Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-09 / 160. szám
Több mint kétmillió nődolgozó Csökken az eltartottak aránya Hazánkban a népesség össze- tételének alakulásában mindin- 'kább meghatározó tényezővé válik a nők fokozódó részvétele a gazdasági élet különböző ágazataiban. Az egyik lényeges jellemző, je ennek a kereső nők számának egyenletes emelkedése. A dolgozó nők száma az elmúlt . évtizedben több mint 400 ezerrel — csaknem egyhar- madával — emelkedett, ugyanakkor az eltartottaké több mint félmillióval — 38 százalékkal csökkent. A női népességnek jelenleg nem egészen a fele eltartott” 3 százaléka gyermekgondozási segélyben részesül, 15 szá. zaléka' nyugdíjas stb. tanulságos — hosszabb távra visszatekintő összehasonlítás: míg a kereső férfiak száma négy évtized alatt nem egészen 200 ezerrel nőtt, ad. dig a nődolgozóknál a számbeli gyarapodás több, mint kétszeres. Pontosabban: 1930-ban nem egészen egymillió nő dolgozott, ugyanakkor több mint kétmillió nőnek van önálló keresete. Ami a nődolgozók foglalkozás szerinti megoszlását illeti, a mezőgazdaság kivételével a népgazdaság valamennyi területén fokozódik az arányuk. A nők munkájára leginkább a kereskedelem (60 százalék), a szolgáltatás (57 százalék) és az ipar (41 szá_ zalék) tart igényt Az építőipar, ban 84 százalékkal, ■ a szállításban 54 százalékkal több nő dolgozik, mint tíz évvel ezelőtt, a mezőgazatiságban viszont — az ágazatban tapasztalható általános létszám-visszaesésnek megfelelően — jelenleg 30 százalékkal kevesebb nő talál megélhetést. i A női foglalkoztatottság alakulása nagyban összefügg általános műveltségük fejlődésével. Az el. múlt két évtizedben az érettségizett nők száma a négyszeresére emelkedett, s jelenleg ez az arány ország az nőlakosságának tizennégy százaléka. Ennél is nagyobb ütemű térhódításuk az egyetemet és főiskolát végzett nők aránya két évtized alatt 05 százalékról 2,-4 százalékra nőtt. (MTI) „Less idő\midőn Dózsának nagyszerű emlékssobrot fognak emelni99 Nehezen tájékozódom az esti homályban, az utcai lámpák, a kirakatok fényében méterről méterre haladok előre. Pontosan nem is tudom, hói keressem a szobrot. A főtér, úgy látom nem is olyan egyértelmű megfogalmazás, mert a templom körül széles torkú utcák és egy liget sétányai ágaznak el... Akitől érdeklődöm, hallott a Dózsa szoborról, de nem tud pontosan útbaigazítani. Ügy véli a piactér mellett van, a templom előtt. 0 Dózsa György egészen az utóbbi hónapokig két képben élt emlékezetemben. Az egyik j történelemtanárom szigorú ar- .ca és az 1514-es évszám, a másik a Derkovits fametszetről rámmeredő, dühös tekintetű hatalmas ember. Mindkét kép az iskolából maradt. Miost, a székely vitéz születése 500. évfordulóján egyszerre többet kezdtem látni belőle. Élő emberré vált a történelmi adat. Olyan személyiséggé, akinek gazdag egyénisége, erkölcsi tulajdonságai és cselekedetei félezer év távlatából példaképként állnak előttünk. A tisztelgő megemlékezés, a' társadalmunk mai igénye sze- j rintí történelmi elemzés lehetővé tette, hogy teljesebb képet kapjunk a parasztvezérről. Költők, történészek, munkásemberek, diákok ’és művészek mind egyszerre szólaltatják meg. Ki-ki saját érdeklődése