Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-18 / 194. szám
Alkalmazottak „A Kner Nyomda és a gyulai SZOT-íidülő volt a legérdekesebb!“ Beszélgetés egy NSZK-beli szakszervezeti küldöttség vezetőjével — Aki csak a fővárost vagy éppen a Balatont ismeri meg Magyarországról, nem kap teljes képet az itteni emberek valóságos körülményeiről, a magyar munkások magas szakmai kultúrájáról. A legmélyebb benyomást a békéscsabai Kner Nyomda tette ránk, legszebb élményünk Gyula, a SZOT-üdülő és a fürdő volt! Nyugatnémet szakszervezeti vezetők fogalmaztak így, amikor magyarországi látogatásuk végén beszélgetést folytattunk itteni tapasztalataikról. A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének meghívására a Német Szövetségi Köztársaság Nyomda- és Papírfeldolgozóipari Dolgozók Szakszervezetének (Industriegewerkschaft Druck und Papier) négytagú küldöttsége augusztusban 6 napot töltött hazánkban. Ezzel a nyomdászszakszervezet képviselőinek tavaly szeptemberi NSZK-beli látogatását viszonozták. A 150 ezer tagot számláló nyugatnémet szakszervezetek nyolc tartományi elnöksége és 600 területi szervezete működik. Üzemi alapszerveik nincsenek, a vállalatoknál az ott dolgozó bizalmiak képviselik a munkásszerveztet. Az üzemekben átlag minden második munkás tagja a szakszervezetnek. a legmagasabb a szervezettség a nyomdákban. Az IDP- hez tartozik a háromezer tagú Újságíró Unió (DJU), amely nem a legnagyobb, de a haladóbb szellemű újságíró szervezet. Az IDP a Német Szakszervezeti Szövetség tagja, amely a bérből és fizetésből élők kb. harmadrészét (6.7 millió dolgozót) tömörít 16 szakszervezetbe és a Szociáldemokrata Párt vezetésével dolgozik. Német vendégeink megtekintették a Zrínyi és a békéscsa- j bai Kner Nyomdát. Jártak a | Lábatlani Papírgyárban, a gyű- j lai SZOT-üdülőben, tájékozta- j tást kaptak a SZOT Társada- j lombiztosítási Főigazgtóságán I és megbeszélést folytattak a ! központi vezetőség tagjaival a j nyomdászszakszervezet székhá- | zában. Elutazásuk előtt — a j fasizmus magyarországi áldoza- ! taira emlékezve — koszorút helyeztek el a Hősök terén. A delegáció vezetőjétől, Herbert Schwiedel szakszervezeti alelnöktől magyarországi benyomásaikról érdeklődtünk — Sokrétűnek találtuk programunkat. Az üzemlátogatások alkalmával természetesen nem- í csak a műszaki kérdések érdé- í keltek, hanem a munkahelyi I élet szociális és emberi oldala. — E kettő hol volt összhang- I ban? Tovább javult a liszt és a kenyér minősége diagyszubású ellenőrzés-sorozat — A legérdekesebbnek mondhatjuk ilyen szempontból békéscsabai látogatásunkat. Már maga az is figyelemre méltó, hogy egy jellegzetes mezőgazdasági vidéken, távol az ország ipari centrumától ilyen modern, kiválóan felszerelt, és igen jó munkakörülményeket biztosító üzemet létesítettek. Mindez azonban elsősorban pénzkérdés. A Kner Nyomda termékeinek kiváló minősége viszont, egyáltalán az a magas szakmai kultúra. amely kvalifikált szakemberek egész sorát feltélelezi ezen a vidéken, bámulatra és elismerésre ösztönözte küldöttségünk tagjait. — Milyennek találják szociálpolitikánk gyakorlati eredményeit? — Részben a Társadalom- biztosítási Főigazgatóságon kaptunk erről részletes tájékoztatást. Igen figyelemre