miatt. Bent viszont nagyon kicsi a helyiség. Sarkadi László, Budapest, Orvostudományi Egyetem: — Valaki azt mondja, hogy nem olvasnak a fiatalok. Tapasztalatom szerint az orvosi egyetemek hallgatói szépirodalmat rendszeresen olvasnak. Rendkívül szükséges ez azoknak, akik emberekkel bánnak. Szavak nélkül nehéz gyógyítani. A műszaki egyetemistáknak egyáltalán nincs idejük szépirodalomra. Ami idejük marad, azt klasszikus zenére fordítják. A dolgozó fiatalok olvasnak, de elsősorban a probléma nélküli irodalmat keresik. Van éppen elég nehézség saját életükben,.. Őszintén megvallom, kicsit él. keseredtem ezeken és az ehhez hasonló megnyilatkozásokon. Biztos vagyok benne, hogy kiélezetten merülnek fel a problémák, és nem ilyen kilátástalan az ifjúság művelődési helyzete. Az igaz, hogy sok az akadály, de meg lehet és meg kell találni azokat a megoldásokat, melyek lehetővé teszik, hogy minden ifjúsági korosztály bekapcsolódjon a kulturális élet eseményeibe. Júliusban a KISZ Békés megyei Végrehajtó Bizottsága megvitatta a különböző ifjúsági rétegek művelődési igényeinek kielégítésével kapcsolatos kérdéseket, és meghatározta a feladatokat. Sok új ötletet adtak a szabad idő eltöltéséhez és az önműveléshez és ezeket eljuttatják a KISZ-alapszervezetekhez. Nem konganak hát hiába az úgynevezett „vészharangok” és időben érkezik a segítség. Réthy István Gyomai táncosok Debrecenben A program igen sokrétű, tíz együttes részvételével tartják meg a fesztivált, ezenkívül a versenyen induló együttesek a virágkameválon is részt vesznek a virágkocsik között menettáncot táncolnak, majd a Zenekarok. művelődési intézmények figyelmébe! Korszerű zenekari eszküzlk választékát kínálja az UIIVIRZll békéscsabai hangszer-szak. üzlet: (Tanácsköztársaság u. 23.). — Selmer ének hangfal 100 W 14 500,— Ft — Marshall erősítő 100 W 40 000,— Ft — Meazzi erősítő 90 W 29 000,— Ft — Meazzi erősítő 20 W 7500,— Ft — Regent erősítő 30 W 6900,— Ft — TO 10 Orgona 11500,— Ft — Hermann pianínó 20 000,— Ft — Legnica pianínó 19 700,— Ft A zenekari eszközök, hang. szerek OTP hi- tellelélre is vásárolhatók. % 4 Mrnjmm 19W. AUGUSZTUS 19. 17. — De hülye vagy, neked nem kell a pénz? ! — Miért, mennyit akarsz érte adni? — kérdem önkéntelenül. — Az attól függ — feleli. — Mitől? — Hogy hány gramm. — A félszemű török tudja, hány gramm! — mondom ingerülten. Magamra vagyok pipás, ■ minek megyek bele ebbe a du- i mába. S A sofőrt nem érdekli a ke- S délyállapotom. Kinéz az öregre, ■ aztán valahonnét előhúz egy ■ kis dobozt kinyitja. Bársony• bélésű kis doboz, apró rézmér- E leg van benne, alul fényes kis ■ súlyok. ; — Itt van a félszemű török — ■ és jelentőségteljesen odabök az ■ ujjával. Akkora pecsétgyűrűt Iá. i tok rajta, mint egy kistányér. ■ — Mi vagy te, ékszerész? 