Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-12 / 189. szám

Alkotmányfejlődésünk és a szocialista demokratizmus Az alkotmány felépítése Nyelvi nyalánkságok Népköztársaságunk aükotmá- nya felépítésének — az állam-1 elet, a szocialista demokratiz-1 mus fejlesztése, politikai rend- 1 szerünk állandó szilárdítása és stabilitása szempontjából — kü­lönös jelentősége van. Az első fejezetbe foglalt pa­ragrafusok fogalmazzák meg a Magyar Népköztársaság társa­dalmi rendjét. A szövegezés jól kifejezi, hogy államunk a pro­letárdiktatúra funkcióit tölti be, s egyértelműen utal arra, hogy a Magyar Népköztársaság — szocialista állam. Az új szöveg­ben — ezzel összefüggésben — kiemelkednek azok a változá­sok, amelyek 1949 óta társadal­munk osztályszerkezetében be­következtek. Kimondja: „A Magyar Népköztársaságban a társadalom vezető osztálya a munkásosztály, amely a hatal­mat a szövetkezetekbe tömörült parasztsággal szövetségben, az értelmiséggel és a társadalom többi dolgozó rétegével együtt gyakorolja.” Kimondja továbbá: az állampolgárok munkahelyü­kön és lakóhelyükön közvetle­nül is részt vesznek a közügyek intézésében. Különösen kiemelkedő elvi és gyakorlati jelentősége van annak, hogy alkotmányunk o. paragrafusa alaptörvényi meg­fogalmazásban rögzíti: „A mun­kásosztály marxista-leninista pártja a társadalom vezető ere­je.” A módosított szövegben he­lyet kap az is — újszerűén — hogy Népköztársaságunk bizto­sítja a társadalmi szervezetek részvételet a szocialista építő munkában. A Hazafias Népfront tömöríti a társadalom erőit a, szocializmus teljes felépítésére, j a politikai, gazdasági és kultu-1 rális feladatok megoldására, j közreműködik a népképviseleti szervek megválasztásában és munkájában. A szakszervezetek védik és erősítik a néphatalmat, védik és képviselik a dolgozók érdekeit. A társadalmi renddel foglal­kozó fejezetben került megfogal­mazásra az is, hogy a Magyar Népköztársaság állama védi a dolgozó nép szabadságát és ha­talmát, az ország függetlenségét, harcol az ember ember általi kizsákmányolásának minden for­mája ellen, szervezi a társada­lom erőit a szocializmus teljes felépítésére. Az alkotmánytör­vény internacionalizmusát eme- j li ki az a megállapítás is, hogy Népköztársaságunk állandóan fejleszti és erősíti barátságát a szocialista országokkal. A béke és az emberi haladás érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és or­szágával. A társadalmi rendről szóló fejezet magában foglalja a szö­vetkezetek alkotmány-értékelé­sét is. Az alaptörvény kifejezés­re juttatja, hogy a szövetkeze­tek a szocialista társadalmi rend része, s az állam támogatja a j dolgozók önkéntes társuláson ala- ! puló szövetkezeti mozgalmát, i Igen fontos megállapítása az! alkotmánynak az is, hogy az j állam elismeri a kisáruterme- j lök társadalmi hasznos gazda­sági tevékenységét, a magántu­lajdon és a magánkezdeménye­Könyvek az öltözködésről Egy igazán szép csabai kiállítás Régóta hagyomány a Megyei I Könyvtárban, hogy az olvasóié-! rém hosszú polcán bemutatják a legkülönbözőbb témákról szóló j folyóirataik, újságjaik, köteteik j néhány szép darabját. Legutóbb a Gyulai Várszínházról szóló j kiadványokat láthatták együtt j az érdeklődők, azt megelőzően a hangszerekkel ismerkedhettek — ezt a kiállítást meg is kellett hosszabbítani, annyian voltak kíváncsiak rá. A jelenlegi kiállítás mintegy harminc könyvet, folyóiratszá­mot mutat be, valamennyi az öltözködésről szól. Magyarul vagy idegen nyelven, régi vagy új kiadásban, közvetlenül vagy a, közvetve. A magyar viseletek; története című hatalmas régi j kötettől a két esztendeje meg- 5 jelent három darabból álló. kis- 5 alakú Öltözködés-divat-művé- ■ szét kiadványig, a divat törté- : netének furcsaságait felvillantó ; gyűjteménytől a pályaválasztási ■ tanácsadó füzetig, a lexikontól ■ a divatlapokig s a magyar, szlo- 5 vák, román, bolgár, szovjet és • francia viseleteket bemutató • színes könyvekig. Összegezve: tanulságos, szép ! kiállítás, érdemes megnézni. ; 4 Körösvidéki Cipész Szövetkezet felvesz 20 és 30 év közötti férfi segédmunkásokat reszort munkák végzésére. A betanítás, jelentkezés, bérezés feltételeiről a gyulai telep vezetőjénél lehet érdeklődni (G yula, Corvin u. 15.) x zes azonban nem sértheti a köz érdekeit. Elvi jelentőségű az is, hogy az alkotmány társadalmi renddel foglalkozó fejezetében foglalkozik az ifjúság érdekei­nek védelmével, a házasság és a család intézményének védelmé­vel és a társadalmi haladást szol­gáló tudományos munka és mű­vészet támogatásúval. Alkotmányunk második fe­jezete a Magyar Népköztársa­ság országgyűlésével és a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsával. A harmadik fejezet a Minisztertanáccsal, a negye­dik fejezet a tanácsok­kal, az ötödik és hatodik feje­zet a bírói szervezettel, illetve az ügyészséggel foglalkozik. Kiemelkedő fejezete az alkot­mányának a hetedik, amely az ál­lampolgárok alapvető jogait és kötelességeit foglalja össze. Alkotmányfejlődésünk fő el­vi tételeinek realizálódása tűnik ki abból, hogy az 1972. évi I. törvény általános állampolgári jogként szabályozza azokat a jogokat, amelyeket az 1949. évi XX. törvény csak mint a dolgo­zók jogait fogalalmazta meg. Al­kotmányunk indoklása megálla­pítja, hogy a „dolgozók” és „ál- lampogárok” kettős különbség- tétele a szocialista termelési vi­szonyok uralkodóvá válása, a kizsákmányoló osztályok felszá­molása következtében ma már nem indokolt Az új törvény általános ér­vényűén állapítja meg, hogy Népköztársaságunk tiszteletben tartja az emberi jogokat. Ugyan­csak általános érvényű az al­kotmány rendelkezése a jogok gyakorlásáról is: hansúlyozza, hogy az állampolgári jogokat a szocialista társadalom érdekei­vel összhangban kell gyakorol­ni, s a jogok gyakorlása elvá­laszthatatlan az állampolgári kötelességek teljesítésétől. Dr. Dér Ferenc (Folytatjuk) Nem tudom, ki hogy van vele, én például roppant kellemetle­nül érzem magam olyan társa­ságban, amelynek tagjai olyan nyelven beszélnek, amit én nem értek. Ilyenkor mindig az az ér­zésem, hogy rólam beszélnek, s biztos, hogy nem is a legszeb­beket, hiszen néha-néha furcsán el is mosolyodnak. Egyszóval ezekben az esetekben soha nem tudok szabadulni a gyötrő gon­dolatoktól, hogy engem most ki­gúnyolnak, idiótának tartanak, alacsonyabb rendűnek maguk­nál. mivel kukán hallgatok. „Tévedés ne essék”, nem a külföldiekre gondolok úgy álta­lában, hiszen kézzel-lábbal is lehet beszélgetni, rajzolva is megérthetjük egymást. Azokról van most szó ismét, akik a rossz nyelvek szerint ál­lítólag magyarul beszélnek, ír­nak. Legfeljebb csak azt nem lehet tudni, hogy amit monda­nak, írnak: mit jelent magya­rul. Lássunk egy példát az egyik megyei lap ez év augusztus 8-i számának egy figyelemreméltó cikkéből, mely szerint az alkot­mányosság jelentős szerepet játszik „a szocialista demokrá­cia fejlesztésének vertikálisan és horizontálisan is sokrétű fel­adatkomplexumában.” Megmondom őszintén, kiújul­nak a_kisebbségi érzésből falca­dó komplexusaim, ha arra gon­dolok. hogy ezt a mondatot ne­kem most vertikálisan és hori­zontálisan is értenem kellene. Mert ha nem, akkor igazán, mélységében és szélességében is szégyellhetném magam. Én in­kább egy szól sem szólok! •Van auztán olyan eset is, amikor az ember ugyan érti. hogy mit akarnak neki monda­ni, csupán csak azt nem érti, hogy miért kell azt a valamit ennyire „intelligensen” monda­ni. 11. Mikor lélegzetet veszek, Köz­bevág' az öreg: — Te Fábján, nem a citorát támasztottad oda az ajtó mellé? Vedd már elő, he! A ,.vedd már elő”-ről eszem­be jut egy jó vicc. Igaz, itt a lány, de hát mondtak őelőtte olyanokat... — Halották azt a viccet, hogy a skót házaspár fölül a villa­mosra, aztán... Elmondom, kielezem a poént, nevetek — de egyedül. Nem értik. — Nem értik? — s elismét- lem. Hiába.