Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-06 / 157. szám
Szemle Törvényesség, hatósági munka alakulása megyénkben írta: • Dr. Kertész Márton, a megyei tanács vb-titkára A VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGOK FELÜGYELETE A SZAKIGAZGATÁSI SZERVEK FELETT. A tanácstörvény rendelkezésének megfelelően a végrehajtó bizottság felelős szakigazgatási szervezetének tevékenysége törvényességéért, a jogszabály keretei között megsemmisítheti, megváltoztathatja a szakigazgatási szerv jogszabályát, vagy a lakosság érdekeit sértő rendelkezését. Tulajdonképpen ebből a íelelősségből ered törvényességi felügyeleti joga is. A felügyeleti jogot a végrehajtó bizottságok gyakorlatilag a beszámoltatások és az ellenőrzések útján valósítják meg. Eredményesnek tartjuk ennek kombinatív módszerét, amikor a beszámoltatást megelőzi az ellenőrzési tapasztalatok birtokában is van. Megállapításaink szerint a községekben a múlt évben a végrehajtó bizottságok a szak- igazgatási szerv egész tevékenységéről alig számoltatták be a szerv vezetőjét. A beszámoltatás sok helyen csak egyes ágazati kérdésekre terjedt ki. Nem vitatva ennek hasznosságát, de az egyes ágazati feladatok beszámoltatásán kívül legalább évenkét — két évenként indokolt az egész tevékenységről történő beszámoltatás. Ahol ez megtörtént, ott is gyakran nem ölelte át megfelelő mélységben a szerv működésének kedéseit és a hatósági ügyintézés problémáit. Helytelen gyakorlatnak tartjuk, hogy egyes községekben gyakran a szerv vezetője helyett a részfeladatokról egyes ügyintézők számoltak be a végrehajtó bizottság előtt. További problémát okoz, hogy a községekben nem alakultak még ki megfelelően a végrehajtó bizottság részéről a szakigazgatási szerv ellenőrzésének módszerei.. Ennek megvannak a maga okai. hiszen ehhez a megfelelő apparátus nem áll rendelkezésre. Szóvá kell tennünk azonban, hogy ellenőrzés tartására csak elvétve kérték fel a községi végrehajtó bizottságok a járási hivatalokat. Ez a módszer volna véleményünk szerint az, amellyel az ellenőrzés problémaköre a községekben megoldható úgy, hogy a járási hivatal által tartott ellenőrzésekben a községi bizottságok, egyes tanácstagok részvételét is biztosítani kellene. A községekben a felügyeleti tevékenység a végrehajtó bizottságok részéről a vázolt helyzet, a periodikus jelleg, s így a folyamatos felügyelet hiánya miatt is nem tekinthető megoldottnak. A tárgyalt kérdéscsoportban a városoknál kedvezőbb a helyzet, jobban (kialakult gyakorlat tapasztalható és a felügyelet is megnyugtatóbb, bár folyamatosságát itt is javítani kell. A megyei tanács végrehajtó ni. bizottsága határozatában felhívta a helyi végrehajtó bizottságok figyelmét a feltárt problémákra és a megoldás módjára eligazítást adott részükre. A beszámoltatás és ellenőrzés kombinatív módszerét alkalmazza a megyei tanács végrehajtó bizottsága a megyei szak- igazgatási szervek és a járási hivatalok felügyeletében. A megyei osztályok ellenőrzéséhez igénybe veszi az illetékes minisztériumok segítségét. Közreműködésre felkéri az illetékes tanácsi bizottságokat is. Ez gyakorlatilag eddig inkább úgy valósult meg, hogy a bizottság az anyag ismeretében és a saját tapasztalatai alapján véleményt nyilvánított az érintett osztály munkájáról. A járási hivatalok vizsgálata komplex módon valósul meg úgy, hogy valamennyi osztály vizsgálatot tart az érintett járási hivatalnál. Ennek