Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-15 / 165. szám

Júliusi folyóirataink Kortárs, Életünk, Új írás, Alföld, Tiszatáj A Magyar írók Szövetsége irodalmi és kritikai folyóiratá­ban a Kortársban „Mesterek és művek” cím alatt találjuk Pók Lajos: „Kései szembesítés” cí­mű elemzését, Babits Mihály: Halálfiai című regényéről. Bo­kor László a Dokumentumban József Attila Muagerin-jeligére című cikkében érdekes adato­kat közöl az 1928-as Nyugat pályázatra beküldött József At- tilo versekkel kapcsolatban. A cikk (közöl -egy három éve fel­fedezett költeményt is: A cso- daszarvas-t. Találkozunk a jú­liusi Kortársban Vass Istvánnal is, két verset olvashatunk a köl­tőtől, valamint Fenyő István: „Egy maga útját járó költő” címen ír Vass István válogatott verseiről, Kabdebó Lóránt pe­dig a személyesség problemati­káját elemzi Vass István (költé­szetében. Tüskés Tibor írásá­ból nagyvonalakban követhet­jük Bertha Bulcsú írói útját. Egy-egy bemutatót, kisebb kri­tikát olvashatunk a „hétközna­pi” lírikusokról, vagyis a nem­régiben megjelent elsőkötetes költőinkről: „Hét első verses­könyv” címen. A változatos szépirodalmi alkotásokat Szán­tó Piroska érdekes és szép il­lusztrációi színezik. A Fejér, Győr-Sopron, Vas és Veszprém megyék irodalmi, művészeti és (kritikai folyóirata az Életünk e havi száma első kötetes prózaírókat mutat be Simon Zoárd tollából. A tanul­mány-fejezetben a lapunkban rendszeresen publikáló Beck Zoltán készülő munkájából ol­vashatunk részleteket „Bakó József és Orosháza” címen. Ser­dülők problémáiról tájékozód­hatunk saját verseik alapján: „Kerge kengerú kölyökként ke­resem magam” cím alatt, Sze­mes Gabriella és Gál József összeállításában. A lírai anyag gyöngyszeme Devecseri László: „Csendet, holtakat temetnek, harangoznak” című költemé­nye. Az Életünk legizgalmasabb képanyaga a Bodri Ferenc be­mutatásában közölt Szőnyi Ist­ván Ady-illusztrációk: „Párizs­dig a távoli, még a lámpák gyen­ge fényében is fehéren világító sziklára, házakra, teraszokra le­hetett látni. Várakozó némaság, ba burkolódzott. Évát feldühítette férje hallga­tása. Szeretett volna most már jól odamondogatni Dánielnek, de ereje csapongó gondolatai között szóródott szét. Visakodott az al­kohollal. Igyekezett embernek maradni, és egyben leplezni a valóságban megtörtént dolgokat. De miért magyarázkodjon? Nem csalta meg a férjét, csak flörtölt. Ha megkérdezné Dánieltől, ki- menne-e vele nyugatra, kint ma. radina-e, vajon mit válaszolna? Flessburgert rá tudná venni, vi­gye ki mindhármójukat. Miért ne?... Áh, Dániel nem jönne. De nem is a férje érdekes, hanem ő, a saját akarata. Érdemes len. ne egy ilyen férfival élni? Mit tud már beváltani az ígéretei­ből? Dániel képtelen lenne bár. milyen munkát másra áthárítani. Ez egy komplett őrült... Mos, főz, varr. Megleckézteti meg bizony. Kihozza még majd egyszer abból az átkozott nyugalmából. Öh, Dániel, ítéletei a világról... pla­kátsorok... Éva feltápászkodott és a für­dőszoba felé tartott. Kihúzta magát. Kereste azt a szót, mon­datot, amivel férjét lesújthatja, megalázza, ami felforralja a vé­rét, de mert túlságosan fáradt volt. kezével