Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-17 / 193. szám
1 Területi Szövetségek áj feladatai a szövetkezeti belső ellenőrzés hatékonyságának növelésében R mai termelési, gazdálkodási és értékesítési viszonyok: a gazdasági szabályozók, a munkaerő- és gépesítési helyzet, a szövetkezet piaclehetőségei erős hatással vannak a szövetkezetek vezetőire, akiknek elemezni kell a kapott információkat és felelősséggel kell határozni az időszerű elvárások tekintetében. Ezen ráhatások' és információk egyeztetése, feldolgozása közgazdasági szemléletű és képzettségű szövetkezet^ vezetőket igényel. E feladatok megfelelő szintű ellátásánál a szövetkezeti vezetőség jogosan támaszkodnék a naprakész számviteli apparátusra. Ez azonban főként a termelőszövetkezeteknél szakmailag és fejlettség szempontjából messze elmaradt az eltelt 23 év alatt a termelési és gazdálkodási színvonaltól, mely jól megközelíti többségében a vállalati szintet. Ezzel a helyzettel számolva rendelkezett a Szövetkezeti Törvény előtt az 1047/70. (XI. 5.) Korm. sz. határozat akként, hogy a Területi Szövetségek által szervezett és fenntartott Revizori Irodák — célvizsgálatok esetében a Területi Szövetségek által nyilvántartott, felkért szakértők — kétévenként feltétlenül végezzenek a szövetkezeteknél számviteli ellenőrző vizsgálatot. Az erről szóló jelentést 30 napon belül a szövetkezet vezetőségének és Felügyelő (Ellenőrző) Bizottságának együttes ülésen meg kell vitatni s határozni kell a javasolt intézkedések felől. A Területi (Szakmai) Szövetségek tartják fenn a Revizori Irodát és ők kötnek szerződést a vizsgálatot igénylő szövetkezettel, amelynek be kell fizetni a revizori napok arányában számfejtett díjakat hiszen a revizor sem vendégszobát, sem étkezést nem fogadhat el a megbízó szövetkezettől. A Revizori Irodák működésével kapcsolatban eddig országosan összegyűjtött tapasztalatok alapján a Területi (Szakmai) Szövetségeknek további új feladaitai váltak szükségessé. R szövetkezetek többsége kedvezően fogadta és hasznosította a revizori jelentések javaslatait, sőt azok megismétlésére kötött szerződéseket. Ahol viszon sok hibát, szabálytalanságot volt kénytelen a revizori jelentés feltárni 1— sőt ezt követően az állam felügyelet szervei is ugyanezeket megállapítva, intézkedéseket is tettek a felelős személyekkel szemben — azok a revizori ellenőrzés egyoldalúságát, röntgenszerű leleplező jellegét vetették fel és hiányolták az elemzés komplexitását. Ezen okulva egyes Területi Szövetségek a számviteli képzettségű revizorok mellé közgazdászt, vagy mezőgaz- s beállítottak. o.apos- és Koppány völgye Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége, mely az 1047-es előtt is tartott fenn revizori kollektívát, már bevezette az emelt szintű, komplex vizsgálati módszert. így a revizor mellett növénytermelő, állattenyésztő szakmérnökök, üzemgazdász és szövetkezeti jogász együttesen foganatosítja az átfogó és a szövetkezet működését, tevékenységét és vezetését minden oldalról elemző, ellenőrző vizsgálatot. R Teriheti (Szakmai) Szövetségek feladata nem korlátozható a különböző szintű és formájú ellenőrzések megszervezésére és lebonyolítására. A hatékonyság növelése is feladatai közé tartozik. Ennek biztosítására a Területi Szövetségek: — ilyen szellemű tanfolyamokon képezhetik tovább szakmai, üzemgazdasági szemléletre a Felügyelő (Ellenőrző) Bizottságok elnökeit és tagjait, hogy együtt tudjanak működni a re- i. Vizorokkal • — nemcsak utóvizsgálatok útján, hanem a Területi Szövet ség társadalmi önkormányzati bizottsága útján megoldja az érdekelt, az ellenőrző