szerint. Alakja kilép a fametszetekből, az iskolakönyvek lapjaiból. Felidézett dicső tettei egyetemes igazfenyegetővé edződtek minden hitványsággal szemben, ami az emberi szabadságra tör... Megkerülöm a hatalmas emlékszobrot és észreveszem, hogy a parasztalak átöleli a hatalmas erejű Dózsa Györgyöt. Szelíden óvva, nagy tisztelettel, közvetlen emberi érzéssel. Cegléd főterén Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész Dózsa-emlékműve előtt zöld pázsitra futnak a betonszalagok. Gondolatokat indítanak bennem: „Szentül hiszem, hogy lesz idő (ha fönnmarad a magyar nemzet) midőn Dózsának nagyszerű emlékszobrot fognak emelni, és talán mellette les7 az ... enyém is” — írta Petőfi egyik levelében Aranynak . Réthy István Fotó: Apáti-Tóth Sándor Ságokká fogalmazódnak bennünk. Túl azon, hogy 500 évvel ezelőtt a keresztes sereget, melynek élére állították nem a török, hanem megbízói ellen, az elnyomó , feudális urakkal szemben vezette. És jobban értjük a ceglédi piactéren elmondott beszédét, a Békésen, Gyulán egyenes kaszával átvonuló, szabadságukért harcoló jobbágyok nyomorúságát. Vereségük és a sátáni bosszú felelevenítése után újraértékelődik ben nünk a fogalom: szabadság, bátorság, hit és akaraterő. Amíg ezt végiggondolom, elhaladok a templom mellett, kijutok Cegléd főterére, és a reflektorok vakító kereszttüzében megpillantom a dühtől, haragtól, a nyers erőtől megfeszült kaszás népkirályt, és a kaszás parasztot. Dózsa mintha lépne egyet. Hatalmas karjait fenyegetőn szoruló ökle húzza le.. Tekintetét magasra emeli. Így beszél. Félezer éve izzó vasabroncsot tettek a fejére, amiből most korona lett a művész gondolataiban, és keze alatt. Az olvadó vasszék, a tüzes trón nem hiányzik. Dózsa és népe oly szilárdan áll, mint megdermedt lávatömeg és védi éyszázadok küzdelmein át kivívott szabadságát. A hatalmas máglya, az izzó vasak csak a testét pusztították el. A három egyenes kasza azt Idézi, hogy háromszor gyújtották meg alatta a tüzet, de tekintete, szeme villogása mégis megmaradt. Az égre meredő kaszák megolvadtak, de kihűltek és keményebbé váltak, Olyanok mint a stewardesses Csinosak, kedvesek, udvariasak. Csakhogy ők nem repülőn,., hanem gyorsvonaton utaznak. Békéscsabáról reggel 8 óra 41 perckor indulnak és délután 4 óra 55 perckor érkeznek vissza. Mindennap. Idegen helyen nem éjszakáznak. Vasutas szemszögből irigylésre méltó a helyzetük. Duna Zsófia a vonatvezető, Balogh Márta és Ungor Sán- dorné a kalauz. Hárman felelősek vagyp 400 ember életéért és egy több mint 10 millió forint értékű szerelvény épségéért. Persze Valachi Lászlóval, a mozdonyvezetővel együtt. A parancsnok azonban Zsófia. Az ő utasításait még a mozdony- vezető is köteles teljesíteni. Már jóval az indulás előtt végignézte az egész .szerelvényt és most ott van az M—*-40-es mozdony vezetőfülkéjében. Ez a helye utazás alatt is. Kihajol, hátrafelé néz. Figyeli a felszállókat, a forgalmi szolgálat esetleges jeleit, utasításait, a két kalauznőt. Valachi Lászlónak is van még egy kis tennivalója a mozdony körül, azután felszáll és mosolyogva visszaszól : — Itt bizony Zsófika viseli a kalapot. Azt is elmondja, hogy a budapesti vontatási főnökséghez tartozik, öt