Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-25 / 148. szám

I

Törlesztés

telosnáS nines

nagyobb feszítő erő. A kívánás felborít mindent, képes a legtisztább képletet is meghazudtolni. Bizonyíték kellene? Itt van Póczi László.,.

Abban a sokat leírt, poros, álmosan ásítozó, alföldi nagyfaluban fogalom Póczi. Kis, semmi segéd volt, asztalossegéd, nem is a fogósak közül, csak amolyan selejtes, görcsösfa, alacsony növésű, tucatarcú; fel se tűnt Zsebe János mester embered közt. És éppen neki tartogatta a sors a fényes karriert. Zsebe János 44 nyarán szörnyethalt tulajdon udvarán, amikor egy kószáló repülő, a jó ég tudja miért, leejtett egy fergeteges nagy bombát Álmoséra, s a váratlan robbanástól szívbénulás, vagy mi érte, és kész. Ott maradt a szép nagy asztalosműhely, három segéddel és Furkó Eszterrel, azzal a sokak által hej de irigyelt feleséggel, aki főzni, házat vinni, életet vidámítani páratlanul tudott. És akart Így esett tehát egyik oldalról, a másikon pedig Póczi László 44 telén, az első szabad télen egyszerre valaki lett. Maglegény létére politizálni kezdett, élesen célozgatván egyre többször a kizsákmányoló mesterekre, s így lassanként többet ücsörgött a Nagyházban, ahol a párt székelt, mint a gyalupad mellett Nem csuda tehát, ha egy reggel véletlenül ott találták a mestemé szobájában, amint éppen ingre-gatyára vetkőzve, az ágy szélén ülve magyarázta a bánatos özvegynek a községpolitika rejtelmeit

Szép házasság lett. Igaz, hogy Furkó Eszter öt évvel korábban jött a világra, mint Póczi László; öt centivel magasabb is volt, de hogy esze is több volt, mutatja: most is a régi, hatszobás Zsébe-házban laknak. Póczi most is ipari tanulókat oktat, és tíz évi kátéeszes elnökség után ment nyugdíjba, gondolhatni, nem kis havi pénzzel. Ügy él tehát volt főnöké házában, mint aki elérte álmai teljét. Azaz. egyetlen megoldatlan, teljesítetlen kívánság azért ott sajgott lelke titkolt mélyén. Furkó Eszter olyan asszony volt, hogy illetlenségnek ne tűn. jék: Póczinak egyáltalán

nem volt módjában más asszonyságnak még a szagát sem megtapasztalni, egészen 44 telétől fogyást. Ahogy írva van: szó szerint tessék venni. Felséges összhang lehetett a két ember között. Senki sem sejtette, hogy Furkó Eszter két évtizedes lefojtott mustot dédelget kezében.

Egy hatvan esztendőt átlépett férjet már nyugodt lélekkel hagynak magára az asszonyok, akár három hétre is. Furkó Eszter is elment Szlovákiába a húgához. Stary Smokovecre, ott hagyván Póczi Lászlót bő nyugdíjával, teli éléstárra], tiszta lakásban. Még könnyezett is Póczi, amikor a vonat elvitte feleségét és főnökét. Aztán mintha kicserélték volna. Fütyörésza J3r?W5Tri5sJgra

került az ügy. Hanem szembesítéskor Príma Teréz belenyúlt táskájába, elővett egy listát.

