Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-25 / 173. szám
A 27. Szegedi Ipari Vásár alkalmával július 28-án, pénteken a Csongrád megyei Tanács nagytermében rendezik meg a „KGM a mezőgazdaságért” című konferenciát A konferencia célja: a növénytermesztési, állattartási és élelmiszer feldolgozási technológiák korszerűsítését és egyéb sokrétű feladatainak megoldását elősegítő glépi berendezések és azok fejlesztési koncepciójának bemutatása és az ezekkel kapcsolatos konkrét kérdések megvitatása A kohó- és gépipari tárca feladatát a mezőgazdaság gépesítésére és korszerűsítésére vonatNő a gyümölcs- fogyasztás Az 1960—70-es években az egy főre jutó évi gyümölcsfogyasztás hozzávetőleg 66 kilogramm volt, 1980-ra 75' kilós évi fogyasztással számolnak a szakemberek. A távlati kereskedelmi prognózis szerint — a friss gyümölcsnél lényegesen nagyobb arányban növekedik majd a tartósított termékek iránti kereslet. A tartósított gyümölcsök fogyasztási prognózisa szerint a konzervipari termékek közül főképen a málnáiból, továbbá a meggyből, az őszibarackból és a körtéből készült befőttek és jamck, valamint a gyümölcsszörpök iránt növekszik majd a kereslet. A konzervipari gyümölcs-termékek várható fogyasztása 1980—85 között a jelenleginek mintegy két és félszerese lesz és eléri az egy főre eső 10—10,5 kilót. kozó kormányhatározat (2043/ 1971) egyértelműen meghatározza, melynek értelmében többek között növelni kell a zöldségtermelés fejlesztéséhez szükséges hazai gépek választékát. A tárca ezen túlmenően nagy gondot kíván fordítani az állattenyésztés komplex gépesítésére, a takarmánytermesztés és betakarítás gépesítésére. Fontos fejlesztési feladatának tartja a KGM á szőlők szüretelésének gépesítését és ezzel kapcsolatos agrotechnikai és gépészeti problémák megoldását. A húsipari és vágóhídi berendezések fejlesztése terén a konkrét fejlesztési , feladatokat abban lehet összefoglalni, hogy a jelenleginél nagyobb termelékenységű gépekre, berendezésekre van szükség A konzervipari gépgyártás fejlesztése során korszerűsíti a kohó. és gépipar azokat a hagyományos berendezéseket, melyeket már eddig is nagyabb meny- nyiségben bocsátott a hazai és külföldi piacokra. Ezeket a feladatokat részben a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépek fejlesztési és gyártási tevékenységének koncentrálásával és az ágazati célprogramok végrehajtásával, részben pedig a KGST-országok közötti integrációs tevékenység fokozásával. 11- cenc és know-how vásárlásokkal, kooperációs együttműködésekkel kívánja a tárca végrehajtani. A konferencián ezekről a kérdésekről hangzik el több előadásA KGM MTTI a Szegedi Vásárigazgatósággal együttesen azt tervezi, hogy Szegeden évenként megrendezi majd ezt a konferenciát, kibővítve román és jugoszláv szakemberek előadásaival, részvételével. Róla akartam írni és róluk írtam A hűvös verandán öblös, fűzfavesszőből font karosszékek. Körülöttünk pihentető a csend és virágok. A kis kertből magával hozza a kapát Banadics Márton, amivel a gazt irtotta a dúsfürtű szőlőtőkék közül. — Mindennap jut idő a kert gondozásira? — Csak ha szabadságon vagyok — ülünk le egy szussza- násnyi időre —, meg esténként ha úgy adódik, hogy nincs más elfoglaltságom — mondja és megtörli verejtékező homlokát. Egy kicsit kerülgetve — mert jól ismerem zárkózottságát, ha magáról van szó — hozakodom elő jövetelem céljával. — Énrólam írni? Ugyan mit? — És tényleg. Mi újat lehet írni egy emberről, olyanról, akit az egész városban jól ismernek. Hát jó. Akikor beszélgessünk, csak úgy, mindenről, ami éppen eszünkbe jut. — Mit csinált ma? — Semmit Szabadságon vagyok. Olvasok, délután meg bent voltam a pártbizottságon, Meg elpiszmogok itt a virágok és a gyümölcsfák között. — Miért volt a pártbizottságon? — Holnap aktívaülés lesz, a város üzemeiben dolgozó szocialista brigádok vezetői és szakszervezeti titkárai részvételével. — És mi dolga ott a Hazafias Népfront városi bizottsága elnökének? — Üj távlati terv készül a város fejlesztésére. A Hazafias Népfront ennek támogatására, megvalósítására szeretné megnyerni a szocialista brigádokat, meg mindenkit, aki magáénak érzi ezt az ügyet. És máris a témánál vagyunk. Lelkesen magyarázza, hogy miket terveznék, mit szeretnékoztunk Deme Sándorral, a magyar csoport vezetőjével és Jan- csó Gáborral. Egyébként mindhárman megszerezték már a kandidátusi tudományos fokozatot. Itthon sokszor tudósoknak emlegetik őket, Jancsó Gábor azonban mosolyogva hárította el magától ezt a titulust. Az igaz, hogy Dubnában vannak tudósok, felfedezők, köztük Lenin- és No bel-díjasok. ök az irányítók, szervezők. A többiek a részfeladatokat oldják meg, ami persze egyáltalában nem csekélység. — És hogy érzi magát Dubnában? — kérdeztem. — Köszönöm, nagyon jól — válaszolt, majd bevett egy tablettát és szabadkozva mondta: — Egész éjszaka a számítógépnél dolgoztam, most egy kicsit fáj a fejem. A kutatók egyébként családjukkal együtt élnek Dubnában. Gyermekeik ott járnak iskolába. Kitűnő a sportolási lehetőségük is. Deme Sándor ott-tartózkodá. sunk idején feleségével és két kislányával együtt éppen szabadságra készült. Ügy tervezték, hogy gépkocsin jönnek Magyar- országra, de nem a legrövidebb útvonalon^ hanem először a Kaukázusba mennek, onnan pedig a Fekete-tenger partján utaznak végig Világot akarnak látni. Minden „titok** maradt Láng István és Jancsó Gábor az egész intézeten végigkalauzolt bennünket. Tulajdonképpen itt semmi titkot nem őriznek, bár •■künk minden „titok’: maradt. Kísérőink hiába törekedtek leegyszerűsíteni a magyarázatukat. Sőt még egy fényképekkel illusztrált brosúrát is a kezünkbe nyomtak. Persze azért senkinek sem lenne tanácsos a szinkron fazot ron vagy a nehéz ionokat gyorsító ciklotron berendezései között kószálnia. Van itt például olyan óriási mágnes, amely az óra hajszálrugóját méterekről tönkreteszi, lehetséges a sugárveszély is. Igaz, rendkívül szigorúak a biztonsági rendszabályok. Sok érdekes élménnyel gazdagodva indultunk vissza Moszkvába. És elmentünk még a Kreml: kongresszusi palotájába is, lát- ■ tűk L. Mdnkusz: Don Kihót című j balettjét N. V. Filippova, B. L. | Nikonov és más Érdemes mű- ! vészek felléptével. Hatezren néz- i ték végig az előadást, köztük j százszámra külföldiek. A siker j leírhatatlan volt. A végién &zün- | ni nem akaró taps közepette a j színpadhoz vonult a közönség és j és sok-sok virágcsokorral kö- | szönte meg a csodálatos él- | ményt. Megnéztük a Moszkvai Cir- I kusz előadását, ami ugyancsak ; páratlan élményt nyújtott mind- | nyájunknak. A művészet itt sem j tesz engedményeket a szereplők i nek és a rendezőknek. Sokat láttunk, tapasztaltunk Egyszer Moszkva egyik sugár- útján a rendőr tárcsát feltartva egy irányban a közlekedést leállította. Aztán a járdához ment, ahol gyermekkocsival várakozott egy asszony. A középvonalig kísérte, majd a másik irányú forgalmat állította le és folytatta a „manővert a túlsó járdáig Pillanatok alatt kisebb torlódás állt elő, de senki sem méltatlankodott. A gyermek „nagyhatalom” a Szovjetunióban, mindenben elsőbbség illeti meg. A szállodák halijában mindenütt árultak újságot. Zaporozs- jéban is, ahol laktunk. Az elárusító azonban nem tartózkodott a pultnál. Akinek újság kellett, elvitte, a pénzt pedig egy dobozba helyezte. Ha nem volt aprópénze, váltott. Este, zárásnál megkérdeztem az elárusítótól: — Nincs hiány? — Nincs, sőt 7 kopejka többlet van — válaszolt. Egy napilap ára 3 kopejka, azaz 39 fillér. Ennyibe kerül a Népszabadság is. Aránylag kevés az üzlet Moszkvában, a sorhanállás nem ritka dolog. A gyermekes anyákat és az öregeket azonban előreengedik. Minden megjegyzés nélkül. Az idegenek iránt udvariasak a szovjet emberek. Készségesen adnak útbaigazítást. Egyszerűen, természetesen. Nincs semmiféle hajbókolás. Mit mondjak még? Tíz nap alatt sokat láttunk, tapasztaltunk. Nekem az óriási méretek és távolságok mellett főképpen a technikai fejlődés ütemének a fokozására való törekvés ragadta meg a figyelmem. Az emberek megértik és követik a párt politikáját, hiszen annak megvalósítása elsősorban saját javukra válik. Meggyőződésem, hogy érdemes egy ilyen hatalmas, gazdag és gyorsan fejlődő országgal barátságban, szövetségben élni. Pásztor Béla nek és közben óhatatlanul visz- szakanyarodunk a fürdőhöz, ahhoz, amelynek megvalósítása annak idején országszerte elismerést aratott. — Igen, akkor nagyon, de nagyon akartuk a fürdőt, és igaz az, hogy amit solkan és nagyon akarnak, az megvalósul. Mintha tegnap lett volna, pedig annak már több, mint tíz éve, hogy amikor az égnek feszült a hatalmas acéltorony, körülötte valóságos népünnepély kerekedett. Üttörőktől a nyugdíjasokig mindenki tapsolt, és pillanatok alatt felforrósodott a hangulat. Ez a város nagyon sokat köszönhet polgárainak és Jámbor Pista bácsinak, Enyedi Gábornak, Vidó Istvánnak, akik féltő gonddal bábáskodtak azon, hogy Gyula üdülőváros legyen. Már akkor az volt a Hazafias Népfront szándéka, hogy hasznosítani kell szerencsés földrajzi adottságunkat. Itt van a két bővizű Körös, a várost pedig erdőkaréj veszi körül. Ez a hely magát kínálja ahhoz, hogy üdülőtelep legyen. Békéscsaba rohamosan iparosodik, de Gyula is a maga lehetőségeihez képest. Jól tudjuk magunkról is, hogy az egész heti munka után kell az embernek a csend, a nyugalom, a zöld. S azóta mind megvalósult. A várfürdő, a parkosítás, az üdülőtelep. De mindig elégedetlenek vagyunk. És ez is egy nagyon jó adottsága az embernek. Most még több természetes helyet szeretnénk és olyan elképzelés is van, hogy a fürdőtől keletre eső területet óriási ligetnek alakítjuk ki, s felparcellázzuk. Ideális nyaralótelep lenne. Meg a fiatalokra is kell gondolni, akikkel nagyon jóba vagyok. Mint pedagógus, több mint húsz éve élek a gyerekek között, és azt hiszem, jól ismerem őket. Talán ezért is sikerült jó kapcsolatot kiépíteni a KISZ városi bizottságával, s minden fontosabb dologban számíthatunk is egymásra. S ez eddig helyesnek bizonyult. Mert hiszen mindig van mit csinálni. A nagyobb, a látványosabb, mint például a fürdőépítés is sok, úgynevezett apró munkából kerekedik ki, és ezért nem szabad elhanyagolni az apró munkát. Az elnökség' tagjait naponta keresik fel az emberek, ki segítséget kér. hogy felépítse házát, támogassuk OTP- kölcsönkérelmét és még számtalan, nem nagy ügynek látszó dologban is. Nem „kijárásért” fordulnak hozzánk, hiszen nem is az a feladatunk, de soha nem utasítunk el senkit, bármilyen ügyben is jön. Szerintem ennek is köszönhető, hogy az emberek bíznak a Hazafias Népfrontban, és amikor mi kérünk tőlük valamit, nem húzódoznak. És az is nagyon jó dolog, hogy minden intézmény, vállalat vezetőjével kialakult a hasznos kapcsolat-tartás. Azt hiszem ennek az eredménye —, hogy egy kicsit hazabeszéljek —, hogy 1965 óta a tervezettnél 31-gyei több pedagógüslakás építéséhez tudtunk kölcsönt szerezni. Apró munka. Azt hiszem éppen a legjobb jó akarat mellett — és mert amit vállalt, legjobban szeretné elvégezni — előfordul, hogy nem minden úgy sikerül, ahogy azt szeretnénk. Koszta Rozália festőművésznő vállalta, hogy — és ez népfront megbízatása is volt — agitátora legyen Kohán művészetének. Ismertesse mindenütt és a hozzánk látogató vendégek előtt is a város nagy festőművészének munkásságát. Csak most már meg az a baj, kissé árnyékba került ő maga. De ugyanúgy vagyunk Csoór Pista bátyámmal is, akit nagyon jól ismernek mint közéleti embert, de talán nem elegen, mint írót. És őértük is tennünk kell valamit, mert mindketten megérdemlik a velük való nagyobb törődést. Érdekes módon — hogy a kulturális életnél maradjak — az eredményekkel együtt jelentkeznek a gondok is. Öröm számunkra, hogy a Várszínház előadásaira már jó előre elkeltek a jegyek. Ez nagyon jó dolog. Csak most már meg az a baj, hogy lassan nekünk, gyulaiaknak sem jut. — Most már beszélhetne valamit magáról is. — Igazán nem panaszkodhatom sem az elmúlt sem az idei évre. Csupa örömben és megtiszteltetésben volt részem. Hogy a legfontosabbal kezdjem, most kaptuk meg az értesítést, hogy a fiamat felvették a műszaki egyetem gépész karára, a lányomnak jövő héten lesz az esküvője. Kell-e ennél nagyobb öröm? Magáról nem mond semmit Azt is az újságokból tudom, hogy az elmúlt év júniusában kapta meg a KISZ Központi Bizottsága érdemérmét, ez év áprilisában a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, júliusban pedig a „Kiváló Tanár” kitüntetést. Banadics Márton, a Hazafias Népfront gyulai városi bizottságának elnöke már több mint egy évtizede látja el nem köny- nyű munkáját. Hatodik éve igazgatója a MŰM. 613. számú gyulai szakmunkásképző intézetnek. Róla szerettem volna írni, de magáról nem beszélt. Mégis úgy érzem ,a népfront eddigi tevékenysége nyomán kirajzolódott az elnök portréja is. Béla Ottó Jó állapotban levő Argon vagy széndioxid védővázas 300—1600 mm csőátmérőre alkalmazható hegesztő automata berendezés eladó Érdeklődni lehet: DÉLALFÖLDI GÁZGYÁRTÓ ÉS SZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT, Szeged, Pulcz u. 44. Telefon: 13—168/180. 413667 A KGM a mezőgazdaságért Figyelemre méltó konferenciát rendesnek Szegeden
