Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-19 / 168. szám

MAs A MEGYEI TANÁCS VB- t) LÉSÉRŐL JELENTJÜK (4. oldal) • NEM LÉTEZŐ JOGSZA­BÁLYT NEM LEHET MEGSÉRTENI (5. oldal) Ne a mechanizmus számlájára! A tavalyinál ezer vagonnal több búzát vesz át az idén a Gabonafelvásárló Vállalat A betakarítás utolsó harmadához ért a megye mezőgazdasága Nagy feladatok sodrában élünk. Egyszerre dolgozunk a jelenért, a jövőért. A jelen gondjai közepette ellentmondá­sokat feloldva kell a jövőt ala­pozni. A gazdasági mechnizmus adta keretek között nagyobb fe­lelősséget vállalva a helyi ten­nivalókban eligazodni. Nem könnyű dolog. De az élet, a fejlődés, a jövő iránti felelős­ség ezt követeli. Előkészítettük a reformot, nekivágtunk. Már benne élünk, benne vagyunk. . Látjuk, érezzük sikereit. Látjuk, hogy a nagyobb vállalati önál­lósággal élve hogyan bontakoz­nak ki a korábbi éveket túlszár­nyaló munkasikerek, s ahol így van, hogyan javul érezhető mó­don is a dolgozók élet- és mun­kakörülménye, a becsületesen végzett munka elismerésével a munkahelyi közérzet, s érezzük,, hogy a kollektíva boldogulásá­val együtt boldogul a népgazda­ság is. Látjuk, érezzük sikereit, de ezek fényében az árnyoldalait is. Az árnyoldalaiból talán töb­bet, s ezt látvg türelmesen vagy türelmetlenül észrevételezünk, módosításokat sürgetünk. így jó ez. Ez segíti és serkenti jobban a központi, kormányzati szerve­ket az árnyoldalak felismerésé­ben, azok megszüntetésében. Ámde hajlamosak vagyunk arra is, hogy minden gyarlósá­got erre a számlára: a gazdasági mechanizmus számlájára írjunk. Gazdasági viszaélésekről hall az ember? Hamar elmondjuk: ezt hozta a mechanizmus! S ha jobban a dolgok mögé nézünk, akkor látjuk, hogy bizonyos „gyenge pontokat” kihasználva, a , mechanizmus szellemétől ide­gen gyakorlattal állunk szem­ben. Olyannal, amilyent semmi­lyen mechanizmus nem szente­sített. Hát sugallóit vagy su- gall-e olyat szocialista gazda­ságpolitikánk mechanizmusá­nak szelleme, hogy drága pénzen fizetett, de hanyag ellenőrzés miatt, meg nem szol­gált több millió forintos túl­számlázással épüljön meg a Tót- komlósi Sertéshústermelő Közös Vállalkozás telepe? Ilyet sem­miesetre sem! Pusztán az tör­tént,, hogy a szocialista vállalati, gazdálkodási politikával vissza­élve a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat el nem vég­zett munkákért is milliókat számolt el. Az ellenőrzéssel megbízott MEZÖBER pedig — mivel a beruházási összeg egy százalékát kapta a. „szolgáltatás” fejében — a busásabb bevétel reményében szemet hunyt a visszaélés felett. Ilyen — tisz­tesség np essék — harácsolást nem szentesít a gazdasági me­chanizmus szelleme! Ezek után önkéntelenül is ) adódik a kérdés: kik tehetnek ez ellen? Kik azok, akik gátat vethetnek a mechanizmus szel­lemétől idegen gyakorlatnak, szemléletnek? A példánál ma­radva, nevezetesen az építőipari vállalat pártbizottsága, pártszer­vezetei, kommunistái, ha más okból nem, talán abból a fel­ismerésből, hogy ők is haragra gerjednek, ha mint megrende­lőket vagy fogyasztókat hason­ló károsodás éri. Ök is bosszú­sak akkor, ha arról hallanak- olvasnak, hogy bizonyos embe­rek manipulációi miatt becsüle­tesen dolgozó kollektívák anya­gilag súlyosad károsodnak. Az ő' esetüknél maradva a legsú­lyosabb károsodás, hogy egye­sek felelőtlen tettei