jelentés javaslataitól viszolygó, a hibák és mulasztások kiküszöbölésétől, a szükséges és elkerülhetetlen személycseréktől, lemondásoktól, vonakodó szövetkezeti vezetők és funkcionáriusok meggyőzését a javasolt intézkedések foganatosításának szükségességéről. A következmények őszinte feltárása és az állami felügyelet, a népi ellenőrzés várható lépéseinek felvázolása általában eredményesnek bizonyul. Újabban napirendre került az etikai bizottságok felállítása a Területi (Szakmai) Szövetségek keretében. Tapasztalati tény, hogy a szövetkezeti vezetők, funkcionáriusok csekély százalékának magatartásában sok kifogásolható figyelhető meg és ez már meghaladja a revizori irodák témakörét, ami bomlasztja a tagság és a vezető közti összhangot, a tekintélyt csorbítja és folt a szövetkezeti mozgalom jó hírnevén. Kiskirálykodások, pazarló reprezentáció és néha a kommunista erkölcs durva megszegését igazoló nő-ügyek elbírálása és a megfelelő következtetések levonása már csak azoktól a magas szintű etikai bizottságoktól várható, amelyek megszervezése most kezdődött és amelyeknek működésétől sokat vár a szövetkezeti mozgalom. Dr. 1Vidrai György Kisiparosok dolgoznak a KTV megrendelésére A Kisipari Termeltető Vállalat békéscsabai kirendeltsége az idén 41 Békés megyei kis iparossal mintegy 3 millió 200 ezer forint értékben kötött termeltetési szerződést. A kisiparosok főként vasipari szerkezeteket, ipari keféket, gépalkatré székét, faipari tömegcikkeket csomagolóeszközöket készítenek Többek között csatornavas-, csőbilincs- és csavargyártással elősegítik a hiánycikkek pótlá sát, a lakosság jobb áruellátását. Galamb-, baromfikiállítás nyílik Békéscsabán Az 52. Békéscsabai Galamb tenyésztési Egyesület galamb-, baromfi- és éneklőmadár-kiállí tást rendez. A kétnapos madárparádét Békéscsabán a Vásárhelyi Pál Technikum tanműhelyében láthatják az érdeklődők. Bemutatásra kerül többek között 30 fajtából 350 galamb, hús- és haszongalamb. Külön böző fajbaromfit és 55 énekes madarat láthatnak még a madárkedvelők. A kiállítás iránt országszerte nagy az érdeklődés, ezenkívül csoportos érkezést jeleztek Jugoszláviából, Romániából és Nyugat-Német- országból. A Szputnyik augusztusi számából Az Olimpia hónapjában, augusztusban megjelenő Szputnyik stí_ lusosan Ibrahim Haszanov, a tizenegyszeres szovjet kajak-kenu bajnok nyilatkozatával kezdődik. Haszanov interjúján kívül a Szputnyik még riportokat közöl szovjet élsportolókról, a „Köny- _ vespolc” rovatban pedig Valerij i"‘ Brumel magasugró emlékiratait ’ ismerteti. Színes fotókkal bőven illusztrált anyagot közöl a folyóirat a Mojszejev együttes s annak vezetője, Igor Mojszejev éfetút- járól. Terjedelmes riport foglalkozik a szovjet fiatalok ilhmár hagyományossá vált nyári táborozásáról. A helyszínen járó riporter leírja, hogy a fiatalok keze nyomán hogyan nőnek ki a földből az új házak, hogyan épülnek az utak és az olajvezetékek, hogyan öltik magukra betonruhájukat a duzzasztógátak. A tudományok iránt érdeklődő olvasó megtudhatja a folyóirat augusztusi számából’., hogy a szovjet fizikusoknak lézersugár segítségével hogyan sikerült olyan rendkívül magas hőmérsékletet előállítani, amelynél az irányítható nukleáris reakció kezdődik. Érdekes cikk számol be arról, hogy a szovjet orvosok új utat találtak a véredények sebészeti gyógyítására. A „Szovjetunió emberei” című rovat elbeszélést közö’ egy szov. jet emberről. Alekszej Kirjanov. ról, az alkotás és az újítás olyan kiválósága volt, hogy még a hitleri hadifogolytáborban is, életét kockáztatva őrizte külöféle tervrajzait és vázlatait. A hadifogságból