Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-12 / 189. szám
Halterék és segítőik „Minden szem gabonát becsülni kell” özvegy Halter Ferencné, Bu- csán az Ady Endre utcában lakik. Amikor felkerestem a nemrégen árván maradt családot, „költői” rendetlenség fogadott. Mégis, ennek a rendetlenségnek most mindenki örült, mert a rend érdekében állt itt minden egy időre a feje tetejére. Mi is történt Halteréknél az utóbbi két hét alatt? — Ügy kezdődött, hogy a leg. idősebb lányom levéllel fordult a Magyar Néphadsereg egyik alakulatához, hogy az árván maradt család egyetlen keresőképes katonafiát szereltessék le, mert a családi ház olyan állapotban van, hogy könnyen életveszélyes lehet — mondotta az édesanya. A válasz nem levélben érkezett Négy napon keresztül 15 lelkes kiskatona népesítette be a Halter házat. Falat bontottak és raktak, padlást javítottak, cse. repeztek, egyszóval mindent megtettek annak érdekében, hogy a ház ne legyen életveszélyes. Még faanyagot is hoztak a katonák. A községi tanács is segített faanyaggal, ablakkal — az Új Barázda Tsz pedig 500 forintos építési segélyt nyújtott. Csütörtökön érkezett Buda. pestre Lengyelország legnevesebb tánc. és énekegyüttese. Négy világrészre terjedő tumésoroza- tukon, 1954 és 1970 között 29 országban tapsoltak a ma már világhírű énekeseknek és táncosoknak. Birtokosai a legmagasabb lengyel kitüntetésnek, a Munka Zászlajának, a Stockholmi Világbéketanács aranyérmének. Elismerő oklevelet kaptak Ukrajna műa déli jelenetei után egyszer föleszi ide a fene, aztán tisztázzuk dolgainkat, férfi a férfival. De ő — nem! Nyavalya tudja, hol bujkál. Esite megint előkerül, eszünk, aztán mindenki megy vackára, ha jól kinyitom a fülem, hallom, amint odaát, a tisztaszobáiban, morog a gyerekeire. De nekem nem szól. rám se néz. Én csak Margitot sajnálom. Úgy csöppent a bajba, mint az új subler az olajfestékbe. Tett-vett szépen idehaza, gyanútlanul, erre a katona bátyja megjelent egy vadidegennel; egy igazi gyökérrel — mert az vagyok, ne szépítsük, akkora gyökér, hogy na — s fölborul minden, kidűl a liszt, ö dolgozik, míg a többiek szórakoznak, aztán ő takarítja föl a mocskot, s aztán még ő a rossz, ővele nincsenek megelégedve, ővele kö- tözködnek, hogy finom legyek. Nem akarom a magam dolgait kisebbíteni, de amit az öreg művel, az azért több a soknál. Ahogy szekálja mindenért, tán még azért is, mert lélegzetet vesz. S közben az ember tudja, hogy fal az egész, más a baj. Mondaná meg, hogy takarodjak a sunyiba! Szó nélkül veszem a cuccom, s ha kell, négykézláb, de elmegyek. Ami igaz. az igaz, így nem lehet viselkedni egy idegen háznál. De ő nem engem izélget! Gondolom, azért, mert ilyesmi már vele is előfordult, mesélte Miska, hogy be szokott rúgni, ö nekem nem szól, tartja a nagy fene házigazdái méltóságát. Miskának se szól, pedig ha valakinek kelAhogy telnek a beszélgetés percei, egyre népesebb gyermeksereg vesz körül. Furdal a ki. váncsiság, s megkérdezem: — Hány gyermek van a családban? — Tizennégy gyermeket neveltünk, ebből 5 még kiskorú, a többi férjnél van, megnősült. Közeledvén szeptember, akaratlanul is előbukkan a kérdés: — Mennyi pénz kell majd a beiskolázásra ? — Sok, nagyon sok. Szerencsére megértő gyermekeim van. nak, nem követelőznek. Külön öröm, hogy a községi tanácstól mindig biztos segítségre számít, hatunk. Adóhátralékunkat fér. jem halála miatt elengedték, kiegészítő munkakört is biztosítót, tak, hogy könnyebb legyen. Mindig öröm olyan emberekkel beszélgetni, akik nehéz körülményeik közepette sem veszítik el hitüket, reményüket az emberekben, a segíteniakarás kis és mégis nagyszerű „csodáiban”. A látottak és hallottak kétszeresen is igazolták, hogy Hal. terék nincsenek egyedül. Szilárd Adám velődési miniszterétől és az USA elnökétől. Fiatalok, lelkesek, csinosak, rokonszenvesek. A táncosok akrobatikus ügyes, sége, az énekesek tiszta, iskolázott hangja elbűvöli a közönséget. Hazánkban a margitszigeti szabadtéri színpadon lépnek fel vasárnap, majd Szegeden vendégszerepeinek. lene szólni, az Miska, ő mondta, hogy jöjjek! nem, ő a lányra morog! állandóan! Gondolkozom, gondolkozom, a" lábam már térdig áll a kukoricában. Ügy rémlik. mintha Margit említette volna, hogy ők telente kukoricamorzsolás- sal gyötrik magukat; no, valamit leveszek a válláról, megérdemli, szegényke. Hidegszik az idő, mióta elállt a szél. Van itt egy öreg bunda, azt szoktam magamra húzni, ha csiklandoz a fázás. Ügy ülök itt, mint