Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-06 / 157. szám
Bénító bizalmatlanság A hatalom uem járhat együtt hatalmaskodással Békéscsabán, a vi. kerületi korgát környékének lakói bizonyára emlékeznek még kéthetes ..füstölésükre". Június elején gyúlladt ki a szomszédságukban levő szeméttelep, és •mert a tűz elfojtása késedel- meskedett, szerkesztőségünkhöz fordultak. Ekkor beszéltem először Békéscsaba Városi Tanács Építési és Közlekedési Osztályával. Szavaikból meglepve értesültem arról, hogy a mái- több mint egy hete füstölgő szeméthegyről tőlem szerezték tudomást. Tenni még ekkor sem tettek semmit azzal, hogy a szeméttelep a Kertészeti és Köz- tisztasági Vállalathoz tartozik. A vállalattól viszont azt tudtam meg, hogy ők csak a szemét kihordását végzik, a szeméttelep kezelését már nem, illetve azt csak akkor, ha tőlük az építési és közlekedési osztály külön megrendeli. A vállalat ugyanis »— akárcsak egy szolgálté üzem «— költségvetés nélkül dolgozik és így anyagi fedezet hiányában nem tud önállóan, saját hatáskörében munkáikat végezni. A tüzet végül is némi huza-: vona után eloltották, és ha csak ennyi lett volna a probléma, nem született volna meg ez a cikk. De miközben a Vállalat és a Hivatal képviselőivel beszeltem, szavaikból azt vettem ki, hogy valami nincs rendben közöttük. Mikor ezt szóvá tettem az Építési és Közlekedési Osztályon, Csáki Antalnak és Lupto- vics' Sebestyénnek elképedve csóválták a fejüket. — Rossz viszony? Az nem lehetséges! Mi ilyenről sohasem hallottunk és egyébként is: Hogy lehetnének ők ross,, viszonyban velünk, amikor mi az ő felettes szervük vagyunk?! Pedig a kapcsolat valóban nem a legjobb a Hivatal és a Vállalat között. Ennek gyökerei még ái régi időkbe nyúlnak vissza, de következményeit a vállalat jelenlegi új vezetősége is érzi. Mikor a Kertészeti és Köztisztasági Vállalat igazgatójával és főmérnökével, dr. Szántay Jánossal és Kocziszky Jánossal beszéltem, ők ezt nyíltan elismerték “Ügy érzik, hogy a Hi-| vatal gyakran visszaél jogköré- vél. Több hónapos késéssel, „író- ! asztal mellől” ellenőrzik a vállalat által végzett munkákat és egyetlen tollvonássá^ súlyos ez- ! veket húznak le a számlák vég- j összegéről. Megtehetik, hiszen ’ ők a felettes haóság. Ügy érzi; a vállalat vezetősége, hogy az osztály, ahol csak lehet — sport- j nyelven szólva — „betart” ne- í kik. Erre csak egy példa: az év j elején tolólapozni kellett a szeméttelepen. Ehhez lánctalpa* járműre volt szükség, és ilyen csak a Május 1 Tsz-nek van. Az osztály nem közvetlenül a termelőszövetkezethez fordult, hanem megkérte a kertészeti és köztisztasági vállalatot, hogy — mivel ők már régóta jó kapcsolatban vannak a termelőszövetkezettél — rendeljék meg ők a munkát. Ez megtörtént és a számla néhány hónap múlva került az építési osztályon Lupto- vics Sebestyén élé. Ö soknak találta a számlát. Nekiült és papíron kiszámolta, hogy ha a dózer 5 kilométeres sebességgel halad, akkor az adott területen ennyi és ennyi idő alatt végeznie kell. Hiába mellékelték a számlákhoz a gépnaplót, ő az áltála kiszámított időt vette alapiéi és a számlákból csak az erre az időre eső összeget volt hajlandó aláírni. Aki már látott valaha földmunkát, az nyilván tudja, hogy olyankor a gépek nem folyamatos. egyenletes sebességgel haladnak. Sok az élőre-hátramoz- gás, nekirugaszkodás. Nyilvánvaló tehát, hogy a papíron ki- számítottnál jóval hosszabb ideig tart a munka. Az osztályon arra hivatkoztak, hogy az útőrök naponta egyszer ellenőrizték a munkát és volt olyan eset, hogy állva találták a gépet. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a gép többet, állt, mint ment. Az Útőrök egyébként is kivételes helyzetet élveznek az Építési és Közlekedési Osztályon. Szavuk mint a szentírás, azt az osztályon mindenki ellenőrzés nélkül elfogadja. Kicsit furcsának tűnik, hogy hiába állítja a kertészeti vállalat egész OTUMBUissi: gát — természetesen arm kényszerült, hogy minden amerikai fejlesztési lépésre saját hadsere. gének erősítésével válaszoljon. Így végtelen spirál jött létre, a korábbi — hidegháború éveit bevezető — versenyfutás helyett, amikor is az Egyesült Államok még reménykedett: megőrzi, sőt fokozza a háború után meglevő előnyét. Ez a helyzet alapozta meg a Helsinkiben és Becsben felváltva folyt SALT-tárgyalásokat. Amikor megkezdődött az eszmecsere a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról, a világ minden részéről gyűltek össze újságírók a konferenciák színhelyén — de hiába. Szinte alig volt még eszmecsere, amelyről ilyen kevés részlet szivárgott volna ki. Tárgyszerű és szigorúan titkos tárgyalások voltaic — ezt mutatja az eredmény. A, ra- kétaelhárító-rendszerekről szóló egyezmény pontosan megszabja: mindkét ország két—két rendszert építhet, darabonként 100— 100 elhárító. rakétával a főváros és az interkontinentális rakéták kilövőhelye körül. A támadőra- kéták számát egy öt évre szóló ideiglenes megállapodás korlátozza. Mit jelent ez a megállapodás a költségvetés szempontjából? Mansfield amerikai szenátor — a most folyó kihallgatások során (amikor is a szenátus bizottságai megkérdezik a vezető politikusok véleményét az egyezményről) — saját számításaival indokolta helyeslő állásfoglalását. Eszerint: az egyezmény előtt mind a két nagyhatalom ezernégyszáz rakétából álló elhárítórendszert tervezett. Az, hogy nem kell, csak 200 rakétát létre, hozni, 45 milliárd dollár megtakarítást jelent. Ez az összeg a Német Szövetségi Köztársaság évi költségvetésénél is nagyobb. A felszabaduló pénzt — mondani sem kell — megfelelően lehet hasznosítani. Ez azonban még egyáltalán nem biztos. Ugyancsak a szenátusi meghallgatások során Laird hadügyminiszter — a SALT-ért „cserébe” új hadi programok jóváhagyását kérte. Tengeralattjárókat, atomhajtású anyahajókat, repülőgép, ről kilőhető rakétákat, helikopter-hordozó rombolókat kért — hogy (ismét a régi formula szerint) megmaradhasson az „elrettentő kapacitás”. Ez bizony nem sok jóval biztató állásfoglalás. Hiszen egy ilyen program jóváhagyása esetén — a SALT- egyezmény ellenére — csak folytatódna a milliárdokat fölemész. tő. egyre emelkedő fegyverkezési spirál. —y—s vezetősége a maga igazát, szavuk mit sem ér az útőrökével szemben. Indokul felhozzák azt is, hogy kevés a pénz, vigyázni kell rá. Ez igaz is, de a kevés pénzt jól kellene beosztani. Ezzel viszont baj van az osztályon. Ügy látszik, nem tudják, hogy a megelőzés mindig olcsóbb, mint a kár helyreállítása. Hiába küldött a Kertészeti és Köztisztasági Vállalat május 19-én egy levelet, melyben felhívták figyelmüket a szeméttelep tűzveszélyes állapotára. Nem intézkedtek, pedig ekkor még fele költséggel megelőzhették volna a bajt. Nem kap a vállalat keretösszeget. - hogy megrendelés nélkül elvégezhesse a szükséges megelőzési munkákat. Nincs rá felkészülve a vállalat — mondják az osztályon. Ha ez igaz, hogy tudja ugyanezeket a munkákat megrendelésre elvégezni? Mondják azt is, nem adnak pénzt, mert hátha nem tudnák majd elszámolni vele. Sérti ez a bizalmatlanság a vállalat új vezetőit. Egy év alatt erélyes kézzel teremtettek rendet vállalatuknál és munkájukhoz segítséget várnának felettes szervüktől ;is. Ezt azonban nem kapják meg. Amióta dr. Szántay János az igazgató, még egyetlen egyszer sem jött az osztályról senki sem hozzá megkérdezni, milyen problémája van, miben segíthetnének. Ehelyett csak állandóan kicsinyes packázásban van része a Hivataltól. Hogy az építési és közlekedési osztályon mennyire nem ismerik saját vállalatukat, azt jói példázza, hogy Csáki Antal főmérnök szerint azért nem tudják rendben tartani a szeméttelepet, mert a Kertészeti és Köztisztasági Vállalatnak nincsenek markológépei. Mikor ezt mondtam, a vállalat igazgatójának, elcsodálkozott. — Négy markolónk van — mondta. — Ha valakinek kell, el is tudunk adni belőlük. A napokban új osztályvezető került az Építési és Közlekedési Osztály élére. Remélhetően intézkedik majd, hogy megváltozzon a jelenlegi rossz kapcsolat a két szerv között. A Kertészeti és Köztisztasági Vállalat vezetői a városi tanácsi és