Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

A csuhé papucstól a gobelin faliszőnyegig... A Szarvasi Vegyen Háziipari Szövetkezet 20 éven jubileuma Egy rohanás az életük BAZISTEVÉKENYSÉG. AZ OLVASÓNAK MEGMAGYARÁ­ZOM. MEG KELL MAGYARÁZNOM, MERT VAN OLYAN GYA- NÜM, HOGY EZT CSAK A'NÉPMŰVELŐK ÉRTIK. AZOK SE MIND. SZÓVAL ARRÓL VAN SZÓ, HOGY ADVA VAN EGY KULTŰRHÁZ, ÉS ANNAK VEZETŐI, MUNKATÁRSAI NEM­CSAK A SAJÄT VAROSUK NEVELÉSÉVEL - SZÓRAKOZTATA- SÄVAL FOGLALKOZNAK, HANEM EGY-EGY SPECIÁLIS NÉPMŰVELÉSI FELADAT MEGYEI GAZDAl LETTEK. ARRA ODAFIGYELNEK, SZERVEZIK, KIDOLGOZZAK A LEGJOBB FORMÄKAT-M0DSZEREKET, és... ERRE AZ ÉS-RE VOLTUNK KÍVÁNCSIAK SZARVASON. A város újratelepítésének 250. i évfordulójával együtt ünnepli | két évtizedes fennállását a] Szarvasi Vegyes Háziipari Szö­vetkezet. Ebből az alkalomból szombaton bensőséges ünnepsé­get rendeztek. A városi .tanács­háza nagytermében termékbe­mutató nyílt, amelyen a csuhé- papucstól a gobelin faliszőnye­gig az elmúlt húsz év megszám­lálhatatlan termékféleségeit vo- nultatták fel. A jubileumi ünnepségen ott volt többek között ár. Pillis Pál. né, a HISZÖV elnöke. Goldber­ger János, a KISZÖV elnöke, Vrbovszki György, az MSZMP szarvasi városi bizottságának el­ső titkára. Pataki István, a vá­rosi tanács vb-titkára. Bemutatták az első időkben készült csuhépapucsot, kenyér­kosarat, a textilhulladékból ké­szült babákat, grotex játékokat, a sok szép kézimunkát: hímzést, horgolást, a kézzel szőtt gobelin faliképeket, táskákat, szőnyege­ket. A modem — háziszőttes dí­szítette — kisbútorokat, a tet­szetős szőtteseket, bútorszövete­ket és egyéb terméket nemcsak a város lakói, de a környékből Szarvason járt vendégek is szí­vesen tekintették meg. Igen öt­letes volt a régi szarvasi kézi­munkák bemutatása. A háziipari szövetkezet dolgozói ugyanis nagy lelkesedéssel kutatták fel Szarvas ősrégi kézimunkáit, szőtteseit s a jellegzetes népi motívumokat modem változat­ban ma is alkalmazzák a hazai és külföldi piacra szánt termé­keken. A kiállítás megnyitása után a Vajda Péter Művelődési Köz. pontban tartott ünnepi közgyű­A Gyomai Általános Fogyasz- tási és Értékesítő Szövetkezet az utóbbi időben számos intézke­dést tett azért, hogy a lakosság' minél jobb áruellátásban része­süljön. Nemcsak mennyiségileg igyekszenek kielégíteni az igé­nyeket, de minőségben és vá­lasztékban is szinte városi szin­tű ellátásra törekszenek. Anyagi áldozatot is vállal a szövetkezet a jobb áruellátás megszervezé­séért. A Csongrád—Békés megyei Gpőíiagykereskedelmá Vállalat­tal például társas viszonyt lé­tesített, így mindig a legdivato­sabb fazonú,, a legjobb minőségű cipők között válogathatnak a gyomai és a. környékbeli lako­A Hazafias Népfront Békés megyei mezőgazdasági bizott­sága tapasztalatcsere értekezle­tet szervez július 12-én, szerdán, Medgyesegyházán. A paprika és az egyéb zöldségfélék fólia alat­ti, házikerti termesztését tanul­mányozzák majd a vendégek. Ismeretes, hogy az utóbbi években Medgyesegyházán. fel­lendült a fólia-alatti- paprika hajtatás. Ez a község — ará­nyaiban — a legtöbb hajtatott paprikát adja a Békés megyei MÉK-nek, exportra, és a lakos­ság ellátására. Termelési mód­9 mis HECWJs^n 1912, JULIUS 9. lésen dr. Szabó Lőrándné elnök­asszony — aki a szövetkezeti megalapítása óta tölti be a fenti tisztséget — adott számot az el­múlt két évtized fejlődéstörté­netéről. Az „elnöknéni” ahogyan munkatársai szólítják — az első kezdetleges lépésektől a mai na­pig jóban-rosszban együtt volt a tagsággal. Küzdött a fejlődésért, az előrehaladásért, örült az ered­ményeknek s nem csüggedt el, biztatott másokat is a kudarcok idején. Most meghatódva szá­molt be az első évek nehézsé­geiről. a megpróbáltatások egész soráról s arról: hogyan fejlesz­tették a közös vagyont 3 ezer fo­rintról 11 millióra, milyen mód­szerekkel érték el a kiváló mi­nőségű termékéke tömeges gyár­tását, amivel Japántól a Szovjet­unióig számos államban jó hír­nevet szereztek a magyar szö­vetkezeti iparnak. Beszélt az előadó arról is, hogy 1972-ben milyen eredmények várhatók, mik a távlati tervek, hogyan állnak helyt a dolgozók, milyen á törzsgárda tagok anya. gi és erkölcsi megbecsülése. A Szarvasi Vegyes Háziipari Szö­vetkezet ugyanis társadalom-po- litikailag igen jelentős, hisz — leányvállalataival együtt, köz­pontban bedolgozói minőségben — ezernél több asszonynak és leánynak ad kereseti lehetősé­get. Több száz csökkent munka- képességű nőt foglalkoztat, s ezeknek nemcsak k'enyerkereseti lehetőséget biztosít, de vissza­adta a szövetkezet az önbizal­mát, az életkedvét. A díszünnepségen kitünteté­seket és jutalmakat adtak át az alapító tagoknak, illetve az élen. járó dolgozóknak. A. R. j sok. Nagy és kiskereskedelmi közös üzletben több a lehetőség a megfelelő készlet beszerzésé­re, tároláséra. A bútorvásárlás nál megszerveztek a házhoz­szállítást. A lakosság igényeinek megfelelően szerzi be a bútor­bolt a garnitúrákat, a szólóbú­tarokat A Söripari Vállalattal öt éves szerződést kötött az ÁFÉSZ, anyagilag is támogatja a sörfejtő létrehozását hogy fő­leg fürdési szezonban állandóan frissen csapolt sört kaphasson a lakoság és az egyre nagyobb lakosság és a fürdővendégek. Korszerűsítették a cukrász- üzemet, bővítik a Körös Étte­rem konyháját, éttermét. szerükre a megye többi községé­ben működő Hazafias Nép Croht Bizottságok is felfigyeltek. Fel. kérték a mezőgazdasági bizott­ságot, hogy részükre szervezzen tapasztalatcserét. így július 12- én, a medgyesegyházi művelődé­si házban Boross László, a Bé­kés megyei Tanács vb mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osztá­lyának kertészeti szakfelügyelő­je vitaindító előadást mond a Medgyesegyházán szerzett ta- tapasztalatokról, ■ majd Borbély László, a Békés megyei Növény­védő Állomás szakmérnöke a paprika kórokozók és kártevők elleni korszerű védekezésről tart tájékoztatást. A Medgyesegyhá­zára érkező vendégek megtekin­tik két szakszövetkezeti tag há­zikertjében a fóliaházakat, ahol a termelést kisgépek és öntöző- berendezések segítségével szer­vezték meg. Azt hiszem, ez a fényképfel­vétel Holub Lászlóról, a szarva­si kultúrház igazgatójáról önma­gába sűríti a bázistevékenység minden dolgát-gondját-baját- örömét. Nem véletlen, hogy az örömöt tettem a felsorolás vé­gére, mert abból még nem sok van, ha a bázismunkáról kérdezi az ember a népművelőket. Lehet,, hogy a lelkes-optimiz­mus most felvonja a szemöldö­két: hogy-hogy kevés az öröm? És mondaná a betanult, nem is olyan igaz „igéket”, minden népművelők lelkesedéséről, el­hivatottságérzéséről ésatöbbi; én azonban úgy vagyok ezekkel a dolgokkal, hogy gyanúsak ne­kem. Elégszer tapasztaltam, hogy a túllihegő lelkesedés mögött — ha a másik oldalát is megnéz­tük — nem éppen közösségi ere­jű törekvések