Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-07 / 132. szám

Az Alföldön páratlan régészeti leletek

Párhuzamos ásatás Vésztő-mágorihalmon

Párhuzamos régészeti ásatás folyik Vésztő határában, az ún mágerihalmon. T Juhász Irén régész irányításával folytatják a Csolt-monostor feltárását, Hegedűs Katalin pedig bronzkori Teli-kutatást (réteges település) végez. Szakemberek körében elismert tény: régészeti szempontból a Körösök-völgye valóságos kincsesbánya. Ezért voltunk kíváncsiak, hogy a mágorihalom mennyire váltotta be a hozzáfűzött reményeket?

— A mostani leletek csak megerősítették feltevésünket ab ban, hogy a Csolt-monostor a XII. században épült s, a maga nemében, korában az Alföld dél-keleti részén páratlan építmény volt — magyarázza T. Juhász Irént a kor meghatározását a motiválás is alátámaszt^ ja. A Csolt-monostor három haZ jóval épült A főhajó keleti vége félköríves záródásé s itt helyezték el annak idején az oltárt A rendház falai a templom közelében kerültek elő. Az omladék között több szépen faragott ajtókeretező kőtörmeléket találtunk. Több sírkamrát is találtunk s ezek padozatát téglával rakták ki. Három felnőtt sírboltból csak egy csontváz volt boly- giatatlan, melléklet azonban nem volt, az össze-vissza dobált csontok korábbi sírrablásra utalnak. A sírok bontása közben

III. István ezüst dénárt találtunk, amely 1162—1172-ben volt érvényben.

Elmondotta T. Juhász Irén azt is, hogy az omladékok között több fehérmárvány oszlopfej töredék került elő. Az egyik márványoszolop fejezetnek'3 oldala faragással volt díszítve, egy oldalon indamotívum, két oldalon pedig kutya látható. Eé a faragás művészettörténeti szempontból Is ’igen jelentős. Á Csolt-monostor ezen a területen egyetlen aránylag jól megma. ladt műemlék épületünk, amelynek teljes feltárása után műemléki helyreállítására gondolnak.

— A mágori-halom felszíni leletei arra utalnak, hogy itt egymást váltva 3 kor lakossága élt: bronz- rézkori és kései neo- litikumbeliek találtak itt rendkívül ideális helyet a letelepedésre. A Körös ágaival és patakkal körülvett Halom kiváló védettséget adott az ellenséggel szemben, a környezel pedig gaz dag hal- és vadállományával á megélhetést biztosította.

Találtak Mágorhalmon obszi- dián pengét is, ami csak Tokaj környékén volt ismeretes. Ez a tény kifejlett kereskedelemre utal. Agancsból, kőből csináltak baltát és egyéb szerszámot. A leletek -szerint több mint négyezer évvel ezelőtt már emberek éltek Vésztő határában. Nemcsak vadásztak, de háziállatokat neveltek s növénytermeléssel is foglalkoztak. t

Ary Róza

Aranykoszorús ifjú mester

Sipiczki Mihály, a békéscsabai Fészek Étterem szakácsa korban alig hagyta el a második X-et, szakmájában viszont mégis szép múlttal dicsekedhet.

Még 1963-ban úgy döntött, hogy a szakácsmesteri pályát választja. Mi vezette erre? Maga sem tudja megmondani. Talán mert szereti az ízes falatokat, vagy mert a konyhaművészetet. a gasztronómiát fontosnak tartja az emberek életében. Lehet, hogy mind a kettőt. Mert enni szeret az. biztos — erről árulkodik, nem éppen nyúlánk alakja —, s amikor megkérdeztem mi a kedvenc étele, nagyon diplomatikusan, mosolyogva adta a választ: minden, ami jól van elkészítve....

Hogy valóban jó is legyen, arról gondoskodik, legalábbis erre utal, hogy három éven át mindig igyekezett elsajátítani a jnesleiséjj, fogásait. A Csaba Étteremben kezdte Békéscsabán, de volt a Kossuthban, a Fegyveres Erők Klubjában és máshol is, hogy mindenütt a legjobb szakácsok munkáját, tapasztalatait vehesse át, mert bizonyára sokan tudják, hogy az ételt lehet többféleképpen is elkészíteni, de nem mindegy, hogyan. Az ízek összehangolása, válogatása nagyon fontos. Valaki úgy gondolhatja, hogy egy paprikáskrumplit könnyű elkészíteni. Ez igaz, de hogy az ízletes legyen, ahhoz tudás kell.

Sipiczki Mihály Budapesten a Mátyás Pince és a Szabadság Szálló híres szakácsaitól is tanult. ott volt szakmai gyakorlaton. S hogy jól odafigyelt a receptek elkészítésénél, azt bizonyítja az a két érem, amit a Szakma Ifjú Mestere címért folyó versenyben egymást követő két évben is megszerzett. Először ezüst, másodszor aranyérmet nyert olyan ételekkel, mint a „Csülök Pékné módra” vagy a „Kassai rostélyos szelet”. Legfőképpen azonban a hidegtálak készítését szereti, mert mint mondja: a szakmában ez igazi művészi munka. A készítésen kívül a díszítés is lényeges, hogy az szemetgyönyörködtető, természetesen étvágykeltő is legyen.

A tanulást a szakmunkásbizonyítvány megszerzése után sem hagyta abba. Jelenleg a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola másodéves tanulója.

E kis portré talán úgy tett volna stílszerű, ha egy jó' recept közlésével fejezem be .,a’la Sipiczki módra”. Sajnos ez nem jutott eszembe. Sebaj, akik a Fészek Étterembe látogatnak,, úgyis megtudhatják hogyan főz az ifjú szakácsmester. Ha vala-, mi mégsem ízlene. ezért né az újságírót okolják.

K. J.

A B&ÉÍ Ü

” 1973. JÚNIUS 5.

Tanácskozás a fiatal

pedagógusokról

Több mint 40 ország és számos nemzetközi szervezet részvételével kezdődött kedden az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában az a nemzetközi szak- szervezeti tanácskozás, amelyen a fiatal pedagógusok helyzetét elemzik. A találkozót a Pedagógus Szakszervezetek Nemzetközi Együttműködésének Bízott, sága (CICSE) hívta össze.

A háromnapos eszmecserén megvitatják a pályakezdés gondjait, a fiatal pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülésének helyzetét. Szóba került a fiatal pedagógusnők és a falun dolgozó fiatal pedagógusok munka, és életkörülménye is. A tanácskozás középpontjába azok a témák kerültek, amelyek a pedagógusok helyzetének javításával az ifjúság nevelésének ügyét szolgálják — természetesen mindebben elemezve a szakszervezetek tevékenységét.

A tanácskozás referátumát F. Blanchard, a Pedagógus Szak- szervezetek Nemzetközi Együttműködési Bizottságának titkára tartotta. (MTI)

Az ezermester

asztalos

Visít az elektromos fűrész a Békéscsaabi Kötöttárugyár asztalosműhelyében a másik oldalon a Villany-gyalu replikázik a visításra. E hangzavarban bizony nehéz szót érteni. Ám az asztalosok kevés beszédű emberek, a taglejtésekből, szemvillanásokból is megértik egymást...

Gyeraj János csoportvezetőinek megszokott „muzsika” az. amit a kívülálló a legjobb akarattal is csak zajnak titulálhat. Már gyerekfejjel kezdte a szakmát édesapja asztalosműhelyében, majd a tanácsi városfejlesztési részleg dolgozójaként volt alkalma széleskörűen továbbfejleszteni megszerzett tudását. Ennek ma is nagy hasznát veszi, hiszen az öttagú Vörös Csillag zöldkoszorús szocialista asztalosbrigád alig győz eleget tenni a legkülönfélébb belső megrendeléseknek. Az ablaktól a szabászat! teregetőasztalig a csigás tolólétrától az irodai szekrényekig mindenféle szerepel e megrendelések között.

Gyeraj János tizedik éve dolgozik a kötöttárugyárban. Mun. katársai bizalma, átlagosnál naŰtíélmények a Politikai Írók Fórumának rendezvényén

A Politikai írók Fóruma-soro- ; zatban Radó György, a Túl a Kaukázuson című könyv írója iá- j togatott hétfőn a Megyei Mű- j velődési Központba. Tizenhat szovjetunióbeli útjáról, elsősorban Grúziában és Örményországban tett látogatásairól beszélt a jelenlevő mintegy ötven érdeklődőnek. majd részleteket mutatott be az Anus című örmény nemzeti opera eredeti nyelvű magnófelvételéből, illetőleg a grúz tájat, történelmet s a főváros Zichy Mihály utcáját bemutató televíziós filmből. Ezt követően Kormos Márta színművész örmény szerzők költeményeiből adott elő egy csokrot. Az est második felében az író

válaszolt a hallgatók kérdéseire. A jelenlevők között voltak olyanok, mint például dr. Pankotai István, a városi pártbizottság osztályvezetője, az est házigazdája, akik maguk is jártak a két szovjet köztársaságban. A hét órától fél tízig tartó találkozó befejezéseként az író útki- könyveit dedikálta a résztvevőknek.

Megjegyzésül: példamutatóan jól szervezett, élményszerű rendezvény volt a hétfő esti, az emberek mindennapi életének, két nép ősi kultúrájának bemutatásával igen szerencsés módszerre] tett eleget a Politikai Írók Fóruma feladatának.

gyobb szaktudása juttatta a csoportvezetői beosztásba. Az épület- és bútorasztalos szakmából 1968-ban mestervizsgát tett; két alkalommal — 1967-ben és az idén elnyerte a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Társadalmi munkában a 6. számú múhely- bdzottság munkavédelmi felelő, se.

Kedvenc sportja a tekézés. Korábban a gyár színeiben csapatával egy-egy alkalommal elnyerte a Várjátékok Kupáját és a Körös Kupát. A Megyei Teke Szakszövetségnek jelenleg is elnökhelyettese.

Szakmán belül, szakmán kívül minden érdekli, ami új. Részt- vesz az újítómozgalomban. Otthon is ezermesterkedik, barkácsol, kedvenc vesszőparipája az intarziák készítése. Máskor meg a családi ház körüli kertben te- vekénykedik, kedvelt jószágairól gondoskodik.

Azért legnagyobb hobbyja a családja: él-hal második osztályos kislányáért és hároméves kisfiáért. Mint mondja: értük dolgozik, barkácsol és képezi magát.

— kazár —

Szüts Dénes:

OACIILK OSSAG?

a Kaszinó utcában 1 regfeny

in.

Visszafordulva a magas, sötét hegyek felé nézett, aztán a parti lámpácskák irányába. A szálló harmadik emeletén az egyik erkély mögül világosság szűrődött ki. A Dédi szobája!... Nem tud aludni?... Mindig kitűnő alvónak tartotta magát. Szász közelebb sétált és felkukkantott az üvegezett erkély ajtóra. Az összehúzott függönyök mögött két mozgó alakot látott a szobában. Csak nem lett rosszul a 72 éves matróna?... A pincér van bent nála vagy az éjszakai személyzet valamelyik tagja? , Szász várt öt-hat percet, de az alak csak nem távozott.

Meg kell néznie ki az! Szász megkerülte a földszinti verandát, belépett a kapun és felsietett a harmadik emeletre. A folyosó csendes és kihalt volt. Nesztelen léptekkel ment az exbárónö szobájáig Fülét az ajtóra tette A szobából német nyelvű beszédet hallott, de a szavak sajnos érthetetlen hangcsomókká álltak össze. Nem akarta, hogy rajtakapják és a közeli mosdóba osont. Az ajtót kicsit nyitvatartva figyelte, ki távozik a Dédi szobájából.

Negyedóra múlva nyílott az ajtó és meglepetésre Dédi újkeletű és egyben régi ismerőse, Alfréd Flessburger tűnt fel. Némán bólintott a bárónő felé, aztán sietős léptekkel távozott.

Alfréd Flessburger, akit legnagyobb meglepetésére Jugoszláviába érkezésük másnapján felesége nagyanyja, mint régi, kedves ismerősét mutatott be, egyre nyugtalanabb érzéseket kavart Szász Dánielben. Az újságíró úgy vélte — különösen az éjszakai találkozásuk óta —• valami titok lappang a Dédi és a nyugatnémet gyógyszerész kö. zött. Sok képtelennek tűnő lehetőség is felbukkant gondolataiban. De aztán annyira belemélyedt a Kaszinó utcai ügy változataiba, hogy még azt sem vette észre, felesége mily sokat tartózkodik Flessburger társaság gában.

Szász Dániel a teraszon ’evő asztalon elrendezte az iratokat és a magnókészüléket és elhatá- rozta, most már csak az anyagra koncentrál. Kényelembe helyezte magát és dolgozni kezdett. A magnótekereseket időrendi sorrendbe rakta, elővette a legöregebb felvételt és bekapcsolta a készüléket.

— Kedves Dákay professzor úr! Kérem foglaljon helyet. Nagyon régi eseményről és egy feledésbe ment személyről szeretnék érdeklődni. Tudtommal Sei- mecbányán Ön együtt végzett Balátai Jenővel. Itt van a fényképe. Felismeri?... Középmagas.,

Igen?... Barna hajú, barna szemű, székely fiú volt... Érdekes a szeme állása. Az orrnyergétől nem felfelé, hanem csapottan lefelé hajló szemív... A száj ugyancsak lefelé hajlik és ettől van a feszült érdeklődésre, állandó koncentráltságot tükröző kifejezése... A homlok túlságosan nagy. széles... Ez Balátai Jenő, az erdélyi favágó gyermeke. Vajon a külső benyomások rávezetnek a belső kép felismerésére? Emlékszik Ön erre a diákra?

— Ezer ember közül is rögtön felismerném, emlékeimből soha nem tudom kitörölni. Az egyik szünidőről visszajőve, dolgozatot hozott magával. Az öreg Szádetzkynek mutatta meg. Én a laboratóriumban az öreg kőzet- mintátit preparáltam.

— Mi ez? — dugta az öreg professzor Balátai elé hegyes kecskeszakái lát.

— Gyergyóremete határát, szülőföldemet kutattam — kezdte Balátai. — A községgel párhuzamosan antiklinálisok megfúrását szeretném javasolni és a Ke. reszthegy környékének ércre történő feltárását. Az érc jelenléte kétségtelen — mondta Jenő büszkén és kihúzta magát. — Aranyat, ezüstöt sejtek ott professzor úr!

— Eh, már maga is? — kiabálta Szádetzky. — Nem az arany tesz naggyá egy országot, hanem az ipar. Az iparhoz pedig tömeg fém kell — és otthagyta mérgesen növendéket.

— A professzornak azért kedvére lehetett, hogy növendéke nem szerelmi kalanddal, hanem arany lelőhellyel érkezik vissza nyári szabadságáról.

— Oh, oh persze. Az öreg jól tudta, nálunk csak értéktelen.