— Tisztelt járásbfró úr. Mikor augusztus 16-án alkalmazásba kerültem Póczi Lászlónál, ebéd után erővei a dívánra fektetett, s miután erőt vett rajtam, szerelmeskedett velem. Akkor adta ajándékba ezt a használatlan nájlon inget. (És felmutatta.) Rákövetkező szombaton este, járásbíró úr, szintén saját ágyába fektetett, másnap augusztus 21-én ajándékozta nékem ezt a pipát, amiért a megyei múzeumigazgató úr ia

fietnékje táfnadí, áz ügyészre nézett, aki erre csendesen elejtette a vádat. Haza- küldték az ügyfeleket, intézzék el egymás között' a nézeteltéréseket, békességben. Egyetértettek ebben, s elvonultak: elöl ment Pó- cziné Furkó Eszter, mögötte két lépésnyire némán,' kicsit fáradtan Póczi László nyugalmazott kátéesz- elnök, kisvártatva a Punka —Príma házaspár, egymásba karolva, halk ,de vidám nevetgéléssel. Egy útvonalon mentek végig s amikor a Zsebe-ház nagykapuja becsapódott Póczi mögött, Punkáék megálltak egy pillanatra, mivel egy gondolat jutott eszükbe, haGyopárosfürdőn

Sasa Ervin

harmincöt évet Jött vissza az a gyopárod délután

cseresznyét szedünk sárga kosarakba a házban nyugalma« hűvös a padláson régi levelek remegő hőséggel takaróznák

u anyám

már nem hallom mit mond

csak jön a fák között aztán sült szalonna szaga bújkál a kertben poharak csengenek

és berregve kocog hazafelé a kbrvttna.

ötszáz forintot ígért már ndd.

— Így volt Póczi László? — vágta el az asszony monoton előadását a járásbíró, Póczi felállt, a bíróra nézett, aztáh, a vöröshajú negyvenéves asszonyra, aki olyan volt, mint a vak- meleg augusztusi nap, majd a feleségére surrant pillantása, azután halkan igent mondott.

Príma Teréz mindent számon tartott. Pontos dátumot. alkalmat sorolt fel sorjában. hányszor voltak együtt és mikor milyen ajándékkel hálálta meg neki László a törvénytelen örömöket. A bírónak nevethotázni is egy pillanatban kezdtek.

A mentők három óra múlva vitték be a járása kórházba Póczi Lászlót, aki egybehangzó állításuk szerint a padlás feljáróról esett vissza, egészen szerencsétlenül. Igaz, az orvosok nem csak eséstől származó zúzódásokat állapítottak meg, dehát nem szóltak; Furkó Teréz előttük is tekintély volt, a körzeti orvos szakvéleménye alapján.

Harmadnap látogathatta meg férjét a nagyasszony, s mi tagadás: megesett rajta a szíve. Bebugyoláltan feküdt Póczi. mint akit autóbusz-szerencsétlenség ért. Elhaló hangon szólt feleségéhez, és szeme fehérjét

kifordítva esd ekeit tőle bocsánatot

— Jól van. n-na, te csibész. A fene se hitte volna rólad, Póczi, hogy ekkora kakas vagy. Na. majd csak gyere haza, elveszem én a kedved, légy biztos benne.

Enyhültén veregette meg az arcát, már ahol szabadon hagyta a kötés. És kivett a táskájából egy vadonatúj, selyem pizsamát.

— Na. nézd nem haragszom. Tudhattam volna, három hétre nem szabad egy férfit magára hagyni. Ha még élet van benned. Nesze... De jó legyél. Itt a pizsamád. Engesztelésiil. Jó?

Póczi nyöszörgött örömében. Bal kezével simogaib- ta felesége karját. Meg is csókolta arcát: menjen,

menjen. Hogyne. Maga volt a kétágyas szobában, » tudta. Anna nővér alig várja, hogy bejöhessen.

— A bácsinak ez a felesége? — kérdezte, amíg igazgatta a takarót. — Nem mondom, jól kikézimunkál- ta. Mondta islVÍóna doktor, ezt az elnököt se kímélte úgy a felesége, mint a tagsága.

— Pedig jó lélek vagyok én, Annácska. — És megfogta az ápolónő kezét. — üljön már le egy kicsinykét.

— Nem lehet, bácsika. Temérdek dolgom van ám

— mondta Anna nővér, és nyomban letelepedett az ágv szélére.

Ügy szúr a szívem. Nem is tudom, ml van véle — húzta oda a nővér kezét

— Olyan bolondosán ver. Maga ért hozzá, Annácska.:;

Tehát játszadoztak. A férfinek hol itt fájt, hol ott, a nővér pedig ápolta. Játékból, kíváncsiságból. Míg rájuk nem csörrent a folyosó csengője. Kapkodva simította rendbe magát Anna.

— Nővérke, nekem teljesen felesleges ez a pizsama

— fogta meg hosszú, forró ujjaival Annácska felső karját. — Vigye haza. Jó lesz a férje urának.

— Nincs is férjem — szabódott a nő, de már nagyon nevetős volt a szeme.

Hirtelen választott Megcsókolta az arcát, s kiszaladt a pizsamával. Mit tudta ő, hogy ez Is egy törlesztés lesz ennek a bebugyolált férfinek a számláján. Aki most boldog, elégült mosollyal fekszik, s azon morfondíroz: ez már így megyen, amíg csak kis- ujját mozdítani bírja. Addig, egészen addig.

Vollmuth Frigyes

Kártyázok

ve ment haza, este * Fényes nevű étteremben vacsorázott. magyar nótákat játszatott a beat-zenészek- kel (azoknál is a pénz beszéli), s másnap a legforgalmasabb trafikban kint lógott a hirdetés: három hétre bejárónő kerestetik, cím ez és ez.

A harmadik jelentkező azonnal megnyerte tetszését. Alacsony, tömzsi asszonyság volt, hatalmas keblekkel, veres hajzattal, áldott beszédes természettel megáldott negyvenes nő. Látásból ismerte is, most megtudta: Prima Teréz a neve. Tériké. Különben Punka Gergely él vele együtt, aki a biztosító vállalat inkasszálója, így örökké úton jár, mondhatni szünet nélkül zavargat- ja a biztosítottakat. Príma Teréz mindjárt hajlandó is volt a takarításra. Főzött príma jó ebédet is, amit aztán pironkodva együtt fogyasztott él Póczi Lászlóval. Ittak pár pohár borocskát. majd a házigazda élőre odaadta a három hétre kialkudott munkabérét is. S valahogy a Tériké háta mögé állva, vállára tette a kezét. „Node, Póczi úr” fejtette le szemérmesen Príma Teri a férfi hosszú, meleg ujjait, „a mi korunkban!” De akkorra már Póczi László olyan fiatalosan karolta át hatalmas domborulata alatt, mintha húsz évvel ifjabb férfi lenne. S lihegve nevetett, amíg Príma Terézt cipelte el az asztaltól, alkalmasabb hely felé. mert a- asszonyka a serény .készséges vétkezés közben is egyre hajtogatta: „Jaj, mit fog szólni ehhez Esztike! Jaj, mit mond majd az én emberem, Póczi úr!” Később aztán nem volt ennyi ellenvetése sem Az sem gerjesztette tiltakozásra. hogy Póczi egy vadonatúj nájlon inget adott oda neki. „Jó lesz ez annak a Punkának. Vigasz- díjnak, na! Mondd azt, hogy a fizetésedből vetted részletre.”

Csodás három hét jött el. Már mint Póczinak. Szombaton este még ott is felejtkezett az asszony, annyi munkát adott neki ez a háztartás. Igaz, hajnalban egy pompás pinát vitt haza, ami a Zsebe-család ereklyéje volit. Valamelyik Zsebe bíró volt Ál mosd cm s a báró ajándékozta meg véle, még Kossuth előtt Aztán szerdán is ott maradt. s csütörtökön azzal engedte el a piacra Póczi, hogy vasárnap ebédre hívja meg Punka urat is. Annak se kellett kétszer mondani: ott ült az ünnepi

ebédnél, s fő gondja a boros üvegeikre irányult. Három órakor két palackkal a zsebében hazament: csepnet sem zavarta, hogy feleségének még ott kellett maradnia: sok mosat! ant hagytak ebédutánra. Még jó, hogy hétfő reggelre végezni tudottá sokfene munkájával.

Sajnos, szeptember elején sürgöny jött: Furkó Esztert hozza a vonat. Príma Teréz tehát rendbe rakta a lakást, mindent arra a szent helyre, ahol eredetileg állt. Póczit is frissen vasalt ruháiba eresztette ki az állomásra. Még fújt rá egy kis kölnit is Furkó Eszteréből. (Milyen jó ismerője volt az asszonyi léleknek!) Aztán békésen haza_

ment. magáiban váltig csodálkozva: ez a Póczi túl a hatvanon, bizisten ernbe- rebb férfi az ő pacuha, iszákos, örökké úton baty- tyogó Punkájánál ,aki csak most töltötte be az ötvennégy ediket És mégis . . .

Póczi pedig, amikor meglátta még jobban elhízott, valóban öregasszonynak ható feleségét, hirtelen a ma reggeli férfias búcsújára gondolt, s bizonyos kárörömet érzett. Valami elégtételt „Megkezdtem” jelentette ki gondolatban, némi büszkeséggel, s nevetett magában, amikor Furkó Eszter ámulattal dicsérte a rendet, tisztaságot. Mivél mesélnivalója tengernyi akadt, eszébe se jutott megkérdezni: hogy az isten csudájába támadt ilyen rend, tisztaság. Annyit meséit, hogy azt is feledte megtudakolni: nem hiány- zott-é három hét alatt ő, Furk<j Eszter a férje urának.

Másnap délelőtt az üveg- kredenc előtt mikor frizuráját igazgatta, tűnt fel náci: nincs a helyén a Zsebe-pápa. Mivei sehol se lelte, a fehémeműs szekrényben sem, ahol a pénzt tartotta, a használatlan fehérneműk alatt, kajánkod- va kiáltott Póczinak.

— Te László, talán csak nem kezdtél él pipázni? Nem lelem a Zsebe-pipáit

Pócziban ekkor világosodott meg: talán mégse kellett volna ilyen nyilvánvalóan szem előtt levő dolgokat ajándékozni annak a drága Terikének. Egészen higgadtan felelt:

— Biztosan a takarításkor tevődött el más helyre. Előkerül...

Furkó Eszterben azonban a gyanú lobbot vetett.

— Ki takarított itt, Póczi ? Amíg odajártam, ugyan ki gazdaasszonyko- dott az én házamban, te Póczi?

— Ki ? Hát akit felvettem.

— Kit találtál te arra méltónak. Póczi ?

— Hát Príma Terézt. A biztosítós Punka Gyuri feleségét.

— Ahá! — mondta Furkó Eszter, s szó nélkül mindjárt kutatni kezdett. Ve- gigbigézte a férfi ingeit, saját asszonyi holmijait. Miután végig szaglászott mindent, odament az asztalhoz, ahol feltűnő nyugalommal olvasta a Néplapot Póczi. s egy csapással a padlóra söpörte az újságot.

— És hova tűnt az új nájlon inged? Meg a zöld Pé- ter-inged? A. tavalyi nyúlszőr kalapod? Mi? Aztán egy új lepedő, még fel sem terített? A Zsebe-pdpa mellett a tekebajnoki ezüst kupa? Mi?

— Ennyi minden hiány- zana? — adta a csudátkozót Póczi. — Fel se tételeztem volna erről a Príma Teréz- ről, Eszterkém. Olyan rendes. tiszta, komoly asszonynak látszott Nem is bírom elhinni. Pedig itt más nem is járt. ö vitte volna el ezeket?

— Haha! Azt én se hiszem, Póczi. Valami más van itt.

— Nem hiszel nekem? — mondta a férfi. — Majd hiszel, ha feljelentem Príma Terézt. És előkerül minden.

Fogta az idei kalapját, s valóban feljelentette a rendőrségen, A holmikat

Varga Imre novellája