Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-18 / 194. szám

Megsúgom | Magának I ; ; hogy el vagyok kesered- j ve. Évről évre azt kell ugyanis : tapasztalnom, hogy romlik az : emberek látása. Biztosan olvas- [ ta, hogy kis híján félmillió fo- 2 rint értékben károsították meg : a megrendelőket azok az em- \ berek, akik Kóczián József ■ bűntársai voltak és fűtőolaj- ! szállítással foglalkoztak. S j mindezt tehették azért, mert: ■ „az állami megrendelők... aj hiányt észre sem vették.” Érti, j ugye? Megérkezett az olaj, va- \ laki nézte amint leteszik, le- ■ eresztik, de nem látta, hogy mit ■ néz. Más. Két külföldi kért élőt- j tem két duplát a Balatonnál. 2 Megkapták, a kávét, kerek öt- ■ venessel fizettek. Az eladó el- [ vette a pénzt, de nem látta, ; hogy mit vesz el, vagy — he- ; ívesebben — nem jól látta, ■ mert úgy adott vissza, mintha j csak 10 forintot kapott volna. 2 A vendég reklamált, az eladó 2 bocsánatot kért és megtoldotta ; még tíz forinttal a visszaadott 2 összeget. Szintén a Balatonnál történt. ■ Csabai kolbászt kért az egyik j vevő. Én láttam, hogy még a j környéken sincs ilyen. Kisült, j hogy nem jól láttam, mert az : eladó szemrebbenés nélkül ; nyúlt a turista szalámi után, : kimérte a kért mennyiséget, s : a számlát a csabai árának meg- 2 felelően állította ki. így „jól ! járt” a vevő, mert azt hitte, 2 hogy ő most a csabait eszi, de j még jobban járt az eladó. (Az a j baj, hogy a többség még mindig [ jól jár, viszonylag kevés azok- j nak a száma, akik meg is! járják!) Mondanom sem kell, hogy a j következő példám is balatoni. • Mindennemű colás üvegre 3 to- [ rint betétdijat számolnak, akár ; pulttól hozza el az ember, akár ; asztalnál fogyasztja el.) Ez per- : sze sehol sincs kiírva! (Szóval : ülnek a vendégek az asztalnál, : elfogyasztják a colát, felállnak 2 és továbbmennek, Nyomukban ! megjelenik egy kislány, vagy : egy „kisfiú”, aki túlzottan is 2 kétes értékű rendszeretetéröl j tesz tanúbizonyságot, összesze- j di az üvegeket, s darabonként 2 3 forintért visszaváltja. Én j mondom Magának, nem is rossz : „napszám”. Hogy ennek mi kö- : ze a látáshoz? Figyeljen csak: : Ülünk az asztalnál, elfogyaszt- 2 juk a colát, s jön a „kislány”, j Nyúl az üveg után, vinni akar- j ja. Finoman rászólok: nem lát- 2 ja aranyoskám, hogy az nem a 2 Magáé, hanem az enyém? Kér- 2 dőjeles szemekkel néz rám, j nem szól semmit, elmegy. Né- [ hány- perc múlva jön egy bő- j beszédűbb társa, aki megma- ■ gyarázza, hogy a „kislány” nem ; látta, hogy az üvegeket a mi 2 asztaltársaságunk ürítette ki, ■ azt hitte az előző társaság \ hagyta itt. „Meggyőző” érvek, j Nem? Szilárd Adám ! Javultak a munkalehetőségek Kevermesen Hogyan tovább? öt megye takarékszövetkezeti titkárainak táiértekezlete Endrődön Az elmúlt években Keverme­sen javultak a munkalehetősé­gek, bár a községből most is so­kan, több mint 400-an járnak el vidéki vállalatokhoz, elsősor­ban a MÁV-hoz dolgozni. A községben a legtöbb embert a Lenin Termelőszövetkezet fog­lalkoztatja, jelenleg összesen 1128 tagja van ebből 474 jára­dékos és nyugdíjas, a dolgozók I létszáma 654. Igaz, az idősebbek j közül is mintegy 60—70-en dől- j goznak még időszakonként. Az j átlagkereset is megfelelő, így a J termelőszövetkezetből már I nincs elvándorlás. A községi tanács sokat tett azért, hogy évről évre jobb 1 munkalehetőségeket biztosítson. ■ Többszöri tárgyalás eredménye volt, hogy a Békéscsabai ’ Kö­töttárugyár kialakította a be­dolgozói rendszert Kevermesen. Jelenleg 48 asszonyt és lányt foglalkoztat, a kereseti lehető­ség sem rossz, attól függően, ki hogyan vállal munkát, ha­vonta átlagosan 500—2100 fo­rintot is megkereshet. A gyár igazgatója megbeszélést tartott a tanáccsal, s várható, hogy a jövőben kisebb részleget is megnyit. Néhány évvel ezelőtt