Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-16 / 166. szám
Érkezett-e levelünk? —ez a kérdés Orosházán. hordó növény- és bogárgyűjteményével foglalja el magát. Valaki azt mondja, csak az a baj, hogy itt nem lehet „fusizni”. Amikor a lányokról érdeklődünk, teljes .biztonsággal, útbaigazítanak: „Szemmel tartjuk őket!”.Jő-e a koedukált tábor? Igen. Együtt jobban eltelik az idő, no meg a lányok kimossák az ingeket. Festő, forgácsoló és lakatos tanulók, akik helytállnak itt ás, kint a földeken. rak, a koszt ára, nem sok a diákok, nevelők bére. Másutt ugyanennyi kiadás már nem gazdaságos, hiszen volna más, csak a munkabérbe kerülő mun. kaem A legkisebb közösség1 érdekénél kicsit is tovább nézve azonban, még ezeken a helyeken is hasznos és népgazdasági, társadalmi szinten sokszorosan megtérülő a táborok fenntartása. Közös munkában kovácso- lódnak össze a tizenöt-tizenhatmainál fájóbb karcolásokat. AM ma kevesebbet tud csak végezni a' munkából, hetvenháromban majd a tőle kisebbeknek nyújt ■segítséget. Akit most' valamilyen sérelem ért, lelkesen mondja, hogy azért egy év múlva újra itt lesz. Aki most belekóstolt a tábori életbe, a közösségi munkába, emlékezetes élménnyel, ^számára most talán még fel sem mérhető tulajdonságokkal, érzelmekkel, ismeretekkel gazdagodik. S közben saját erejével pénzt keres. Két hét alatt , ezer forint körüli összeget. Hatalmas tábor, igazán romantikus környezet. Egy erdő közepén - végeiéthatatlanul sorakoznak a négyágyas sátrak. Ebéd után, munka után vannak a lányok. Néhányan*a színpadon próbálják a mikrofont, az esti műsorra készülnék. Mások fociznak, röplabdáznak, ülnek a sátor előtt. Apropó! A sátrak tanúskodnak az előző évek lakóiról: A Puszi-lak, a Szeretlek-lak és egy másik lak, amelynek oldalán felsorolták az összes külföldi beat-együttest. A hangszóróban sejtelmesen megszólal valaki: „Lányok, viselkedjenek a helyzet komolyságának megfelelően!’. Fél négykor kelnek a táborlakók. A szeghalmi Péter András Gimnázium diákjaival hosszan elbeszélgetünk. ííadobás Juli, Matuska Róza, Erdős Erzsi; Kó_ nya Mari, Berta Eszter jövőre is szívesen eljönne ide. Egy a — Nem tudtuk volna időben megoldani a kukorica címerezé- sét, ha nem jönnek a lányok. Nagyszerűen dolgoznak. A gazdaságban címerezők között ők a legügyesebbek, ezért szeretnénk, ha itt maradnának még két hétre a táborzáró után — mondja Kosztolányi Imre, az Orosházi Állami Gazdaság területi igazgatója. Az elhelyezés példamutató. Olyanok a szobák, mint a kollégiumban. Fehér ágyak, az asztalon virág, a falakon sztárfotók, beat-együttesek, papírra vetett vallomások... Ha nincs munka délután, tollaslabdáznak, pingpongoznak, pihennek és olvasnak a lányok. Kulcsár Már,a a kötelező olvasmánnyal ismerkedik, hogy könnyítsen a jövő tanév terhein. Fáj a válluk a címerhuzoga- tástól, a nyújtózkodástól. De van kedvük a párnacsatához is. Igaz, Zábó Ilona haza akar menni, mert hiányzik a „nagy ő”. Aztán elneveti a dolgot, hisz: „A távolság a nagy tüzeket fellobbantja”. Névadójuk Angela Davis. Azt mondják, amit tett, az jó példa az akaraterőhöz. Amikor elmondjuk, hogy néhány tíz kilométerre innen veEgy sátorban rögtönzött klub működik. Munkáról, muzsikáról, talán a szerelemről repül a szó. gyes építőtáborban címereznek, Gerendái Zsuzsa felpattan; Megyek Telekgerendásra! Hogy milyenek a táborok? Van köztük jobb, rosszabb, szürkébb, érdekesebb, tgy volt tavaly s így lesz jövőre is. Akinek most még sgrti a karját a szélben hajló kukoricaszár, egy év múlva észre sem veszi talán a baj csupán. A fiúk azt írják, hogy Telekgerendáson nincse nek lányok... Bántó volt, amikor lelepleztük őket. Néhány villanás volt csupán. Egy gazdag nap néhány pillanatát elevenítettük fel. Három Békés megyei építőtáborban, 1972. július 12-én. Daniss Győző — Réthy István (Fotó: Demény Gyula) Pontos adatokat most még ne_ hezen lehetne mondani s talán mérhetetlen is tulajdonképpen az a munka, amit a fiatalok esimis masa Q 1972. JÚLIUS 16. Üresek a mezőhegyes! sátrak.« lakóik a sportpályákon s a tábor színpadán töltik a délutánt Félezer fiatal három táborban A békési ipari tanulókkal találkozunk először. Állnak a dűlőn, várják a tízórait. Veres Peter brigád. Vidámak, hangosak, egymás szavába vágva mesélik élményeiket Kicsit elfáradtak ma, mert ' magas kukoricásba osztottál! őket, így ugrálni kell a címerért Késs gazdászok. Komoly szakértelemmel magyarázzák mit jelent a hibrid, miért kell ezt az egészet csinálni, Nagy Lajos szerint csírájában kellene elfojtaná, a címert. A srácok nevetnek. Gulyás Imre — a tréfamester — arrólpanaszko dik, hogy szomjaznak a kilométer hosszú sorokban, mert a vízDereka« munkát kíván a kukoricadzsungel a Felsőnyomási Állami Gazdaságbaa nálnaik. Van olyan község gazdaság, ahol nélkülük veszendőbe menne a kukoricaföldekbe fektetett pénz, erő — itt nagyon olcsó a táibor fenntartása, a sáttí zennyolc évesek, közvetlenül érezhetik erejüket, megtanulhatják becsülni a munkát. S ezt a hasznot semmilyen mutató, százalék, adat nem fejezheti ki híven. atlan forró r reggel, amikor ' elindulunk, hogy meglátó, gassuk a megyei középiskolás építőtáborok közül a felsőnyomásit, az orosházit, a . mezőhegy esi t. Dózsa György, Angela Davis, Petőfi Sándor ne vét viselik s ez nagyon jól van igy, hiszen a föld népének forradalmát vezette Dózsa — a költői képzeletben könnyen válhat kaszaéllé az éles, haragos- zöld kukoricalevél —, az amerikai füozófusnő harcát rendkí- vük figyelemmel kísérte ifjúságunk, a jövő esztendőben pedig Petőfire emlékezik a világ — s hogy mennyire időszerű a költő ma is, mutatja pár órával később a mezőhegyesiek táboiw avató műsoros estje. Békés minden iskolájából táborba hívta a KISZ a fiatalokat, hogy segítsenek mezőgazdaságunk gondjaira, hogy ismerkedjenek a fizikai munka értékeivel, nehézségeivel, örömévei.