legyintett: — Ne add a nagyot, Dániel! Rám gondolsz... A régi magam­ra... A tengerre gondolj, Dániel... jobban teszed... A tengerre! Szász hallotta, amint a fürdő­szobában megereszti a zuhany csapját. Aztán a zaj megszűnt, nagy csend lett Szász hirtelen Medgyssegyháziak - Vietnamért Ismeretes, hogy hazánk dolgo­zói sokféle segítséget nyújtanak a vietnami nép győzedelmes harcához. A SZOT jóvoltából megkezdődhetett a VDK-ban egy kerámia üzem fejlesztése, s gépi berendezéseket küldtek egy konfekcdós üzemnek. A KISZ a kommunista szombatok és vasárnapok szervezése révén kétmillió forintot, fizetett be a szolidaritási számlára, s ebből az összegből egy szakmunkás- képző intézetet fognak létrehoz­ni a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. E nagyszerű kezdeményezésen felbuzdulva megyénk városai, községei is erejükhöz mérten részt vesznek a vietnami nép se­gítését célzó mozgalomban. A legfrissebb értesülésünk szerint Medgyesegyháza nagyközség­ben a helyi népfront és a KISZ- bdzottság kezdeményezésére vál­lalatok, tsz-ek, intézmények dolgozói és a kerületeik lakói szo­lidaritási napot tartottak, ahol Gyurik János, a népfront bizott­ság idős tagja és Liker Pál, a KISZ csúcsbizottság titkára gyűjtést indítványozott. A kez­deményezés eredménye: július 13-án 29 ezer 505 forintot fizet­tek be a szolidaritási csekklapon a vietnami nép segítésére. Ipari formatervezés Lengyelországban A Lengyel Képzőművészek Szövetségében külön osztálya van az ipari mintaszervezésnek. Tagjainak száma 550; az ipari célokat szolgáló minta- és for­matervezés valamennyi területét felöleli a könnyűipartól a gép­iparig, a nehézipartól a hajó­gyártásig. Az osztály tagjai bel­sőépítészek, szobrászok, festők, grafikusok és a képzőművészeti főiskolák ipari mintatervezésd karán képzett hallgatók. 1948-tól 1979-ig 22 kiállításon mutatták be a lengyel ipari for­matervezés legújabb alkotásait. Lengyelország 13 alkalommal vett részt nemzetközi kiállításo­kon, köztük a franciaországi Vallaurisban rendezett II. Kerá- mia-Biennálén, az Ipari Formák Nemzetközi Kiállításán Párizs­ban, az Ipari Kiállításon Helsin­kiben, a milánói „Ház és isko­la” triennálén és a chicagói Nemzetközi Vásáron. A lengyel üveget és kerámiát bemutatták Berlinben és Szófiá­ban, a lengyel közhasználati cikkeket Belgrádban, a konfek­ció-árukat Moszkvában. Kiállí­tást rendeztek Bukarestben, Bu­dapesten és Prágában; a lengyel egyedi szövésű anyagok és ipari kelmét eljutottak Manchesterbe, a népművészeti elemek fel­használását pedig Kínában mu­tatták be. A Békéscsabai Építő, és Épületkarbantartó Ktsz felvesz térti segédmunkásokat és éjjeliőröket Jelentkezés a Kétegyházi úti telepen. 413225 A HŰTÖHÁZ érettségizett fiatalokat felvesz hűtőipari termékgyártó szakmunkástanulónak Jelentkezés a szem. v.-nél. x A szlovák iiyelvoklaíás eredményei és feladatai Békéscsabán Beszélgetés Babák Györggyel, a városi tanács elnökhelyettesével A Békéscsabai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága nemrég foglalkozott a szolvák nyelv ok­tatásának eredményeivel, prob­lémáival. A végrehajtó bizottsá­gi ülésen Babák György elnök­helyettes részletesen elemezte elsősorban a Békéscsabai Szlo­vák Általános Iskola és Gimná­zium többéves munkáját, de ál­talános helyzetképet adott a vá­rosban folyó szlovák nyelvokta­tásról is. A végrehajtó bizottsági ülés után arra kértük az elnökhe_ lyettest, nyilatkozzék arról: — Mit határoztak el ezen a fontos testületi ülésen? — A végrehajtó bizottsági be­számoló, melyet nagy részben a városi tanács művelődésügyi osztálya állított össze, rövidesen fogalkozott a szlovák nyelvok­tatás múltjával. Többek között megemlítette, hogy városunkban az első szlovák tannyelvű általá­nos iskola 1945-ben; nyílt meg a mai 1. számú általános iskolá­ban, közel 690 tanulóval. Sajnos a létszám i945-től fokozatosan csökkent. Az áttelepítés vége felé az 1948—49-es tanévben az iskolának már csak néhány ta­nulója volt. 1948 őszén sikerült az iskolát újból benépesíteni. A megye szlovák lakta községei­ből, a tanyavilágból kerültek az akkor megszervezett szlovák ál­talános iskolába, illetve diákott­honba a tanulók. — 1949. február 1-én újból megnyílt a szlovák általános is­kola és a diákotthon. A diákott­hon a várostól távolabb lakó ta­nulók számára nyújtott otthont. 1949. szeptember 1-én kezdte el­ső tanévét Békéscsabán, hazánk első nemzetiségi középiskolája, a Békéscsabai Szlovák Tanítási Nyelvű Gimnázium. A szervező munka a megye területén kívül kiterjedt az ország többi megyé­jére is, ahol szlovák anyanyelvű dolgozók élnek. A tanulók több­sége Békés megyéből jött, de volt köztük Csongrád, Pest, Bor­sod megyei is. — Milyen eredmények mutat­koztak a következő időben? — Szeretném hangsúlyozni, hogy a szlovák általános iskolá­ban, gimnáziumban, valamint a vele kapcsolatos kollégiumban pártunk nemzetiségi politikáját igyekeztünk és igyekszünk ma is megvalósítani. Azonban tudott dolog az is, hogy beiskolázásá­nak sikere összefügg a minden­kori társadalmi, politikai, gaz­dasági, kulturális fejlődéssel. Az ellenforradalmi események után erősen csökkent az iskola és a kollégium szlovák tanulóinak száma, de a helyes politika meg_ valósítása eredményeképpen ä konszolidáció után újból erősö­dött az érdeklődés a szlovák nyelvű oktatás iránt. A közéleb- bi műit nagyon szép eredménye­ket bozctt. A nyelvoktatásban részesülők száma Békéscsabán 1968-hoz viszonyítva kétszeresé­re nőtt. Az 1967/68-as tanévben 5 iskolában 261 gyermek tanul­ta a szlovák nyelvet. Az 1971/72- es tanévben 8 Iskolában volt nemzetiségi nyelvoktatás, 547 tanulóval — Igen jelentős eredménye­ket értünk el az óvodai nemze- tiségi nevelő-oktató munkában Ebben az évben már hat óvodá­ban (tehát óvodáink felében) 176 gyermek sajátos módon, sa­játos eszközökkel ismerkedik a szlovák nyelvvel. Ebből 5 óvoda körzetében a szlovák nyelvel beszélő és anyanyelvű lakosság lakik. — Milyen feladatot kell első­sorban megoldaniuk a szlovák nyelven oktató óvodáknak? — A jövőben feladatunknak tartjuk a szlovák nyelvoktatás tudatos feljesztését, melyet el­sősorban a folyamatossággal és egymásraépültséggei kívánunk megoldani. A legfontosabb az, l hogy az óvodából az iskolába kerülő gyermekek számára biz­tosítva legyen a nyelv tovabbta# nulása, illetve az anyanyélven való továbbtanulás. Arról van szó, hogy az óvodák adjanak jó nyelvi alapot az iskolába induló gyermekeik számára. Ha ez sike­rül, akkor azt hiszem sokat tet­tünk a szlovák nyelv oktatásá­nak tudatos fejlesztéséért. — Milyen főbb feladatokat Iái a szlovák gimnázium munkájá­ban? — A végrehajtó bizottság úgy foglalt állást ebben a kérdésben, hogy a szlovák gimnáziumunk is egyik igen fontos feladata, hogy a továbbtanuló ifjak mel­lett középkádereket képezzen ki. Ennek érdekében még sok mindent kellene tenni. Például olyan tárgyak bevezetésére len­ne szüléség, mint: a néprajz népművelés, szlovák nyelvű gép­es gyorsírás, államigazgatási alapismeretek stb. ilyen ismere­tekkel rendelkező érettségizett fiatalokra az IBUSZ, a posta, a közigazgatás is igényt tart. Az említett ismeretek tanítása biz­tosi Ihatnál hogy a gimnáziumban végzett, érettségizett tanulók ta­nulmányaikat Csehszlovákiában is eredményesebben folytathat­nák felső fokon, majd hazatérve, mint a terület szakemberei részt vennének a nemzetiségi politika gyakorlati végrehajtásában. — A végrehajtó bizottság ha­tározatai feladatul adták, hogy a jövőben is növelni kell a szlovák nyelvet, illetve szlovák nyelven tanuló gyermekek szá­mát. Fokozott figyelmet kell for- dítani a fizikai dolgozók gyer­mekeinek segítésére, korrepetá­lására az iskolában és kollégi­umban. Az általános iskola és középiskola nagyon szép ered­ményekről számolhat be a fizikai dolgozók gyermekeinek számát illetően, hisz tanulóinak 95 szá­zaléka most is fizikai — mező- gazdasági és ipari dolgozók — gyermekei. — Foglalkozott a végrehajtó bizottság a tankönyvellátás problémájával. Megállapította, hogy a tankönyvellátás megfe­lelő, de a kézikönyvek készlete igen hiányos még az iskolában. Nem kielégítő a szemléltető esz­közök mennyisége sem, főleg a nevelők által készített eszközök­re szorítkoznak. Nem értünk el megfelelő eredményt a pályavá­lasztás irányításában, mert — például — a városból kevesen jelentkeztek a szlovák középis­kolába. A gimnázium ennek el­lenére megfelelő létszámmal kezd ősszel, viszont így Békés­csabán nem növelhetjük azok­nak a számát, akikre a jövőben számíthatunk, mint a szlovák nyelvet oktató óvónőkre, taní­tókra, tanárokra. Ezért is ko­moly feladat a jövőben a gim­názium; beiskolázásával foglal­kozni, hogy a nevelők utánpót­lása ne legyen probléma. — Mit mondhatunk a végzős tanulók továbbtanulásáról? — A végrehajtó bizottsági ülésen elhangzott referátum sze­rint az általános iskola 18 nyol­cadikos tanulója közül 8 tanuló középiskolában, 8 tanuló ipari szakmunkáskénző intézetben, 2 tanuló vendéglátó szakmunkás- képző intézetben folytatja tanul­mányait. A 15 érettségiző negye­dikes gimnazista közül három a Tanárképző Főiskolára, 2 óvónő- kénzőbe. 