valami juhász. Vagy talán inkább: kanász. A bemutatkozásom inkább arra vall. Nem is tudom, hogy történhetett. A jó zsíros tészta tehette, hogy nem vettem észre, mennyit iszom. Én, aki sona!... no, mondjuk így: nagyritkán!... Nem is bírnám, kicsi vagyok, rövidek a beleim. Nekem hamarabb megárt, mint például az olyasfajta hosszú embernek, mint a langaléta szomszéd, a kucsmás-bekecses. Azon semmi se látszott, pedig kétszerannyit ivott, mint én. Hja, a gyík is hamarabb eltüsszenti magát, ha hideg kőre lép, mint a zsiráf!... Azért az is idetartozik: ha Miska nem üt meg, aligha ró- kázom el magam. Attól kava- rodott fel a gyomrom, meg a rángatástól. Csak tudnám, mi hülyeséget mondtam, ami miatt begorom- bult — mert különben nem bántott volna. Nem is haragszom rá emiatt, de a kutyaóllal, azzal mindörökre betette nálam az ajtót. (Folytatjuk) Dékány Erzsébet, a kondorosi vasútállomás raktárnoka már értesítette a termelőszövetke- tet az újabb dunántúli búzaszállítmány érkezéséről. A Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál naponta négy-öt alkalommal kopog a telexgép, sűrűn cseng a telefon, s a postaköz- pont Somogy megyét és Zalát kapcsolja. Monori Károly műszaki igazgatóhelyettes jegyzeteivel hol az egyik, hol a másik munkatársát keresi fel. Egyeztetik a dunántúliak jelzéseit azt, hogy mikor, menynyi gabonát küld Somogy és Zala Békésbe, szárításra. Igaz, hogy itt, az Alföldön a hét végén már tárolókba került az „élet”, de ezen a nyáron a megye határai kitálgultak. Az a segítség, amit Somogy megyének gépi technikával nyújtunk ezekben a nehéz hetekben, nem minden. A megyei gabonafelvásárló áruforgalmi csoportvezetője, Palotás Tibor tájékoztatása szerint a somogyi és zalai búzát Gyomán, Eleken, Mezőko- vácsházán, Medgyesegyházán, Orosházán, • Tótkomlóson, Szarvason, Füzesgyarmaton, Kondoroson, Sarkadon, Békésen fogadják szárításra és tárolásra. A hét közepén Kondoroson a vasútállomáson kerestük fel a „búzacsata” munkásait. Déli 12 órakor kilenc vagon nedves gabona gördült a kirakodó vágányra, s öt perc múlva Bálint László vagonkirakegép-kezelő már indította is a „masinát”. Kolompár György, a kondorosi termelőszövetkezeti közös vállalkozás keverő-szárító üzemének vontatóvezetője néhány perc múlva indult a hatvan- ötödik búzarakománnyal a szárítóba. Mielőtt azonban egyes sebességre kapcsolt volna, megkérdeztük, hány órát dolgozik naponta a kampány kezdete óta? — Az óráknak most csaik annyiban van jelentősége, hogy minél hamarabb eljusson a dunántúliak búzája a szárítóba. Különben van úgy, hogy tizenöt-tizenhat órát „nyeregben” vagyok. Ez most lényegtelen. Belátjuk, hogy ezekben a hetekben az embernek többet kell vállalnia. Ha nem is ezekkel a szavakkal, de lényegében ugyanezt mondják a kamuti Béke Tsz rakodóbrigádjának tagjai is, akik harmadik napja igazgatják búzát a vagonrakodó gép tárcsái alá. Porosán, izzadtan áll meg néhány szóra Szűcs Sándor, Weigert Márton, Bálint László, Keszi László és Szűcs Mihály, aztán újból kézbe veszik a lapátokat, egyengetik a búza útját. Az idén befejezett új gabona- szárítónál Tusjak István zetorvezető ömleszti a lefolyó csatornába a dunántúliak gabonáját; — Nedves a búza, az azonban szinte csodálatra méltó, hogy a dunántúli és az aratást segítő tiszántúli megyék kombájnosai hogyan tudták ennyire megtisztítani. Ha kell éjjel is dolgozunk. Tudjuk, hogy a mi jövő évi kenyerünkről is szó van, ezért vállalnunk kell a többletmunkát. — Több mint egy hete érkezett az első szállítmány — tájékoztat bennünket Szosznyák Péter ,a kondorosi tsz közösvállalkozás keverő- és szárítóüzemének műszaki vezetője. Azóta hetven vagon dunántúli búzát szárítottunk meg és helyeztünk biztonságba. A mai napon várjuk az első somogyi szállítmányt. — Mindegy az hogy hol termett, nekünk termett. Minden szemet becsülni kell — mondja Szujó Ignác bácsi szárítórészlegvezető. Békés megyében a hét elején befejezték az aratást és biztonságba helyezték a megye gabonáját. Még sincs vége a munkának, hiszen Somogy és Zala segítése a Békés megyeieknek becsületbeli kötelessége. És ennek a kötelességnek megyeszer- te eleget tesznek a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat munkásai. Botyánszki János Huszonkilenc ország tizenkétmillió nézője tapsolt a „Slask“-nak Lengyel állami népi tánc- és énekegyüttes érkezett hazánkba Omlik a szárító lefoiyőcsato májába f. -lunántúli gabona. Indul a hatvanötödik szállítmánnyal Kolompár György. (Fotó: Demény)
