Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

JUBBBaaBaBBaBSBSaaaBBBBBtfaMBSasBaaBaBBBBaal ^ • A*° 4 * (Z> © 0 aK >■■«■■■■■■■« «araai ■■■«■■(•■■■•■■muiuiianuiiiuuiiHUHaiuiiiiiiMMiM Mumorszolqála f Magazyn Polski Felnőttek és gyerekek — Papa — dicsekszik a kis­fiú. — Készítettem egy hege­dűt. — Hát ennek igazán örülök. Nagyszerű gyerek vagy. És honnan vetted a húrokat? — A zongorából... • • * — És hogy megy az iskola? — Jól, de el se tudod kép­zelni, papa, mennyire irigyke­dik rád a tanító bácsi. — Miért? — Már többször fülönfogott és azt mondta: „Ha az apád lennék.. Az autó eltűnt a garázs elől. A papa megkérdezi a kisfiát, aki ott játszadozik a közelben: — Nem láttál valakit errefe­lé? — De igen — válaszolja a gyerek. — Egy bácsi kinyitotta az autót, beleült és elhajtott... — Atyaúristen — kiáltott fel az apa. — Semmi vész, papa, megje­gyeztem az autó számát. Tempo Tréfák Riválitás Hollywoodban két kisfiú ját­szik- a kertben, mindketten szí­nésznő gyermekei. — Az én papám — mondja az első — erősebb mint a tied! — Az lehet, de majd nézd meg jövőre: akkor az én pa­pám lesz erősebb. — Miért, talán tornázik? — Nem, de ahogy itt men­nek a dolgok, jövőre már más papám lesz. • • • Kizárásos alapon — Drága barátom — üdvözli lelkendezve egy férfi Pino Ca- rusot. Meghívhatlak egy teára? — Semmi tea. ­... I li — Egy kávéra? — Semmi kávé. — Egy whisky re szódával? : — Semmi szóda! • * » Jobb félni .. A vadnyugaton vagyunk. Egy ; cowboy megkérdi az egyik farm ; tulajdonosát: — A szomszédai becsülete- ! sek? ■ — Természetesen. — Akkor miért tart töltött • puskát az ajtó mögött? — Hogy becsületesek marad- ; janak. * • • • A rágalom Egy skót meséli a barátjá- : nak: — Magamon kívül vagyok, ! Most jövök Párizsból, ahol mást : sem csinálnak, mint a skótok • fukarságáról és pénzsóvárságá- ■ ról mesélnek vicceket. Ez még- : iscsak szégyen! — Igazad van, éppen itt len- 5 ne az ideje, hogy felhagyja- ■ nak a viccelődéssel. : .— Elmeséljem a legborzasz- j tóbb történetet? — Igen. — Adj egy pennyt és elmon- • dóm. • • • ■ „Ha mindazt meg kellene en- ■ gednünk másoknak, amit ma- ■ gunknak megengedünk — mon- ! dotta Georges Courteline —, el- ! viselhetetlemné válnék az élet.” : • * * : ■ Angliában az inas méltóság- ; teljes léptekkel halad végig a j kastélytól a kapuig vezető úton. ; Kinyitja a kaput és odalép a ■ közelben a fűben üldögélő tu- j rista párhoz, szertartásosan ! meghajol és megkérdi: „ál gróf : úr megkérdi a hölgyet és az • urat, vajon nem tudnák-e ki- ■ segíteni egy kis sóval?” • * * — Mit szólsz hozzá drágáin, 5 kérdi a feleség, tetszik ez a szé- j les karimájú, sok virággal dí- ! szítéit nyári kalap? Hát nem ; csodálatos? Az ára pedig egye- ■ nesen nevetséges... — Valóban? Az ára is? ALKATRÉSZPÓTLÁS (Kesztyűs Ferenc rajza) ♦ 31* . I KEP SZÖVEG NÉLKÜL (Bendó karikatúrája) : Szilánkok Az özemben kedélyes ugratás folyik. A célpont az egyik mun­katárs, aki arról híres, hogy dol­gozóinak mindent be tud szerez­ni, legalábbis — élőszóban. Persze nem hagyja magát: — Ha éppen tudni akarjátok, még rókabőröm is van! — di­csekszik, mire valaki megkér­dezi : — Saját.;.? » • • A tűzrendészet! oktatáson az előadó többek között óva Int attól, hogy a hamutálcából a papírkosárba szórjuk a csikké- két. Egy hang a hallgatóság­ból: — Micsoda naívság! Hisz’ az a jó magyar Kossuth még a számban is kialszik... ■, • • • A divat nyelvezetén a szok­nyát aljnak mondják. A mi­nap, hölgyismerősöm új ruhá­zatát mustrálva, így jejtettem ki szakértő véleményemet: — Tetszik nekem ez a sötét aljas megoldás ... • • • Selejtnek nevezik azt az el­rontott munkadarabot, amely­nek mindig más az okozója. • • ♦ Megtudom a sajtótól, hogy egy szenzációkra éhes amerikai divatszalon