hazakerülve olyan szuperprecíziós szerszámgépeket alkotott, amelyek jelentősen hozzájárultak az első szputnyik felbocsátásához. Egy másik riport „A polgármesterhelyettes” címmel Ova- nesz Sarambejan örmény festőművészről szól, aki egész életét szülővárosa szépítésének szentelte. A színes anyagok között a 8. szám olvasója megismerheti a modern litván falu életét, megismerkedhet a szovjet kulturális élet újdonságaival, a szovjet sarkvidéki repülők nehéz és fáradságos munkájával. (APN—KS) Túristaszemmel másokról és magunkról: Miért kell belenyúlni a kukába? er, az Alföld és a hegyvidék találkozásának városa, történelmi nevezetességeivel a tanulmányi kirándulások elmaradhatatlan színtere. Híres borai, gyógyvizei, műemlékei és a környező tájak elbűvölő szépsége sok kül- és belföldi turistát vonz. Évente közel 1 millió látogatót. Magam is többször jártam Egerben. Legutóbbi utam során örömmel tapasztaltam; hogy alaposan felkészült a város az idegenforgalomra, méltó maradt régi hírnevéhez. • "Már az első nap első óráiban feltűnt a nagy tisztaság. Hogy biztosan tárgyilagos legyek e megállapításban, keresni kezdtem a városban elszórt papírt, cigarettacsikket, mindenféle hulladékot, de mindhiába. Feltűnően rendezettek az utcák, nemcsak a központban, hanem a városszélen is. Mindenütt friss-zöld pázsit, fa és virág. Nem ártana ott egy városrendezési tapasztalatcsere megyénk szakembereinek. Ezúttal három napot töltöttem Egerben. Igyekeztem minden „régi ismerős” helyet, nevezetességet újra felkeresni. l\ent csalódtam a várban sem. Minden megvan, a törökkori emlékek láthatók. Miág több is, mint azelőtt. Az idegenvezetők azonban azt hiszem összetévesztették a kultúrát a kereskedelemmel, és az előbbivel mit sem törődnek. A beléptidíj fejében végigszaladnak a kazamaták egy részében 40—50 kíváncsi felnőttel és gyerekkel. Közben unottan, morogva ismételgetnek valami olyat: „Az egri várban vagyunk, korábban jártak itt törökök is.” Idősebb emberekkel (feltehetően tsz-ta- gok lehettek) és aprócska gyermekekkel hallgattam ezt, miközben azon bosszankodtam, milyen nagy élménytől fosztja meg őket a lelkiismeretlen idegenvezető. Hogy nem érdekli az embereket a vár története? Ügy kell mesélni, hogy érdekelje! A külföldi turistáknak is csupán néhány szót bökött oda az ifjú, így nem hiszem, hogy öregbítette népünk műveltségének jó hírét Utunk a nemzetközi színvonalon kiépített, hegyek völgyében fekvő kempingben ért véget naponta. Kempingtársaink a csehek, németek, svédek, hollandok. lengyelek láthatóan elégedettek voltak a szolgáltatásokkal, a létesítménnyel. Ám reggelente megdöbbenve láttam, hogy a telep két, egyenköpeny- be öltözött takarítónője végigjárja a szemetes kukákat és derékig eltűnik bennük. Kiszedték azokat a semmire nem használható műanyag és kon- zervdobozkákat, csomagolóanyagokat, amit a hazánkba látogató. mindent oly kritikus szemmel figyelő, összehasonlító és összegző külföldiek dobtajc el. Egyszóval a szemetet. A baj ott kezdődött, hogy mindezt nemcsak én néztem végig, hanem a luxus-sátraikbó] álmél- kodva előbújó hollandok, svédek, nyugatnémetek. Arra gondolok, hogy ha egy város vezetése és lakossága oly nagyszerűen összefog, oly kulturáltan él és látja vendégül a látogatókat, akkor miért kell szó nélkül hagyni, hogy néhány felelőtlen ember mű- veletlenségével, udvariatlanságával, vagy szemétkereső (guberáló !) szenvedélyével veszélyes általánosításra késztesse a külföldieket. De nem kell Egerbe menni ezért a nem éppen felemelő látványért. Békéscsabán is naponta látni a szemetes kukák „fosztogatóit”. (Mentségükre ők nem