Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-13 / 190. szám

MR 28 ÉV MOZDONYON (3. olda!) A SZÖKIMONDÄS bátorsága (5. oldal) T1ZENKETTEN EGY CSALÁDBAN (10. oldal) Megtakarítás? Mennyit termeltek már? - Mennyit termelnek még? Csabai vállalatvezetők válaszolnak Itt a nyár vége, s itt van a leértékelés. Ezúttal „kéthetes szezonvégi ruházati vásárnak” nevezik. A név folyton válto­zik, a lényeg marad: valamikor augusztusban az üzletek, áruhá­zak megpróbálják eladni olcsób­ban azt, amit drágábban nem sikerült. Hosszú esztendők óta így van ez, s tulajdonképpen természetes az egész. Végtére is, ha mindent eladtak volna nyár elején, ami nyárra készült, akkor nem lehetett volna sem­mit nyár közben kapni, ami nyárra való. Mindenesetre — írták a lapok — az akció 500 millió forintos árualapja 180 millió forint megtakarítást nyújt a lakosságnak. A lakosság rohant is vásárol­ni. Mert szeret megtakarítani. Nem tudja persze, hogy meny­nyi az a félmilliárd forintos árualap, de tudja, hogy mi az áru és mi a bóvli. így azután minden esztendőben felújulnak a viták: mit tükröz ez a „ruhá­zati -vásár”, „áruakció”, „kiáru­sítás”, „leértékelés”, stb. A ke­reskedelem időnként szeretné velünk elhitetni, hogy ez amo­lyan nagylelkűség. Tehát azért van. hogy mi takarékoskodhas­sunk. Aztán — mivel ez nem sikerül, mert az emberek már régen azt kérik számon a ke­reskedőktől, hogy kereskedje­nek, a nagylelkűség többi ré­szét a Vöröskeresztre bízzák — elmagyarázzák, hogy tulajdon­képpen nem lehet másképpen csinálni. Ez valamivel jobb ér­velés, ezért is szokták ritkán használni. Mert ennek az a ki­indulópontja, hogy minden tö­rekvés ellenére, a kereskedelem még korántsem tud minden te­kintetben kielégítően dolgozni. Igaz. hogy sehol a világon nem tud, de hát tökéletlenség és tö­kéletlenség között különbség van. Hogy mi a különbség? Az ember megérti, ha jó, használ­ható áruk kerülnek olcsóbban forgalomba. Van úgy, hogy nem fogy el minden, mert nem is lenne jó, ha minden elfogyna. Az idei kirakatokat nézve azon­ban sok mindent talál még min­dig az ember, amit esze ágában sem lenne keresni. S most, hogy rátalált, illetőleg a kereskedők rátaláltak a raktárak mélyén, szinte menekül. Attól tart, hogy a megejtően olcsó árak ráveszik a visszataszítóan vacak holmik megvásárlására. Divat, ami di­vat, szó, ami szó, ízlések és po­fonok különböznek, de ami íz­léstelenség, az az is marad. Más áruk viszont remekek, tetsze- tősek, régen keresettek, s most nevetséges áron kerülnek for­galomba. Az ember megvette volna előbb, többért, csak ép­pen nem kapott. Jó, vannak Augusztus első tíz napjának felvásárlási, illetve forgalmazá­si tételeit „szembesítették” a múlt év hasonló időszakának adataival a zöldség-gyümölcs kereskedelmi egyesülés igazga. tóságán. Megállapították, hogy az idei listákon lényegesen na­gyobb mennyiségek szerepelnek, s összességében jobb volt most az ellátás. Naponta mintegy 80 -4M vagonnal több árut vá­úgynevezett „terítési” problé­mák is. Csakhogy néha a vá­sárló a kimerültségtől elterül, annyit mászkál valami után, amit nem kap. S amikor aztán megkapja leértékelve, csak fé­lig örül. Szívesen veszi az olcsó árat, de az ilyenfajta leértéke­lést amolyan luxusnak tartja. Ugyanis a közgazdasági gondol­kozás, amiről annyit beszélnek, behatolt a vásárlók tömegeibe. Lehet, hogy a kereskedők közé még nem mindenüvé, de régi igazság: minden kereskedő egy­ben vásárló is ugyan, de nem minden vásárló kereskedő egy­ben. Szerencsére. Mert különben nem vizsgálná, hogy az áru ára arányban áll-e értékével. Ezen a vásáron — mint az előző esz­tendőkben — ismét sok az olyan holmi, amit az ember már előbb megvett volna, ha elment volna a józan esze, s hajlandó lett volna megfizetni azt az árat. amit eredetileg kértek ér­te. Most, hogy olcsóbban adják — kényszerűségből — valóság­gal harcolnak érte az emberek. Vajon miért? Mert tudják, hogy nemcsak az árut kell vizsgálni, hanem az árat is figyelembe kell venni. Tehát, ha mondjuk, egy pulóverért, ami egyébként nem rossz és nem divatjamúlt, nem szabad négyszáz forintot adni, mert annyit nem ér, de háromszázhúsz forint reális ár. Bizony, sok leértékelt holmiról kiderül, hogy kurrencia, de kur­rens áron, s háromszor annyit kellett volna leértékelni, illet­ve gyártani annak idején, mint amennyit gyártottak, illetve most leértékelhettek. Egyébként pedig természete­sen vásárlunk. Megtakarítjuk azt a bizonyos 180 milliót. Per­sze, attól félünk, hogy ezt a 180 milliót a kereskedelem elvesz­tette. S valamikor valakin be kell hoznia. Például rajtunk, s a következő hónapokban. De hát nem baj, állunk a küzde­lem elébe. Vállaljuk: gyorsab­ban tanulunk meg vásárolni, mint a kereskedők kereskedni. A következő valamiféle vásár­nál pedig ismét csodálkozunk, hogy miként lehet ez. S elfo­gadjuk azokat az érveket, ame­lyek elfogadhatóak, s derülünk azokon, amelyeken már rég túl­haladott az idő. Egyébként pedig szíven ütött a kereskedőknek az a fenyege­tése, hogy az egész csak két hé­tig tart, nem hosszabbítják meg. Tessék mondani, ha addig nem fogy el minden, mit csinál­nak a megmaradt árucikkekkel? A tengerbe öntik? De hát a Bel­kereskedelmi Minisztériumnak sincs tengere. Pedig állítólag a tengeri országok sokkal gazda­sárolták fel, illetve hoztak for­galomba, átlagosan 550—600 vagonnyit a tavalyi 400—450 vagonnal szemben. Az idén több a paprika, a sárgarépa, a petre­zselyem, a tök, a burgonya, a pa­radicsom, a káposzta, és uborka­felvásárlás nagyjából megfelel a tavalyinak, ezzel szemben ke­vesebb most a zöldbab, a kar­fiol és a kelkáposzta. (MTI) Több mint egy hónappal túl az év első felén az eredmények ismeretében a vállalatok vezetői már mérlegelhetik, latolgathat­ják: mit kell még tenni az álta­luk irányított kollektívának a hátralevő négy és fél hónapban, ahhoz, hogy terveik valóra vál­janak. Mi vél megenni, elfogyasztani, használni, felhalmozni, tartalé­kolni, fejlesztésre fordítani csak azt és annyit lehet, amit és amennyit előállítunk egy-egy évben, a döntő kérdés vállala­tainknál most az, hogy amit meg is vesznek a vásárlók, ab­ból eddig mennyit termeltek s mennyit termelnek még az év végéig? DR. SZÉP FERENC, a Békéscsabai Baromfifel­dolgozó Vállalat igazgatója: — Kétezer dolgozónk eddig 482 millió forint termelési érté­ket állított elő 1060 vagon ba­romfi és 63,5 millió darab tojás feldolgozásával, illetve 45 va­gonnyi baromfihúsból készült pástétomkonzerv gyártásával. December 31-ig 1300 vagon élőbaromfit, 30 millió darab to­jást kell feldolgoznunk és ugyan­csak 45 vagon konzervet készí­teni ahhoz, hogy a második fél­évre tervezett 60!) millió forint­nyi termelési értéket előállítsuk. Konzervtermelésünk egyéb, ként a tavalyihoz képest év vé­géig várhatóan 40 százalékkal nő. A konzervek 90 százalékát a a Szovjetunióba szállítjuk. marton pAl, a Békéscsabai Hütőház igaz­gatója: —- Az év első felére tervezett eredményeinket ugyan rontotta, hogy a nagy szárazság miatt ke. vesebb borsó termett a vártnál, Úton a világhír felé Tegnap nyitották meg a Ballasi Néptáncegyüttes kiállítását Békéscsabán Értékes gyűjtemény mégkapó látványa fogadja a 25 éves Bé­késcsabai Balassi Néptáncegyüt­tes kiállításának látogatóit, a Megyei Művelődési Központban. Az együttes 11 országban vendégszerepeit az elmúlt 25 év alatt. Sikert arattak a Világif­júsági Találkozókon; Belgium­ban, Franciaországban, a Szov­jetunióban, Olaszországban, Ausztriában és a környező szo­cialista államokban. A világhír felé vezető útjuk jelzőtáblái a kiállításon bemu­tatott serlegek, népviseletű ba­bák, jelvénnyel tűzdelt sapkák, kristályvázák, albumok, fotók, a „La Sicflia”, a „Frankfurter Neue Press” és több külföldi lap méltató cikkei, a szokatlan méretű, idegen nyelvű plaká­tok „Békéscsaba; Magyar Nép- köztársaság” felirataikkal. Az értékes rekvizitumok között látható az agrigentói római ko­ri templomrom makettje is, ahol 1962-ben első díjat kaptak a „Balassi” kiváló táncosai és énekesei. de még így is 460 vagonnyi árut termeltünk. Gyümölcsből 60, zödségből 340, az egyre közked­veltebbé váló derelyéből és szil- váisgombócból pedig 40 vagonnyi hagyja még el az idén a hűtő­házai Ez az évünk eddig azért is eredményes, mert most sikerült először a „történelmünkben” a mirelittel való ellátás folyama­tosságát biztosítani. BAKÓ IGNÁC, a Forgácsoló Szerszámipari Vállalat békéscsabai forgá­csoló szerszámgyárának igaz­gatója: — Első féléves tervünkben az szerepelt, hogy 92 millió forint­nyit termelünk. Örömünkre szolgál, hogy minden jobban si­került a vártnál, s így több mint 93 millió forintnyi árut állítot­tunk elő és adtunk el. A 17 és fél millió forintos eredmény­tervünket kétmillió forinttal tel. jesítettük túl. Most júliusban csaknem 15 millió forint értéket termeltünk, s reméljük, hogy a második fél­évünk legalább olyan eredmé­nyes lesz, mint amilyen az első volt. SZAJBÉLY MIHÁLY, a Békéscsabai Kötöttárugyár igazgatója: — Hatszázharminc tonna kö­töttáru — ennyit gyártottunk az első hat hónap alatt. Ennek értéke több mint 120 millió fo­rint Mivel nemrég új gépek érkezu tek hozzánk, a második hat hó­napban legalább 750 tonnányi kötött terméket „illik” előállíta­nunk, mintegy 160 millió forint értékben. Vagyis az első félév 1 millió 300 ezer darab kész­áruja helyett 1 millió 700 ezer darabot, aminek csaknem 30 százaléka megy exportra. kovács pal, a Pamuttextilművck békés­csabai gyára termelési osz­tályának vezetője: — Szövődénk dolgozói júniusi 30-ig 1 millió 181 ezer 979 négyzetméternyi szövetei állítat., tak elő, a cémázóban pedik 910,9 tonna áru készült el hat hónap alatt. A megtermelt öszes érték az első félévben 22,4 millió fo­rint volt, ebből négymillió forint a nyereség A második félévre ugyaneny- nyit terveztünk azzal, hegy a szövődénknek 1 millió 242 ezer 700 négyzetméternyi anyagot kell szőnie, a cémázóban pedig ugyanennyit termelni, mint az előző félévben. Ebből júliusban már 202 ezer 660 négyzetméter­nyi szövet a szövődében és 140,9 tonnányi tennék a cémázóban elkészült. ft. e. p.) laaBamraaBasBsaBesfflBcaaaaaaaaaaaaaaasBRBaasBaaesazesaSBSsaBBEaissszsBSBBiBBBflBaaaaBaa» Bontják a főutcát Az eredeti tervtől eltérően bontják Békéscsabán a Tanács- köztársaság útját a Jókai utca torkolatánál, hogy a szennyvíz­elvezető csatornát összekössék a Petőfi utcai szakasszal. Az építők ígérik, hogy ha semmi rendkívüli esemény nem jön közbe, az útelzárás körülbelül két hónapig tart. (Fotó; Demény) gabbak. Pintér István Jobb a zöldség- és gyümölcsellátás

Next

/
Thumbnails
Contents