Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-17 / 193. szám
Javuló munkakörülmények Csanádapácán — Minden gyermek óvodába járhat — Bővíteni kellene a bedolgozói rendszert Tagsági ügyek Csanádapácán a község vezetői rendszeresen foglalkoznak a nők helyzetének, munkakörül, menyeinek javításával. Elsősorban a termelőszövetkezetekben van erre nagy szükség, ahol a legnehezebb a munka. Nagy gondot fordítottak a gépesítésre s így egyre kevesebb munkát kell elvégezni kézi erővel. A nők zöme viszont a kertészetben dolgozik, ahol még mindig nem eléggé megoldott a gépesítés, el. sősorhan a betakarításnál. Ä paprikaszedésnél ládákat kell cipelni, s helyes lenne, ha a termelőszövetkezet vezetői ettől a nehéz munkától is mentesítenék a nőket Örvendetes, hogy a községi ta_ nács biztosította a dolgozó nők, édesanyák gyermekeinek megfelelő óvodai elhelyezését. Jelenleg nincs olyan gyermek a községben, aki ne kapna helyet az iskolai napközi otthonban, vagy az óvodában. A nők munkáját könnyíti az is többek között, hogy megáldották a propán-bután gázpalack cseréjét, hiszen sok háztartásban van már gáztűzhely, s erre nagy szükség volt. Ami a foglalkoztatást illeti, ez viszont gondot okoz. Igaz, a Szegedi Konzervgyár az idén -is mintegy 70—80 asszonyt foglalkoztat előkészítő-részlegében — paprika-, zöldbabszelete, lés — de ez csak időszakos, szükség lenne egy állandó munkahely létesítésére, ahol rendszeresen dolgozhatnának. Gond a be. Erőmű-óriás Üzbegisztán fővárosától, Tas- kenttől nem messze 4,4 millió ki. lowatt teljesítményű hőerőmű épül. A világ legnagyobb hőerőműve — a Szovjetunión kívül — jelenleg az NSZK-ban működik, amelynek teljesítménye 2,7 millió kilowatt. Az új energiatermelő óriás a szovjet köztársaságok együttes munkája eredményeként készül el: a berendezések nagy részét a fejlett gépiparral rendelkező Üzbegisztán maga állítja elő. Arra hivatkozni, hogy kell a segítség!... Pont mi ketten hiányzunk, megfékezni a Dunát! arról nem is beszélve, hogy mi lehettünk volna az első két áldozata az árvíznek! Lehet, hogy őneki mindegy, összeveszett a drágalátos faterjával, kapott egyet az ostorral, elment az életkedve. Nem vitatom. Megértem én, mi van ilyenkor. De énnekem miért kellett volna a jég alá kerülnöm? Mert kidobtam a taccsot a konyhájukban? Margit megbocsá'otta, megcsókolt! Azt mondta, menjek el újra hozzájuk! De ha vége lett volna a dolognak — ami jóformán el sem kezdődött. — akikor se kockáztatom az egyetlen tyúkszaros kis életemet! Nagyra volt vele, hogy átjut a jégen. Azt mondta, még a zajló Dunán is át lehet kelni. Mint ahogy át is ment! jó., meg- fürdött, de átment. Ha én ehhez nem kellettem, akkor mire jó a nagy műfölháborodás, hogy cserbenhagytam őt? Így fest a dolgok logikája, s ezért nem fogom neki soha az életben megbocsátani, hogy leköpött. Letöröltem. Ilyen nagy marha emberrel szemben nem fogok fejjel a falnak menni. Meg fogom találni a módját, hogy visszaadjam neki a sértést. Ezerszeresen. Én hiszek abban, hogy az ember megkapja azt, amit megérdemelt. Ott volt az én esetem, Vénekkel és Szomolnokkol. Ha más nem is tudja, én tudom, hogy Véneken nagyon elkapat- tam magam. Azt hittem, hogy nékem minden sikerül. Nagy jfűlt a pofám a többiekkel. Meg dolgozói rendszer biztosítása is, ennek bővítésére szintén szükség van, hogy nagyobb munkalehetőséget biztosítanak a nőknek. A tanács vezetői tervezik egy Patyolat-felvevőhely, valamint zöldségbolt létesítését az elkövetkező időben, mivel ilyen igény is mutatkozik a községben. is kaptam a beosztásom, mehettem a vastag falak közé. De amikor megszöktem, nekem volt igazam. Bebizonyosodott Jóra fordultak a dolgok. Most se lehet másképpen. Lám, alig léptünk be a laktanya