Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

/ A színes bútor divatja Kanizsa lakószoba zold-feher színben. A címet sző szerint kell érte­ni, mégpedig úgy, hogy a szí­nes, pasztellszínű bútor világdi­vat lett. Eddig is használtunk színes bútorokat, de leginkább a konyhában és a gyermekszo­bában volt elfogadott a fehér, a zöld, a kék, vagy éppen ró­zsaszínűre festett bútor. Most azonban a szobákba is betört a színes bútor és ma már a nja- gyar bútorgyárak is sorozatokat készítenek belőle. Ha ennek a kétségtelen kelle­mes és a lakáskultúra fejlődé­slk jelentős, — de sokkal fon­tosabb indítéka az, hogy a mű­anyag a bútorgyártásban szinte vezető szerephez jutott. Mivel bútoranyagunk ma már nem csupán a fa. hanem a mű­anyag, nevetséges dolog lenne ragaszkodnunk a bútortervezés­ben a fa természetes színeihez. — írja a Kultur im Heim című német lakberendezési lap. A sötétszínű bútor elegáns. A sötét bútorokkal berendezett szobában azonban az emberek hangulata borongósabb. Ha pél­Kanlzsa toalett- és íróasztal narancsszínű puffal. (Fotó: Csuzi) sét tekintve jelentős ténynek az eredetét kutatjuk, tulajdonkép­pen a szecessziós idők lakás­kultúrájának kialakulásáig kell visszaforgatni a fejlődés kere­két. Akkor, a finn építészek a fából készített, de préselt és haj­lított székeiket élénk színekre festették, s ezáltal kellemes színhatásokat értek el a lakó­szobákban. A színes bútor divatjának má. dául a falak is sötétek, állandó rosszkedvet éreznék a szoba la. kói. A világos bútorok és vilá­gos szobászínek azonban derű­sek és jókedvre késztetik az em­bereket. A műanyag pedig, ami mint anyag hozta a derűs, sok­szor narancs, halványzöld, lila vagy éppen piros színeit, szinte kínálta a bútoralapanyagot. A zsúfolt nagyvárosokban, az ur- banizált embernek pedig egye­nesen szüksége volt a meleg, és kellemes színekre a közvet­len körpyezetében is. A bútoripari* szakemberek, de még a bútortervező iparművé­szek sem gondolták, hogy ná­lunk a világos bútor divatja re­kordidő alatt általánossá válik. Az a fejlődés és átalakulás, ami a hatvanas években megkezdő­dött a bútoripar fejlődésével, a magyar lakáskultúrában, a köz­ízlés gyors megváltozását is ma­gával hozta. A világos, a Csil* lag, a Hajdú, a Firenze és a Cardó, a Kanizsa bútorok si­kere után a BUBIV próbálkozott először színes ajtajú szekrények forgalombahozásávál. A lemos­ható. műanyagbevonatú szekré­nyek, a világos felületekkel va­riálva érdekes és kellemes szo­babelsőt adnak, leginkább a fi­atalok kedvelik. A kezdeti próbálkozás után a tervezők és a gyárak már bét- " rabban fognak színes bútorok ! gyártásához. Kétségtelen, hogy a színes bú­tor, vagy az ilyen bútorokkal berendezett szoba nem tekint­hető átlagosnak, inkább a fiata­lok ízlésével találkozik. De az egyes bútordarabok funkcióju­kat és praktikusságukat tekint­ve megkönnyítik, hogy a színü­ket is elfogadják a vásárlók. Van például elemekből ösz- szeszerelhető színes bútor. Em­bermagas szekrénysor állítható össze ruhaszekrénynek, (fiókos és rakodós) toalett, és íróasztal­nak, ágyneműtartónak. A két- variációs fekhelye kényelmes és könnyen kezelhető. Ma még a színes bútorokat kiállító kirakatok előtt sokszor halíani a lekicsinylő megjegy­zést: Nem fa ez, festett, csak konyhába való... Régimódi szemlélet ez. Tudományosan be­bizonyított tény, hogy az ember közvetlen környezetében alkal­mazott színek mennyire hatással vannak a közérzetére. A színes bútor kellemes közérzetet