Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

Több mint kétmillió nődolgozó Csökken az eltartottak aránya Hazánkban a népesség össze- tételének alakulásában mindin- 'kább meghatározó tényezővé vá­lik a nők fokozódó részvétele a gazdasági élet különböző ágaza­taiban. Az egyik lényeges jellemző, je ennek a kereső nők számának egyenletes emelkedése. A dol­gozó nők száma az el­múlt . évtizedben több mint 400 ezerrel — csaknem egyhar- madával — emelkedett, ugyan­akkor az eltartottaké több mint félmillióval — 38 százalékkal csökkent. A női népességnek je­lenleg nem egészen a fele el­tartott” 3 százaléka gyermekgon­dozási segélyben részesül, 15 szá. zaléka' nyugdíjas stb. tanulságos — hosszabb távra visszatekintő összehasonlítás: míg a kereső férfiak száma négy évtized alatt nem egészen 200 ezerrel nőtt, ad. dig a nődolgozóknál a számbeli gyarapodás több, mint kétszeres. Pontosabban: 1930-ban nem egé­szen egymillió nő dolgozott, ugyanakkor több mint kétmillió nőnek van önálló keresete. Ami a nődolgozók foglalkozás szerinti megoszlását illeti, a me­zőgazdaság kivételével a népgaz­daság valamennyi területén fo­kozódik az arányuk. A nők mun­kájára leginkább a kereskede­lem (60 százalék), a szolgáltatás (57 százalék) és az ipar (41 szá_ zalék) tart igényt Az építőipar, ban 84 százalékkal, ■ a szállítás­ban 54 százalékkal több nő dol­gozik, mint tíz évvel ezelőtt, a mezőgazatiságban viszont — az ágazatban tapasztalható általá­nos létszám-visszaesésnek meg­felelően — jelenleg 30 százalék­kal kevesebb nő talál megélhe­tést. i A női foglalkoztatottság alaku­lása nagyban összefügg általános műveltségük fejlődésével. Az el. múlt két évtizedben az érettsé­gizett nők száma a négyszeresé­re emelkedett, s jelenleg ez az arány ország az nőlakosságá­nak tizennégy százaléka. En­nél is nagyobb ütemű térhódí­tásuk az egyetemet és főis­kolát végzett nők aránya két év­tized alatt 05 százalékról 2,-4 szá­zalékra nőtt. (MTI) „Less idő\midőn Dózsának nagyszerű emlékssobrot fognak emelni99 Nehezen tájékozódom az es­ti homályban, az utcai lámpák, a kirakatok fényében méterről méterre haladok előre. Ponto­san nem is tudom, hói keressem a szobrot. A főtér, úgy látom nem is olyan egyértelmű meg­fogalmazás, mert a templom kö­rül széles torkú utcák és egy li­get sétányai ágaznak el... Aki­től érdeklődöm, hallott a Dózsa szoborról, de nem tud ponto­san útbaigazítani. Ügy véli a piactér mellett van, a templom előtt. 0 Dózsa György egészen az utóbbi hónapokig két képben élt emlékezetemben. Az egyik j történelemtanárom szigorú ar- .ca és az 1514-es évszám, a má­sik a Derkovits fametszetről rámmeredő, dühös tekintetű ha­talmas ember. Mindkét kép az iskolából maradt. Miost, a székely vitéz születé­se 500. évfordulóján egyszerre többet kezdtem látni belőle. Élő emberré vált a történelmi adat. Olyan személyiséggé, aki­nek gazdag egyénisége, erkölcsi tulajdonságai és cselekedetei félezer év távlatából példakép­ként állnak előttünk. A tisztelgő megemlékezés, a' társadalmunk mai igénye sze- j rintí történelmi elemzés lehetővé tette, hogy teljesebb képet kap­junk a parasztvezérről. Költők, történészek, munkásemberek, diákok ’és művészek mind egy­szerre szólaltatják meg. Ki-ki saját érdeklődése szerint. Alak­ja