a Gyo- ma és Környéke Háziipari Szö­vetkezet is szervezett bedol­gozást, jelenleg 17-en kötik a kesztyűket a szövetkezetnek. A tanács a tápéi háziipari szö­vetkezettel is tárgyalt, itt szin­tén vannak bedolgozók, össze­sen 13-an készítik a szövetke­zet megrendelésére a különbö­ző holmikat. A három munka­hely dolgozóiként jelenleg 78- an tevékenykednek. Többségük fiatalkorú, vagy nyugdíjas, de vannak csökkent munkaképes­ségűek is. Említésre méltó még az ÁFÉSZ, ahol 45-en dolgoz­nak és a ciroktelep, amelynek 35 állandó munkása van. A ta­nács továbbra is arra törekszik, hogy a bedolgozói rendszert fejlessze, vagy pedig lehetőséget teremtsen valamilyen részleg telepítésére. A Szövetkezeték Országos Szövetségének Takarékszövet­kezeti Főosztálya ezekben a hetekben tartja tájértekezleteit a MESZÖV-ök takarékszövet­kezeti titkárai számára. Szer­dán Endrődön került sor ilyen tájértekezletre, ahol Bács-, Bé­kés, Hajdú-Bihar, Csongrád és Szolnok megye MESZÖV-einek titkárai vettek részt. A tanács­kozásnak Endrődön a szövetke­zeti pénzintézet három hónap­pal ezelőtt átadott impozáns üzletháza adott otthont. A vendégeket Róza Vendelné üdvözölte és adott rövid tájé­koztatást az endrődi takarék- szövetkezet eredményeiről, sok­irányú tevékenységéről. Ezután dr. Horváth István, a SZÖVOSZ Takarékszövetkezeti Főosztály vezetője tartotta meg e tájérte­kezlet vitaindító előadását. Alapvetően két részből állt be­számolója. Egyrészt az idei el­ső félév tapasztalatait összegez­te, másrészt a második félév feladatait, továbbá az országos szövetség által kiadásra kerülő különböző ajánlásokat ismer­tette. A SZÖVOSZ főosztályvezető­je többek között hangsúlyozta a különböző kölcsönfajták na­gyobb mérvű növelésének fon­tosságát. Majd megállapította, hogy több megye szövetkezeti pénzintézete lemaradt első fél­évi nyereségtervének teljesíté­sétől, ami számukra nemcsak figyelmeztető, hanem gyors cselekvést is követel. Arról is bírálóan szólt, hogy számos me­gyében jobban növekedett a ta­karékszövetkezetek dolgozóinak száma, mint amennyire azt a különböző üzletágak forgalma, s az új egységek nyitása szük­ségessé tette. A továbbiakban a munkafegyelem szilárdítására, a tagnyilvántartások végérvé­nyes rendezésére hívta fel a figyelmet. Ezután a SZÖVOSZ és a Pénzügyminisztérium által az elkövetkező időben kiadásra kerülő ajánlásokról, rendelkezé­sekről, valamint a választott testületek országos szintű okta­tásáról adott tájékoztatást dr. Horváth István főosztályvezető. A volumenében kisebb, de a lakosság számára előnyös szolgáltatások bevezetését, s a hálózatfejlesztés minden eddi­ginél ésszerűbb kialakítását hangsúlyozta. Az utóbbit te­kintve arra kérte az említett megyék MESZÖV-ök takarék­szövetkezeti titkárságainak ve­zetőit, figyelmeztessék a szö­vetkezeti pénzintézetek vezetőit, hogy ne a nagy településeket akarják minden áron működési körzetükbe bevonni, hanem a kis- és középközségeket nyerjék meg. Vagyis az úgynevezett fe­hér foltokra igyekezzenek be­települni. Vitaindító tájékozta­tójának befejezéseként az ügy­viteli munka fokozottabb gé­pesítését, a revizori irodák munkájának igénylését, s a MESZÖV-ök még sokoldalúbb segítségnyújtását hangsúlyozta a SZÖVOSZ főosztályvezetője. A Bács-, Békés, Hajdú-Bihar, Csongrád és Szolnok megyei MESZÖV-ök takarékszövetkeze­ti titkárainak endrődi tájérte­kezlete vitával és tapasztalat- cserével ért véget. Balkus Imre Terv szerint épül. a Tisza II. vízlépcső Mindenben a terveknek meg­felelően épül Kiskörénél a Tisza II. vízlépcső első üteme. Ebben a szakaszban 1973-ig megépül a vízlépcső, a tároló alsó szakasza valamint a Nagy­kunsági és Jászsági főcsatorna 18—18 kilométer hosszú kezdeti szakasza. A duzzasztási szint 1973-ra eléri a 87,5 méteres ten­gerszint feletti magasságot. Eb­ben az ütemben