méltónak tartjuk a kiterjedt orvosi ellátást, a gyógyszerellátásban a nagyfokú kedvezményt és azt a gondosságot, amellyel Magyar- országon a gyermekes anyákat támogatják. Konkrétan a gyermekgondozási segélyre utalok. Másrészt nagy hatást tettek ránk azok az intézmények, amelyek a dolgozók gyógyítását, pihenését, kikapcsolódását szolgálják. Több ilyen kulturált, színvonalas ellátást biztosító üdülőt ismertünk meg, ezek között első helyen a SZOT gyulai gyógyszállóját említeném. Maga a környezet is — az ásványi anyagokban gazdag hévíz, a csodálatosan szép környezetben épített (és tovább bővülő) strand, a romantikus vár — nagyon alkalmasnak látszik arra, hogy a munka fáradalmait, esetleges ártalmait az ember nyugodt körülmények között kipihenje. A megyei és a fővárosi élel- miszerellenőrző és vegyvizsgáló intézetek az elmúlt hetekben a gabona-, a sütő- és a Tésztaiparban vizsgálták meg, hogyan alakul a termékek minősége, nem éri-e károsp- dás a fogyasztót. A laboratóriumi elemzésekkel megállapították, hogy a forgalomba hozott liszt minősége hónapról hónapra javul. Különösen elégedettek a Vas és a Veszprém megyei gabonafelvásárló és feldolgozó vállalatok malmaiban előállított lisztekkel; a celldö- mölki, a körmendi és a de- vecseri üzemekből kikei ülő liszt sütőipari értéke kiváló, de az Alfödön is kitűnő minőségű sütőipari alapanyagot szállítanak a kenyérgyárakba a malmokból. Az ellenőrök azonban még mindig találnak kifogásolni valót. Egyebek között például a békéscsabai István malomból kerül ki olyan súlyhiányos és hibásan zárt liszt, amelynek forga- lombahozaitaláért figyelmeztetni kellett az üzem vezetőit. A karcagi hántolómalomból olyan rizs került ki, amely a megengedettnél több törmeléket tartalmazott és emiatt érte volna kár a fogyasztókat, amennyiben az ellenőrök idejében nem léptek volna fel. A Komárom megyei kocsi malmában ízhibás liszt forga- lombahozatalát tiltották meg az ellenőrző intézet munkatársai és felelősségre vonásra tettek javaslatot. A kenyér minősége általában szintén javulóban van. De még mindig találnak sület- len, vízcsíkos , alakhibás és súlyhiányos szállítmányokat az intézet munkatársai. Legutóbb emiatt nyolc kenyérgyárat és sütődét kellett figyelmeztetni; a gyártók ellen fegyelmi felelősségre vonást kezdeményeztek. Nem megfelelő minőségű száraztésztát és tarhonyát is kivonattak a forgalomból a minőségellenőrök. (MTI) Az elmúlt hét végén a me- j gye néptáncegyüttesei csabai I fellépésével köszöntötték a fennállásának negyedszázados jubileumát ünneplő Balassi Együttest, szerdán este pedig a megyeszékhely táncosai viszonozták battonyai fellépésükkel a társegyüttesek megemlékezését. A választás azért esett a határmenti községre, ment ez volt a színhelye huszonöt esztendeje a Balassi első jelentősebb Békéscsabán kívüli vendégszereplésének. A szerdai bemutatón a battonyai párt-, állami és társadalmi szervek valamint a nemzetiségi együttes tagjai és a község lakói nevében köszöntötték a Csabáikat. A szerdai nap másik eseBefejezésül a nemzetközi munkásmozgalmat foglalkoztató problémákról érdeklődtünk H, Schwiedeltől. — Á keleti és a nyugati országok szakszervezetei között a kapcsolatok erősítése, a béke és a biztonság