Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-25 / 173. szám
A felnőttoktatás az egész társadalom iigye Kétszázezer felnőtt nem vegezte el Békés megyeben a nyolc általánost — Kevesebben tanulnak most, mint tiz évvel ezelőtt — Gazdasági és társadalmi vezetők, munkahelyi közösségek nagy feladata. A MEGYEI TANÁCS Oktatá- | si és Közművelődési Bizottsága megyénk lakosságának iskolai végzettségét és a felnőttoktatás helyzetét tárgyalta. A Művelődésügyi Osztály tájékoztatója, melyet az 1970-es nép- számlálás adatai alapján állí- tottak össze, megdöbbentő képet tárt a Bizottság elé. Az adatok tanúsága szerint Békés, megye 406 014 főnyi hétévesnél idősebb lakosa közül 105 880-am végezték el az általános iskola nyolcadik osztályát (26,1 százalék), 24 083-an érettségiztek (5,9 százalék) és 9 457-en rendelkeznek felsőfokú végzettséggel (2,3 százalék). Ezek az arányok lényegében megegyeznek az országos helyzettel. Ezzel kapcsolatban két jelentős tényezőről kell említést tenni. Az egyik, hogy óriási a változás a félszabadulás előtti helyzethez képest. 1941-ben ugyanis a fenti mutatók így alakultok: a hétévesnél idősebb lakosság 4,0 százaléka végezte el az elemi és az ismétlő iskolát, 0,8 százaléka érettségizett és 0,6 százalék rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Ezt a rendkívül rossz örökséget változtatta meg alapvetően szocialista társadalmunk művelődéspolitikája. A másik tényező, hogy a fejlődés ellenére még ma sem rendelkezik mindenki az alapvető, az általános iskolai végzettséggel. 1970-ben a 352 493 tizenöt évesnél idősebb lakosból 202 851 (57,5 százalék) nem rendelkeztek általános iskolai végzettséggel. Nagy részük az idősebb korosztály tagja, 121 715-en ötven éven felüliek. Társadalmi szempontból ez is rendkívül kedvezőtlen, a fő gondot mégis az ötven éven aluliak jelentik, akik legalább 5—10 évet aktív keresőként töltenek el.. A TIZENÖT és ötven év közötti korosztályból nem végezték el a nyolcadik osztályt 81 136-an, ennek a lakossági csoportnak 37 százaléka. Figyelembe véve a termelési kultúra rohamos fejlődését, a közéleti demokratizmus kiszélesedését, szocialista művelődéspolitikánk célkitűzéseit, amelyek egyaránt minél jobb felkészültségű embert kívánnak, ez a nagy szám már komoly problémát jelent megyénk további általános fejlődésében. Különösen, mivel közöttük jelentős számban vannak fiatalok. Nem rendelkeznek nyolcosztályos általános iskolai végzettséggel a 15—19 évesek közül 3 061-en (8 százalék), a 20—29 évesekből 9 701-en (16 százalék). a 30—39 4 BÉKÉS MEGYEI'-^ 1972. JÚLIUS 25. évesekből 26 637-en (46 száza- ! lék), a 40—49 évesekből 42 737-en (68 százalék). Annak ellenére van ez így, hogy a felszabadulás megnyitotta lehetőséggel élve azóta mintegy nyolcvanezer felnőtt tanult különböző általános, közép- és felsőfokú iskolákban és hogy szocialista társadalmi rendünk lehetővé — tizenhat éves korig pedig kötelezővé is — tette minden gyermeknek, hogy elvégezhesse az általános iskola nyolc osztályát. Az utóbbi években jelentősen csökkent a dolgozók iskoláiba járók száma. Amíg például az 1964/65‘ös tanévben 5 880-an iratkoztak be a dolgozók középiskoláiba, 1971/72- ben már csak 2 928-an. Még jelentősebb a csökkenés a dolgozók általános iskoláiban. Az 1962/63-as csúccsal szemben — ebben a tanévben 4 560-an iratkoztak be — 1969/70-ben csak 219-en, 1971/72-ben is csak 381-en jelentkeztek. A CSÖKKENÉSBEN nyilván szerepet játszott, hogy akiknek munkakörük betöltéséhez szükséges volt az iskolai végzettség, már korábban megszerezték azt. Bizonyára gátló tényező az is, hogy sokan nem szívesen vállalják a viszonylag sok időt igénylő tanulási formákat. És az utóbbi időben mintha jóval kevesebbet beszéltünk volna az alapfokú műveltség megszerzésének fontosságáról, ami pedig társadalmunk egyik leglényegesebb célkitűzése. Az Oktatási és Közművelődési Bizottság határozata szerint az illetékes tanácsi szervek kidolgozzák a maguk ja- s vaslatait, amelyek alapján döntések születnek majd. E döntések azonban csak úgy járhatnak tényleges eredménnyel, ha sikerül ismét társadalmi üggyé tenni a felnőtt- oktatást, ha megyénkben minden társadalmi és tömegszervezet, minden termelői egység, minden intézmény foglalkozik a kérdéssel megvizsgálja. hogy az adott kollektívában kik fejezhetnék be az általános iskolát, kik iratkozhatnának be középiskolába. Különösen sokat tehetne ebben- a szocialista brigádmozgalom, ha a gyakran formális kulturális vállalások legfőbb feladata az lenne, hogy például egyetlen olyan negyven év alatti brigádtag se legyen aki nem rendelkezik befejezett általános iskolai végzettséggel. “A kormány az 1014-es határozatával és a végrehajtást szabályozó 6/1972. MüM. számú' rendelettel kiemelten fontos feladatként írta elő a munkások továbbképzését, az általános iskola nyolcadik osztályának elvégzését és lehetőséget adott arra, hogy a gazdasági szervek támogassák ezt az alapvetően- fontos művelődéspolitikai célkitűzést. Ha a dolgozók és a társadalmi szer- f vek kérik, az illetékes gazdasági vezetők bizonyára a jelenleginél jobban élnének ezzel a lehetőséggel. Az oktatást és a közművelődést irányító szerveknek pedig minden segítséget meg kell adni ahhoz, hogy a dolgozók minél nagyobb számban bekapcsolódhassanak a felnőtt- oktatásba. Ezzel a céllal készül a Művelődésügyi Minisztérium még ez év nyarán nyilvánosságra hozandó felnőttoktatási rendeletének módosítása, mellyel mind tartalmi, mind szervezeti vonatkozásban — például kevesebb kötelező óraszám előírásával — a dolgozók igényeihez igazítaná felnőttoktatási rendszerünket. Ezáltal az általános iskolában tovább tanuló dolgozók a meglévő lehetőségek mellett újabb formát is választhatnak. Mindezeken kívül megfontolandó, hogy az iskolarendszerű felnőttoktatáson kívül a közművelődés rendszere milyen formában tudná segíteni a dolgozók továbbtanulását. Bár a dolgozók középiskolájában szép számmal tanulnak ma is megyénkben, különösen fontosnak tartjuk, hogy a szakmunkásképző intézetek emelt szintű, úgynevezett B- tagozatán végzett fiatalok két év alatt a szakmájuknak megfelelő szakközépiskolákban, gimnáziumokban a kor színvonalán fejezzék be képzésüket. SZÉLESKÖRŰ társadalmi összefogással már sokszor ért el jelentős eredményeket megyénk lakossága, úgy véljük, ha a felnőttoktatásban is ösz- szefogunk és minden erőnktől telhetőt megteszünk, az 1980- as népszámlálás az iskolai végzettségben is kedvezőbb képet tár elénk az 1970-esnél. Litauszki Tibor a Megyei Tanács Oktatási és Közművelődési Bizottságának tagja Róta Pál megyei felnőttoktatási szakfelügyelő A népszerűség — szinte majdnem biztos, hogy — a legnépszerűbb szavaink egyike. Mert ugye a* ,.Ki mit tud” népszerű volt. A táncdalfesztivál pedig népszerű lesz. De biztos találnak olyasmit