a duzzasztott víz még a főmederben marad és nem önti el a tervezett tá­rolók területét. Az öntözés is fokozatosan indul, s 1973—75. között mintegy 70 ezer hektár­nyi területre terjed ki. A víz­lépcső és öntözőrendszer az 1980-as évek végére épül ki tel­jesen, ekkor a tárolóban 400 millió köbméter víz lesz és 300 ezer hektárnyi földterület válik öntözhetővé. A folyamszabályo­záson és öntözésen kívül a víz­lépcső évente 106 millió kilo­wattóra energiát is termel majd. Most fontos szakaszhoz érke­zett az építkezés. Megkezdődött a munkagödör, illetve az új meder vízzel való feltöltése. Képünkön a duzzasztómű zsi­liprendszere látható. (Fotó: Demény) 4 mcMSsn 1972. AUGUSZTUS 18. 16. Ki mit keres, azt találja, tartja a mondás. No, erre rápipálunk...! Milyen jó, hogy legfölülre tettem a ciga­rettám. most van tartalék ná­lam, meg tudom kínálni a piló­tát. Láttam, elég sűrűn dohány­zik. — Kérsz, apa? — hajolok előre. Odanéz a csomagra, s rábigy- gyeszt. Vesz a magáéból. Le vagy csinálva, válogatós hét­szentség! De azért a tüzet el­fogadja, az nem derogál neki! Még közelebb is int: — Mi ez — kérdi —, arany? A kis medaillonom. Ügy ne­kigombolkoztam, hogy látta megcsillanni a gyufa fényében. — Az — mondom, s becsúsz­tatom a mellemre a láncot. — Nem adod el? — s felém- fordul. — A... Hallgat. Megyünk. Ismét az utat nézi. — Jó pénzt adnék érte —- mondja — Emlék — felelem kurtán, hogy értsen belőle. Vállat von, s visszasüpped a dolgába. Jó pofa. Pénzt akar adni érte. Amit nem lehet megfizetni. Sose értettem, hogy maradt meg nekem ez a kis lánc, meg a medaillon. Voltak az intézet­ben olyan bugás gyerekek, kilop­ták a buktából a lekvárt. Csak arra tudok gondolni, hogy a be­tyárbecsület fogta le a kezüket. Anyja mindenkinek van, ha is­meri, ha nem. Mikor már kapiskáltam vala­mit a világból, megtaláltam a nyakamban a láncot. Azt mond­ták a nevelők, hogy ez kezdet­től ott volt, csak ők félretették, amíg totyis nem lettem, 'de már akkortól hordtam. Lekopott a kis elak róla. de én emlékszem, hosszúruhás nő, karján gyérek­kel, mögötte sugarak, meg vol­tam róla győződve, hogy az az én anyámat ábrázolja, meg en­gem. Egyszer — már Véneken — az egyik srác lehurrogott, hogy az egy szimpla szűzmária- érme; úgy mentem neki, alig tudták kiszedni a kezem közül, valósággal rohamom volt, még a szám is habzott. Már rég nem venni ki a fi­gurát. Most már én is tudom, hogy ez valóban szűzmáriás me­daillon —, de kitől mástól kap­tam volna, mint az anyámtól? Ha egy kis csórót megtalálnak valahol a küszöbön, akkor arra nem egy vadidegen akaszt aranyláncot. Mindegy, mi van rajta, nékem ez az egyetlen szál, ami valakihez hozzáköt. Ne is ábrándozzon róla a piló­ta. Azért furcsa ez. Van, aki megőrül, ha az anyját csak em­lítik —, mások meg úgy be­szélnek az anyjukról, hogy süt belőle a gyűlölet. De így van ez mindennel, szerelemmel, ba­rátsággal. Tegnap még odavagy azért a lányért, másnapra leg­szívesebben a sáros lábadat tö­rölnéd bele. Vannak a fiúk közt nős emberek, nem szívesen be­szélnek a feleségükről, meg is értem, az ilyesmit nem kell ki­adni a katonák szájának, mert akkor csak ocsmányság marad belőle. De ott volt egv eset. nem is tudom, hogy hívják azt a szemüveges gyereket a máso­dik rajból, valakije eljött és megmondta neki. hogy a felesé­ge a régi udvarlójával hetyeg, ő meg itt eszi a prófuntot — s mi lett? a srác elmocskolta előttünk az asszonyát minden­kinek, elmesélte, hányszor ver­te át és feküdt le más nőkkel. Egyik nap így, másik nap úgy — melyik az igazi? Most, itt, a kocsi sötétjében, magamba nézve, megmondha­tom, hogy én nem haragszom igazán Miskára. Az ő szempont­jából neki is igaza van. Számí­tott a haverjára, úgy vágott ne­ki a jégnek. Nem is tudom, mi játszódott le akkor bennem. Az Ijedtség

Next

/
Thumbnails
Contents