elmélyítésében való együttműködés olyan cél, amely összhangban áll az IDP törekvéseivel is. Az a véleményünk, hogy az elmúlt időszak kedvező európai politikai eseményeire befolyással voltak a különféle országok szakszervezeti kapcsolatai. Gondolok itt lengyel—nyugatnémet, a szovjet—nyugatnémet szerződésekre az NDK és az NSZK , közötti megállapodásokra. A hivatalos tárgyalásokat, a politikusok találkozásait sok esetben egy- egy ország munkásmozgalmi vezetőinek beszélgetései, a munkásszervezetek kapcsolatai előzték meg. V. X ménye volt az együttes életében, hogy a Tv-híradó munkatársai riportot készítettek a Balassi történetéről, mai tevékenységéről. A riportot szombaton este láthatják a televíziónézők. A BUBIV GYULAI BÚTORGYÁRA vegyésztechnikust keres azonnali felvételre. (Gyula, Zrínyi M. tér 5.) 366686 AMI Tavaly — a termelőszövetkezeteket nem számítva — 54 ezer fővel növekedett a népgazdaságban foglalkoztatottak száma. Ez íkevesebb, mint a negyedik ötéves tervben erre az időszakra számítottak. Az iparban 22 ezer fővel csökkent a munkáslétszám, ugyanakkor az alkalmazottak csoportja 11 ezer fővel gyarapodott, ebből 8 ezer az adminisztratív munkakört ellátókra jut. A tények tükrében világosan meglátható az a folyamat, amely immár évek óta tartósnak bizonyul. Az állami iparban a munkások száma 1964-ben jutott túl az egymillión, 1969-ben volt a legnagyobb, azóta csökken. Az adminisztratív alkalmazottak tábora 1965—1967 között, tehát j három esztendő alatt mindössze j ezerrel bővült, 1968-ban viszont J 9 ezer, a következő évben 8 ezer, 1970-ben pedig. 20 ezer volt a növekedés. Nincs kivétel! Mielőtt elhamarkodott következtetésekre jutnánk, állapítsuk meg: az alkalmazottak számának növekedése, a munkások és az alkalmazottak arányának változása világjelenség, nem kivétel alóla egyetlen ipari ország sem. A tudományos-technikai fejlődés természetes kísérője ez, hiszen jelentősen kibővült a közvetlen termelést megelőző — előkészítő —, majd az azt lezáró — elemző — mozzanatok köre. Hazánk esetében közrejátszott a gazdasági reform is, a gyártmányfejlesztés, a kereskedelmi tevékenység, stb. előtérbe állításával, illetve azzal, hogy a korábban „bújtatott” létszám — a munkásállományú- i nak feltüntetett, de adminisZl- ; ratív, vagy műszaki munkakör- ' ben foglalkoztatott alkalmazottak — átsorolásra került. A gondot az jelenti, hogy az alkalmazottak aránya túlzott, s a növekedés mértéke egészségtelen. Tíz év alatt az iparban az összes alkalmazottak száma 250 ezerről 376 ezerre emelkedett. Ezen belül a műszakiak csoportja 95 ezerről 150 ezerre, az adminisztratívoké 84 ezerről 142 ezerre gyarapodott. így azután ezer munkásra már 313 alkalmazott jutott, míg tíz évvel korábban 278, s ezen belül az adminisztratív munkakörben foglalkoztatottak ezer munkáshoz viszonyított aránya 98-ról 114-re növekedett. Ilyen iramban mindez aligha folytatható. * Nincs megállás? Alkalmazott a ragyogó tehetségű konstruktőr, a szorgalmas könyvelő, az igyekvő műszaki j rajzoló, a sok hibával dolgozó bérelszámoló, a képzettség nélküli ügyintéző. Ezért, ha azt mondjuk, hogy például a villa- mosenergia-iparban tízezer, a gépek és egyéb berendezések gyártásában 40 ezer, a textiliparban 23 ezer