te­remt. Maga az a tény, hogy a színes bútor az emberi tevé­kenységet logikai sorrendben szolgálja, ismét csak egy döntő érv a színes bútor mellett. S végül az, hogy a színes bútor műanyagfelületű,'' lemosható, nem kell félteni a szutól, a gőz. tői, a megnedvesedéstől megint olyan gyakorlati jótulajdonság, ami^ szintén azt bizonyítja, hogy jövője van, s hogy érdemes rá­figyelni, igényelni és támogat­ni a bútoripar e modem tö­rekvését minden fórumon. Kü­lönösen azért, hogy a házgyári és városi lakások derűs és mo­dem otthonokká váljanak. , Kovács Margit BitiniiiMiMMimiiiiiiiiHiiiiiiiiianii Gazdag Erzsi: Hajnal az udvaron Í * — Kukorikü! Kikeriki! a hajnal járkál odaki? j Nem alkatok ,hát felkelek, 8 aludni mást sem engedek; * torkom harsányan vágja ki: „Kukorikú! Kikeriki!” Bodri morogva fölneszel: „Hallgass, a hajnal nem vesz el!” — Bú-bű, szólnak a bocikák. — Röf-röf, röfögnek a kocák. Csikó nyihog, és lúd neszez. — Micsoda zagyva ricsaj ez? — Nincs igazság, — a kacsa szól — még zárva van a' kacsaól. Ej, hogy a kakas csípje meg, aludnék még egy keveset! S minderre egy a felelet: „kukorikú, csak keljetek!” A napozásról 4 napsütéssel egyidejűleg vetődik fel e kérdés: Hogyan rta- ** pozzunk ésszerűen? , Mindenekelőtt tudnunk kell, htígy a szervezet feltétlenül igényli a napsugarakban lévő D-vitamint. Azonban a napozás a bőr zsírszöveteiből elvonja a vizet, s a zsírszöveteket is meg- csappantja, tehát szárít. Éppen ezért — különösen az érzékeny >, vagy fehér bőrű napfürdőzők lehetőleg kora reggel ,vagy délután — 4 óra felé — félárnyékban kezdjék a bámulást. A déli nap a legégetőbb hatású. Az első napfürdő időtartama 10—15 perc, fokozatosan növelhető — persze azért nem a végtelenségig. Té­vedés az a felfogás, hogy reggeltől estig napsugárt éhezők „asza- ■lódása” egészséges. Mintha kifőzték volna bőrüket, ráncos csúnya és száraz, nem egyszer hólyagos lesz. És vigyázat: a túlzott napo­zás öregít! Napfürdőzés előtt az arcot a megszokott éjszakai zsíros krém­mel kenjük be. Szemhéjunkra és orrunkra vizes vattát tegyünk. Fejünket szalmakalappal, vagy kendővel védjük. Fürdőruhánk alatt is ugyanúgy krémezzük be bőrünket, mint a szabad terüle­teken. Bergomottos olajat lehetőleg ne használjunk, érzékeny bőrűeknek egyenesem tilos az ilyen napozó-olaj, mert hólyagos., foltos lesz tőle a bőr. Napozáshoz sima naptejet, babaolajat, karnillás olajokat használjunk, amelyek nyugtató jiatásúak is. A vöröshajú, szeplőre hajlamosak fényvédő krémet használjanak, Az idősebbek, változó korban lévők, magas vérnyomásban szenvedők lehetőleg csak árnyékban, vagy félárnyékban pihen­jenek. Az üdülni indulók — különösen, akik a Balatonra, viz, vagy éppen tengerpartra utaznak — szívleljék meg: a kellemes szellő is csalóka: alig érezzük, hogy süt a nap, s este máris sokat szenvedünk a könnyelműségünk miatt, nem egyszer hólyagos, csúnya égési sebekkel lesz teli a test. A tengerparton reggel, vagy este is csak ernyő alatt tartózkodjunk. Minden napozás befejezése langyos fürdő legyen, amely után könnyen felszívódó testápoló olajjal kenjük be bőrünket, hogy megvédjük a kiszáradástól. Gáspár Judit Nniiiimaiiiiiiniii»>nnmnmmi»<" Tojásos ételek Ha tojással habart főzeléket, gyümölcslevet, tésztakrémet, madártejet, tej-, vanüia, vagy borsodét készítünk, vigyázzunk, hogy a tojás össze ne szaladjon. Tojássárgáját sosem szabad nyílt lángon az ételbe rakni! A lábast ilyenkor le kell vermi a lángról, sőt az ételt tanácsos kissé