húzódtak, kint hagyva még a lólábat is; így az­tán sokkal jobb érzés olyan nép­művelővel beszélgetni, vitatkoz­ni, aki háromszor meggondolja, míg harsonás nyilatkozatokat tesz, és inkább felkészül, talán jobban is, mint kellene, a bajra- gondra-nehézségre, hogy annál biztosabban kivédje azokat. Holub László ilyen népműve­lő. Persze, neki sincsenek szár­nyai, és minden emberekkel együtt: nem hiba nélkül való. De energikus, tettrekész, gon­dolkodó, töprengő és leküzdhe- tetletfül vidám ember. Ilyennek kellene tanítani, hogy a népművelő személyisé­gének ismérvei... És még va­lami. Szereti az önállóságot ^ is. Ha nem dugnak örökösen a hó­na alá szellemi mankókat, mert nincs is szüksége ilyesmire. A jótanács, a segítő szándék, az megint más. De hogy helyette „találjanak ki” valamit, azt ne­hezen viseli el. (Mint ahogy ma­sok is nehezen viselik el, ha „helyettük találnak ki valamit . A FÉNYKÉPFELVÉTEL! KÉ-j RÉM, NÉZZÉK CSAK MEG ÚJRA! Azt mondtam fentebb, hogy olyan ez a kép, mint maga a bázistevékenység. Jobban mond­va a bázismunka jelenlegi hely­zete. Nem vidám séta-galopp, töprengésekkel teli, elgondolkoz­tató, de azért bizakodó. Mint ezen a képen a szarvasi igaz­gató. A kép közvetlenül azután ké­szült, amikor megbeszéltük: egy órát arra szánunk, hogy meg­nézzük, mit csináltak eddig mint bázisközpont? A feladatuk: a tanyai lakos­ság kulturális ellátása, nevelése. Az egyik legnehezebb bázis­munka. Ezt nem ő mondja, aki­nek a dolga, hanem velem együtt minden kollégája. Nem idézte fel, de szinte lá­tom lelki szemeimmel, amikor mfegkapta ezt a bűvös monda­tot, nem repdesett az örömtől. Nagyon nehéz dolog. Tanyán, gazdasági központokban élő nép­művelők (a megfutottak és a még ott maradtak) a megmond­hatói: milyen iszonyú nehéz. És nem is lehet úgynevezett „be­vált módszerekkel” operálni. Meg kell találni a varázsszót, ami kinyitja az ottaniak lelkét, és összehozza őket. Közös szó­rakozásra, művelődésre. Mert nekik az, hogy művelődés, meg előadás, meg vita, alapjában idegen dolgok. Vagy felesleges­nek érzik, vagy tehernek, vagy ,'nem értek én ahhoz”-nak. Az­tán az idősebb nemigen ül le a fiatalabbal szórakozni, zavarják egymást. Szemérmesek, gátlásaik sokasága fogja vissza őket. Meg a munka. Aminek sosincs vége, se a közösben, de még inkább a háztájiban, vagy a ház körül. Miért a jövedelem, a több pénz nagy erő. És a több pénz töfob csirkéből, több hízómarhából, sertésből jön. meg több primőr­paradicsomból. Azok pedig nem engedik él a gazdát, vagy a gazdaasszonyt TIT-előadást hall­gatni, még filmet nézni is rit­kán. És, ha most még azt is hoz­záteszem ezekhez, hogy a tanyai népművelés gondjainak kis tö­redéke ez, amit itt felsoroltam, a nem ott élő ember is érzi, milyen új csapást kereső fel­adatot kaptak a szarvasiak, amikor a tanyai lakosság kultu­rális ellátásának, nevelésének formáit-módszereit kell nekik megkeresni, és megismertetni a megye valamennyi népművelő­jével. FÉL ÉVE KEZDTÉK. HO­GYAN? ÉS HOL TARTANAK MOST? Holub László dossziékat hoz. Bázismunkaterv, a " művelődési ház 1972. évi terve, felmérő la­pok ... Ezzel kezdjük! — Negyven művelődési ott­honnak, kiubkönyvtámak, ta­nyai művelődési helynek küld- itünk ki januárban felmérő la­pokat. Ilyen kérdésekkel: „Be­vonják-e a tanyai lakosságot a nagyobb, községi jubileumi ren­dezvények, társadalmi, politikai ünnepségek alkalmával?” „Se­gíti-e az intézmény a tanyaközJ pontok ünnepségeit, évente hányszor rendeznék a tanyaköz­pontokban, vagy hasonló helye­ken TIT-előadást, keskenyfilm- vetítést, író—olvasó találkozót, vagy más rendezvényt?” „Mi­lyen segítséget várnák és kér­nek a bázisközponttól a tanyai lakosság népműveléséhez?” — A negyvenből ki-len« küldte vissza, a többi nem is vá­laszolt. Érthetetlen! De a kilenc között is alig akad egy-kettő, amely komolyain Vette az egé­szet. Ilyesmit is írtak: „Közsé­günkhöz nem tartóznak tanyai lakosok.” (Van ilyen község a megyében?!) Aztán: „Járművet kérünk, hogy behozhassuk a ta­nyasiakat.” Vagy: „Ajánlásokat kérünk és a költségek fedezé­sét” „Autóbuszt kérünk.” És egyetlen lapon: ,.Szakmai-mód­szertani tanácsot, tapasztalat- cseréket.” A LÉNYEG LÉNYEGE EZ: SZAKMAI, MÓDSZERTANI SE­GÍTSÉG. TAPASZTALATOK ISMERTETÉSE. — Nagyon nehéz. Amit egy évre, a bázistevékenységre kapunk, nálunk 40 ezer forint Jószerével az egész szállítási költségekre megy eL Másra nem lehetne? — kérdi az .ember később, önmagától. Például arra, hogy egy-két ta­nyaközpontot . kísérleti hellyé emelve (ezt meg is tették, a ító- zsási Állami Gazdaság ifjúsági klubja, és az örménykúti gazda­ság klubja már az), oda sűrűn ellátogatva, elemezve-segítve a munkát, megkezdjék a tapaszta­latok tudományos gyűjtését és feldolgozását, és mielőbbi köz- lcinccsé tételét? Hallottam, hogy arra is fordíthatnák a bázis­pénzt, hogy — például — kiváló, eddig keveset foglalkoztatott szakembereket megbíznak a bá­zisfeladat egy-egy részkérdésé­nek állandó vizsgálatával ösz- szegzésével tanulmány formá­jában! Vagy — biztosan így van — még a szakkörvezetői díj is kifizethető lenne, ha valahol, mondjuk a kísérleti helyen „kí­sérleti szakkört” szerveznek! — Jószerével az egész pénz szállítási költségekre megy el. Mert pillanatnyilag — a terven kívül — az a bázismunka, hogy kiviszünk egy-egy csoprtot, ren­dezvényt ide vágy oda, hogy be­szoktassuk az embereket a ta­nyai művelődési terembe, vagy klubba, mindegy minek nevez­zük, lehet klubkönyvtár is, és fizetjük a felléptidijat, szállítást, amíg futja a pénz. Tudom én, hogy valami más is jó lenne. De a kezdet valahogy nem a leg­jobban sikerült. Azzal a mérhe­tetlen közönnyel, ahogyan negy­ven felmérő lapból csak kilenc jött vissza, azok közül is vagy kétharmad része semmitmondó, igen-nem-fekete-féhér válaszok­kal .:: Elhatároztam, mondja Holub" László, hogy ősszel elin­dulok, és végiglátogatom azokat, akik arra sem érdemesítették'a kérésünket, hogy legalább üre­sen visszaküldjék a felmérő-la­pot. . Rendszeres kapcsolatot szeretnék kialakítani ezekkel a társintézményekkel. Persze, bi­ciklin nem megy. A mikrobu- szunk meg használhatatlan, il­letve már nincs is, ráköltöttünk vagy 140 ezer (!!) forintot, és olyan volt, mint Dunába vizet önteni. Most azonban határozott ígéretet kaptunk, hogy augusz­tusra új mikróbuszunk lesz. HA A NYÄR ELMÚLIK, ALAPOSABBAN NEKILÁT­NAK. Újra, talän elölről KEZDIK. KÖZBEN SZARVAS, A VAROS IS OTT VAN, ÉS IGÉNYT TART A MŰVELŐ­DÉSRE, SZÓRAKOZÁSRA. Az igazgatón kívül még két munkatárs dolgozik itt. Az egyik most ismerkedik a népművelés­sel. A negyedik az adminisztrá­tor. Azt mondják: egy rohanás az életük. Azért hiszem, hogy szép, még foa nem is mondták. Sasa Ervia A gyomai ÁFÉSZ a lakosság jobb áruellátásáén Bemutató Medgyesegyházán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents