Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-15 / 165. szám
„Az eszperantónak helye van az emberiség nagy találmányai sorában?? Beszélgetés egy osztrák eszperantistával, aki már ötödször vesz részt a gyulai nyári egyetemen Csütörtök délutáni Gyulán. A városi tanács sötétbarnára füg- gönyözött dísztermében tizenéves lengyel vendégek pergetik sebesen a nyelvet nem értő számára is kellemesen hangzó eszperantó mondatokat A vetítővásznon feltűnő színes diaképeket magyarázzák, lakóhelyük jellegzetes épületeit mutatják be tizennégy nemzet egymás szavát jól értő képviselőinek, a TIT tizedik Nyári Eszperantó Egyeteme résztvevőinek. Tapsot kap szereplésük s a következő produkció hasonló.. tetszést vált ki. Akkor csapódnak össze először a tenyerek, amikor a vetítővásznon megjelenik egy magas, szemüveges, őszhajú férfi — valamelyik korábbi találkozón készült a film. Akinek a taps szól, ezúttal is itt van Gyulán, immár ötödik alkalommal, Hugo Kraus, az Osztrák Eszperantó Szövetség elnök- helyettese, a nyári egyetem egyik legsikeresebb előadója és az előző napok tanúsága szerint legnépszerűbb vendége. S míg tovább fut a film, Kádár Imréknek, az egyetem titkárának szíves tolmácsolásával néhány mondatot váltunk a bécsi népi egyetem docensével: — Milyennek látja az eszperantó nyelv, mozgalom mai helyzetét és jövőjét? — Amint a távíró, a rádió, a telefon, a telvízió, az eszperantó is egyre hódított és hódít születésétől máig az emberek közötti beszélgetésben, ismeretközlése ben, véleménycserében. S akárcsak a fentebbiek, a mi közös nyelvünk is azért, mert szükség van rá, mert egyre több ember igényli elsősorban a kultúra és a turisztika világában, ahol egymás megértése különösen fontos, ahol az eszperantó különösen nagy szolgálatokat tehet. A második világháború utáni években Nyugat-Európában valamelyest csökkent az eszperantót tanulók száma — talán elsősorban azért, mert amerikai példák nyomán az emberek a korábbinál többet foglalkoztak a maguk szűkebb egyéni gondjaival, anyagi érdekeivel. Kelet- Európában a háború befejezésétől, újabban pedig újra nyugaton is nő a nyelv népszerűsége. Ennek természetesen nagyon örülünk, hiszen az eszperantó jó lehetőség arra, hogy mikor már a Holdat járjuk, végre a Földön is megnyíljon az út egymás közvetlen megértésére. Az eszperantisták — így mondjuk — barátokként találkoznak és testvérekként válnak el egymástól. Kádár Imrével, az egyetem fáradhatatlan titkárával például már évek óta Imre és Hugo vagyunk egymásnak s igazi barátok. De így van ezzel a mostani találkozó négyszáznál több résztvevője is. Nem utolsósorban ezért hisszük, hogy — akárcsak az emberiség más nagy találmányai — az eszperantó előtt ie egyre nagyszerűbb jövő áll. Mi a jellemzője az osztrák eszperantó mozgalomnak és hogyan értékeli a gyulai nyári egyetemet? — Szép hagyományaink vannak s a nyelv népszerűsége nő, egyre többen tanulják alsó és felső fokú iskolákban. Egyre jobban elismerik munkánkat a hivatalos szervek és igyekszünk mind többet tenni azért, hogy a fiatalok megszeressék az eszperantót. Büszkék vagyunk rá, hogy Franz Jonas köztársasági elnök korábban az osztrák munkás eszperantó szövetség elnöke volt. Az ő nevéhez fűződik egyébként, hogy az Eszperantó Világszövetséget No- bel-díjra javasolták. A gyulai SEU-nak szép dicsérete, hogy immár tizedik alkalommal gyűjt össze sok esz- perantistát, s hogy mindig igen színvonalas programról gondoskodik a szervező bizottság. Igen mély benyomást tett rám például dr. Szerdahelyi István egyetemi tanár Shakespeare- ről tartott igaz és választékosán előadott elemzése. A magyarok egyébként is igen jól szolgálják s az eszperantó nyelv és mozga- 5 lom ügyét. Nélkülük nem ér- ■ hettük volna el a mostani nép- ! szerűséget — és ezt nem vala- : miféle kötelező udvariasságból ; mondom csupán, hanem a té- ■ nyék ismeretében. Hazatérve jó • szívvel számolhatok majd be 5 — a két ország közötti kultu- ■ rális kapcsolatok keretében fe- ■ leségemmel sok előadást tar- : tunk Magyarországról, Gyulá- 5 ról — az itteni fogadtatásról, a ■ rendezvények tartalmáról, a \ résztvevők testvéri együttérzé- E séről. Mostani és korábbi gyű- \ lai élményeim alapján rémé- « lem, hogy nem az idei nyári S egyetem volt az utolsó, ame- E lyen részt vehettem. Befejezésül még valamit: tu- ; dom, hogy önmagában az esz- • perantó nyelv ismerete senkit E sem tesz makulátlan emberré, ■ angyallá. De az eszperantó ! nyelv ismerete lehetővé teszi, S hogy az emberek megértsék 5 egymást. És ezt a megértést én ■ az eszperantó fontos és nagy- 5 szerű csodájának tartom. (daniss) E Felvételre keresünk vasszerkezeti gyártásban tapasztalattal rendelkező segédművezetőt, Gépipari technikusok előnyben Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni a Vízgépészeti Vállalat II. sz. Gyáregysége Gyula, Béke sugárút 60. sz. alatt; Oláh Károly üzemvezetőnél lehet. 1398 Növekedett a szakszervezeti politikai oktatás hatóköre — Fejlődött a társadalmi kereskedelmi ellenőrzés •• Llést tartott az SZMT elnöksége A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége tegnap délelőtt ülést tartott, amelyen megjelent Szigeti Gábor, a párt megyei bizottságának, Varga Imre, a KISZ megyei bizottságának és Prats Vilmos, a SZOT munkatársa. Az ülésen a résztvevők Erdős Károly SZMT-el- nök vezetésével elsőként a szak- szervezeti tisztségviselők képzését és az 1971/72. évi tömegpolitikai oktatás tapasztalatait, valamint az ezzel kapcsolatos feladatokat vitatták meg. Ezután a társadalmi kereskedelmi ellenőrzés helyzetét tárgyalták meg. Amint a jelentésből kitűnt, az elmúlt oktatási évadban jelentős erőfeszítéseket tettek a szak- szervezeti tisztségviselők képzésére. Ezt az is elősegítette, hogy az SZMT és a szakmai megyei bizottságok elkészítették a 2—4 éves oktatási terveiket, s így ennek alapján még jobban si- j került kihasználni a szegedi és a békéscsabai oktatási intézmények nyújtotta lehetőségeket. Ezen felül több szakma központja is szervezett Budapesten, illetve vidéken tanfolyamot az szb-titkároknak és a reszortfelelősöknek. Erre azért is szükség volt, mivel a legutóbbi választásokon sok friss erő került felelős szakszervezeti tisztségbe. Ezért is figyelemreméltó, hogy Szegeden, Békéscsabán és a szakmai tanfolyamokon mintegy hatszázan vettek részt az 1971/72. évi középfokú szakszervezeti oktatásban. Rajtuk kívül harminc függetlenített tisztségviselő pedig más magasszintű párt- és szakszervezeti oktatásban, illetve vezetőképzésben gyarapította ismereteit. A szakszervezeti munka minél jobb ellátása képzett, hozzáértő tisztségviselőket igényel. I Ezért nagyon helyeselhető az az elhatározás, mely szerint el j kell érni, hogy az oktatási tervnek megfelelően négy év alatt a tisztségviselőknek 65—70 százaléka vegyen részt a szegedi és a békéscsabai tanfolyamokon. Számot adott a jelentés az 1971/72. évi szakszervezeti tömegpolitikai oktatás helyzetéről és tapasztalatairól. Az értékelés megállapítja, hogy az oktatás tartalmában, színvonalában és arányaiban tovább fejlődött. Az 565 csoportban 13 ezer 687-en tanultak, vagyis két és fél ezerrel többen, mint egy esztendővel korábban. Nagy eredménynek tekinthető továbbá, hogy az oktatásban résztvevőknek 72— 76 százalékát tették ki a szocialista brigádok tagjai, valamint az, hogy a tanfolyamokon 7 740 nődolgozó vett részt. S az is hasznos volt, hogy mindezen felül az alapszervezetek a megyében csaknem 4 000 bizalmit és bizalmihelyettest részesítettek oktatásban a 207 tanfolyamon. Mindezért elismerés illeti a szakszervezeti bizottságokat, a vezetőpropagandistákat és a propagandistákat, akik igen sokat tettek a képzés sikeréért. Az elmúlt oktatási év számszerű adatai kedvezőek. Az el- j nökség éppen ezért az új évad j fő feladatának az oktatás szín-1 vonalának és hatékonyságának j növelését, valamint a vezetőpro-1 pagandisták és propagandisták i még színvonalasabb képzését, j továbbképzését, illetve téma- j kén ti felkészítését tartja. Az elnökség a közgazdasági j munkabizottság jelentése alapján ezután megtárgyalta a társadalmi kereskedelmi ellenőrzés tapasztalatait. Ebben a fogyasztási érdekvédelmet szolgáló hálózatban 352-en vesznek részt a megyében, s tavaly 1 646, az idén az első negyedévben 630 ellenőrzést tartottak. Bár mindjárt az is hozzá kívánkozik, hogy a társadalmi ellenőröknek csak mintegy a fele folytat rendszeres tevékenységet. Ennek oka egyrészt, hogy a szakszervezeti bizottságok elelfeledkeznek az ellenőrzés- szorgalmazásáról, másrészt pedig, hogy az szb-k ehhez nem mindenkor kapnak elegendő segítséget a szakmai megyei bizottságoktól. Márpedig erre nagy szükség lenne, mert így még jobban ki lehetne terjeszteni az érdekvédelemnek ezt a sajátos formáját. A tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a rendszeresen működő ellenőrző csoportok nagyon sok hasznos, továbbításra és intézkedésre érdemes jelzést juttatnak el a munkásellátási és a társadalmi kereskedelmi ellenőrző albizottságnak. Ezzel is sokban hozzájárultak ahhoz, hogy évről évre javult a megyében az áruterités, az áruk időbeni kiszállítása, s hogy fejlődtek — ha még vannak is tennivalók — az árusítási feltételek és a bolti eladók munkakörülményei. Az ellenőrök ugyanis nemcsak a súlycsonkítást, a fogyasztók megkárosítását, a felfedett visszaéléseket jelzik, hanem a kereskedelemben és a vendéglátóiparban dolgozók gondjait is. Népszerűnek egyáltalán nem mondható munkájuk éppen ezért gyakoribb anyagi és erkölcsi megbecsülést, sokkalta több figyelmet érdemelne a vállalatoktól és a szakszervezeti bizottságoktól. Az SZMT elnöksége elismerését fejezte ki az ülésen a társadalmi kereskedelmi ellenőröknek. Remélhető, hogy ez lejjebb sem marad majd hatás nélkül. Az elnökség ezután elfogadta második félévi munkatervét, végül pedig jóváhagyta a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa testnevelési és sportbizottságának feladataira és ügyrendjére előterjesztett javaslatot. P. P. Szüts Dénes: ÖNGYIH4 OSSÄC? a Kaszinó utcában I reg*nv I XXXVI. — Hatom! — Szász jelentőség, teljesen nézett rá, és tekintetéből, ha az asszony olvasni tudott volna, megláthatja saját mély, karikákkal árnyékolt szemét, puffadtan lángoló arcát, vastag ajkát, amelyen elmaszatolódott a festék. Ha most úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, akkor Éva iránti szerelmét hazug, sággá változtatja. De vajon mit tett Éva és meddig ment el? Ahogyan kinéz, abból egy cseppnyi jóra sem lehet következtetni. De nála éppen az ellenkezőjét is fel lehet mindennek tételezni. Szász haragja nem párolgóit el, amikor Éva megkísérelte az esetet magyarázni, hogy milyen jó, hangulatos társaság verődött össze, motorcsónakáztak, s kirándulásukat az egyik spliti bárban fejezték be... egyszóval isteni volt, csak kicsivel több ko. nyakot ivott a kelleténél. Szász hallgatott. Az asszony hangja, testtartása arra várt, hogy Dániel kiabálni, dühöngeni kezd, talán még meg is pofozza, de mert ez elmaradt, s helyette csak férje szikár, csontos arcát, fürkésző hideg szemét látta, benne á megvetés apró fintorával, ő kezdett méregbe jönni. A baljós hallgatás idegeire ment. Nincs szemrehányás, nincs szenvedélyes jelenet, csak lehangoló csend. Erre kitört belőle a düh. — Nos, ha igazán tudni akarod, jóképű, stramm férfiakkal voltam. Nem két lábon járó tranzisztorokkal. Nem az életnek csak kíbicelőivel... Flessburger pedig úgy vezeti a motorcsónakját, mint egy őrült, de nekem tetszett, elragadott, repültem... Az asszony felkelt és az erkélyajtóhoz ment. Sokáig forgatta a kilincset, mire az ajtó zárját ki tudta nyitni. A szabadból éles levegő hatolt be, meglibbentve a függöny alsó szárnyait. — Tudd meg! Amíg te a papírjaidat bújod, addig én... A kávéfőző csövén sisteregve, folyni kezdett a kávé, de Szász nem vett róla tudomást. Éva utóbbi megjegyzésére fojtott hangon reagált: — Nos, addig te? Mit tettél addig te? — Mit csinálnál, ha megmondanám ? — Szász közelebb lépett, fele. sége karját szorítva, maga felé fordította az asszonyt. — Éva! Ez már igazán nem tréfa. Mi történt veled? Beszélj! — Szász előtt felvillant a kölni gyógyszerész ferdemosolyú képe, táskás, szemöldök nélküli szürke szeme, békaarca, de ezzel együtt mindaz, ami ezt a férfit körülveszi. A kocsi, a pénz, a jacht, a fényűzés, és az előzőleg teljesen képtelennek tartott gondolat lassan vészterhessé vált: Éva és Flessburger... mint nő és férfi? Nem, ez abszurdum! Szász arca komorrá vált és sokkal jobban tükrözte a belső feszültséget, semhogy Éva ne vette volna észre. Ezt akarta, tessék, Dániel jó úton járt ahhoz, hogy olyan képet vágjon, mint egy torreádor a mérkőzés alatt, amikor a bika már egyszer feíöklelte. De a torreádorokkal nem szerencsés dolog tréfálkozni, és amit akart, végeredményben már elérte. Szemével engedékenyen, béküléke. nyen kacsintott, és Dániel fejét esetlenül keblére vonta. — Dániel, ne légy... — eddig jutott el, aztán a már a padlóra folydogáló kávéra pillantott, s ez az aprócska szabálytalanság megszakította gondolatainak fonalát: — Jaj, a kávé — sikoltotta. Szász felugrott, kihúzta a főző zsinórját, kiöntötte a kávét, és amikor Évának átadta a csészét, csendesen hangsúlyozott minden szót: — Éva! Megbocsáthatatlan hanyagság lenne a részemről, ha az időmet szórakozásaid ellenőrzésére kellene fordítanom, különösen most, már az üdülésünk végén. Ne rontsd el a... Az asszony félbeszakította: — Ugyan Dániel, csak egy kicsit szórakoztam és ittam. Az az olasz srác olyan dagadt, mint egy diple... diple... diplodocus. Szász felkelt, kiment az erkélyre, ahonnan egyfelelől a fen. gerre, a keskenyebb szögből pe.
