Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-09 / 160. szám
Kilenc nap Bilgáriában 2. Ad agyagos sxínü Janira Dimitrov születésének 90. évfordulóján négytagú újságíró küldöttséggel jártam Bulgáriáiban. A csehszlovák, az NDK, a lengyel újságírók ugyancsak négy-négy kollegával képviseltették magúikat, akikkel Szófiában «találkoztunk. Természetesen mindjárt felfigyeltem arra, hogy a csehszlovák kollegák közt az egyik tisztán beszél mamelnefc. (Egy dekán ezer négyzetméter.) Most legfőbb feladatuk, amint azt Sztojanov Deme. ter, a Bolgár Kommunista Párt Tirnovo megyei bizottságának első titkára mondta, hogy gyorsítsák a technikai fejlődést és javítsák a minőséget. Ezt a célt szolgálja az is, hogy most négyezren járnak különböző szakembereket képző iskolákba. Szakemberképzőn gyárul. Később kiderült, hogy Juraj Molnár (Molnár György) a neve, Medgyesegyházáról szár mazik és a bratislavai Ceskoslö- vensky Rozhlas főszerkesztője. Autóbusszal jártuk kilenc napig Bulgáriát. A magyar csoport kísérője, tolmácsa dr. Arnaydoff Konstantin volt, aki évekig Budapesten tartózkodott. Itt járt főiskolára, majd a bolgár követségen teljesített szolgálatot. A második világháború után, 1948- bam tért-haza Szófiába. Ütközően többször idézte Adyt s egészen a szívemhez nőtt, miután megtudtam, hogy Szabó Pál Talpalatnyi föld-jét bolgár nyelvre fordította. S ezután talán még jobban figyeltem egy- egy történelmi nevezetességét Bulgáriának, hiszen Konstantin bácsi .(így neveztük, mert a hetvenet tetejezi) a Talpalatnyi föld-del a magyar történelemnek egy darabját ismertette meg a bolgár emberekkel. És távol a Tiszától, Dunától erről értesülni szívdobogtató. És meghittebbé vált előttem az agyagos színű Jantra folyó vize, amely körül- kacskaringózz» a 65-r-70 ezer lakosú hős várost, Timovot, amely Bulgáriának kétszáz évig fővárosa volt. A bolgárok ismerete szerint időszámításunk előtt 2—300 évvel már település volt ott. Most a város fölé emelkedő hegyen restaurálják a várat, amely a törökök elleni harcok központja volt. A történelemről a régi kövek, az eredeti formájukban újraépülő bástyák beszélnek a mai és a jövő nemzie déknek. Fenn a régi korokat idézik, lent a völgyben az új kornak törnek utat. Két éve épült fel az új nemzeti színház a városban. S Tirnovo megyének 140 kultúrháza van. Az anyagi javakat a megye iparában 62 ezren termelik, a mezőgazadság_ ban 30 ezren. Most cukorrépát 90 ezer, kukoricát 350 ezer, bú; zát pedig 510 ezer de káron, tér1972. JÚLIUS 9. Ütünk Közben rövid Időre megálltunk egy kisvároskában, Szacvoda-ban. Több apró üzletecske közt láttam meg egy női szabóműhelyt. Be is mentem oda és Konstantin bácsi segítségével tudtam meg, hogy a mi kisipari szövetkezeteinkhez hasonló műhely az, melynek központja Tir- novobam van, A neve Üj Élet, s itt, ebben a részleáébem tízen dolgoznak, asszonyok, lányok. Hozott anyagból varrják a női ruhákat a városka lakóinak. Munkájuk van bőven, a fekete bolgár asszonyka, a kis műhely vezetője, a polcokra rakott sok. sok színű női ruhának való anyagot emelgeti, mutogatja. Megkérdem azt is tőle, hogy ha vonta mennyit tudnak keresni? Természetes nyíltsággal mondja, hogy a szabászok 150 lévát (egy leva 16,87 forint}, a varrók 110— 120 levát. S azt is hozzáteszi, hogy napi nyolcórás munkaidővel. Amikor Konstantin bácsitól megtudja a bolgár asszonyka hogy magyar vagyok, invitálj nézzem meg milyen ruhákat is csinálnak ők, dehát a Külügyminisztérium megbízottja, aki az egész „gárdát”, a négy nemzet újságíróit vezette, integetett, menjünk, mert indulunk tovább. És elbúcsúztunk Konstantin bácsival a szabónőktől. Cserei Pál Következik: A cseresznyefa ágyú Szélesedik a szocialista brigádmozgalom Mezőkovácsházán Két aranyérmes brigád a% Új Alkotmány Tsx-ben A növénytermesztők, az állat-1 tenyésztők és a segédüzemágak,I valamint a gépesítés dolgozói szocialista brigádokba tömörülnek a mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz-ben. E brigádmozgalom 1964-ben kezdődött él. Akkor négy kollektíva tűzte célul a megtisztelő cím elnyerését. 