reggel, hanem este csinálják.) Zseblámpákkal, zsákkal felszerelve. Egy alkalommal arra figyeltem fel a Tanácsköztársaság útján, hogy két asszony azon veszekedett, kié a kuka. (!) Az idősebb váltig erősködött, hogy őt illeti meg jobban, mert már régebben „jár ide”. Nem értem miért keli nálunk ma, 1972-ben belenyúlni a szemetes kukába? Réthy István 15. — A barátom? Följebb volt, < csak a zajt hallhatta, mire odanézett, én már eltűntem. A kötél megfeszült, a csomó összerántott — innen tudom, hogy akkor még együtt voltunk. Az örvény megfogott, de a kötél és a bot tartott, följöttem a felszínre, s kiabáltam... — Hallotta? — Kellett, hogy hallja, mert a jég már akkorra nem ropogott Csak azok a táblák váltaR le, amelyekre a bottal rátámasz. kodtam, viszont a kötél tartottamig tartott... Mert egyszerre megengedett. Akkor estein visz- sza, félig már jégre mászva. Tudod, hogy van, a ruha is megszívja magát, a csizma is, hátamon a hátizsák... Az kényes pillanat volt. Szerencsémre ki tudtam bújni a zsákból. Mór előbb is megpróbáltam, de abbahagytam, hisz úgy volt, kijutok. Most lelöktem magamról, megvetettem a botot a jégben és kimásztam. — S ő? — Már odaát volt Kirohant a partra. Csak annyit láttam belőle, amennyit a vasutasoknál találkoztunk. Ott adtak száraz ruhát, ott dörzsölhettem le magam. Bejött, tatt-vett körülöttem szerencsétlenül, még váltottunk egy-két szót, nem akartam botrányt mások előtt. De aztán a vonat érkezése előtt magunkra maradtunk egy percre, s akkor beleköptem a sápadt, gyáva kis pofájába. Nem szóltam egy szót sem, otthagytam, fölszálltam az egyik kupéba, ő meg egy másikba. A laktanyába se együtt érkeztünk, mert én a rendes járattal mentem, ő meg valami stoppal. — A többiek se tudtak a dologról? — Tőlem semmit, erre esküszöm. — Tőle se, gondolára — Aligha. Nem volt mit dicsekedni vele se neki, se nekem. — Gondoltad, hogy alig néhány hét múlva... — Nem, én akkor úgy éreztem, hogy nem ismerem többé ezt az emberkét. Meg aztán... volt gond, probléma elég, hisz mire mi a laktanyába értünk, az egység már útrakész volt... s a Szigetközben már harmadfokú volt a készültség... — Attól kezdve nem is találkoztatok, csak... — ...csak a kórházban. Csak ott tudtam meg, mi történt veié időközben. — S ott megtudtad? — Igazad van. Máig se tudom, mi történt vele. Csak azt tudom, hogy rosszul ismertem. Órák óta megyünk. A fülemben, a fejemben, az egész testemben zúgás van. Egyszeregyszer olyan ingerültség fog el, legszívesebben üvöltenék egyet: elég legyen már! megállni! de a motor visszafojtva, mélyen, folyvást csak jár, s mi cammogunk. A parancsnoki kocsi, amelyben ülök, legalább háromszor ilyen gyors menethez van szokva, de alkalmazkodni kell az oszlophoz, mögöttük — egy-egy kanyarban hótralesek — kilo- méernyi hosszan jönnek a teherautók, ponyváik alatt a fiúk, meg a szerelvényeink. Az öreg alszik. Egyenes a feje, de egy-egy huppanó jobbra- balra dobja, akkor megint elhelyezkedik — holtfáradt lehet, csupa vér volt a szeme, amikor rámnézett. Nagyon nagy sla- masztikából húzott ki, nem vitás: nagyobb a szerencsém, mint az eszem. Ha a srácok közt maradok, igen hamar kenyértörésre került volna a sor Miska közt meg énköztem. Hogy Parázs főhadnagy elvtárs közvetlen futárja lettem, megoldódott a probléma. Nem úgy ismertem meg Miskát, hogy bem ószerolna a többiek előtt Ha pedig mégis megtenné, meglenne válaszom. Megmondtam neki kerek-perec, amikor elindultunk, hogy hülyeséget csinálunk. A posta igenis igazolta volna, hogy nem tudták kikézbesíteni a táviratot a tanyára. S akkor nyugodtan mehettünk volna körbe, a mohácsi rév felé.
