Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-29 / 177. szám
Magyar—vietnami megállapodás Quang Tri a felszabadító erők ellenőrzése alatt áll Saigon Nem érkeztek meg Quang Tri-be azok a saigoni tengerészgyalogosok, akiknek a tartományi székhely citadellájának visszafoglalásával kudarcot vallott ejtőernyősöket kellett volna felváltaniuk. Ennek a meg nem érkezésnek az az oka, hogy a város és az erődítmény a felszabadító erők ellenőrzése alatt áll, s az ejtőernyősöket nem „leváltás céljából vonták ki”, hanem kiűzték őket onnan. Hivatalos jelentések is beismerik, hogy a felszabadító erők visszaszorították az egyik saigoni tengerészgyalogos csoportot, amely megkísérelt behatolni az erődítménybe. A felszabadító fegyveres erők tovább kamatoztatták az északi fronton a héten aratott másik sikeres hadműveletüket is: a) Hűé volt császári székváros I körül vont saigoni védelmi gyűrűn a Bastogne támaszpont elfoglalásával ütött rést tovább tágították, biztosítva, hogy a nyugati hegyvidék felől felfejlődhessenek a főerők. A felszabadító fegyveres erők Saigontól alig 50 kilométerrel északnyugatra négy falut foglaltak el péntekre virradaón. A falvak elfoglalásáért indított támadás csütörtökön tüzérségi előkészítéssel kezdődött. A saigoni parancsnokság B—52-esek szőnyegbombázását kérte a térség ellen az amerikaiaktól: a nehézbombázók két hullámban támadták a frissen felszabadított területeket. Harcokat jeleztek a saigoni hivatalos szóvivők a felszabadító offenzíva eleje óta ostromolt An Loc tartományi székhely térségéből is. (MTI) Dr. Dimény Imre sajtótájékoztatója a szarvasmarha-tenyésztés komplex fejlesztéséről Megállapodást írtak alá a Kulturális Kapcsolatok Intézetében a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagykövetsége részére 1912-ben nyújtandó támogatásról. Képünkön: az aláírók: Demeter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese és Nguyen Hung Khanh. Fogadás a VÖK küldöttségének párizsi rezidenciáján Párizs ! Az európai kommunista és munkáspártok párizsi értekez- [ létének befejeztével az értekezlet résztvevőd tiszteletére foga- adást adtak a Párizs melletti Choisy-le-Roi-ban, a párizsi Vietnam-konferencián részt vevő DVK-küldöttség rgzidenciá-1 ján. A fogadáson az értekezlet résztvevői nevében Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára köszöntötte a VDK és a DIFK képviselőit, s egyebek között kijelentette: „Úgy érezzük, hogy az értekezlet sikeres volt Valamennyi delegátus ismét leszögezte, hogy pártja elítéli az amerikai imperializmus barbár agresszióját, s mindannyian kifejezésre juttatták tejes szolidaritásukat Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeinek hősi harcával.” „Csodálattal figyeljük harcukat, s az utóbbi időszakban aratott katonai győzelmeiket. Támogatjuk a Vietnami Dolgozók Pártjának politikai vonalát, s azt az álláspontjukat, hogy a párizsi konferencián kell megtalálni a békés megoldást” — hangsúlyozta Enrico Berlinguer. A VDK és a DIFK képviselői nevében Le Due Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a VDK- küldöttséig tanácsadója válaszolt Enrico Berlinguer szavaira. Mindenekelőtt a vietnami nép háláját és köszönetét fejezte ki a Francia Kommunista Pártnak, s Európa valamennyi kommunista és munkáspártjának, amelyek már megmutatták, hogy támogatják Indokína népeinek harcát. Dr. Dimény Imre mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter pénteken a Parlament Gobelin- termében sajtótájékoztatón ismertette a szarvasmarha-tenyésztés komplex fejlesztéséről hozott kormányhatározatot. A sajtótájékoztatót dr. Várkonyi Péter államtitkár, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke nyitotta meg. Ott volt dr. Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke, valamint a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank képviselője is. A miniszter rámutatott: a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése a hazai gazdaságpolitika egyik központi kérdése. Ez az ágazat adja a mezőgazdaság termelési értékének 13—14 százalékát, az állattenyésztés ter- nieléséből pedig 30 százalékkal részesedik. Az egy főre jutó állati eredetű fehérjefogyasztásnak — ideértve a húst és a tejtermékeket — mintegy 40 százaléka származik a szarvasmarha-tenyésztés termékeiből. Ez az ágazat adja a fejlett tő- I kés országokba irányuló nép- gazdasági export 15—17 száza- | lékát, és így nagy szerepe van > a külkereskedelem egyensúlyi j helyzetének megteremtésében. Az utóbbi két-három évben a termelési értékének 13—14 szá- alakulásában ellentétes tenden- j cia érvényesült, amennyiben a ! hazai fogyasztás és az export- ! igények növekedtek, ugyanak- I kor a termelés csökkent. A kiegyensúlyozott lakossági ellá- i tás biztosítására az utóbbi két évben jelentős mennyiségű va- J jat, tejport importált az ország. A miniszter részletesen kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt az ágazat évenken árt stagnált. A gondokat főként a nem megfelelő jövedelmezőség váltotta ki; az 1970. január 1- vel végrehajtott jövedelemjavító intézkedésekig a nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés egyértelműen veszteséges volt, de ezt követően is a tsz-ekben az árbevételek és az üzemviteli támogatások együttesen is csak a ráfordításokat fedezték, és csak a magasabb termelési színvonalú állami gazdaságokban mutattak ki — mindössze 1 százalékos nyereséget. A szarvasmarha-tenyésztés gondjain csak a komplex intézkedésekkel lehet segíteni, csak az egyik vagy másik hátráltató körülmény megszüntetése önmagában nem vezetne célra. A soron következő feladatokról szólva kiemelte: a szarvasmarha-tenyésztési politika alapelve, hogy — a fejlődés meggyorsítása — külön alakítják ki a hús- és külön a tejelőtípusú állományt és csak a kisüzemekben tartják fenn az úgynevezett kettős hasznosítású tenyésztést. Az elképzelések szerint 1985-re a tehénállománynak mintegy fele tejelőhasznosítású, valamivel több mint 30 százaléka húshasznosítású, a javított eredeti kettős hasznosítású — állomány aránya pedig mintegy 20 százalékos lesz. A habozó professzor Szadat beszéde Alexandriában Alexandria Anvar Szadat, egyiptomi el- „ nők csütörtökön Alexandriában í beszédet mondott az egyetem : diákjai előtt. Elutasította Golda j Meir izraeli miniszterelnöknek : a közvetlen egyiptomi—izraeli s tárgyalásokra vonatkozó ajánla- : tát, mondván, hogy ennek az : elfogadása „egyenlő volna a j megadással”. Egyiptom azon- : ban soha nem adja meg magát, • soha nem hajlandó elfogadni a ■ „befejezett tények” politikáját, : a status quo-t. Szadat köszönetét mondott a : Szovjetuniónak az általa nyúj- ; tott segítségért, s megismételte j azt a korábban elhangzott be- • jelentését, miszerint a szovjet ; katonai tanácsadók küldetésé- • nek befejezését — Egyiptom : szempontjából — két elv indo- ; kolta. Egyfelől, hogy Egyiptom ! maga kívánja megvívni harcát, í másrészt, hogy nem kíván ősz- S szeütközést kockáztatni a Szov- j jetunió és az Egyesült Államok • között. Jelezte még az egyipto- * mi elnök, hogy a szovjet kato- j nai segítséget egyetlen harma- ■ dik állam — még Egyiptom ! néhány barátja sem — képes : pótolni. 9 BÉKÉS MfmSfal | . 1912. JÜLIUS 29. E Tizenegy nappal azután, hogy dr. Kari Schiller, bonni gazdasági csúcsminiszter benyújtotta lemondását, Heinz Kühn, Észak- Raj na Westfália tartományi miniszterelnöke egy düsseldorfi sajtókonferencián fontosnak tartotta kiemelni: egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy dr. Schiller hűséges marad a szociáldemokrata párthoz. Ugyanazon a napon hangzott el ez a határozott kijelentés, amikor a Frankfurter Allgemeine Zeitung népszerű karikaturistája, Köhler, egy vakvágányra tolt gőzmozdonyt rajzolt, a kazán orrán Schiller-fejjel, oldalán egy táblával. amelyen valaki jó állapotban levő választási lokomo- tívot ajánl eladásra. A miniszterelnök is, a rajzoló is azokra a hírekre utalt, amelyeket a volt csúcsmlniszter közvetlen baráti köre terjeszt, egyre-másra arról tájékoztatván „szigorúan bizalmasan” a sajtó kíváncsi embereit, hogy dr. Schiller állítólag habozik, sőt egyelőre még nem is tud dönteni. A barátok szerint a profesz- szor még nem döntött, hogy a miniszteri bársonyszékből valamelyik egyetem rektori székébe, vagy a nagyvállalatok valamelyikének vezérigazgatói karosszékébe ül-e? Aztán suttogva teszik hozzá: még az sem bizonyos, hogy a „vérig sértett Schiller” megmarad-e a szociáldemokrata pártban, nem áll-e át a jelenlegi ellenzék soraiba. Három esztendővel ezelőtt, 1969 tavaszán a nyugatnémet sajtóban nem „választási gőzmozdonynak” emlegették dr. Kari Schillert, hanem lapcímekben, karikatúrákban, beszédekben. általában az egész propagandában azt mondották, hogy az egyetemi katedráról a bonni minisztériumi szobába hívott dr. Schiller „a szociáldemokraták legjobb választási aduja”. Igaz, a gazdasági szakértelmet dicsérő cikkek azt sem hallgatták el, hogy a profesz- szornak meglehetősen kanyargós úton kellett eljutnia addig, hogy a szociáldemokrata párt kedvenceként szerepeljen. Sőt, gyakran idézgették a Kiesinger kancellárt megpofozó Beate Klarsfeld egyik mondatát: „Tulajdonképpen Schiller urat is képen lehetne törölni. Ez is egy 'azok közül a szocialisták közül, akik a náciktól jöttek”. Természetesen senki nem akarja azt állítani ma sem az NSZK-ban, hogy dr. Kari Schiller vezető hitlerista lett volna — éppen csak megemlítik, hogy 1933-ban állították ki az akkor huszonkét esztendős Schiller náci tagkönyvét, amelynek száma 4 633 250 volt. Most érdekes kérdések merülnek fel dr. Schiller lemondása kapcsán. Vajon van-e annak jelentősége, hogy Kühn miniszterelnök az említett sajtókonferencián oly nyomatékkai emlegette, hogy Schillernek biztos és előkelő helye lesz, sőt már van is az Észak-Rajna Weszt- fália-i szociáldemokrata listán a november—decemberben sorra kerülő választásokon? Vajon miért mondta a minap Herbert Wehner, a szociáldemokrata párt alelnöke, hogy Schiller távozásában nagy szerepe volt annak, hogy Brandt kancellár húzódozott gazdasági csúcsminiszterének odaígérni egy bizonyos általa választott és biztosnak tekintett választókerületet? Vajon miért hallani most a CDU/CSU oldaláról azt, hogy Schiller volt „az elképzelhető legjobb gazdasági miniszter”, holott a mai dicsérők tegnap még azt magyarázgatták, hogy „a professzor gazdaságpolitikája csődbe viszi az NSZK-t”? Akik abban bíznak, hogy a volt gazdasági- és pénzügyminiszter még november—decemberben is szociáldemokrata párttag lesz, azok elhiszik, hogy a távozás oka az a három kérdés, amely a Brandt kancellárhoz intézett lemondólevélben is szerepel. Schiller magyarázata szerint azért kellett otthagynia a kormányt, mert a többi miniszterek egyszerűen nem akartak beleegyezni a mintegy két és fél millió márkányi költség- lefaragásba a különböző minisztériumok kiadásainál. Második pontként Schiller azt hozta fel: ellene volt a kormányban kialakult álláspontnak, amely szerint most már itt az ideje, hogy a — bizonyos tőkéscsoportok számára kellemetlen kihatású — már 1969-ben megígért adóreformot még az idén bevezessék. A legérdekesebb indok a harmadik: Schiller állítólag ellene volt azoknak, a nyugati valutaválsággal kapcsolatos, pénzügyi intézkedéseknek, amelyek kellemetlenek lettek volna Washington számára. Az elmúlt néhány napban számos találgatás jelent meg arról, hogy vajon igaz-e, hogy Schiller titokban találkozott — még lemondása előtt — a kereszténydemokraták egyik vagy másik vezetőjével; igaz-e. hogy