miatt egy egész vállalat s annak több ez­res munkáshada került a szé- gyenpadra. A példa nem egyedülálló. Hányszor hallunk hasonlókat Ilyen alkalmakkor, ha megkér­dezzük az üzem, a vállalat párt- szervezetének vezetőségét, tit­kárát, hogy miért történhetett, gyakran szimpla a válasz: egy­személyi felelősség van, ez a ve­zető dolga. Szó se róla. A vál­lalat, üzem vezetője valóban személyében felelős a kollektíva munkájáért, de ez csak úgy le­het sikeres, ha igényli is a kol­lektív támogatást, az észrevéte­lezést, másrészt csak úgy, ha a pártszervezet is követeli a bele­szólási és javaslattevő jogot az általános vállalatpolitikai kérdé­sekben. Csak úgy, ha éberen őrködik és észrevételez akkor, ha a párt, a kormány gazdaság- politikájától idegen elvek és gyakorlatok érvényesülnek a vállalati gazdálkodás meneté­ben. Talán nem került volna sor szanálási eljárásra a zsadányi Magyar-Lengyel Barátság Tsz- ben sem, ha a pártvezetőség és velük együtt a kommunisták ha­marabb megálljt mondanak, s nem utólag, hanem már koráb­ban követelik, hogy a vezfetés a hanyatló gazdasági tevékeny­ség megszüntetésére jobban szívlelje meg a tagok javaslatát, bírálatát, emelje rangjára a szö­vetkezeti demokráciát és aka­dályozza meg, hogy egyesek, különösen a vezetők a közös ká­rán jogtalan előnyökhöz jussa- ’nak. Lehet, hogy a zsadányi esetet is a gazdasági mechanizmus számlájára írják egyesek. Pedig pusztán arról van szó, hogy e közösségben a kommunisták szeme láttára, az emberek ész­revételeit figyelmen kívül ha­gyó, erkölcsiekre és anyagiakra is súlyosan kiható káros vezetői stílus nyert polgárjogot egy idő­re. Az ilyen gyakorlatok és ese­tek nem jegyezhetők a gazdasá­gi mechanizmus számlájára. Sőt! Attól idegenek! Deák Gyula . Az idei aratáskor, június 28- án érkezett az első gabonaszál­lítmány a békéscsabai István Malomba. Méghozzá a csabai Május 1, illetve a Magyar— Csehszlovák Barátság Tsz-ből. Akkor megyeszerte bíztak abban a gazdaságok, hogy július köze­pére végezhetnek az aratással. Korábban pedig, egészen az aszályos idők beálltáig,, remél­ték azt is, hogy ez az év végre az eddigi legnagyobb átlagter_ messe! örvendezteti . meg őket Illetve mindannyiunkat. Nem mintha különösen nagy panaszunk lehetne az idei ter­mésre, mindenesetre az időjárás — ha nem is jelentősen, de — módosított már valamit az elő­zetes becslések eredményein. Aki figyelemmel kísérte a tv, a rádió és az újságok jelentéseit az aratásról, laikusként is tisz­tában van azzal, hogy a tavasz­ra várt de csak most érkezett esők meg-megszakítolták a be­takarítás folyamatosságát. Je­lenleg a megye mezőgazdasága a csa­padékos időjárás ellenére is az aratási munkáknak csaknem kétharmad részével végzett már. Rendes körülmények között ter_ mészetesen ma már túl lenné­nek mind . a 24-6 ezer holdnyi gabona betakarításán, amely nyolcezer hóiddal több a tava­lyinál. Mindennek ellenére elisme­résre méltóak az eddigi eredmé­nyek, Hiszen vasárnap (július- 16) estig az állami gazdaságok többség^ és néhány közös gazda­ság is befejezte az aratást. Bár már valamennyi termelőszövet­kezetünk a betakarítás végéhez közeledik. Eddig a Békéscsaba környéki ' tsz-ektől várt 1660 vagon búzá­ból iioo, a megyében várható 24 ezer­ből pedig 12 ezer 640 vagon- nyi érkezett be a Békés me­gyei Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat átvevőhelyei­re, raktáraiba. A takarmányárpát teljesen, a takarmánybúzát 80—85 száza­lékban takarították be a gazda­ságok. Az időjárás miatt tehát most az étkezési búza aratásának be­fejezése késik, illetve nem lehet folyamatos. Emiatt azután az idén „sajnos” nem is voltak torlódások a felvásárlásnál. En­nél nagyobb problémát okoz vi_ szont az, hogy a még lábon álló termést az eső kilúgozta, így á ■ még learátásra váró búza hektó--1 liter súlya is csökken. De a sü­tőipari értéke, még így sem rosszabb a tavalyinál. Az eddi­gi jó átlagokat az idő előreha­ladtával egyre növekvő szem­veszteség valamelyest csökkenti m ég, de a gabonafelvásárló szakembe­rei legalább akkora termésát­lagra számítanak a megyében még így is, mint amekkora az elmúlt évben volt. A vállalat egyébként ebben az évben a'tavalyihoz képest 2000 vagonnyivai több, összesen 25 ezer vagon étkezési búza átvéte­lére készült fel. Így a most már íélig-meddig biztosan várható 24 Évadzáró társulati ülést tar­tott kedden délben a békéscsa­bai Jókai Színház. Az eredmé­nyekről, a távlati tervekről Miszlay István igazgató adott tájékoztatást. Elmondotta több- bek között, hogy nagy sikerű évadot zártak. A 10 előadásból hat magyarországi ősbemutató volt. Három előadás miniszteri nívódíjban részesült, három'elő­adást a Televízió, ugyanannyit a Magyar Rádió vett műsorra. Ismertette az űj évad műsor- tervezetét,- elbúcsúzott a más ezer étkezési, illetve 2,5 ezer va­gon takarmánybúza átvétele és raktározása a korábbi évekhez viszonyítva zökkenőmén ttseb­ben megy, és mehet végbe. Mivel a megye déli területeire jóval kevesebb csapadék hullott, mint az északi és keleti részek­re, a déli gazdaságok valamivel közelebb állnak a befejezés néz a többieknél. De a hét végére, ha nagyobb esők nem esnek, nemigen marad már betakaríta­ni való a megyében. Az eddig átvett búza minő­ségié egyébként van olyan jó, mint a tavalyiaké. Gondot csu_ pán változó víztartalma okoz, ami miatt a gabona felvásárló július 10-ig mintegy 600 vagon­nyit „vitt szárítóra’. Összességében már most, még az aratás befejezése előtt meg­állapítható, hogy a rosszkor — ám az ősszel betakarítandókra mindenképpen jól — jött eső el­lenére is olyan „búzatermesztői évet” zárhatnak a gazdaságok, amiért nincs mit szégyenkezni­ük. Hiszen , a tavalyinál mégis csak 1000 vagonnal több búza kerül az idén a megye egyik éléstárába: a gabonafel vásárló vállalathoz. , _■ Kovary E, Peter színházakhoz sízerződött művé­szektől, közöttük kiemelten Szo- boszlay Sándortól, a megye egyik legkedveltebb művészétől, aki 11 éven át sok sikert aratott a színház tagjaként, és most Bu­dapestre szerződött. Meleg barátsággal köszöntöt­te az igazgató a színházhoz szerződött új művészeket, kö­zöttük Bicskei Károlyt, Bán- györgyi Károlyt, Gumik Ilonát, Szűcs Andrást, Dobos Ildikót, Szűcs Józsefet és Lovas Edit főrendezőt. — a — Tarlóra vetett zsarátnok A lisztharmattól és a torzsgombától fertőzött gabonatáblák tarlóját tűz segítségével fertőtlení­tik a békéscsabai Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz-ben. A magasra vágott tarlón MTZ-trak- torral vontatják a zsarátnokot, amely a száraz szalmát percek alatt az egész táblán lángra lob­bant ja. (Foto; Deméuj) Nagy sikerű évadot zárt a békéscsabai Jókai Színház

Next

/
Thumbnails
Contents