kilép a fametszetekből, az iskolakönyvek lapjaiból. Felidé­zett dicső tettei egyetemes igaz­fenyegetővé edződtek minden hitványsággal szemben, ami az emberi szabadságra tör... Megkerülöm a hatalmas em­lékszobrot és észreveszem, hogy a parasztalak átöleli a hatalmas erejű Dózsa Györgyöt. Szelíden óvva, nagy tisztelettel, közvet­len emberi érzéssel. Cegléd főterén Somogyi Jó­zsef Kossuth-díjas szobrászmű­vész Dózsa-emlékműve előtt zöld pázsitra futnak a betonszalagok. Gondolatokat indítanak bennem: „Szentül hiszem, hogy lesz idő (ha fönnmarad a magyar nem­zet) midőn Dózsának nagyszerű emlékszobrot fognak emelni, és talán mellette les7 az ... enyém is” — írta Petőfi egyik levelé­ben Aranynak . Réthy István Fotó: Apáti-Tóth Sándor Ságokká fogalmazódnak ben­nünk. Túl azon, hogy 500 év­vel ezelőtt a keresztes sereget, melynek élére állították nem a török, hanem megbízói ellen, az elnyomó , feudális urakkal szemben vezette. És jobban ért­jük a ceglédi piactéren elmon­dott beszédét, a Békésen, Gyu­lán egyenes kaszával átvonuló, szabadságukért harcoló jobbá­gyok nyomorúságát. Vereségük és a sátáni bosszú feleleveníté­se után újraértékelődik ben nünk a fogalom: szabadság, bátorság, hit és akaraterő. Amíg ezt végiggondolom, el­haladok a templom mellett, ki­jutok Cegléd főterére, és a ref­lektorok vakító kereszttüzében megpillantom a dühtől, harag­tól, a nyers erőtől megfeszült kaszás népkirályt, és a kaszás parasztot. Dózsa mintha lépne egyet. Ha­talmas karjait fenyegetőn szo­ruló ökle húzza le.. Tekintetét magasra emeli. Így beszél. Fél­ezer éve izzó vasabroncsot tet­tek a fejére, amiből most koro­na lett a művész gondolataiban, és keze alatt. Az olvadó vas­szék, a tüzes trón nem hiány­zik. Dózsa és népe oly szilár­dan áll, mint megdermedt lá­vatömeg és védi éyszázadok küzdelmein át kivívott szabad­ságát. A hatalmas máglya, az izzó vasak csak a testét pusztí­tották el. A három egyenes ka­sza azt Idézi, hogy háromszor gyújtották meg alatta a tüzet, de tekintete, szeme villogása mégis megmaradt. Az égre me­redő kaszák megolvadtak, de ki­hűltek és keményebbé váltak, Olyanok mint a stewardesses Csinosak, kedvesek, udvariasak. Csakhogy ők nem repülőn,., ha­nem gyorsvonaton utaznak. Bé­késcsabáról reggel 8 óra 41 perckor indulnak és délután 4 óra 55 perckor érkeznek vissza. Mindennap. Idegen helyen nem éjszakáznak. Vasutas szemszög­ből irigylésre méltó a helyze­tük. Duna Zsófia a vonatvezető, Balogh Márta és Ungor Sán- dorné a kalauz. Hárman fele­lősek vagyp 400 ember életéért és egy több mint 10 millió fo­rint értékű szerelvény épségé­ért. Persze Valachi Lászlóval, a mozdonyvezetővel együtt. A parancsnok azonban Zsófia. Az ő utasításait még a mozdony- vezető is köteles teljesíteni. Már jóval az indulás előtt végignézte az egész .szerelvényt és most ott van az M—*-40-es mozdony vezetőfülkéjében. Ez a helye utazás alatt is. Kiha­jol, hátrafelé néz. Figyeli a fel­szállókat, a forgalmi szolgálat esetleges jeleit, utasításait, a két kalauznőt. Valachi László­nak is van még egy kis tenni­valója a mozdony körül, azután felszáll és mosolyogva vissza­szól : — Itt bizony Zsófika viseli a kalapot. Azt is elmondja, hogy a bu­dapesti vontatási főnökséghez tartozik, öt naponként „viszi” Békéscsabáról a reggeli gyors­vonatot Budapestre. Ezek az útjai mindig kellemesek. Zsó­fiával még sohasem támadt vitája. Száz kilométer óránként Nincs sok utas, a vonatnál teljes a rend és a nyugalom. A szolgálatban levőknek azon­ban minden utazás egy kis iz­galommal jár. A vasúti pályán az óránkénti 100 kilométeres sebesség olykor veszélyeket is rejt magában. Gyomán például egyszer egy motorkerékpáros megkerülte a vasúti sorompót, akit Zsófika szemeláttára — pótutasával együtt — elütött a mozdony. Megrendítő az ilyen tragédia, de ő nem vesztette el a lélekjelenlétét. A mozdony­vezető hirtelen fékezett, a vo­nat megállt, Zsófia pedig azon­nal intézkedett az elsősegély- nyújtásra, a közeli őrhelyről pedig telefonált a mentőkért. Szolnokon a sín közelében tartózkodott egy katona.A moz­dony elütötte. Akkor is gyor­san, és a lehetőségekhez mér­A vonatvezető. ten a legcélszerűbben intézke­dett. Egyszer Nagy ka tán rosszul állt a váltó. Észrevette, és azon­nal álljt! parancsolt a mozdony- vezetőnek' Akkor bizony né­hány percig a torkában dobo­gott a szíve. Hamarosan kide­rült ugyan, hogy az vágány is üres volt, amelyre hibás váltó- állítás miatt ráfutott volna a vonat, de ki tudhatta előre? A MÁV Budapesti Igazgató­ságának a vezetője 500 forint pénzjutalomban részesítette. Legyen kellemes az utazás Az utasokra nincs különösebb panasza. Az udvariasságot álta­lában udvariassággal viszonoz­zák. A legtöbben a tisztaságra is ügyelnek, egyes dohányosok azonban az egész kocsit hamu­tartónak használják. Otthon bezzeg nem mernék megtenni. Az is előfordul, hogy üvegeket dobálnak ki az ablakon, pedig már halálos balesetet is okozott az ilyen könnyelműség. Még egyet kér az utasoktól: felszállás után csukják be ma­guk mögött a kocsi ajtaját. Nem lehet mindenütt ott a kalauz, s a hanyagság emberéletbe ke­rülhet. Duna Zsófia hat éve vasutas. Jegyvizsgálóként kezdte, s öt év után lett vonatvezető. Ez év január 1-én hat társnőjével együtt megalakította az Angela Davis brigádot, melynek veze­Fotó: Demény Gyula tőjéül őt választották meg. Mindjárt célul is tűzték a szo­cialista cím elnyerését. Válla­lásuk között szerepel többek között a menetrend betartása, az évenként előírt, úgynevezett időszakos vizsgán a 4-es átlag- osztályzat elérése és a MÁV békéscsabai nevelőotthonában egy diáklány patronálása. Eddig vállalásuk minden pontját teljesítették. De nap­nap után elismerést szereznek az utasok körében előzékeny­ségükkel, pontosságukkal, no meg azzal is, hogy kellemes környezetet teremtenek maguk körül fiatalságukkal, kedves mosolyukkal, csinos öltözetük­kel. „Három a kislány” — 400 utas Most hárman utaznak a bri­gádból. „Három a kislány”, 400 az utasok száma, az anyagi ér­ték több mint 10 millió forint. A jelző közben zöldet mutat, az odaérkező forgalmista fel­emeli a tárcsát, Zsófia pedig Valachi, Lászlónak engedélyt ad az indulásra. Felrúg a mo­tor, megmozdul az öt kocsiból álló szerelvény és az M—40-es pillanatok alatt felgyorsulva „vágtatni” kezd. A vonatvezető már csak a pályát figyeli, a váltókat, a jel­zőket, no meg a perceket is. Hogy épségben és pontos idő­ben érkezzenek meg az utasok oda, ahová a jegyük szól. Pásator Béla Gyorsvonattal irány Budapest

Next

/
Thumbnails
Contents