alkalmazott! van, még nem jutottunk sokra. | Valamivel közelebb visz a célhoz — mert bizonyos területek, tevékenységek szerepét érzékelteti — az egyes foglalatosságok Vízgépészeti Vállalat, Gyula, Béke sugárút 60, alkalmaz: hegesztő, forgácsoló és festő szakmunkásokat Fizetés megegyezés szerint. Munkarend: 44 órás munka, hét. 1647 | szükséges fölösleges szemügyre vevése. Például a könyvelőké, akikből 17 ezer volt 1949-ben. Elmúlt tizenegy év, s már 58 ezerre rúgott számuk, míg 1970-ben 87 ezerre. Ugyané sorrendben a gyors- és gépírók csoportja 14 ezerről 26-ra, majd 37 ezerre bővült. a műszaki rajzolóké 1200-ról 6200-ra, s végül 9600-ra. Tíz év alatt a művezetők tábora 28 600 főről 55 ezerre növekedett... Nincs megállás ? Ne siessünk a válasszal. Általában szólni az alkalmazottak ellen nemcsak igazságtalanság, hanem hiba is lenne. Többségük munkája szükséges, értékes, nélkülözhetetlen. Akiké nem az, ezért sem elsősorban ők a felelősek. A gyárak, a vállalatok ugyanis gyakran nem vizsgálják magának a tevékenységnek az indokoltságát — a termelésből fakadó funkcionális szükségességét —, hanem gyorsan létszámot verbuválnak, bár a munka öncélú papírt fogyaszt, kerülőutakat és zsákutcákat hoz létre, azaz akadályokat növeszt, veszteséget termel. S itt van a lényeg! Ez az mulasztás, amelynek következtében tartóssá vált egy egészségtelen folyamat; a vállalatoknak nincs különösebb érdekeltsége abban, hogy észszerűen határozzák meg az alkalmazotti létszámot. • Mendemondák nélkül A nehéziparban 708 ezer munkás és 235 ezer alkalmazott keresi meg a kenyerét, a köny- nyűiparban 262 ezer munkás és 51 ezer alkalmazott dolgozik. Az összkép tehát nem meghökkentő, ám egyes részterületék esetében már igen. A kézrnű- és háziiparban például tíz év alatt az ezer munkásra jutó alkalmazottak száma 88-ról 280- ra nőtt! Az élelmiszeriparban 110 ezer munkás mellett 22 ezer adminisztratív alkalmazott tevékenykedik, ami éppen húsz százalék! Magas ez az arány a gépek, gépi berendezések gyártásában, a műszeriparban. Azaz iparterületenként eltérő a helyzet, s így különböznek a gondok, a teendők is. Sok a mendemonda az alkalmazottak körül. Nem csinálnak semmit, jó pénzt tesznek zsebre, s így tovább. Pénz? Lássuk. 1970-ben a műszakiak átlagos havi keresete 3071, az adminisztratívoké 1968, a munkásoké 2052 forint volt. 1960-ban 82 forintot, 1970-ben 84 forintot tett ki a munkások és az adminisztratív alkalmazottak átlagos havi keresetének különbsége, a munkások javára. Nem olyan nagy üzlet tehát adminisztratív munkaerőnek lenni, amit bizonyít az is, hogy e csoportban a férfiak száma tíz év alatt csupán 3 ezerrel, a nőké viszont 42 ezerrel növekedett, s ma az adminisztratív alkalmazottak több, mint 76 százaléka nő! Aligha az anyagiak alkotják ezek szerint a vonzerőt, sokkal inkább azok a könnyebbségek, amelyek a nőknek fontosak. Általánosságban elrendelni az alkalmazotti létszám befagyasztását, vagy megszabni növekedésének mértékét, éppen lehetne, de nem járna lényeges eredménnyel. A megoldást egyetlen út kínálja: a szó szoros értelmében vett munkaerőgazdálkodás megteremtése. S ezt „fent- ről” ösztönözni, „lent” pedig csinálni kell. M. O. 1972, AUGUSZTUS 18, 3 Balassi-siker Baítonyán