naponként „viszi” Békéscsabáról a reggeli gyorsvonatot Budapestre. Ezek az útjai mindig kellemesek. Zsófiával még sohasem támadt vitája. Száz kilométer óránként Nincs sok utas, a vonatnál teljes a rend és a nyugalom. A szolgálatban levőknek azonban minden utazás egy kis izgalommal jár. A vasúti pályán az óránkénti 100 kilométeres sebesség olykor veszélyeket is rejt magában. Gyomán például egyszer egy motorkerékpáros megkerülte a vasúti sorompót, akit Zsófika szemeláttára — pótutasával együtt — elütött a mozdony. Megrendítő az ilyen tragédia, de ő nem vesztette el a lélekjelenlétét. A mozdonyvezető hirtelen fékezett, a vonat megállt, Zsófia pedig azonnal intézkedett az elsősegély- nyújtásra, a közeli őrhelyről pedig telefonált a mentőkért. Szolnokon a sín közelében tartózkodott egy katona.A mozdony elütötte. Akkor is gyorsan, és a lehetőségekhez mérA vonatvezető. ten a legcélszerűbben intézkedett. Egyszer Nagy ka tán rosszul állt a váltó. Észrevette, és azonnal álljt! parancsolt a mozdony- vezetőnek' Akkor bizony néhány percig a torkában dobogott a szíve. Hamarosan kiderült ugyan, hogy az vágány is üres volt, amelyre hibás váltó- állítás miatt ráfutott volna a vonat, de ki tudhatta előre? A MÁV Budapesti Igazgatóságának a vezetője 500 forint pénzjutalomban részesítette. Legyen kellemes az utazás Az utasokra nincs különösebb panasza. Az udvariasságot általában udvariassággal viszonozzák. A legtöbben a tisztaságra is ügyelnek, egyes dohányosok azonban az egész kocsit hamutartónak használják. Otthon bezzeg nem mernék megtenni. Az is előfordul, hogy üvegeket dobálnak ki az ablakon, pedig már halálos balesetet is okozott az ilyen könnyelműség. Még egyet kér az utasoktól: felszállás után csukják be maguk mögött a kocsi ajtaját. Nem lehet mindenütt ott a kalauz, s a hanyagság emberéletbe kerülhet. Duna Zsófia hat éve vasutas. Jegyvizsgálóként kezdte, s öt év után lett vonatvezető. Ez év január 1-én hat társnőjével együtt megalakította az Angela Davis brigádot, melynek vezeFotó: Demény Gyula tőjéül őt választották meg. Mindjárt célul is tűzték a szocialista cím elnyerését. Vállalásuk között szerepel többek között a menetrend betartása, az évenként előírt, úgynevezett időszakos vizsgán a 4-es átlag- osztályzat elérése és a MÁV békéscsabai nevelőotthonában egy diáklány patronálása. Eddig vállalásuk minden pontját teljesítették. De napnap után elismerést szereznek az utasok körében előzékenységükkel, pontosságukkal, no meg azzal is, hogy kellemes környezetet teremtenek maguk körül fiatalságukkal, kedves mosolyukkal, csinos öltözetükkel. „Három a kislány” — 400 utas Most hárman utaznak a brigádból. „Három a kislány”, 400 az utasok száma, az anyagi érték több mint 10 millió forint. A jelző közben zöldet mutat, az odaérkező forgalmista felemeli a tárcsát, Zsófia pedig Valachi, Lászlónak engedélyt ad az indulásra. Felrúg a motor, megmozdul az öt kocsiból álló szerelvény és az M—40-es pillanatok alatt felgyorsulva „vágtatni” kezd. A vonatvezető már csak a pályát figyeli, a váltókat, a jelzőket, no meg a perceket is. Hogy épségben és pontos időben érkezzenek meg az utasok oda, ahová a jegyük szól. Pásator Béla Gyorsvonattal irány Budapest