kapuján, már hivattak az öreghez, s megmondta, hogy engem választott k’i maga mellé. Még a cucco- mért se magamnak kellett lemennem, úgy hozta föl valaki. S nem a tehergépkocsiban szívom a lábszagot, hanem itt ülök a parancsnoki kocsiban, egyedül két ülésen, kényelmesen Azt még nem tudtam kipuhatolni, milyen fej ez a sofőr. Hallgatag hapsi, s nagyon jók lehetnek az idegei, mert a szeme se rebben, ha csak harmincharmincöttel megyünk. Láttam én már őt döfni ezzel a kocsival: ment, mint a veszett fene. Arra se volt ideje az embernek, hogy felemelje a kezét a stopp- hoz — igaz, ez sose állt meg, teleporozta az ember pofáját, nem mutatta, hogy „nem tehetem, pajtás”, nem nézett se jobbra, se balra. A nagygóréé a kocsi, nyilván a sofőrjét is úgy választotta ki, hogy azzal ne legyen neki baja. Most viszont mi leszünk a nagygórék. Parázs főhadnagy elvtárs intézi a dolgokat, mert ő civilben mérnök volt. Az egész ezred neki van alárendelve. Külön futárt rendeltek ki mellé, s ez én vagyok. Fogok én még ezzel a kocsival végighajtani a gát mellett, s keresztülnézni egyeseken, akik közben derékig a drekkben gázolnak és hordják a homokzsákot. (Folytatjuk) Á víztisztító kőszénkátrány A Szovjetunió Kohászati Tudományos Kutató Intézetben a csatornavizek tisztításának új módszerét dolgozták ki. Az eljárás lényege az ioncserés kőszénkátrány alkalmazása. A tudósok által kidolgozott eljárás lehetővé teszi, hogy a rezet, az aranyat, a cinket, és a cianidot kivegyék az ipari csatornákból. A régebbi módszer alkalmazásával csak közömbösíteni lehetett ezeket az elemeket és vegyüle- teket. Az ioncserés kőszénkátrány segítségével alkalmazott eljárás lehetővé teszi azt is, hogy teljes mértékben megtérüljön a tisztítás költsége. A Békés megyei MÉK békéscsabai, Hajnóczi utcai telepén vöröshagymát válogatnak ex. portra. Az idei hagymátermésből a lakosság szükségletén felüli mennyiséget a külkereskedelmi vállalatok az európai piacokon értékesítik. Keresett a makói tájkörzetben termett vöröshagyI lyenkor nyár végefelé, a munka diktálta felgyorsult élettempó egyik kísérő jelenségeként megnövekszik az úgynevezett tagsági ügyek száma a termelőszövetkezetekben. A termelés . mikéntjét, hogyanját, a munkabeosztást tárgyaló beszélgetések helyett amelyek a télvégi, koratavaszi hetekben szerepelnek leginkább napirenden, most főként a váratlan akadályok elhárítása, a zavartalan munkamenet biztosítása, a megtermelt javak betakarítása, szállítása, a teljesítményekkel kapcsolatos reklamációk intézése a fő téma. Akik az irodára mennek ilyen és hasonló ügyekben kémek eligazítást, magyarázatot, segítséget. Nagyon fontos, hogy — kiváltképp vitás esetekben — az irodabeliek, vezetők és beosztottak kellő türelemmel, megértéssel, segítőkész figyelmesség, gél kezeljék a szövetkezeti tagok észrevételeit, javaslatait, kéréseit. A téesz-irodába belépő szövetkezeti gazda nem ügyfél, mint ahogyan helyenként még ma is kezelik, hanem teljes jogú tulajdonosa a szövetkezetnek és ennek megfelő fogadtatást vár. Különösen ezekben a hirtelen tá_ madt, aprónak tűnő közösségi vagy személyes ügyekben fontos ez, hiszen ilyenkor dől el, menynyit érnek a közgyűlésen sokszor kinyilatkoztatott szép szavak az egyenrangúságról. Jönnek az asszonyok, hogy szóváte- gyék, nincs kire hagyniuk a kisgyereket. Netán sérelmeznek valamely intézkedést a folyama, tos munkalehetőséget illetően. Gondjaik a nők sajátos helyzetéből adódnak. Köztudott, hogy ebben az időszakban különösen azokra hárul nagy teher, akiknek férje az iparban, a családtól távol dolgozik. A közös munkában való helytállás, a házkörüli tennivalók, a gyermeknevelés naponként próbára teszi fizikai és lelkierejüket. Okkal várnak tehát segítséget a