-Miska menti meg a helyzetei: — Hangoljon rá, Fábján bácsi! — s koppant a poharával, hogy igyunk. Szürkére kopott deszkalap ke­rül elő a papírból, rajta húrok mit szólnak majd ezek, ha Fü­lemüle atya füttyre csücsöríti az ajkait!... Zúgás van a fejemben, kel­lemes, hullámzó melódiák. Zör­gés. A társaság ájtatatosan hall­gat, én addig kortyintok egyet. Fütyülnék valamit, ha nem szólna ez a vacak. Micsoda mar­haság! s mekkora felhajtást csinálnak vele. Múzeumba va­ló. Akár a hallgatóság. Micsoda figurák! Pórnép, ahogy régen mondták. Isa, pór és hamu vagytok, gondolom, és röhögök. Éles. kellemetlen csattogással szól a citera. Ha nem hagyják abba, isten bizony behozom a kisbaltát és csinálok egy ki> gyújtóst Margitkának... ...az ám. S ő? Áll a tűzhely­nél, karbaíowt kézzel. Miért nem ül le? Fölállok. Kicsit nagy lendüle­tet vettem, nem is hittem vol­na, hogy ilyen könnyű vagyok. Jó móka. — Te-tessék leülni! Fölriadnak, rámnéznek. Le vannak ejtve. — Miért nem t-tetszik leülni? Olyan nincs, hogy a férfiak ül­nek, a hölgyek pedig állnak. Nyúlok a székért, hogy oda­viszem a tűzhelyhez, de ez meg olyan nehéz, kilódul a kezem­ből, én meg hajszál híjján utá- naesek. — Az istenit a gazdádnak! — mondom, de rögtön eszembejut. hogy ott ül ő is, hát rávigyor- gok, intek, hogy ez csak egy éle volt, ha nem tetszik neki, Ugyanannak a lapnak augusz­tus 10-i számában találhatók a. következő sorok (méghozzá az első oldalon!), amelyek egy földgáz-hasznosítási tanácsko­zásról tudósítva így szólnak: „Húsz referátum hangzik el, s ezek kivétel nélkül a legaktuá­lisabb problémákkal foglalkoz­nak.” Valószínűnek tartom, hogy tt cikk írója egyszerűen valami olyasmit akart mondani, hogy a tanácskozáson húsz szakember számol majd be azokról a gon­dokról, amelyek nem száz evvel ezelőtt okoztak volt ..problé­mát’ , hanem mostanában. Épp ezért időszerűek. Még csak egyetlen példát a lap augusztus 6-i számából ar­ra, hogy miképp lehet idegen szavak használata nélkül úgy beszélni vagy írni, hogy mégis­csak kérdéses maradjon: mit jelent ez magyarul. íme: „A MÁV élőállat-szállí­tási vagonparkja szűk kereszt- metszetet mutat.” Valljuk be; egy élőállat-szál­lítási vagonparktól egyáltalán nem szép, ha ilyesmit mutat. Elképzelni is szörnyű, hogy mit fog ez mutatni akkor, ha majd a MÁV lovakat szállít. Mert­hogy az egy nagy állat. No de most már abbhagyom, mielőtt nekem is mutatnak va­lamit. (Esetleg tág keresztmet­szetei!) Következzék tehát a finálé: Per most! Per pillanat, s per ma. Ahogy tetszik. Megígérhe­tem bármelyiket, úgy sem tu­dom pontosan, hogy magyarul mit jelent. De annyit hallani ez utóbbi kifejezéseket ma már mindenfelé, használom hát én is! Hadd lássák milyen művelt vagyok. Már mint per én, s nem Peer Gynt! (kovúry) ez se érdekel, engem csak a lány érdekel. Ha Pestre szüle­tik ő a sztár. — Ha maga Pestre születik — akarom mondani, de Miska odaér és elkap. Gorombán. — Gyere! — mondja. Tiltakozom: — Hová? — Gyere csak! — s megránt. Megmakacsolom magam. — Ez a szabadság hona — kiál­tom, s széttárom a karom, ahogy a szavalásnál kell. — Minden­kinek jogában áll szíve sze­rint.. Megtetszik a szó: — Szív küldi szívnek szívesen! Tudod mit? — s feléje fordulok, eli­gazítom a számat, elkezdem fütyülni: — „Mondd el, hogy imádom a pesti nőket, ha...” Fölemelkedek a levegőbe. A jakómnál fogva tart. s visz kifele. Káromkodni sincs időm, kinn vagyunk a sötét pitvarban. Zökkenve érek földet. Elfog a hülye düh! — Te szar paraszt, mi az anyád... Nem látok semmit, csak a fáj­dalom vörösessárga villámlá­sát, ahogy keze az arcomba csap. S elesve felkavarodik ben­nem minden, az öklendezésig. Van nekem egy bölcs mon­dásom: „ha valaki hülye, akkor az nagyon hülye”. Olyan bölcs mondás csuda, hogy én találtam ki. Kutyaszorítóba kerültem. El­menni nem lehet, akkora a sár. maradni pláne nem lehet, ak­kora a zűr. Még szerencse, hogy emelet van: ha már ki nem le­het bújni, el igen. Naphosszat itt ülök a padláson. Már isme* rek minden zugot. Érdekes, az öreg sose jön fel ide. Azt várna az ember, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents