Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-29 / 177. szám

A Minisztertanács határozata a szarvasmarha-tenyésztés programjáról és az ezzel kapcsolatos feladatokról, valamint egyes mezőgazdasági árintézkedésekről Á lakosság húsfogyasztása az utóbbi években jelentősen emel­kedett, amit főleg a baromfi- és sertéstenyésztésben elért ered­mények tették lehetővé. A mar­hahústermelés eredményei is magas színvonalúak, de a te­hénállomány csökkenése miatt az utóbbi években a marha- hústermelés visszaesett, emiatt az exportlehetőségeket nem tudták kihasználni. A tejtermé­kek iránt növekvő belföldi igé­nyeket jelenleg a hazai ter­melésből nem tudják teljesen kielégíteni, mert a tehénállo­mány évről évre csökken, az egy tehénre jutó tejhozam ala­csony. A szükségletek és a termelés összhangjának biztosítása, a termelés fejlődését gátló körül­mények megszüntetése, valamint a termelés fokozása érdekében a komány a következő intézke­déseket határozta el: O A szarvasmarha-tenyész­tés fejlesztése gazdaság- politikánk egyik központi kér­dése. A szarvasmarha-tenyész­tés hatékonyságának javítása, a tejhozam növelése, a háztáji tehénállomány csökkenésének fékezése és az ország — ezen belül a nagyüzemek — tehén- állományának növelése a fej­lesztés alapvető feltétele. A szükségletek és a lehető­ségek figyelembevételével a szarvasmarha-tenyésztést ket­tős cél érdekében kell fejlesz­teni: egyrészt a . tejtermelést kell fokozni a növekvő belső el­látási igények kielégítéséig, másrészt, főként az exportle­hetőségek kihasználása miatt, a hústermelést kell növelni. O A szarvasmarha-tenyész­tés programjának meg­valósítását már a IV. ötéves terv hátralevő éveiben el kell kezdeni, az V. ötéves terv időszakában pedig erőteljesebb ütemben kell folytatni. A következő 3— 4 évben alapvetően a meg­lévő termelőeszközök és az ál­lomány termelőképességének jobb kihasználására kell töre­kedni, és ezzel egyidejűleg meg kell teremteni az állomány nagyobb méretű növelésének és termelékenységének feltételeit. olyan kijelentéseket tett, ame­lyek szerint egyelőre „habozni látszik”, aztán amikor a válasz­tási kampányban ez a legjobb­nak tűnik, közli csatlakozását a CDU/CSU-hoz ? Természetesen nem lehet találgatásokra építe­ni — egy dolog azonban két­ségtelen. Az a Franz .Tosef Strauss, aki ezelőtt egy—más­másfél hónappal még a legde­magógabb módon lépett fel Schiller ellen, nem kímélve gaz­daságpolitikai lépéseinek legki­sebbjét sem. hogy beleköthessen, most hangot váltott. Ugyanaz a Strauss, aki egy eljövendő, re­ménybeli CDU/CSU kabinet gazdasági csúcsminisztereként szerepel az ellenzéki elképzelé­sekben, most kijelentette, hogy „aligha .van olyan kormány, amely nélkülözhetné dr, Schil­ler rendkívüli képességeit.” A lemondás után tíz-tizenkét napig úgy tűnt: a gazdasági csúcsminiszter távozása árt a koalíciónak is és a szociálde­mokrata pártnak is. Most azon­ban a huzavona, a nem egészen ízléses pletykálkodás Schiller professzor körül megfordította a hangulatot — úgy tűnik, hogy a szociáldemokrata párt nem veszített a gazdasági csúcsmi­niszter lemondásával. Cár dós Miklós tot és annak technikai, higiéniai felszereltségét. A termelés bővítéséhez köz­vetlenül szükséges eszközállo­mány fejlesztésénél a takarékos megoldásokat kell előnyben ré­szesíteni. Az elkövetkező évek­ben elsősorban a meglevő férő­helyek kihasználása, korszerűsí­tése, illetőleg bővítése a cél. Gondoskodni kell arról, hogy az új szakosított telepek — a tej­termelő tehenészeteknél magas hozamszinten és ehhez igazodó technikai színvonalon; a hús­termelő telepeken pedig egysze. rűbb olcsó megoldásra ösztön­ző módon — a takarmányterme, léstől a feldolgozásig komplexen valósuljanak meg, és arról, hogy rövid időn belül megfelelő ki­használási fokkal üzemeljenek. A nagyhozamú tejtermelő tehe­nészeteknél a gazdaságos ipar­szerű termelési módszerek elter­jesztését, a csak hústermelést szolgáló fejlesztéseknél pedig a nagy munkatermelékenységet biztosító, kis eszközigényű meg­oldásokat kell szorgalmazni. A 2f egyébként kedvezőtlen adottságú, de szarvasmarha-tar­tásra megfelelő természeti, szakember- és munfcaerőfeltéte- lekkei rendelkező nagyüzemek szarvasmarhaállományának fej­lesztését differenciált módon is elő kell segíteni. A program megvalósítása céljából a nagyüzemek, a háztáji és kisegítő gazdaságok anyagi érdekeltségét oly módon keli befolyásolni, hogy az első­sorban az országos tehénállo­mány és a termelés növelését segítse elő. A megfelelő anyagi érdekelt­ség megteremtése céljából biz­tosítani kell, hogy a megfelelő termelési színvonal eléréséből adódó hatékonyság mellett az ágazat átlagos jövedelme esz­közarányosán 8, illetőleg ön- költségarányosan 15 százalékos szintre növekedjék. Ennek érde­kében a kormány 1973. január 1. napjától a tej felvásárlási árát literenként 1,30 forinttal, a vágómarha átlagos felvásár­lási árát pedig kilogrammon­ként 5,70 forinttal felemeli. A nagyüzemi tehenészetek részére a borjak után darabonként 3000 forint árbelvételi jellegű támo­gatást kell nyújtani. A tejirá­nyú szakosodás elősegítése érde­kében a nagyüzemi gazdaságok — megfelelő feltételek esetén egyedi engedélyezés alapján — a borjúszaporulat után fizetett támogatás helyett árutej-literen- ként 1,10 forint támogatást ve­hetnek igénybe. A háztáji és kisegítő gazda­ságok részére, kivéve azokat, amelyek az üszők tenyésztésbe állításához 8000 forintos kedvez­ményben részesültek — (1015/ 1970. (X. 17.) Korm. ez. hatá­rozat IV. fejezetének a/2. pontja) — egyéves tartás igazo­lása esetén 1973. január 1-től darabonként és évenként 1500 forint támogatást kell folyósíta­ni. Tehénutánpótlásukhoz az Országos Takarékpénztár 25 000 forintig terjedő hitelt nyújthat. Javítani kell a tehénállomá­nyukat (termelésüket) fejlesztő nagyüzemek eszközellátottságát. A tehénállomány növeléséhez darabonként 20 000 forint forgó­eszköz-kiegészítést kell juttatni. Az eddiginél kedvezőbben kell megállapítani a szarvasmarha­tartás, valamint a takarmány- termelés fejlesztését szolgáló hitelek lejárati feltételeit. A tenyésztői munka javítása céljából meg kell szüntetni a tenyésztési szolgáltatások ingye­nes jellegét, de ugyanakkor nö­velni és minőségileg javítani kell az állattenyésztési szolgál­tatásokat. A kormány felhívja a mezőgazdasági és élelme­zésügyi minisztert, valamint a végrehajtásban érdekelt minisz­tériumok és országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy a szarvasmarhatenyésztés fejlesz­tési programjának végrehajtá­sát tekintsék kiemelt feladatuk­nak : felkéri az illetékes párt-, tanácsi- és társadalmi szerve­ket, hogy segítsék elő a prog­ram célkitűzéseinek megvalósí­tását. O A határozat a kihirdetés napján lép hatályba; * * * A Minisztertanács határozatot hozott a fehérje és keverék-ta­karmányok árának felemelésé­ről és — ezzel összefüggésben — egyes vágóállatok felvásárlási árának növeléséről. 1972. októ­ber 1-től átlagosan hét százalék ­kai megdrágulnak a növényi és állati eredetű fehérje, és a keve­réktakarmányok. Módosulnak a szemestakarmányok felvásárlá­si, és a keveréktakarmányok ér­tékesítési feltételei, és megszű­nik a keveréktakarmányok, fe­hérje koncentrátumok, valamint a takarmánykiegészítők (remi- xek) vámkedvezménye is. A fehérjetakarmányok árren­dezését az tette szükségessé, hogy 1970. január 1 óta — ami­kor a jelenlegi árakat megál­lapították —■ jelentősen emel­kedtek a vilápiaci árak, ezek egyre inkább elszakadtak a ha­zai áraktól, és* emiatt fokozni kellett a takarmány-forgalmazás állami támogatását. Így a me­zőgazdasági üzemek döntéseinél egyre kevésbé érvényesültek a világpiaci árarányok, és csök­kent a hazai fehérjetakarmány- termelés fokozására való ösz­tönzés is. A keveréktakamányok árá­nak felemelését az is indokolta, hogy a jelenlegi árak nem fedez, ték kellőképpen a feldolgozási költségeket. Az alacsony jöve­delmezőség akadályozta a gyár­tás fejlesztését, a már megle­vő gyártó berendezések kihasz­nálását és felesleges takarmány­szállításokra ösztönzött. Az áremelés ellensúlyozására növelték a vágósertés és a ba­romfi felvásárlási árait, miköz­ben a vágott sertésnél olyan dif­ferenciálást alkalmaztak, amely az értékesítési lehetőségek­nek megfelelő termelési szerke­zet kialakítására serkenti a tér. melőket. A bel- és a külföldi igényeknek megfelelően a fehér hússertés ára kilónként egy fo­rinttal növekedik akkor, ha a termelők a nagyobb húsmennyi­séget biztosító 90—110 kilós súlyban adják át az állatokat. A hús- és hús jellegű sertés árát 0,70 forinttal emelték ugyanebben a súlykategóriában, míg a nagyobb súlyban átadott fehér hús. és hús jellegű serté­sek ára 0,2o forinttal, a zsír jel­legű sertések ára pedig kilón­ként 0,50 forinttal csökkent; ezeket ugyanis nehezebb érté­kesíteni. /Az alapárakon felül kilónként egyforintos nynőségi felár illeti meg a termelőket, ha az egyöntetű minőségben át. adott, legalább 20 vágósertés szalonna-vastagsága nem halad­ja meg a 3,5 centit. Ez az intéz­kedés is gyarapítja az értékesí­tési lehetőségeket. A mennyiségi felár felétele és mértéke nem változott meg. A baromfiféléknél (pecsenye- csirke, pecsenyekacsa, liba, pulyka) a vállalatok kilónként 0,70—0,80 forintos áremeléssel ellensúlyozzák a takarmány-ár­emelés miatti önköltségnöveke­dést. Az állattenyésztési ágazatokat érintő áremelést teljes egészé­ben kiegyenlíti majd a szarvas- marha-tenyésztés fejlesztésére elhatározott sokoldalú intézke­dés. (MTI) A szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének javításával egvüttjáró egyéb intézkedések A szarvasmarha-tenyésztés [jövedelmezőségét javító intéz­kedések nemcsak a szarvasmar­ha tenyésztési ágazat, hanem a mezőgazdasági üzemek, a háztá­ji és kisegítő gazdaságok üzemi szintű jövedelmét is jelentősen növelik. Az intézkedések miatti jövedelememelkedés meghalad­ná a IV. ötéves tervben elő­irányzott mértéket, ezért az ága­zati jövedelmet javító intézke­dések nagy részét a mezőgaz­daságon belüli átcsoportosítás­sal kellett ellentételezni. Az ellentételezésnél a Mi­nisztertanács figyelembe vette az eddig már elhatározott, túl­nyomó részt már végre is haj­tott, a mezőgazdasági jövedel­meket csökkentő intézkedések kihatását. így az építő- és mű­anyagok. színesfémek, mezőgaz­dasági gépalkatrészek áremel­kedésének, a biztosítási díjak növelésének — korábban egyes mezőgazdasági termékek árá­nak emelésével csak részben kompenzált — összegét, vala­mint az SZTK-járulék feleme­lésének a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek költségeit növe­lő kihatását. Számításba vette tovább a kormány az 1972. október 1-én hatályba lépő keverék- és fehér­jetakarmány eladási és az ah­hoz kapcsolódó felvásárlási ár­emelések (hízott sertés, barom­fi) egyenlegét, valamint a. mes­terséges termékenyítés és a törzskönyvezési szolgáltatások ingyenes jellegének megszünte­tése miatti díjemeléssel, a takar­mánytejpor árának felemelésé­vel összefüggő üzemi költség- növekedéseket. A jövedelemegyensúly bizto­sítása adóintézkedéseket is szük­ségessé tett. Így — a mezőgazdasági nagyüze­mek földadója — a szőlő-, gyü­mölcs. és keitművelési ágak kivételével — aranykoronán­ként átlagosan mintegy 2,— Ft- tal, 16 százalékkal növekszik, — a termelőszövetkezetek jö­vedelemadója mintegy 27 száza­lékkal nő, aminek következté­ben az átlagos adókulcs az 1971. évi 6,88 százalékról 8,6 százalék- I ra emelkedik. A föld- és jövedelemadó nö-| velése differenciáltan érinti az üzemeket. A., alacsony jövedel­mű szövetkezetek adója kisebb mértékben, a magasabb jöve- delműeké nagyobb mértéle ben növekszik; — a mezőgazdasági lakosság jövedelemadója 1 kh-ra számít­va a háztáji gazdaságokban mintegy 110 Ft-tal, az egyéb földhasználóknál mintegy 140 Ft-tal emelkedik; — intézkedés történik az álla­mi gazdaságok nyereségadó- 96 ín vonalának növelésére is. A szarvasmarhatenyésztés jö­vedelmezőségének javítására hozott intézkedések és a felso­rolt ellentételezések, jövede­lemcsökkentő intézkedések együttesen a termelők számára pozitív egyenleggel (üzemi jö­vedelememelkedéssel) kerülnek végrehajtásra. (MTI) ** 1972. JÚLIUS 29. Emelni kell a tenyésztői | munka színvonalát. A gazdasá- | gos nagyüzemi szarvasmarha­tenyésztés megvalósításához a különböző hasznosítási irányok szétválasztására van szükség: fokozatosan ki kell alakítani a nagy tejhozamú tejelő, illetve a csak húst termelő tenyészete­ket. Ennek megvalósítását a célnak megfelelő differenciált ösztönzéssel is elő kell segíte­ni. A nagyüzemi szarvasmarha­tenyészetek kialakítása során a tejtermelő tehenészetekben a jelenleginél lényegesen na­gyobb — 4 000—5 000 liter — tejhozamot kell elérni, a hús­termelő gazdaságokban pedig a tehenenként évenkénti egy bor- júszaporulait, a húskitermelés és minőség javítása, a hizlalás intenzitásának növelése a cél. Az állomány fajtaösszetételét ennek megfelelően kell kialakí­tani. Az eddiginél nagyobb mértékben kell alapozni a ma­gas hozamú fajták kereszete- zésre történő felhasználására és fajtatiszta tenyésztésben va­ló tartására. A háztáji gazda­ságokban és a kisüzemekben a magyartarka állomány tej- és hústermelő képességét kell fo­kozni. Gyors ütemben — a szakoso­dási, hozamnövelési célkitűzé­seknek megfelelően — kell fej­leszteni a mesterséges termé­kenyítés műszaki színvonalát és növelni kell a biztonságosan örökítő apaállatok számát. Növelni kell az üszők te­nyésztésbevételének arányát és a tehenek termelésének időtar­tamát. Az 1972. évben beindí­tott háztáji üszőborjú felvásár­lási és felnevelési akciókat a szükséges mértékig bővíteni kell. A tbc és brucellózis mentesí­tési munkát a korábbi határo­zatoknak megfelelően kell foly­tatni. Az állategészségügyi munkában alkalmazzák foko­zottabb mértékben a preventív módszereket. A takarmánytermelés, betaka. rítás, tárolási, takarmányelőké­szítés gépesítésére van szükség. E téren is az iparszerű terme­lési módszereket kell alkalmaz­ni. Bővíteni kell a korszerű nagyüzemi szarvasmarha-tartás­hoz szükséges — tömegtakar­mányra és melléktermékekre alapozott — keveréktakarmány­gyártást. A nagyüzemi takarmányter­melés növelésével, a mellékter­mék és a szétszórt gyepfelüle­tek hasznosításával, a közös és a háztáji gazdaságok közötti kapcsolatok további javításával biztonságossá és kiegyenlítetté kell tenni mind a nagyüzemi, mind a háztáji szarvasmarha-ál. lomány takarmányellátását. Arra van szükség, hogy fokoz, zák az ágazat részére a szak­ember- és szakmunkás-képzést és javítsák a munkakörülmé­nyeket. Fokozni kell a szarvas­marha-tenyésztésben dolgozók társadalmi megbecsülését, a szo­cialista brigádmozgalomba való széles körű bekapcsolódásukat. Gondoskodni kell az értékesí. tési biztonság további növelésér ről, különösen a háztáji és ki­segítő gazdaságok által felkínált tej-, szopós- és növendékállatok szervezett felvásárlásáról, és új tejfeldolgozó kapacitások léte­sítéséről. A kapacitásbővítés so- í rán fokozottabb mértékben in- | dokolt fejleszteni a mezőgazda- ; sági nagyüzemek, általános fo- ; gyasztási és értékesítő szövetke. ! zetek tejtermelő (felvásárló) és ! feldolgozó létesítményeit. A me- í zőgazdasági termelés, illetőleg a i fogyasztói igény növekedésének, ! megfelelően keli növelni az el- ' osztó és kiskereskedelmi hálóza-

Next

/
Thumbnails
Contents