vezetőségtől éppúgy, mint a szövetkezeti nőbizottságtól, amelynek fő feladata az érdekvédelem, a segít, ségnyújtás kezdeményezése, sürgetése minden esetben, amikor ez egyáltalán lehetséges. A ugusztus a'ejétől rendszerint felszökken a háztáji fuvarigények száma is. Különö. sen sok a zökkenő ilyen vonatkozásban a külterületen lakó tsz. tagok esetében. Sajnálatos, hogy néha hetekig kell várakozniuk egy-egy fogatra vagy vontatóra, pedig már tegnap is késő lett volna az a bizonyos szállítás. Főként azok a szövetkezeti gazdák háborognak emiatt, akik a tsz- t gyesi tések következtében mész. szire kerültek a központtól, s nehezen akad, aki kérésüket gyorsan tolmácsolja, nekik kell kilométereket kerékpározni, vagy éppen gyalogolni, ugyanabban az ügyben olykor kétszer, háromszor is, míg kérésük megnyugtató elintézést nyer. Évről-évre kiújuló viták, helyenként goromba perpatvarok okozója a részesművelésre kiadott kaszálók elosztása körül tapasztalható részrehajlás, az okos körültekintés hiánya. Sokan nem értik, miért van az, hogy egyesek mindig az adott terület javát kapják, míg mások a leggyengébbet. Valóban nehezen érthető ez, s itt lenne az ideje, hogy a háztáji bizottságok bátran és igazságosan lépjenek fel a részrehajlások ellen. Az igaz, hogy az otthoni kenyérsütés lassacskán kimegy a divatból, mégis, az aratás végefelé sűrűn szóbakerüi a gabona, fejadag, amelyre mindenki igényt tart. A frissen meszelt kamrák hűvöse várja a gabonát vagy a lisztet, a korpát. Sok szövetkezet megteszi* tagjainak, hogy a malommal kötött megállapodás alapján előbb odaviteti az őrölnivalót, s a tagoknak a kész őrleményt szállítja haza. Okos, jó dolog ez nem ártana minél több helyen alkalmazni. Az új termés fölötti közös örvendezést még családiasabbá te. szik az ilyen és hasonló egyéni örömök. K ülön szükséges szólni az öregek ügyéről ezúttai is. Jólelső érzéssel láthatjuk, hogy a szövetkezetek jelentős részében ma már nem formális a nyugdí. jasokkal és járadékosokkal való törődés. A szép nyári napokon sokan fölmennek az irodára ezek közül az idős emberek közül. Egyikük valami könnyű munkát kér, a másik a háztáji kukoricát szeretné géppel megka páltatni mégegyszer. Van azután, aki segélyt kér, többen pedig az iránt érdeklődnek, mire lehet számítani a közösből, milyenek az öregek kilátásai. Emberi szavakat szeretnének hallani, s végtelenül jólesik nekik már az is, ha leültetik őket az irodában, érdeklődnek sorsukról, gondjukról. Mindez annyira magától értetődő, kár lenne rá egy szót is vesztegetni, ha nem tapasztalnánk, hogy sok helyen elmulasztják még ezt az egyszerű figyelmességet is. A tagsági ügyekkel történő lelkiismeretes foglalkozás a szövetkezeti közösségek tagjaiban erősíti a tulajdonosi érzést épp úgy, mint a közösségi szemléletet. Aiknek kellő gondossággal intézik az ügyeit, orvosolják panaszát, legyenek azok a legegyszerűbb, hétköznapi ügyek- gondok, jobban magáénak vallja a közösséget, amelyben él és dolgozik. Személyesen tapasztalja, hogy mekkora erőt és örömet adhat, ha ez a közösség „egy mindenkiért, mindenki egyért” elve szerint cselekszik. Kovács Imre mumusa 5 1972. AUGUSZTUS 17. ma. (Fotó: Gál Edit) A Körösvidéki Cipész Szövetkezet Békéscsaba, egyesülésének 10 éves jubileuma alkalmával fejlődését ismertető jubileumi lernt ék bemül alól larl a Békés megyei KISZOV bemutató termében Békéscsaba, Szabadság tér 16—18. sz alatt. A termékbemutató augusztus 19-én nyit és 27-én zár. Az érdeklődő közönség részére a termékbemutató 19-én * 14 órától 20 óráig, majd azt követően naponta 10 órától 20 óráig tart nyitva. * A termékbemutatóra minden látogatót szeretet- i tel vár a szövetkezet vezetősége. x ■ . ____^______________ V öröshagyma-exportra