lehűteni. Csak ezután önthetjük bele, folytonos keve­rés közben a tojássárgáját, vagy a tojás sárgájával elke­vert lisztet. s Ami a tojáshabot illeti, azzal kapcsolatban javasoljuk, hogy a habot mindenkor keményre és cukor nélkül verjük fel. A cukrot csak akkor keverjük hozzá, amikor elkészült, még­pedig óvatosan, mindig egy­irányba kavarva. Ha máglya­rakást vagy.olyan tésztafélese- get (például női szeszélyt) ké­szítünk, amina magasabb hab kerül, azt a gőz fölé helyezett haibüstben verjük fél, mert így sütéskor nem esik össze. Ha a fehérjét nem verjük, hanem cukorral együtt alaposan kike­verjük, tésztára kenve és sü­tőbe rakva kemény, tükörfényes cukorbevonatot kapunk.- A tojásfehérjéből készíthetünk: gyümöicskréméket is. Ezeket úgy készíthetjük éL gyorsan, ha a fehérjét élőbb felverjük, majd tojásonként egy-egy kanál dzsemmel, meg egy csapott ka­nál porcukorral keverjük össze, Nyaral a gyerek Nemegyszer kísértem üdülés­ből hazaérkező gyermekeket. Már a pályaudvaron sugárzó arccal mesélték élményeiket. — Ne fecsegj annyit! Nézz Lacikára, micsoda jól néz ki! Híztál te egyáltalán valamit?... — korholta a minap egy mama a Déli pályaudvarra érkező és „túláradóan fecsegő” gyerme­két. Sokan abból ítélik meg a tábori élet értékeit, hogy meny­nyit hízik a gyerek. Pedig ne­ki esze ágában sincs hízni, vagy nem hízni! Ö csak egyszerűen jól akarja érezni magát: nagyo­kat fürdik, kirándul, számhábo­rúzik, futballozik; és természe­tesen rendesen eszik is, hiszen a sok mozgás után órási az ét­vágy. á gyerek részéről soha­sem az étkezésen (még kevés­bé a hízáson) van a hangsúly. Hogy bőséges a koszt, természe­tesnek veszi, a régóta táborozok pedig megszokták. A táboroz- tatóknak sem csupán a súly­gyarapítás a. céljuk, hanem, hogy minél jobban érezze ma­gát a nyaraló. Akkor is, ha esetleg egy izgalmas akadály- verseny néhány dekába „ke­rül.” © —- Istenem, hogy nézel ki?! Miket csináltatok ti ott?! Hát így adtam rád ezt a ruhát?... — hallottam ilyen és hasonló megjegyzéseket is. Pedig a pá­lyaudvaron rendetlenül megje­lenő gyerek inkább lehet fi­gyelmeztetés a szülő számára, mint szidás tárgya. Általában azok érkeznek meg piszkos, esetleg szakadt ruhá­ban, akiket otthon mindig és mindenben kiszolgálnak. Az önállósághoz szoktatott diák nem eshet kétségbe, ha netán leszakad kabátjáról a gomb. A felső tagozatos már kimossa ingét, a szandál leszakadt pánt­ját összetűzi — a szoktatástól és életkorától függően általá­ban az összes „égető” rendben- tartási munkákat elvégzi két hétre szánt holmiján. A ren­detlenül érkezők szüleinek inW kább azon kell elgondolkozniuk — a találkozás örömét tompító kor holás helyett —, hogy vajon eléggé önállóvá nevelték-e gyermeküket? A tábori élet — közösségi élet. Meghatározott program szerint zajlanak a rendszerint romantikus, izgalmas napok. A szervezett, jó közösség pozitív hatással van az egyénre, ami nemegyszer abban is megnyil­vánul, hogy a táborból érkező bizonyos új szokásokkal lepi meg az otthoniakat. Hogy a leggyakoribbakból említsünk; evés előtt megmossa a kezét, nem délig alszik, rendszeresen fogat mos, stb. Nenj azért te­szi mindezt, mert a táborban bárki is pl. rendszeres fogmo­sásra kényszerítette volna, ha­nem mert szégyellte pajtásai előtt, hogy ő kevésbé igényes önmagával szemjjen. Ápoljuk ezeket az új, hasznos szokáso­kat, ha csak egy biztató szóval, dicsérettel is. Szükség esetén természetesen legyünk határon zottabbak. * Bősz JenS

Next

/
Thumbnails
Contents