5 — Képzeld, az vagyok — közli S nyugodtan —, de nem mindegy ■ az neked? Az a fontos, hogy ne■ kém, van pénzem, neked meg • van egy láncod, meg egy érméd, ! amit pénzzé akarsz tenni. S — Akar a nyavalya! ? .Várom, mikor jön ki a sodrából. Várhatom. Elpakolja a mérlegét, még csak válaszra se méltat, felém se fordul. Hülye. Kiszállnék, de már az öreg is jön. — Ismerős itt? — kérdi a pilótát. — Igen. Se „jelentem”, se semmi. Állati blazirt kölök. Indítunk. Mögöttünk feldübörögnek a tehergépkocsik. Ha órám volna, kiszámíthatnám mennyit jöttünk. Későre járhat. Útkereszteződéshez érünk; várom hogy a katona, aki középen áll, utat enged — de nem. Keresztben mindenféle jármű, oda is, vissza is, ormótlanul megpakolva. Sokáig kell várni. Már a nyelvem hegyén, hogy mondjak egy-két szót a forgalomirányító címére, de inkább hallgatok, nem vagyok én még itt olyan stabil, hogy cukkoljam az öreget. Azon gondolkodom, kapunk-e valami vacsorát. No, végre! Indulunk! S ahogy lassan elhaladunk, meglátok egy szekeret. Két olyan ló áll a rúd mellett, csoda, hogy bírja a lába: mindegyiknek kinn vannak a bordái, lóg a dBB&sasau&asaasaBto Miért ide jöttek? Debrecenben üdült az a 40 gyermek, akik július 31- én autóbuszon utaztak visz- sza Békéscsabára. A hőség miatt nagyon szomjasak voltak, amikor délután egy órakor Szeghalomra érkeztek. Én, mint a csoport vezetője, megállítottam a buszt és a gyerekekkel bementem a Napsugár presszóba. A kis vendégek vidáman helyezkedtek el az asztaloknál. Egy-egy fagylaltot és jaf- fát kértem nekik. A csinos barna felszolgálónő barátságtalanul kérdezte: — Mi az, le akarnak ülni? Igaz is: hát mit képzelünk mi? * Két hét múlva, augusztus 14-én 44 kislánnyal utaztam Debrecenből Békéscsabára. Szeghalomra érve velük is bementem a . Napsugár presszóba. A 44 \ kis vendég ugyancsak el- ] helyezkedett az asztaloknál, \ A felszolgálónő azonban j akkor nem barna, hanem j szőke volt. Amikor kértem a kislányoknak egy-egy fagylaltot és jaffát, „kedvesen’* megkérdezte: — Miért ide jöttek, drága? Azt hittem, nem jól hallok, de ő megismételte a kérdést és még azt is hozzátette, hogy „miért nem a fagyizóba mentek?* Végülis belátom, hogy én vagyok a hibás. Nem okultam az első esetből, és másodszor is ot Napsugár presszóba mentem a gyerekkel. Dombi Béláné, a MED ŐSZ megyei bizottság szoc.-pol. munkatársa ivaasssi feje, a csülke sáros. A bakon egy rongyos lópokrócban didergő kislány, a lyukak a gépkocsik reflektorfényében, mint egy-egy fekete tusfolt A seekérderékban pedig, párnák között, egy kopasz öregasszony. Néhány szál haja van, hordja a szél. A feje férebiUenve, a szeme lehunyva. Él még, s halálán van? Vagy már mindegy neki, hová viszi a rozoga sízekér? Hol van a családja, s mit hagyott eb ami nem fért föl melléje? A kérdések úgy buknak föl az agyamban, mint háborús filmekben a rohamozó katonák a lövészár- kokbol. De már minden elmarad mögöttünk, idegen homlokú, lezárt szemű házak közt kanyargunk, a forgalom eltűnik, kiérünk egy térre, oldalt valami parknak a röntgenképe, csak a fák gerince, az ágak bordái feketéllenek a reflektorok fényében, a padok betonlábai közt botladozik a pillantás — ha nincs az a szekér, ha a fiúk közt vagyok, jól tudom, már arról regélek, miféle mókák folynak a diáklányokkal ezeken a padokon. Miért szemét az ember hét napból hatszor, s miért tud rendes lenni a hetediken? Ha nem lenne hülyeség még a gondolata is, most odaállnék á kocsikról leugráló bajtársak elé és prédikálnék, mint aranyszájú szent János;. Szétfeszítenék a hirtelen támadt gondolatok. Beülök a kocsi sarkába, onnan figyelem, mi lesz. Nem kaptam parancsot, s most örülök néki.
