Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-07 / 132. szám
A DEMÁSZ hírei Medgyesegyházán megkezdték a belterület forgalmasabb útszakaszai közvilágításának, a korszerűsítését, ami néhány hét alatt befejeződik. Gyulán a Szabadság téren ugyancsak korszerűsítik a közvilágításit A szerelési csoport tagjai közül többen részt vesznek az Arad—Szeged közötti 400 ezer voltos távvezetek építésében is. Az üzemi gazgatőság területén az éves villamosenergja értékesítési terv az idén 180 millió forint ami mintegy 8 százalékkal több a tavalyinál. Békés megyében áss egy háztartásra jutó villamos-energiafogyasztás egy évben 442 kWó, Csongrád megyében viszont ennél csaknem egyötöddel több, 539 kWó. Van, tehát pótolni való. Serlegek, oklevelek és vándorxásx Népes nemzetközi mezőnyben bizonyítottak a gyomai fiatalok Az élelmiszergazdasági szakmunkástanulók III. országos találkozóját május 23 és 27-e között Balatonfüreden rendezte meg a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a MEDOSZ, a Veszprém megyei Tanács, az Állami Gazdaságok Országos Központja, a TOT és az Állatforgalmi, Húsipari TRÖSZT. Az országos találkozón 50-nél több mezőgazdasági és élelmezésügyi, fagazdasági szakmunkástanuló-iskola 800 körüli növendéke vett részt. A szakmai versenyeken szovjet, cseh, bolgár, lengyel és NDK versenyzők is indultak. A fiatalokat sátortáborban helyezték el, s ennek a fő szervezője, a táborélet kialakítója, a gyomai mezőgazdasági szakmunkásképző-iskola volt. Gyoméról így összesen 45 diák tartózkodott az országos találkozón. A balatonfüredi programban jeleskedtek a gyomai fiatalok. A szarvasharma-tenyésztők versenyét Chrappán Mihály harmadéves tanuló nyerte mind elméleti, mind gyakorlati feladatát hibátlanul oldotta meg. A kulturális versenyben a gyomaiak néptánc csoportja első A mezcberényi belvízöWözeí, amely a Kettős-Körös balpart- ján, Békés- és Mezőberény között terül el, évek alatt igen sokat szenvedett a belvíztől Ezen a környéken a káros tavasai vizeket ideiglenes szivattyúkkal emelték á.t a Kettős-Körös tö) lésén, hogy a mezőgazdaságilag jól hasznosított táblák növényvilágát megmentsék'a pusztulástól. Az 1970. évi árhullám levonulása után született meg a határozat, melynek alapján a mező- berényi belvízöblözet komplex rendezése napirendre került. Azóta csatornákat készítettek és a Kettős-Körös balparti töltése mellett kialakították a nagyzugi szivattyútelep alapgödrét. A Kö rösvidékd Vízügyi Igazgatóság Tovább erősíti közös alapjait a dombegyfaázi Petőfi Tsz A korszerű nagyüzemi gazdálkodás alapjait nagy beruházással és 'igen sok munkával kiválóan teremtették meg a dombegyházi Petőfi Tsz-ben. Évekkel ezelőtt elkészítették a szakosított szarvasmarha-tenyésztő telepet. A tsz önálló építőbrigádja jelenleg egy korszerű szakosított sertéstelep kialakításán fáradozik. Év végére szeretnék a kocaszállásokat betelepíteni, s jövőre pedig a hizlaldákban a termelést elkezdem. Ha a munka folyamata állandósul, akkor évente 8000 hízott sertést adnak a népgazdaságnak. Fülöp Sándor tsz-elnök azt is elmondotta, hogy a két telep ta- kariTiányellátásának biztosítására a fehérje alapanyagot helyben termesztik meg. Növelték a lucernatermő területet és egy forrólevegős szárítóüzemet is készítenek. Ezt június végén adják i iát rendeltetésénél • III. számú építésvezetősége a napokban adta át a területet az építőknek, akik az alapozási munkálatokat elkezdték. Új kiállítási város épül Moszkvában A Moszkvai Városi Tanács határozatot hozott arról, hogy a szovjet főváros központjában, a Moszkva folyó partján megépítik a nemzetközi vásárok és külföldi kiállítások céljait szolgáló új vásárvárost Bővülnek a Szovjetunió kapcsolatai. jelenleg több mint 7000 nemzetközi szerződést és megállapodást írtak alá a világ különböző országaival a gazdasági, technika^ tudományos és kulturális együttműködésről. Az ilyen kontaktusok erősítésében és fejlesztésében jelentős szerepet játszanak a nemzetközi kiállítások. Nemcsak a Szovjetunióban; hanem külföldön is jól ismerik a moszkvai Szokolnyiki parkban levő kiállítási kombinátot, amely a nemzetközi tapasztalatok akadémiájának is nevezhető. Többször tartottak már itt nagy szakosított nemzetközi kiállításokat, a szocialista országok, de számos kapitalista ország és a fiatal fejlődő államok is bemutatták itt termékeiket. Ám a Szokolnyiki parkban levő nemzetközi kiállítási komplexum ma már kicsi a kiállítások megnövekedett igényeihez mérten. Ezenkívül a Szokolnyiki park a moszkvaiak régi kedvenc pihenőhelye, ezért a jövőben ezt visszaadják a pihenni vágyóknak. A várostervezők minden tekintetben megfelelő helyet szemeltek ki az új kiállítási város számára, melynek a Moszkva— Volga csatornán keresztül olcsó és gyors vízikijárata lesz a Balti-tengerre. Közelében halad el a belorusszáai vasútvonal, amely újabb Európára nyíló kaput jelent. Végül, a kiállítási komplexum a Berlin,—Varsó— Minszk—Moszkva autópálya mellett lesz, tehát a külföldi vendégek csaknem közvetlenül | juthatnak majd el a kiállításra. A Szokolnyiki parkban, levői egész kiállítási terület 40 0001 négyzetméter. Az új helyen esu I pán a fedett pavilonok területéi 120 000 négyzetméter a nyitott kiállítási terület pedig eléri a| 200 000 négyzetmétert. A kiállítás területén, lesznek vendéglők, kávéházak, szállodáit, vetítő- és előadótermek, ahol külön-1 böző országokból érkezett tudósok. szakértők, üzletemberek találkozhatnak majd egymással. A kiállítás első részlegét márj a jelenlegi ötéves terv végén, 1975 nyarán megnyitják. A. Pav-I lenko, az új kiállítási komplexum építkezésének vezérigazga-1 tója közölte, hogy az építkezésben való részvétel iránt érdeklődést tanúsít az NDK, Ma-1 gyarország Jugoszlávia, Olaszország, Ausztria és más országok. Öntözési bemutató Ebben az esztendőben az öntö-1 zés egyik legkorszerűbb eszközével kísérletezik a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság vízhasznosítási osztálya. Májusban nyolc napon át a gyulai Munkácsy | Tsz-ben 20 hektárnyi legelőterületet öntöztek meg jó ered-1 mén nyel. Ezt követően egy ked- I vezőtlenebb terepadottságú le-1 gelőre szállították a berendezést, I hogy ott is kipróbálják: hasz-1 nosítható-e dimbes-domibos íe_ rületek öntözésére. A tapasztala-1 tokát ezekben a napokban összegezi a vízügyi igazgatóság vízhasznosítási osztálya, s az ered-l menyekről rövidesen egy kisebb szakember csoportnak értékelői bemutatót tartanak. Miért nem maradnak falun helyezést ért el. Born Miklós békési csárdását Nagy Albert, a községi művelődési ház néptánc-tanára tanította be. A fiatalokat a művelődési ház kö- csögdudási citera-zenekara kísérte. Kukucska Erzsébet, Bicska Anna, Teleki Mária, Tordai Erzsébet, Fitz Éva, Kiszely Anna, Pay József, Nagy Lajos, Tóth Pál, Sándor Ferenc, Bon- dár Lajos és Mészáros Sándor táncolta a nagysikerű műsorszámot. Az irodalmi színpadon Varga József né tanár összeállításával Kovács Etelka, Korbely Anna, Teleki Mária, Zsombok Elza, Turbucz Erzsébet és Tóth Anna : Parasztlegendát vitt a színre, mellyel a szakmunkástanuló-iskolák országos versenyében 3. helyezést érték el. A sportversenyeken a gyomaiak női atlétikai csapata összességében szintén a harmadik helyet szerezte meg. 100 m futásban, 4x100 váltóban, távol- és magasugrásban, továbbá súlylökésben már az első napokban a legjobbak közé kerültek. Az összetett kulturális versenyben Gyoméra került az első helyezés is. A legeredményesebben szereplő iskolának járó versenyzászlót szintén a gyomai szakmunkásképző-iskola tanulói nyerték el, mivel sokoldalúan bebizonyították a fiatal intézetben folyó igen eredményes oktató- és nevelő- | munkát. Az élelmiszergazdasági szakmunkástanulók III. országos és J nemzetközi találkozójáról a gyomai fiatalok serlegekkel, oklevelekkel és vándorzászlóval tértek vissza. |/ezdjük egy meghökkenő számadattal: az ötvenöt éven felüli aktív dolgozók aránya nálunk megközelítően kilenc százalék. Vagyis minden tizenegyedik kereső jutott el a munkaképesség lassú csökkenésének határáig. A mezőgazda- sági termelőszövetkezetekben azonban ennél sokkal több, 25 százalék, azaz minden negyedik ember! Maga ez a tény is kiál- tóan sürgeti a sokat emlegetett nemzedékváltásra. Ez azonban nem oly egyszerű. Most például kereken százezer KlSZ-korosz- tályú fiatal dolgozik a téeszek- ben. Da ha a parasztemberek nyugdíjkorhatárát öt évvel leszállítanák, akkor egyik pillanatról a másikra ugyancsak kerek százezer tag válhatna ki a munkából. Kellene tehát a nemzedékváltás, kellenének a fiatalok. De nem jönnek. Vagy alig jönnek. Kevesen, azok is — tisztelet a kivételnek — inkább olyanok, akik úgy érzik, másutt nem boldogulnának. Ebben a tempóban a pihenőre térő öregek munkaerejét nem tudjuk pótolni. Pedig a téesz ma már nem bizonytalan perspektíva. A munkások és parasztok kereseti viszonyai nagyjából kiegyenlítődtek, ám az átlag mögött a fiatalok nézőpontjából két előny húzódik meg. Egyik, hogy a jó munkaerőben levő, modern mezőgazdasághoz értő fiatal olyan beosztást kaphat, ahol jóval az átlag feletti keresethez jut. A másik, hogy városon most lényegesen gyorsabban emelkednek a megélhetési költségek, tehát falun maradni anyagi előny. M égsem maradnak falun a fiatalok, vagy nem any- nyian, amenyire most égető szükség lenne. Mit akarnak hát? Véleményem szerint a falusi j fiatalság azt kívánja, hogy ha i otthon marad, téeszbe lép. életei ne különbözzék lényegesen vá-J rosra ment, ipari munkába állott kortársamalí életétől. Könnyű ezt leírni, de a sommás kívánság mögött rengeteg részkérdés húzódik; a megoldásban munkát talál nemcsak a téesz vezetése, de társadalmunk úgyszólván minden felelős vezetője is. Elsőnek említsünk talán egy olyan vonatkozást, amiről nem, vagy nem szívesen beszélünk. A klasszikus paraszti világtól bő három évtized választ már el bennünket, a földreform is több mint negyedszázaddal ezelőtt volt. Tízegynéhány eszendeje annak is, hogy befejeződött a mezőgazdaság kollektivizálása. A most negyven éves emberek kő. zött kevés olyan akad, aki igazi egyéni gazda volt valaha, a harminc évnél fiatalabbak pedig legfeljebb gyermekkoruk homályából emlékeznek a földimádatra, az önálló paraszti lét külön világára. Márpedig a mi egész érdekeltségi rendszerünk erre épült, arra a bizonyos „paraszti gondolkodásmódra”, amit a fiatalokban már hiába keresünk. p evezettük a föld járadékot, ’ ® kötelezővé tettük, eredményesen hatottunk is vele az idősebb generációra. A fiatalnak sose volt földje, őket nem hatja meg a földjáradék. Ő a közös építéshez nem az egyénileg gyűjtött vagyonkájával járul hoz. zá, hánem tanult ismereteivel és ifjúi energiájával, tehát a munkájával. Meg kell találnunk a módját, hogy ezt a hozzájárulást újszerű tulajdonosi érdekeltségként ismerjük el. A gyárak a differenciált nyereségrészesedéssel, törzsgárda megbecsüléssel előbbre járnak ezen az úton, mint a csoporttulajdon alapján gazdálkodó téeszek! Itt válik bizonytalanná az a megfogalmazás, hogy a paraszti jövedelmek „lényegében elérték az ipari színvonalat”. Mert a „lényeg” csak a kereset összeg- szerűsége. De ez falun a közös és a háztáji együttes eredményéből adódik. A munkaidő pedig ma már külön a közösben is csak hajszálnyira marad el a gyári mögött, s még ehhez jön a háztáji elfoglaltság. A téesz-tag, ha komoly jövedelmet akar, irgalmatlan sokat dolgozik. Sokkal többet, mint a városi. Élhetne már szépen, csak nincs nozza ideje. A fiatal ezt nem vállalja. Inkább lakik munkásszálláson, de városi környezetben. Kiutat kell ebből találni. Vagy úgy, hogy megkeressük a háztáji gazdálkodás emberkímélő, technikával segített változatait, vagy úgy, hogy a fiatalt elegendő keresethez juttatjuk a közösben, nem szorítjuk még otthoni mun. kára is. Ne beszéljünk most az istálló elé kitett vödörről meg szappanról, mint a munkahelyi mosto- haság példájáról. Van még ilyen, de szerencsére nem ritkaság a közös gazdaságokban a zuhanyozó, az öltözőszekrény sem. Ma már elemi követelmény ez, „is- tállószagúan” a fiatal nem hajlandó hazaindulni. Q okkal izgalmasabb kérdés ^ néhány sor a statisztikából. Az egyenlőnek vett jövedelem mellett a téesz-tagok szociális ellátása csak 73 százaléka a városinak. Még ezen belül a bölcsődei ellátás csak egyharma- da, a szervezett üdülés egyötöde, az üzemi étkeztetés egyhetede! Egyszerűen nem igaz, hogy ez azért van, mert a parasztember ,nem igényli” az ilyen szolgáltatásokat. Talán az idős nem, A középkorú már szívesen venné, a fiatal pedig követeli. A boldoguláshoz falun is szükséges, hogy az asszony dolgozzon. Ha gyerek érkezik, ott is a bölcsőde lehet a megoldás, különben a kicsi emberke az életszínvonalat viszi el. Az üdülés sem lehet városi privilégium. Az óhatatlanul szűk kört jelentő faluból méginkább elkívánkozik legalább két hétre a fiatal ember. Inkább két hétre menjen, mint egész esztendőre.. Igen, hallom a választ: csinálja meg mindezt a termelőszövetkezet. (Számos tanács, amikor bölcsődét épít, téesz-tagnak csak akkor ad helyét, ha a köze» gazdaság ezt súlyos ezrekért megvásárolja). Nagyon primitív kibúvó ez a társadalmi felelősség alól. Ne felejtsük el, hogy a tsz a termelőszövetkezet rövidítése. A mai tőkeszegény viszonyok között éppen elég, ha a téesz anyagi ereje futja a termelés nélkülözhetetlen fejlesztésére, a munkakörülmények javítására, a tisztes jövedelem biztosítására. Legtöbb közös gazdaság képte-. len arra hogy átvállalja még a társadalmi feladatokat is. R öviden talán ennyit. A fiatalok korszerűbb életformát, korszerű életkörülményeket kívánnak akkor is, ha falun maradnak, s ha azt akarjuk, hogy falun maradjanak, akkor ezt a kívánságukat az eddiginél jobban figyelembe kell vennünk . t . B. 1972. JÚNIUS X A DfiMÁSZ Békéscsabai Üzemigazgatósága befejezte a közvilágítás korszerűsítését a Gyulaváriba vezető úton. a hídig és a községben is, A hídtól a határátkelőig azonban éjjel ' egyelőre kivilágilatlan az útszakasz. Épül a nagyzugi szivattyútelep