is, amely éppen „népszerű van”. Talán abban is mindannyian egyetértünk, hogy a népszerűség nem feltétlenül tartozik a legkellemetlenebb dolgok közé. Másképp miért is törekednének reá any- nyian? Megfigyelések szerint a népszerűségre leginkább népszerű cselekedettel lehet szert tenni. A népszerűséget tehát meg kell szerezni. De ha így van akkor el is lehet veszíteni. ^ A dolog ilyen formán hát világos, s rendkívül egyszerű. Bonyolítani legfeljebb a következő népmondásszerű kijelentéssel lehet: ami népszerű nem feltétlenül válik a nép hasznára, de ami hasznos az sem feltétlenül népszerű. Ezt most toldjuk meg annyival, hogy ami általános, jobban érthető — akár népszerű, akár nem — ha képszerű. Lássunk ezért az itt elmondottakra egy képszerű, s nem feltétlenül mindenki számára népszerű, de talán mégis hasznos példát. Adott egy termelőszövetkezet (amely lehetne akár Békés megyei is): se nem nagy, se nem kicsi. Nem is jó, de nem is a legrosszabb. Mindenesetre a tagjainak olyan jó átlagosan fizet. Mondjuk olyan elnök kerül a gazdaság élére, akinek vesz- szőparipája a korszerű technika. Lehet, hogy csak azért, mert már kisparaszt korában rájött, hogy a gépesített, modern nagy- gazdasággal nehéz állni a versenyt. Ezért azután amit csak lehet, minden pénzt, erőt a gépekbe öl. Jó gépekbe. A szükséges gépekbe. Kár lenne tagadni, hogy mennyire hasznos dolog ez. Hiszen egy-két, legfeljebb 3—4 év és megvannak az alapok ahhoz, hogy az átlagosnál több jusson a tagok részesedésére. Nemcsak egy-két évig, hanem tartósan. Természetesen azt a néhány esztendőt ki kell böjtölni. Igen ám, de ki szeret böjtölni? Lehet-e népszerű az, aki böjtölni „kényszeríti” az embereket? Lehet. Ha valóban népszerű. Ha valóban egy a népből. Ha együtt böjtöl a többiekkel. Ez az igazi népszerűség. Van azonban egy másik fajtája is a népszerűségnek, amely nem ezen a közös sorstervezésen. közös sorsvállaláson alapszik, hanem azon a „népszerű” cselekedeten, hogy a tsz-elnök az átlagosnál többet fizet. Így szokták mondani, pedig nem is ő fizet. Ö csak a népszerűségnek ebben az esetében felelőtlenül szétosztogatja azt, ami esetleg éppen annak a részesedését okosan kurtító fejlesztésnek az eredményeként jött ösz- sze az utóbbi években, amelyet a korábbi elnök szorgalmazott, s lett miatta annyira népszerűtlen. Ez esetben tehát más veti a magot és más aratja le a termést. A népszerűséget mégis az utóbbi élvezi. Ez a fajta népszerűség azonban kétes értékű. És nem is hasznos. Az ilyen elnök mögött azután már nem is sorakozik fel a nép, ha a felelőtlen évek után maga is kevesebbet kényszerül osztani a megszokott kimagaslónál. Mert ez a kimagasló annyira magas mégsem lehet, hogy feledtesse a tagokkal azt, hogy a maguk közül választott elnök évek óta lenézi őket. Nehéz ezreseket vesz fel okkai, ok nélkül. Elherdálja a közöst, hogy „bőkezűséggel” szerezzen magának népszerűséget. Mert népszerűséget hoz az ilyesmi is. Éppen csak, hogy nem az igazit. Csillogásának értéke, létének hossza nem több a szappanbuborékénál. De még csak azt sem mondhatjuk, hogy: szerencsére. Hiszen rövid idő alatt is rendkívül nagy kárt okoz. Mindenkinek. Ami pedig mindenkinek kárt okoz nem is lehet népszerű. Még akkor sem, ha a kelleténél több olyan tagja van egy közösségnek, aki úgy gondolkodik, hogy „amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra, s aki ezt az igényt kielégíti, az a mi emberünk”. Az előbb nem tehettük, most már talán megtehetjük, hogy azt mondjuk: szerencse. Hogy az ilyenek vannak kevesebben. Ellenkező esetben ugyanis oda jutnánk, hogy mindent gyanúsnak kellene tartanunk ami népszerű. (kovaxy) Szüts Dénes: ORGYILKOSSÁG? a Kaszinó utcában I reg6nv 44. Balátai nemet mondott, meghalt, ő is nemet mond, de élnie kell! Egy tapodtat sem enged. Csak legalább a hiányzó részeket még megtalálná, hogy teljes egészében láthassa a drámát. Balátai nem hagyta magát elveszejteni, inkább meghalt. Neki már nem kell meghalnia ahhoz, hogy önmaga és ember maradhasson. Szász agyában szörnyű feltételezés vert gyanút, de még saját magának sem merte egyenesen megfogalmazni. Még nem mondhatja ki senkire ezt a szót: bűnös! De, ha majd már kimondhatja, akkor utána egy másik szó is ki keli mondania: bosszú! Betörőként osont Olga nagymama ajtaja elé. Visszafojtott lélegzettel nyomta le a kilincset. Az ajtó nesztelenül kinyílott, és Dániel bénultan állt meg az előtérben. Az üvegajtón túlról, a szobából dédanyó- sa hangját hallotta: „Ugyan Frisch, mi közöm hozzá?” És a válasz? Flessburger válaszolt. Frisch és Flessburger? Dániel homlokát kiverte a víz. A félig nyitott gardrób szekrényt pillantotta meg, s a következő pillanatban már a fogasd® rekeszbe bújt. Mindent hallott. Eleget ahhoz, hogy addigi gyanúja bizonyság legyen... A valóság vízesésként zuhogott rá, s az örvényben tehetetlenül vergődött ... S amikor már nem bírta tovább, besurranó tolvajként szökött ki börtönéből. Flessburger akkor támogatta ágyba a bárónőt. Dániel reszkető kezét alig tudta arra kényszeríteni, hogy zajtalanul becsukja maga mögött a folyosóajtót. Saját szobájuk ajtaját viszont olyan lármával nyitotta ki, hogy felesége riadtan ült fel az ágyban. — Dániel? Te vagy? Szász dörmögött valamit és feldúltan a heverő szélére vetette magát. Hangosan sóhajtott. A félhomályban csak Éva fejének (körvonalait láthatta. Szeretett volna minden magyarázkodást, vitát elkerülni. — Ugye, mi mindig nyíltak és őszinték voltunk egymáshoz? — Éva kérdése úgy hangzott, mintha természetes lenne az igenlő válasz. — Nem értem, mire gondolsz? — Dániel, amióta itt vagyunk, sokat gondolkodtam az életünk felől. Otthon nem kapok levegőt. Számomra nem megoldás, hogy húsz év múlva másfélszer annyit keresek, mint most, és erre menjen rá az egész fiatalságom, mindenem. — Nos? — Szász érdeklődve könyökölt a párnájára. — Mire akarsz kilyukadni? — Tudom, hogy először nem értesz majd velem egyet. Nem is akartam neked elmondani, de amíg távol voltál... És azért mi szeretjük egymást, ugye Dániel? Annyi szép, közös emlék köt össze. A múltunk. A szenvedéseink. Nekem az a férfi, a kölni gyógyszerész, Flessburger ajánlatot tett. Kivinnne mind a hármunkat Olaszországba, motorcsónakon... — És miből fogunk addig élni? Már úgy értem, ki fog bennünket finanszírozni..., mert ugye egy szere nem megy... — Flessburger — engedett fel Éva aggodalma. — Én, drágám, már mindent megbeszéltem vele. Az asszony azt hitte, nagyobb ellenállásba fog ütközni s az egyetlen „nem”-et gyengébb tiltakozásnak, majdnem, hogy beleegyezésnek fogta fel. Érzéseinek ez a balfogása téves képet mutatott, és ebből heves, boldog magyarázkodás következett. Alfred Flessburger bizonyos összeget ad nekik, amíg értük nem megy Olaszországba. Tudniillik neki feltűnés nélkül kell Népszerűség?