csöppnyi nadrág­ból álló, egyrészes bikinit ho­zott forgalomba, felsőrész nél­kül, aminek máris számos kö­vetője és sok ellenzője akadt A magam részéről javaslom az érdekelteknek, hogy vesse­nek véget az oktalan perpat­varnak. A hölgyek pedig vá­lasszák a jelenlegi divat és az új kreáció közötti arany közép­utat: használjanak felsőrész gyanánt legalább egy dupla- sodratú cérnaszálat... • « * Sokszor bolygatott kérdés: mi a hosszú élet titka? Megma­gyarázom: számlálás kérdése az egész. Az ember azon igyekez­zék, hogy születésétől haláláig minél több esztendőt számlál­jon... * * * Ismerős fiatalasszonnyal és kis fiacskájával találkozom az utcán. Avatásról jönnek. A kis legény nyakában — életében először — kisdobos-nyakkendő. Az ifjú mama büszkélkedik: — Mondd csak a bácsinak, kisfiam, mi vagy te most? — Rettenetesen éhes! — kazár — — Most mit szidunk őszig?,.. (Bendó János rajza) KOCSITERV KARAMBOLOZOK RÉSZÉRE (Kesztyűs Ferenc rajza) Abszolút szegény tsz i**B»eeeBeeese«BeeeeMeeB»»BEMeeeBeeeeeeieee§M»eeBBe»ee»»«eaeeee»ee«eeeee»eeeeeeeeeeeeMe«eeMBeeBBeseeee»«i»i bbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbb* .. i fi 1 A ’ ,#s>' • <r­-—1 CL c=>'J )/ * V A fiú kedves esetlen­séggel meghajolt a lány előtt és őt szál tűzpiros rózsát nyújtott át. A lány tengerzöld szemé­ben hálás mosoly fény­lett, amikor átvette az illatos virágot. Gyengé­den beleborzolt a fiú hajába, és kellemes, alt hangján megkérdezte: — Szeretsz még? — Imádlak — felelte a fiú mély megyőződés- sel, és lopva megsimo- gatta a lány kezét. — Hogy is kezdődött? Emlékszel? — kérdezte ábrándosán a szőke te­remtés. — Persze hogy emlék­szem. Lehet azt elfelej­teni? En megálltam a présgép mellett, és le­hajoltam, mert leejtet­ted. a franciakulcsot. — Akkor én megkö­szöntem, és azt mond­tam, hogy nagyon ud­varias vagy. — Aztán az első ko­molyabb beszélgetésünk. Mind a kettőnknek or­dítania kellett, hogy túlharsogjuk a gépterem zaját. — Miről is ordítot­tunk az elején? — le­helte kedvesen a lány. — Zenéről, irodalom­ról, kosárlabdáról. — Aztán az első sé­tánk a központi raktár­ban. Amíg arra vár­tunk, hogy Zortvai szak­társ kiadja a gömbva­sat. — Emlékszel, amikor először szorítottam meg a kezed, az üzemi bizott­ság előtti folyosón? — Lehet azt elfelej­teni? — sóhajtott bol­dog emlékezéssel a lány. Majd így folytatta: — És hol mondtad először, hogy szeretsz? — Amikor a henge­relt acélt készítettük elő külföldi szállításra, és a főmérnök egy pil­lanatig félrenézett. — Azt hiszem té­vedsz. Akkor mondtad — Lehet, hogy igazad van — nézett maga elé a fiú elgondolkozva. — És az első csó­kunk — mondta kissé elpirulva a lány. — Ta­valy novemberben csó­koltalak meg először, amikor hóvégi hajráz­tunk a svédországi szál­lítások miatt. A lány nagyot szip­pantott a rózsák illatá­ból: — Lehet, hogy téve­dek, de úgy érzem, hogy még soha senki nem suttogta gyengéden a fiú. — Tényleg. Egyszer, munka után, gyáron kí­vül nem találkozhat­nánk? — kérdezte re­ménykedően a lány. A fiú kissé idegesen felelt: — Egyelőre nem sze­retném lekötni magam. Na, szervusz! Reggel hétkor várlak a blokko­ló óránál. És. könnyed búcsú­csókot váltottak. Lejárt a munkaidő... Galambos Szilveszter ez pedig a gépparkunk-' A.,*, (Bendó karikatúrája) s jaBBBBBBBBBBBBBBBBBBtBtBBBBBlBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBlBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBiBBBBB! bbbbbbbbbbbbbbbbbbbbi Véget ért a tavaszi futballszezon Az első csók először, hogy szeretsz, amikor Dombot muri­zott, hogy mi vagyunk az oka, amiért megállt a szalag a gépműhely­ben. szeretett úgy engem a Timsó és Robbanómo­torgyárban, mint te. — Imádlak, és min­dennap imádni foglak a műszak végéig —

Next

/
Thumbnails
Contents