Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-20 / 169. szám

Nyolc nap Lengyelországban Hétfőn reggel érkezett haza harminc fiatal az Express Iro­da szervezte kőrútról. A Békés . megyei Tanács KISZ-istái jú­lius 6-án repültek Varsóba. Á Tudomány és Technika Palo­tájának impozáns épülete mellett 18 emeletes szállásuk­ról indultak felkeresni a fővá­ros és környéke történelmi Tanulmányúton a Dunántúlon A Gyomai Mezőgazdasági I Szakmunkásképző Intézet ta­nári kara az iskola igazgató-1 jának vezetésével a hét első i három napján, július 17—18— 19-én dunántúli tanulmány­úton vett részt. Látogatásuk során azokat a gazdaságokat keresték fel. amelyek az or­szágban élenjárnak a szakosí­tott szarvasmarha- sertés- és baromfi-tartásban. A Szek­szárdi Állami Gazdaságban a legmodernebb technológiájú j baromfi- és sertéstenyésztés | tapasztalataival ismerkedtek; meg abból a célból, hogy eze- két hasznosíthassák majd az új I tanévben. A három nap alatt j eljutottak a Bán Állami Gaz­daságba is, ahol mint érdekes- J séget megtekintették azoknak! a japán szakembereknek a munkáját is, akik a napos baromfiak „szexvizsgálatát’' végzik. nevezetességeit, természeti szépségeit. A Lazienkowski park és Wilanow kastélyaira, a Nemzeti Múzeum felbecsül­hetetlen értékű kincseire, ma­gyar vonatkozású tárgyaira, egy egyetemi klubban a len­gyel barátok között eltöltött estére még sokáig emlékezni fognak. A sopoti tengerpart, Gdynia és a világ majd min­den részéről kikötő hajó-vá­ros, Gdansk sós tengerillata, a hideg vizű Balti tenger simo­gató hullámai örök élmény marad, s ugyanígy a második Világégés kirobbanásának mementója, a Westerplatte is emlékezetükben fog élni. Az Express Diákutazási Iroda e nagyszerűen szervezett útjá­ról, a lengyel vendégszeretet millió jeléről a résztvevő fia­talok diaképes élménybeszá­molót tartottak társaiknak az Ifjúsági és Űttörőház Tizek Klubjában Ankét a belső ellenőrzés szerepéről A Megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság áprilisban, májusban és júniusban a megye 15 ipari szö­vetkezetében tartott - nagyará­nyú vizsgálatot. A népi ellen­őrök arra Voltak kíváncsiak, hogy a szövetkezetek belső el­lenőrzésének milyen a haté­konysága, hogyan segíti a szö­vetkezetek munkáját. Górcső alá vették a vezetői ellenőrzést, a belső ellenőrök és a felügyelő bizottságok tevékenységét. A vizsgálat , tapasztalatait ma délelőtt Békéscsabán az Ifjúsági és Üttörőházban i itatják meg. Az ankétot a megyei Nép» Ellen­őrzési Bizottság és a KISZOV rendezi. Meghívták a megye va­lamennyi ktsz-ének vezetőjét és a felügyelő bizottságok elnökeit. A vitaindító előadási Domokos János, a megyei NEB iagja tart­ja: Az ipari szövetkezetek belső ellenőrzésének szerepe és haté­konysága címmel. Emlékező sortűz Pontosan öt másodpercenként húsz katona puskájából hangzott fel a földet remegtető lövéssoro-: zat. Ct másodpercenként szív- szőritóan megszakítva a gyászin-' dúló ünnepélyes, méltóságteljes dallamát öt másodpercenként keményen, kérlelhetetlenül em_ j lékeztetve a soha el nem telejt- j hetőre. m Utolsó napjait számlálta szá- í zadunk történelmének egyik leg­nagyobb szégyenfoltja, a máso­dik világháború. A fasiszta csa­patok mindent felperzselve, em­berek megszámlálhatatlan! tömé- j gét gyilkolva vonultak vissza, menekültek. A győzedelmesen előre haladó szovjet seregeket mindenfelé hatékonyan segítet-; ték az erdőkben rejtőzködő és meglepetésszerűen támadó par­tizánok. így volt ez Dél-Cseh- ország egy kis városában Tyn nad Vltavou-nál is. Ahogy az ódon falak között j es a Moldva partján sétálok,! önkéntelenül is Szentendre oly) Hogyan késiül a maci füle? Másodszor virágzik a lila- és a fehérakác A váltakozó meleg és csapa­dékos időjárás hatására Békés­csabán másodszor nyitotta ki szirmait a fehér és a lila akác. Az illatos fehérfürtök épp úgy megjelentek a fiatal, mini lomb- koronájú akácfákon, mint a te­rebélyes ,.vénakácon'’. A nyári akácvirágok fürtjei épp oly szé­pen fejlettek és illatosak, mint a tavasziak voltak. A másod­szori akácvirágzás érdekessége: nem elvétve akad egy-egy fürt, némelyik akácfa szinte messzire virít a gyönyörű virágfürtöktől. — Négy szürke félholdat kell kivágni hozzá, kettőt-kettőt ösz- szevarrni és kész — mutatja a maci fülét egy ügyes kisfiú, aki Ián. Ez a harc a csatatereken és a tárgyalóasztaloknál egyaránt folyik. „Ami a politikai hatalom kér­dését illeti Dél-Vietnamban — mondta július 13-án a párizsi tárgyalások; kéthónapos szünet után történt folytatásakor Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Ideiglenes Forra­dalmi Kormány külügyminisz­tere —•, már ismételten kijelen­tettük, hogy a DIFK nem akar monopolhelyzetet biztosítani magának. Határozottan szembe­száll azonban azzal, hogy az Egyesült Államok hatalmon tart­sa a Thieu-csoportot. A logikus megoldás az, hogy Dél-Vietnam- ban megalakítsák a széles körű nemzeti egyetértés kormányát, amely három tényezőből állna (a hazafiak, a saigoni adminiszt­ráció és a semleges körök kép­viselőiből — a Szerk.) és e kor­mány szabad és demokratikus választásokat rendezne, hogy lehetővé tegye a dél-vietnami la­kosságnak a politikai jövőjéről való szabad döntést”. Ugyanezen a tanácskozáson Xuan Thuy, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság küldöttsé­gének vezetője azt hangsúlyoz­ta: „A VDK küldöttsége jóaka­rattal és komoly tárgyalási szándékkal tér vissza a tárgyalc»- asztalhoz, elő akarja segíteni, hogy tárgyalások útján létrejöj­jön az igazságos megoldás, mert a háború megszüntetése és a bé­ke helyreállítása csak tárgyalá­sok útján lehetséges, s ez az út előnyös mind a vietnami nép, mind az amerikai nép számára ’. Mert ez Genf és az azóta el­telt 18 esztendő legfőbb tanulsá­ga: az imperialisták nem kény­szeríthetik térdre a vietnami né­pet. Katonai eszközökkel nem győzhetnek, mert az indokínai hazafiak hősiessége, a Szovjet­unió, a többi szocialista ország, valamennyi béke- és szabadság­szerető nép szolidaritása áttör- hetetlen falat emel az ilyen pró­bálkozások útjába. Akárcsak Genfben a franciáknak, az ame­rikaiaknak Párizsban kell fel­adniuk gyarmatosító elképzelé­seiket. ., A magyar nép a Szovjetunió oldalán maga is elkövet min­dent, hogy szerény lehetőségei­hez mérten minél jobban kive­gye részét a vietnami nép poli­tikai, erkölcsi, anyagi, katonai megsegítéséből. Ezen a napon újra kifejezésre juttatjuk törhe­tetlen szolidaritásunkat, bizto­sítjuk vietnami elvtársainkat, barátainkat: mellettük állunk igazságos ügyük végső győzel­méig! V. E» már harmadik osztályba megy ősszel. — Igaz. hogy ez az első macim, de hát nem nehéz ez. A kisfiú előtt van egy másik maci is mintának, melyet na­gyobb lányok készítettek, vala­melyik anyuka segítségével, aki szintén itt tölti a nyarat a békéscsabai Lencsési úti napkö­zis táborban. A játékkészítő szakkör asztalánál nagy forga­lom van. Akik mással foglalkoz­nak festenek, futballoznak, vagy csak kergetőznek, a szabadban, azok is gyakran ide kíváncsis­kodnak megnézni; vajon mi ké­szül a szövetdarabokból, műszi­vacsból, apró gombocskákból. Nemcsak kislányok foglalatos­kodnak itt, hanem ügyes kezű kisfiúk is, akikkel bizony fel kell venni a versenyt! A tábor nevelői és személy­zete minden eszközt .beszerez­nek a játékkészítő gyerekeknek. Találunk itt a varrókészleteken kívül nagy doboz makkot, kicsi bábuk készítéséhez; a raktár­ban, azaz egy szekrényben so­rakoznak fehér, piros, kék mű­anyagfiaskók, melyekből ízlé­ses virágtartók lesznek. — A folyosót már díszítik, ilyenek — mutatja büszkén a táborvezető. Igyekszünk játéko­san fejleszteni a gyerekek ma­nuális készségét — mondja —, s úgy látszik, ez minden eről­tetés nélkül sikerül, mert tábor­lakóink szívesen foglalkoznak ezzel a mesterséggel. (Hídvégi) Tv-adás utáni beszélgetés köz­ben került kezembe a címben említett könyv, ahogy a Megyei Könyvtárban mondták, Ady összes költeményeinek' a „sötét­kék magyar klasszikusok” soro­zatban megjelent első kötete. A mindennapos könyvtári gyakorlatban • ritkaságszámba menő példány volt: boritója fé­lig leszakadva, a kötés ritka há­lószövete kilóg, szétfoszolva kan­dikál a lapok közül a vékony könyvjelző szalag, az első né­hány oldal hiányzik, a további­akon kávéfolt, ceruzajegyzet, szamárfül, a tartalomjegyzékben sok-sok aláhúzás, csillagocska, bekarikázás. Szóval, nagyon rossz állapotban levő, életének igencsak a legvégét járó könyv. Ami azonban éppen rongyos­ságában, törődöttségében, angyonolvasottságában ' . vált szimbólummá. Egy nagy költő halhatatlanságának, az idei könyvévnek, az olvasói ízlés fej­lődésének szimbólumává... .................................................................................... a nnyira szeretett mesevilága jut eszembe. Csak mintha két templomtoronnyal kevesebb len­ne... A keskeny. kaeskaringós főutca a Moldva-partról vezet a cseh városoknál megszokott, nagy; négyzetalakú főtérre. Kö­zépen szégyen ketiecre emlé­keztető vasrácsös diszkót, kicsit arrébb a szentháromság szobor magasba szökő barokk oszlopa áll dacolva az idő vasfogával. Jobbra a mór teljesen köríilépí- tett templom, »zeniben pedig az árkádos, múltszázadvégi stílus, ban épített városháza magaso­dik. Előtte vörös drapériával borítót hatalmas emelvény, s rajta a felirat: ..Vitámé nase madarské hasty!, s fölötte hibát­lan helyesírással a fordítás: „Üdvözöljük magyar barátain­kat!” A tér zsúfolásig tömve. A kis völgy visszhangzott még a géppuskasorozat után, majd a halálos csendet újra kiáltások és gépek zaja verte fel: a néme­tek tovább indultak. A földön két bátor partizán feküdt véres testtel, nagyon-na_ gyen távol a hazától. A gyilkos golyók magyar életeket oltottak ki. Kalandos úton. veszélyekkel teli küldetésekkel, nélkülözések­kel jutott el ide a csoport utolsó két életben maradt tagja. Szá­mukra ‘ teljesen ismeretlen vi­dékért. emberekért kockáztatták, s* végül áldozták fel életüket. Az a sző vezette őket, melynek a legtermészetesebbnek kellene lenni a világon: béke. ...Bálsors, akit régén tép, Hozz iá víg esztendőt... Mozdulatlanul áll a tömeg. A zászlótartók zászlót döntve tisz­telegnek. néhányan enekelnek. a kis úttörők meg kíváncsisággal és a „külföldi” szó fogalmának ámulatával hallgatják a szá­mukra ismeretlen dallamot, A zenekar kicsit fúvós-stílusban játsza Himnuszunkat, de így is meghatónk ezek a pillanatok, ilyen messze az otthontól. El­hangzanak az utolsó taktusok is- és elkezdődik az. ünnepély. Rövid bevezető után hazánk prágai nagykövete, Vince József lép a mikrofnhoz. „Béke, barát­ság. testvériség, szabadság”, majd ismét „béke”, — hallom a szavait. „Szocialista összefogás, együttműködés, közös öröm, bol­dogabb élet,” Utolsó mondata sokáig cseng a fülemben: „Éljen a béke”! Az Internacionálét énekli a tömeg. A Moldva túlsó partján utca­név avatás: „Cseh—magyar ba- í’átság utcája”. Végül az ünnepségsorozatot messze a várostól a csodás fek­vésű völgyben, az emlékmű fel­avatásával zárjuk. A koszorúzás alatt fenségesen szárnyalnak a gyászinduló dallamai. És öt má­sodpercenként, mint forró tü mar belénk a díszsortűz meg­sokszorozódott visszhangja Tyn nad Vltanou-ban, Gödöllő testvérvárosában jártunk. Na­gyon kedves, hagyományápoló embereket ismertünk meg itt... Gazsy Csaba ■BaaaaaBaaBBixaaaBEaaBXBBaaaBaBBaaasaaaBBB>aarvaiXBaaaaBaaaaaaBaBaaiiaasaEaaBaai»aB«iBaaBH> # I ■ - m m Egy rongyos könyv margójára A Békéscsabai Építő, és Épületkarbantartó Ktsz felvesz féríi segédmunkásokat és Jelentkezés a Kétegyházi úti telepen. 413225 í NÉPÚJSÁG t 1972. JULIUS 39.

Next

/
Thumbnails
Contents