1971-ben már 18 brigáA verseny- j zett a Szocialista címért. Közű- ! lük a szövetkezet közgyűlései 15-nek engedélyezte a szocialista brigád cím viselését. A nyolc évvel ezelőtt alakult szocialista brigádok közül kettő: a Búza Ilona ős az idős Bojtos Péter által vezetett kollektíva az 1971. évi eredményekkel elnyerte az aranyérmet. Ebben a szövetkezetben különösen nagy gonddal kezelik a szocialista brigádmozgalmat. Külön versenybizottságot hoztak ltére, melyet a közgyűlés választott. Ez értékeli rendszeresen a szocialista brigád címért küzdő dolgozók munkáját. A versenyfeltételek kidolgozásában részt vettek a tsz szakemberei — növénytermesztők, állat- tenyésztők — a gépesítésben dolgozó műszakiak és üzemágiak irányítói: Húszmillió „ponty-bébi” Szarvason A Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben dr. Bakos János tudományos kutató hosszú évek munkájával új pontyfajtát ne- . mesített. Az ország minden tájáról szármázó nemespontyok keresztezéséből olyan új fajtát sikerült előállítani, amely a környezethez jobban alkalmazkodik, ' táfcarmányértékesítése, súlygyarapodása kedvezőbb, húsa ízletesebb és zsírszegényebb. így a modem táplálkozáskultúra minden igényét kielégíti. Az új halfaj táíól az idén először állítottak élő mesterséges szaporítással nagytömegű ivadékot: a melegvizes halkeltetőházban mintegy húszmillió „hal-bébi” látott napvilágot. Egy igazgató, akiben a dac, a vélt büszke önérzet bujkál Felkavart nyugalom. Egy 1 ClhdVdl l mondatban így lehetne sűríteni iazt a vitát, amelyet a Békés' megyei Tanácsi Építőipari Vállalat igazgatója és a KISZ városi vb-titká- ra között egy újságcikk okozott Mit tartalmazott a figyelemre méltó ciklk, amely a Népújság június 20-i számában jelent meg? A tartalmát idézni felesleges, már a címe is megadja a választ: „Újból hozzáfogtak Békéscsabán a KISZ-lakások építéséhez.” A türelmetlenül lakásra váró fiatalok azt várták a városban, hogy a vállalat vezetője bátrabban hasznosítja a kritikát a tennivalók meghatározásánál, a KISZ-lakásépítés meggyorsításához. A reagálás azonban meghökkentő volt. Már a publikálás napján, június 20-án válasz érkezett a KlSZ-titkár- hoz, melyben az igazgató kételkedett a cikk hasznosságában és „felelőtlen nyilatkozatnak” bélyegezte. Ismert olvasóink előtt, hogy az igazgató kérésére július 2-i Népújságban a szerződés szerinti határidőről tájékoztatást adtunk. Korrekt eljárásnak tartom, hogy ebben a cikkben a KISZ-titkár korábbi kijelentését — a pénzbefizetésre vonatkozóan — korrigálta. Az igazgató válasza — bár fenntartással él a cikk közlése miatt — részben már meghatározott és meghatározandó határidőket jelentett be, végső dátum: 1973. VII. 30. Ügy legyen! A fiatalok tehát tudják IldldtUlt mihez tartsák magukat. Ha a cikk csak eny- nyit hozott a konyhára, már akkor is hasznos volt. A Népújság szándékait e téren nem is lehet vitatni. Az adott interjú hangja egészséges kommunista aggódásból fakadt, a párt határozatára épült: meggyorsítani a fiatal házasok lakásigényeinek kielégítését. A konkrét problémák közlése a demokratizmust erősíti. Ez alkalmas arra, hogy a párthatározat végrehajtását összpontosuljon a vállalatvezető figyelme. A nagy port felvert ügy ezzel úgy látszik nyugvópontra ju90 rá tó minőségű, az idei fajta borsó vetőmag A Vetőmagtermeltető és Ellátó Országos Vállalat délalföldi központja Békés és Csongrád megyében összesen 300 vagon fajtaborsó vetőmag termeltetésére ^szerződött. A szeszélyes időjárás ellenére jó ütemben halad — félidőhöz érkezett — a fajtaborsó vetőmag betakarítása. A termelők csaknem 150 vagon vetőmagot adtak már át ki- j váló minőségben. Különösen Mezőkovácsháza és Orosháza környékén fizet jól a borsó. A bő termésből 250 vagonnal külföldre szállítanak, többek között Angliába, Franciaországba, Svédországba, az NSZK-ba és más államba. A fajtaborsó vetőmag tisztítását', válogatását megkezdték az alközpont orosházi telepén. tott. Azonban mégsem mehetünk el szó nélkül mellette. És ezek után most már csak egy, nem kevésbé fontos dologra kell választ adnom, amiért tulajdonképpen kezembe vettem a tollat. Ez pedig az igazgató levelének hangneme, kifejezései. Szavai nem mérhetők a köznapi gondolkodás szintjén. Oldalakat tenne ki, ha idézném minden „kiszólását” a levélnek és azt ( boncolgatnám. Tény, hogy gyanakvások és értetlenségek közepette kereste célját, melyben ott bujkál a dac. a vélt büszke önérzet. Elő járóban £,£8"*“ Bizottság levelére hivatkozik, helyesen: „...úgy gondolom, hogy elvárható a felelősségteljes vélemény-nyilvánítás.” Valamiről azonban elfeledkezett, biztos siettében — hiszen még aznap válaszolt —, hogy a KEB levele arra irányul: óvjuk és erősítsük a párt egységét. Ám az eszmei, politikai és szervezeti egység olyan folyama^ amely mindennapi tevékenységünkben nyilvánul meg. Azért mondom, hogy elfeledkezett valamiről, mert a következőkben levele hemzseg az alábbi kifejezésektől : „tisztességesebb lett volna” — könnyebb megsérteni és megrágalmazni egy Vállalati kollektívát” — „amennyiben mégis szívén viseli a' lukasra váró KISZ-fiatalok problémáit..— és így sorakoznak az erős kifejezések a maguk erőtlenségével. Vajon ez a gyenge lábon álló ízlésből eredne? Miért nem hiszi valaki, hogy egy nagy rakás erős kifejezésnél többet ér egy csipetnyi értelmes gondolat. Miért hiszi valaki, hogy a gondolatot az indulatszó pótolni tudja? S itt érdemes egy kicsit elidőzni, eltűnődni. A «öntésekből ismert szavak használata hivatalos levélben, nagyon elgondolkoztató. Én védem a szólásszabadság jogát, és megvédendőnek tartom, de a fenegyerekeskedő „illemtant” elítélem. Ezek korlátozását — mármint önkorlátozását — nem tartom semmilyen szabadságjog Csorbításnak. Távol álljon tőlem, hogy ezt az esetet valamiféle általános modell rangjára emeljem, de számomra a zavartkeltő fogalmazása, hogy „felelősségteljes beosztásban levő vezető még mindig mer felelőtlenül nyilatkozni” nagyon hasonlít az 1956 drámai napjaira, amikor a „hibák elleni harc”, a „Kucseráko- zások”, a szólásszabadság jelszavai mögött a néphatalmat sodorták veszélybe. Ügy vélem ez nagyon naív vonzalom a demokratizmushoz, inkább hasonlít a dogmatikus eszmél- kedéshez. A Imii a igazolható vissza az /ingűd igazgatónak éz a véleménye: „Jól tudták, hogy tanácsi építőipari vállalat 1971ben — felszereltségét és szakmai vezetésit figyelembe véve — képtelen volt ötszintes, középblokkos épületek kivitelezésére, mégis ráerőszakolták a vállalatra a KISZ-lákásokat Tisztességesebb léit volna erről nyilatkozni!” Ezeket miért éppen a KISZ-től kéri számon az igazgató, méghozzá ultimátumszerűén? És valami hiányzik is az általa annyiszor emlegetett őszinteségből. Ugyanis közvetlen főhatósága, a megyei tanács építésügyi osztályán tájékoztattak engem arról: a vállalat azért kapott állami dotációt, hogy lakást építsen és az igazgató bizottsági ülésen vállalta önként a KISZ-lakások építését. És álljunk meg egy szóra. Valamivel a tanácsi vállalatok vezetőinek tisztába kell lenni: a tanácsi vállalat a tanács* rendszer része, alrendszere. A társadalmi, gazdasági környezet nemcsak annyiban hat a tanácsi vállalatra, mint minden más vállalatra. A tanácsi vállalat társadalmi, gazdasági környezetéhez ugyanis a tanácsi rendszeren keresztül kapcsolódik, tehát elvárható,, hogy annak feladatai vagy törekvései kifejeződnek a vállalat elé tűzött célban is. És ha éppen Békéscsabán a KISZ-lakásépítés az, akkor legyen az visszabeszélés nélkül. Nem lehet ettől elszakítva szemlélni semmit, s aki a vállalati Önállóságot másképp fogja fel, elkerülhetetlen súlyos hibát követ el. De ugyanígy jár az is, aki csak szerződési határidőnek tekinti a KISZ-lakás építését, és dicséretesnek a SERKÖV-búgató felépítését. És hogy miért hadakozik a KISZ-titkár a fiatalok lakásáért? Mert például napról napra látja, hogy hajlongnak a szövőnők és tesznek ezer és ezer mozdulatot egy műszak alatt, hogy hónap végén felvehessék a 2 ezer forint fizetésüket. És velük együtt várja a fiatal házasok részére biztosítható kedvezményes lakást. Erre gondolni nem szívesség, tenni érte kötelesség, emberség. fWinfpn megvallom us/imun nem akartam felvenni a levél stílusát, de a befejezéshez közeledve ' mégis marad, ami következtetést kényszerít ki belőlem. A szóban- levő cseppet sem udvarias levelet az igazgató így fejezi be: „Elvtársi üdvözlettel.” Számomra ezek holtbetűkből kirakott divatos szavaknak tűnnek az igazgatótól, mert tudom, hogy a mi elvtársaink a pokol- bajárás közben sem tévedtek rá soha a cinizmus útjára. Csak szűk következtetések levonására törekedtem. Majd a lakásra váró fiatálok is ellenőrzik a szavak és a tettek viszonyát. Roeskár János