keretében a törvényességi helyzet is vizsgálat alá kerül. Kimunkálásra vár hogy a járási hivatalok vizsgálata esetén a megyei tanácstagok járási csoportját is be lehet vonni a vizsgálatba. Nem fordult elő a vizsgált időszakban, hogy a végrehajtó bizottságok megsemmisítették, vagy megváltoztatták volna a szakigazgatási szerv jogszabályt, vagy a lakosság érdekeit sértő rendelkezését. Vizsgálódásaink során nem sikerült megállapítanunk, hogy voltak-e ilyen rendelkezéseik és szükség volt-e ennek az eszköznek az igény- bevételére. Feltehető azonban, hogy előfordulhattak ilyen ren- delkezséek, ezért a jövőben nagyobb figyelmet fordítunk a végrehajtó bizottságok ilyen tevékenységének érvényesülésére, amelynek egyik alapvető feltétele, hogy felügyeleti munkájuk folyamatossá váljon. A hatósági munka törvényes- 5 ségének vizsgálatát különösen • időszerűvé tette az évek óta tar- ! tó decentralizálási folyamat. Ko- * lábban voltak olyan vélemények, ; hogy a hatáskörök leadásával • fellazul a törvényesség és esők- • ken a hatósági munka színvo- S nala. Ennek a veszélyei kétség- : telenül fennálltak, ezért vizs- ; gáltuk különös érdeklődéssel a * hatósági munka törvényességé- S nek alakulását a megyében. : Minthogy ebben az összefüggés- ; ben elsősorban a decentralizált ■ hatáskörök gyakorlását vettük ■ vizsgálat alá. nem tartom ér- • dektelennek mindenekelőtt be- S mutatni a decentralizáció gya- j korlati eredményét a megyében, j Ezt követően tekintem át a ha- I tósági .munka törvényességét, : színvonalát és a vb-titkárok S tevékenységét a hatósági mun- j ka felett. (Folytatjuk) A Gyulai Vasipari Szövetkezet FELVESZ: gépkocsikísérőket (rakodókat), szerszámlakatos, lakatos, hegesető és öntő szakmunkásokat és segédmunkásokat. FIZETÉS MEGEGYEZÉS SZERINT. JELENTKEZÉS: a szövetkezet Dobozi úti telepén a munkaügyi osztályon. 368575 T I Hol van már a régi nyár? A hét könyvei A héten több, érdeklődésre számot tartó művet jelentet meg az Európa, a Gondolat és a Szép- irodalmi Könyvkiadó. Bochenski életrajzi regénye, a Száműzött Ovidius, Sadoveanu A balta című kisregénye az Eu_ répa, Schickel: Walt Disney története, Neumannj A számológép és az agy című műve a Gondolat, Terényi Imre: Mit kell tudni az olimpiáról? című könyve a Kossuth kiadásában lát napvilágot. A Szépirodalmi és a Móra Kiadó e heti könyvei közül figyelemre méltó Sziráky Judith: Hajnali madár című elbeszélése, és Fehér Klára: Lesz nekem egy szigetem című regénye. Jubileumi fofó-pályázaf Buda és Pest egyesítésének 100., és Székesfehérvár alapításának 1000. évfordulója alkalmából a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Magyar Fotóművészek Szövetsége építészeti fénykép-pályázatot hirdetett. A pályázóknak olyan képsorokat kell beküldeniük, amelyek Budapest 100 éves és Székesfehérvár 1000 éves fejlődését, városképének változásait mutatják be. A pályázó legfeljebb hat pályaművet adhat be, tetszés szerinti arányban Budapest és Székesfehérvár fejlődéséről fekete-fehér vagy színes kivitelben egyaránt. A képeket legkésőbb november 24-ig keli elküldeni a Magyar Építőművészek Szövetségének. A legjobb alkotások díjazására összesen 3tíf ezer forintot irányoztak elő. A bíráló bizottság ez év decemberében teszi közzé a pályázat eredményét. A személyvonat a megszokott tempójával rója a kilométereket Csaba felé. A mindennapi utatzók egykedvűen tekintenek ki az ablakon; megszokott táj, ismerős tanyáit, mintha semmi sem változna. És mégis ... Július van ... egy-egy elröppent szó: itt az aratás — aratnak. Semmi több és hangzik tovább: „passz, piros ulti!" A vonat robog a város felé, maga mögött hagyva a délibábos magyar róna egy-egy darabkáját. ízlelgetem a szót: aratnak. Régen az aratás volt a legnagyobb nyári munka, amelyben részt vett a falu apraja-nagyja. Az aratás idején szinte elnéptelenedtek a falusi utcák. A nyár nemcsak a mezei munka dandárjának, hanem a téli betevő falat megszerzésének is a legjelentősebb időszaka volt. Gyermekkoromban magam is teregettem a „gólyafejes ’ csa- vartkötelet a marokszedő kévéi alá. A kötelet harmatos hajnalban készítettük előre. Ezzel is gyorsítva az aratást. Sietni kellett, mert aki késett, gyakran kimaradt a cséplőgép bandájából. így hívtuk, így hívták: banda, és a bandagazda nem várt. Tizenöt éves koromban voltam a gépnél egészrészes. Ez azt jelentette. hogy S0—90 kilós zsákokat cipeltem a vállamon, rudas szalmát gyűrtem a gép faránál és vittem a rudast a szalmakazal legtetejére, vagy ahogy éppen a besorolás követelte, ász- topos, kévehányó voltam. Ez volt az egészrészes sorsa látástól vakulásig. mert így mondtuk a hajnali három órától este 11 óráig tartó cséplési munkanapot. Számban még ott van a földbe ásott cserépkorsó vizének vegyes íze, melyet favödör- rel húztunk fel a tanyai ásott kutakból, félrelökve egy-két vi- háncoló békát. Tudom, mi az a vízicibere és a szódabikarbónás ecetes víz, amely ritkán böfög- tette fel a szalonna, zsír, vagy hús ízét. Most, hogy gondolataim a régmúlt nyári munkák tarlóin kalandoznak, sorra eszembe jutnak az akkori mindennapos szavak: elsőkaszás, marokszedő, kötélteregető, sarló, kasza, kuka, egészrészes, félrészes, asztagos, zsákos, kazalrakó. rudasgyűrő, rudashordó, etető. És most, mintha a szerelvényt vonaló erőgép füstölgő gőzgép lenne, csattogása pedig a dohogó cséplödob; okádja a pelyvái, toreket, szalmát. S képzeletemben az ebédhordó asszonyok, lányok népesítik be a dűlöuta- kat. Próbálom keresni a szállásul szolgáló poros, pókhálós fészereket, a dudvaszagtól bűzlő tehénistállót. Szerencsére mindezt már hiába keresem a mezön; e szavakat is már csak a nyelvészek őrzik, jelentésüket, nyomorúságukat csak az öregek értik, a fiataloknak még a falun is ismeretlenek, idegenek e szavak. Talán akad még más is, aki elmondja nekik, nem árt, ha tudják ... Es most íróasztalomnál a ma szavai tolulnak toliam alá: azért ma sem ijesztett fontosságából az aratás, hiszen most is egész évi kenyerünk betakarításáról van szó. Most azonban nem kíván olyan fizikai erőfeszítést, mint régen, amikor még kézikaszákkal álltak a rendnek. Kaszapengés helyett kombájnok bugásával telik meg a határ. Ez a valóság, a mai valóság! Gépek, meg gépek mindenfelé; kombájnok, traktorok, aratógépek. Az elsőkaszás most a kombájnos. Ezek az emberek már motorkerékpáron, biciklin érkeznek a mezőkre. És este hazamennek, meleg ételt esznek, televíziót néznek, rádiót hallgatnak, újságot olvasnak, pap- lanos ágyban alszanak. És még keresve sem találnak olyan hírt: „ ... XY 15 éves kévevágó beleesett a dobba, a henger az egyik karját tőből leszakította”. A mostani szép és gazdag aratás íratta velem e kusza sorokat: tisztelet a régen verejlé- kezőknek és tisztelet azoknak, akik ma is a szabad ég alatt, a tűző napon róják a gabonarendet új módon, de becsülettel. Igen. Ilyen kemény, egész embereket kíván ma is az aratás. Rocskár János Szüts Dénes: ftMGYILKOSSÁG? a Kaszinó utcában I r«g*nv] XXIII. — Hallja Flessburger — kiáltott Morgan, hogy túlhasogja a motor és a víz súrlódásának zaját. — Maga egy öngyilkosjelölt ... — Túloz, Fred — ordított vissza Flessburger. •— Szeretnék még egy-két évet jól eltölteni. Egy ilyen öreg embernek már ... — Ezt úgy, s olyan hangsúllyal mondta, hogy érezzék, maga sem hisz ebben. Éva a férfira nézett, a reflek- • tor visszaverődő fénysugarában megcsillant itt-ott őszülő haja. Fehér szmokingjában, kifogástalan ingében, arcán azzal az enyhe megvetéssel — amivel általában az embereket kezelte, és ami korábban még ellenszenvesnek tűnt fel benne —, most olyan volt, mint a Dédi által sokszor megrajzolt német katona mintapéldánya: erős, bátor, merész. — Még egyszer kerüljük meg! — kiabált Fred Morgan Fless- burgernek, mert egy érdekes formájú szigetre bukkantak. A gyógyszerész szó nélkül balra fordította a kormányt. — Maga pedig próbáljon meg egy palackot kibontani — szólt Antóniónak. A fiú felkelt és majdnem rázuhant a nőkre, akik visítottak. — Aligha lenne jó hajós magából — nevetett a kölni gyógyszerész. — De maid az ital helyrehozza. Az asszony — miközben a csónak szélsebesen repült a vízen, és a többiek hol nevetve, hol sikongatva adtak a kellemes szórakozás fölötti örömüknek kifejezést — mérlegelt, határozott, döntött, anélkül, hogy becsapta volna önmagát Még semmi sem alakult ki benne végleges formájában, de azt már tudta, Flessburgert nem ereszti ki a kezéből. Érezte a férfi pillantásaiból, szavaiból, hogy ez az éjszakai kirándulás is neki szól, mint az utóbbi napokban minden. s ez a kedves, de könnyelmű társaság csak a statisztéria, akik azért kellenek, hogy fényesebb legyen az előadás. Flessburger lassított, mert hajó közelébe értek. A társáság azt kívánta, nézzék meg közelebbről, s ő szívesen engedett a kérésnek. Nagy ívben kanyarodva vágott az útnak. Mozdulatait reflexszerűen végezte, oda sem figyelt, mit tesz, mégis kitűnően vezette a kis hajót, akárcsak a Mercédesét. Végeredményben neki túl sok köze nem volt addig, Balátai Jenőhöz, Szászné apjához, amíg az az estély Rajnissnál el nem következett Ludger Westrick nagyon sokat segített neki, és az Auslandsorganisation der NSDAP magyarországi körzetébe tartozók is. ö azt hitte, amikor Berlinből elindult, miután meghallgatta Werner Daitz és Hugenberg aggodalmas jóslatát, hogy a magyar ügy pokoli nehéz játszma lesz, nehezebb mint volt például a norvég vagy a jugoszláv. Az úgy indult, mintha vajat kellett volna kenyérre kenni, és csak később mérgesedett el. A többiek nehezen kezdődtek és könnyebbé váltak. Ám Magyarországon akkor semmiféle ellenállás nem volt, sőt.. . Emlékszik, Clodius milyen optimistán jelentett Ribbentropp- nak: „Gazdasági kérdésekben a magyar kormány magatartása nem ad okot arra, hogy Németország részéről komolyabb kifogások merüljenek fel.’ És tényleg, ez egész bauxites trupp, a grófjaikkal, gyárosaikkal együtt. Csak pénz legyen. Ezt adták elő a legrafináltabb és a legegyeszerűbb formában, miközben jelentőségteljes szivarfüst felhőbe burkolták magukat. Dr. Werner Daitz a hasát fogta Berlinben, amikor elmesélte neki, hogy Mayer Ödön azt kérte tőle, tudna-e tíz agarat küldeni Németországból, és ő cserébe hajlandó a Tröszt terveit megmutatni. Ott riem kellett könyörögni — gondolta Flessburger — minden ment, mint a karikacsapás. A bauxite