2 tanuló tiszti iskolára, 2 tanuló Csehszlovákiába ösz­töndíjasként. az ottani ?avetem­re, 1 tanuló felsőfokú techni­kumba, 3 tanuló ipari nályára óhajt menni, A végzős tanulók tehát — kettő kivételével — mind tovább tanulnak. Bízunk abban, hogy a békéscsabai diá­kok minden iskolában megáll­ják a helyüket, hisz az iskola tradíciói erre kötelezik őket. Kondacs Pál ba beszökött az ősz” és „Föl­szállott a páva”. Az Üj Írás közli Gyurkó László a Búsképű lovag, Don Quijote de la Mancha szörnyű­séges kalandjai és gyönyörű szép halála” című kétfelvoná- sos drámáját. Novellák közt ol­vashatjuk Vészi Endre: „A részvét hetei”, Császár István: „Csak képzeled, mi?” elbeszé­léseit. A júliusi Üj írásban ta­láljuk Juhász Ferenc: „A halál szívütése” című költeményét, rendkívüli illusztrációs anyag­gal. Agárdi Péter: „Egy iroda­lomelmélet fénytörései” címen Rónay György két tanulmány- kötetéről ír. „Az Isten csendje (Ingmar Bergman filmtrilógiá­ja)” című írásában Juhász Mária Bergman filozófiáját elemzi. A debreceni Alföldben Radő György bemutatja Leonyid Per- vomajszkij szovjet (ukrán) írót. Versei, drámarészlete, prózája mellett fejegyzéseket találunk Radnóti Miklósról is. Kutasi Gyula — Tapolcai Oláh Gábor: „Csukd be szemed, nyisd ki szád” című kisregényének első részét közli a folyóirat. A „Könyvek között” találjuk Fülöp László: „Nagy László: Ég és föld”, Aczél Géza: „Bede Anna: Kelj fel és járj” című köteteinek értékelését. Darvas József: „Ve­res 'Péterre emlékezni” címen ír a barátról és harcostársról. A Magyar írók Szövetsége Délmagyarországi Csoportjának lapjában, a Tiszafáiban olvas­hatjuk Mocsár Gábor: „Sziklá­ból víz” című kisregényének második részét. Dér Endre: „Az én világom” címen vall szülő­városáról, Békéscsabáról, csa­ládjáról, formáló közegéről. Pünkösti Árpád Illyés Gyulá­nak ajánlott „Emberek önma­guk ellen” című írásában egy nagyon fontos egyéni és társa­dalmi problémát elemez: az ön- gyilkosságot. A „Kritika” fejezetében ol- váshatjuk Bata Imre gondola­tait az első kötetes szegedi köl­tő, Veress Miklós: „Erdő a va­daknak” című művéről. (Hidvégt) elhatározással a szekrényhez ment, másik inget húzott, nyak­kendőt kötött és zakót vett Az ajtót halkan tette be maga után. Azzal a gondolattal távozott, semmit sem rendezett el, sem­mire sem jött rá, semmit sem tisztázott. Alfred Flessburger egy még kibontatlan palackkal foglala­toskodva, orrhangján egy régi kupié szövegét dúdolta szobájá­ban: „Wenn die Elisabeth, nicht so schöne Beine hat...” A sláger gyakran eszébe ju­tott. Bizony, ha nem lennének Elisabethnek olyan szép comb­jai... Flessburgert a jól sikerült es­te felvidította. A háború első évében a Sicherheitsdienst át­kérte a megszállt Párizsba, mert egy Richard Heiss nevű nyomo­rult árulót ott kaptak el, aki korábban Budapesten a VDA részére kiutalt pénzeket sikkasz. tóttá el, és megszökött. Fless. burgemek pár napos kirándulás volt az egész, de kitűnően érez­te magát Heiss már a Gestapo pincéjében ült. Addigra megdol­gozták, csupán arra vártak, hogy Flessburger megjelenjék az anyaggal és bizonyítsa, azo­nos azzal a férfival, aki a ma­gyar szekcióban volt beosztva Gruber Strumbahnführer na­gyon szolgálatkész volt, szivarral, konyakkal kínálta, és ő csak egy futó pillantást vetett a széken összekötözve ülő Heissre: — Ez az! — mondta. — Azt hiszem, Herr Frisch — mondta Gruber, — a jó munka után megiérdemilünk egy kis pár rizsi kikapcsolódást (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents