Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-16 / 166. szám
Szilánkok j Humorszolgálat a társadalmi rendezvénye- • két szervező iroda kira- ■ katában olvastam: „A há. | zasságkötés életünk egyik leg- : szebb pillanata.” Einsteini hozzáfűzésem, sza- : badon elővezetve: E megállapítás az egyik j szócska nélkül nagyon relatív: volna. Némelyeknél (meglehető- ; sen sokaknál!)- ugyanis éppen ■ az ellenkezője, a válás /is lehet5 a legszebb pillanat.. • * * S ••------- ■ ■ y pgy másik tábla, egy ma- ■ p. gánház ablakában: „FINOM HÁZIKOSZT i LEIHET KiAFNI!” ■ Finom egy hely lehet De mit ■ szólnak hozzá a kasztosok? E z a felirat viszont mind • több gépjárműn olvasha- ! tó: „LEGYÜNK BARÁTOK A\ KÖZLEKEDÉSBEN!” Aranka néni vendégségbe érkezett a családhoz. Egy szép csokoládés dobozt hozott magával, s letette az ebédlőasztalra. Szép idő volt, és ezért mindnyájan elmentek sétálni... kivéve Ferkót. aki az, ebédlőben maradt. Fél óra múlva fülig csokoládésán találja Ferkót az édesanyja az üres doboz előtt. — Ö. te csúnya! — kiált fel a máma. — Még csak nem is gondoltál a húgocskádra! — De igen, éppen hogy rá gondoltam, azért siettem™ * • • A virágárus kirakatában egy táblácska áll ezzel a szöveggel; „Mond el virággal, mit akarsz.” Egy férfi belép az üzletbe és így szél az elárusíté- , hoz: — Művirágokat kérek. — Miért nem Igaziakat? — Mert hazugságra lesz.. A Magyar Autóklub most ■ újabbal gyarapította a helyén- ! való figyelmeztető táblácskák S sorát: Egy parasztember életében először jár Párizsban. A pályaudvaron a taxisor mellé áll és FMRFTJíiíV-'PT a7 TTTA- ! hallgatja, amint az utasok így ÖN IS! — KÖSZÖNÖM” : Szólna^ ,a?tót nyitó sotorhöz: — Madeleine.. — Franklin Roosevelt.^ — Victor Hugo... Amikor rákerül a sor, a kocsiba beszállva ő is bemutatkozik a vezetőnek: — Gaston Fougasse™ KON Kontrasztos következtetésem: • reméljük, hogy ez a barátság í és emberség abban nyilvánul • majd meg, hogy a járművek az • utakon mellőzik az „összecsóko- • lózást”.;. S A gyermeklogika spontán megnyilvánulását tapasztaltam. A fiatal apa négy év körüli kislányát sétáltatja. Imigyen magyaráz: — Látod, Évike, milyen szép nagy lakótömb épül itt is? — Látom apuci. De mi az a csúriya kis ház mellette? — Az felvonulási épület, kislányom. A kislány kicsit töpreng, az- "tán rákérdez: ~ i — Ném értem. Akkor hol van a sok néni meg bácsi, ha megint május elseje van? Egy dühös vevő ront be a kutyakereskedőhöz: — De kérem, én házőrzőt akartam venni magától, igaz, hogy a. kutya jó nagydarab és •hangja is van, de éjszaka úgy alszik, mint a bunda és még bombarobbanóara sem ébredne fel. — Ne mérgelődjön uram. Van itt olyan állat is, amilyenre önnek szüksége van. Egy egész kis kutya.,. — Akkor cserélje ki a nagy- gyal. — Nem, a nagy már hozzáA napokban Zl mélynyomású, ^ * színes, jázmin illatú meghívót kaptam: felkérték, hogy jelenjek meg az albertfalvi reprezentatív kiállítási nagycsarnokban ahol bemutatják iparunk új termékeit. Mondanom sem kell, hogy kíváncsian rohantam a helyszínre. A pavilon bejáratánál arany- sújtásos, egyenruhás portás üdvözölt. Mindjárt megkérdeztem tőle: hol lehet •>, vásárolni ilyen szép r1 portásruhát? A fü- lemhez hajolt és bizalmasan megsúgta, hogy százezret rendelt belőle a hon- durasi külkereskedelmi minisztérium. De mi egy portársruhá- • val kevesebbet szállítunk, mert ezt az egy darabot egy utazó ügynökünk, élete kockáztatásával szerezte meg a kollekcióból. Megköszöntem a felvilágosítást, aztán beléptem a hatalmas kiállítási terembe, ahol iparunk száz új csodájában gyönyörködhettem. Óriási sikert aratott a meghívott, vendégek előtt a ' Damjanich utcai „Apolló’’ Rolókészítő Ktsz különleges rolóhúzója, amely a sötétben mélylila színben fosz- foreszkál, így nem kell tapogatózva keresgélni. Rögtön rendelni akartam egy garnitúrát, de a kiállítás igazgatója közölte, hogy 1985-ig 700 ezer rolóhúzót szállítunk Nyugatm .i sírva fakadtam, ami-: kor megpillantottam; o