pártszervek bizalmából es az ő egyetértésükkel kerültek beosztásukba. Ok törődnek is a vállalattal. Dr. Haraszti János, a városi tanács elnöke például többször is járt náluk, érdeklődött gondjaik iránt és segítő tanácsokkal szolgált. Megérdemelnék tehát, hogy közvetlen felettes szervük is segítse és ne akadályozza munkájukat. Ez nemcsak az ő érdekük, hanem — a köztisztaságról lévén szó — Békéscsaba egész lakosságáé is. Liónyai László Segélyszolgálat az utakon Csabaesűduél nyújt segítséget az elakadt Moszkvicsnak a „sárga angyal”. Heti három alkalommal, péntek, szombat délután és vasárnap, valamint ünnepnapokon egész nap működik Békés megye útjain a Magyar Autóklub segélyszolgálati gépkocsija. A kis ,sárga angyal” május elejétől szeptember végéig Békéscsabáról kiindulva. Szarvas, Orosháza és a gyulai útvonalakon cirkál. Kisebb hibákat a helyszínen javítják meg, nagyobb hiba vagy baleset esetén gépkocsi elszállításáról is gondoskodnak. Az Autóklub tagjai és a Casco biztosítottak díjmentesen vehetik igénybe a kocsi szolgáltatásait és csak a beépített alkatrészeket kell megtéríteni. — Egy hét végi kivonulás esetében általában három—négy alkalommal veszik igénybe segítségünket — mondja Pónya Árpád, a „sárga angyal” vezetője. — Több esetben szóbeli tanácsadással is segítjük az autósokat. Egy-egy alkalommal 20t> kilométernél többet is megteszünk. Megyorsítaná a segítség helyszínre érkezését, ha az autósok üzenetközvetítéssel irányítanának bennünket, a meghibásodott gépkocsikhoz. Volt már rá eset, hogy jelentéktelen, első pillanatban talán nevetségesnek tűnő „hibákért” is megállítottak, pl. a belső huzat elszakadt, vagy mi a véleményünk az ajtózár-cseréről? Minden ilyen esetben a legnagyobb készséggel válaszoltunk. — Milyen jó tanácsot tudna adni az autósoknak? — Feltétlenül szerezzenek be kis tűzoltókészüléket, mert az autósoknak azonnal hozzá kell látni a tűz eloltásához. Ha a kis sárga gépkocsival találkoznak. segítsék előrehaladását, mert valahol már talán várják... —ény A vízimadarak paradicsoma a lecsapolt halastó A vízimadarak paradicso-1 mává alakult az utóbbi na- j pókban a Biharugrai Halgaz-j daság. Megkezdődött ugyanis! a nyári lehalászás s a lecsapolt tavakban a tófenéki Megjelent a Nemzetközi Szemle júliusi száma A Nemzetközi Szemle legújabb száma nagy kérdéscsoportban foglalkozik a szovjet-amerikai tárgyalások jelentőségével, annak előzményeivel és nemzetközi hatásával. Ennek keretében „Nemzetközi tárgyalások — nemzetközi osztályharc” címmel Karczag Gábor írt elemző cikket, majd Serény Péter ismerteti a közös határozatok és tárgyalások jelentőségét. Közli a lap Nixon elnök moszkvai rádió- és televízióbeszédét, valamint két, ehhez fűzött nyugati sajtókommentárt is. Az indokínai háború alakulását a Nouvel Obszervateur című francia lap és egy magyar szerző — Bélái Albert — cikke alapján ismerteti a lap. A nyugatnémet- szovjet, iletve a nyugat-' német-lengyel szerződésekkel Patkó Imre „A nyugatnémetek politikája” című írása foglalkozik és dokumentumként közli a szerkesztőség az NSZK parlamentjében a ratifikálás alkalmából elfogadott nyilatkozatot. Az európai gazdasági problémákról szól Dr. Kozma János „Az EGK kibővülésének néhány politikai következménye” és J. Barkó „Az j imperialista integráció és a pro- J letariátus” című írása, Mongó- j Idáról pedig Rév Miklós és Horváth H. József érdekes képriportja "tudósit. iszapban igen sok a táplálék. A tófenéki iszapban sok rákot, bogarat, csigát és egyéb eleséget találnak a vízi madarak. Nemcsak ' a halgazdaság területéről, de messze környékéről is csapa töstül jönnek ide a madarak. Különösen sok gólya, kiskócsag, selyem-, törpe- és szürkegém, szárcsa és más madár keres táplálékot a biharugrai tófe- néki iszapban. Érdekes látvány egyébként a nyári madárszálló' feltűnően sok a madárfióka. Az idén rendkívül sok madárfióka látott napvilágot ezen a tájon- A kiskócsagok, gólyák már vezetgetik, röpülni és eleséget gyűjteni „tanítgaitják” fiókáikat. Ary békés mm. NtPUJSAC a 1973. JÚLIUS «. 3