lajosmizsei „Szén- [ timentál” Kenderkito-« ló Ktsz alkotását, az j ultramodern infrasu- j garakkal működő pa- ~ lacsintasütőt. amely Árubemutató Bengáliába. így a hazai igényeket csak később lehet teljesíteni. A pesterzsébeti „Lemondás” ktsz kir állítási részlege előtt boldogan felkiáltottam: „Ez igen!” Ámultán néztem a szövetkezet új termékét, a rendkívül szép kivitelű kompótos tálat, amely éjszakára függőágynak is átalakítható. Mivel a jövő hónapban lesz a huszonöt éves jubileuma, hogy a menyasszonyommal jegyben járók, gondoltam, meglepem őt egy ilyen csodával. De az igazgató elnézést kért és fon'oskodva közölte, hogy ez csak mintapéldány, a legközelebbi években export-kötelezettségünket kell teljesítenünk. Ugyanis a Ba- hama-szigetcsoport félmillió példányt rendelt a keresett cikkből. Be kell vallanom, hogy férfi létemre egyetlen mozdulattal éjjeliszekrénnyé alakítható át. Keserűen suttogtam magam elé: „Ebből sem vásárolhatunk mi, magyar állampolgárok.” Am j az igazgató sugárzó ■ arccal közölte: — Még az idén • megjelenik a piacon. : Így örömmel állunk i a kedves vevők ren- • delkezésére. \ — Jól hallottam? • Olyan nagy tételben | gyártják, hogy ex-: portra is jut elég, és ! marad belőle a ha-; zai fogyasztónak is? • — kérdeztem nzgatot- j tan. Az igazgató kicsit zavartan magyarázkodott. — Ez még nem egészen exportképes, mert palacsintasütőnek egy kicsit szálkás, és amikor éjjeliszekrény, időnként kilóg belőle a palacsinta-tészta. De a hazai fogyasztónak ez is ió lesz... G. Sz. szokott önhöz és kegyetlenség lenne, ha most elszakítanánk a gazdájától. Én ráadásnak szántam a kiskutyát,. •— De minek? — A kicsi rendkívül éberen alszik. Ha majd hall valamit felébreszti a nagy kutyát... annak már csak ugatnia kell * * * McMurray hazaérkezett és közli a feleségével: — Betty, kaptam egy állást! — Milyet? — Éjjeliőr lettem! — Hát ez borzasztó. Éppen ma adtam be a tisztítóba a pizsamádat... • • • A mama figyeli a kisfiát, aki a játszótéren áll, a többi gyerektől távol. — Miért nem játszol a többiekkel, Misi? — De hiszen játszunk. Pa- pás-mamást játszunk, és én még nem születtem meg. • * • Az amerikai gengszter utolsó óráit éli. összehívja a barátait és végrendelkezik. A 150 000 dollár értékű briliánsgyűrűt pedig rádhagyom, kedves Bili. — Hol van? — kérdezi mohón a barátja. — Rockefeller floridai villájában. A hálószobában, a kis páncélszekrényben. Amikor bemész a balkonon, mindjárt fordulj balra az ajtó mellett * * * Két angoi utazik a vonaton. Az egyik meghámoz egy banánt, megsózza és kidobja az ablakon. — Elnézést uram, miért tette ezt? — Mert nem szeretem a sózott banánt. • • • A férj: — Nem akarom, hogy rövid hajjal járj! A f ni paÁgr • — Mit képzelsz? Te talán kérted a beleegyezésemet amikor megőszültél? • • • A hazatérő férjnek piros folt virít a homlokán. — Rúzs?! — kiáltja dühös szemrehányással a feleség. — Dehogy, vér. Hazafelé karamboloztam és alaposan bevertem a fejem az autó kormányába. — Még szerencséd! • • • Egy texasi turista, akit az idegenvezető elkalauzolt az Eiffel - toronyhoz, csodálkozva nézte az építményt, és így szólt: — Már nyolcadszor vagyok itt és úgy látom, semmi sem változott. Nyilván nem találtak olajat a földben... (Peters Magda fordításai) Önkritika ' /r /fi n iii tt (A Paris Match-ból) Munkamegosztás *«• * « .,» . \ (A Paris Match-ból) Vállalkozó szellem : MUNKÁIKÉ RE IT ÖN HE i)Eir óhve 5£V\I íiAKA TOMI! * • • i • Olvastuk Vadászat a lovagkorban valóok Mrs. Evelyn MacCorke (New Haven) válópert inditott a férje ellen. A férj mellkasára ugyanis három nőt tetováltak, az asszony pedig nem szereti a tolongást. A PONT AZ „I„ BETŰN A brit törvényhozás megtiltja a férfiaknak azt, hogy anyósukat elvegyék feleségül. Az angolok szerint a jogászok nem ismerik az abszurdum határait. PÁRBESZÉD — Beteg vagy, Jean? — Nyolc órán át feküdtem eszméletlenül. — Űristen! Mi történt veled? — Aludtam. (Jean Paul Belmondo „gyűjtése”) W/j, (A Paris Match-ból)
