Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

Megkezdte tanácskozását az országgyűlés Péter János felszólalása a nemzetközi tevékenységünkről (Folytatás a 2. oldalról) Azt a megbízást kaptam a kor­mánytól, hogy az ország háztar­tásának eredményeivel és hiá­nyosságaival foglalkozó ország­gyűlési vita keretében beszá­moljak a nemzetközi helyzet legújabb és legfontosabb esemé­nyeiről s ezekkel összefüggés­ben külpoüitilkai tevékenysé­günkről. Az alapvető megállapítás az. , hogy az 1971. évi gazdálkodá­sunk is jói szolgálta az ország javát ,s emellett a nemzetközi etetne is kedvezően hatott — még hiányosságaival is. A nem­zetközi viszonyok alakulása az elmúlt évben is kedvező feltéte­leket biztosított az ország fejlő­dése számára. Ez óv májusa a nemzetközi élet alakulásának rendkívül em­lékezetes hónapja marad. Ennek a májusnak a sűrített esemé­nyeit, amelyek természetesen év­tizedek erőfeszítéseinek az ered­ményei. az érti helyesen, aki mögöttük látja Hirosima és Na- gaszafci atomi üstíiel'hőit és a termonukleáris háború esélyé­nek szörnyű kataklizmáit. A leg­utóbbi személyes találkozók, kompromisszumok s ezzel együtt vietnami felfokozott katonai cse­lekmények csak így érthetők tel­jes összefüggésükben. Az utóbbi időben ritkán be­szélünk s a nemzetközi iroda­lom is ritkán ír arról, hogy vál­tozatlanul a termonukleáris há­ború veszélye alatt élünk. Na­gyon jelentősek ugyan azok a megállapodások, amelyek eddig létrejötték: a részleges atom­csend-. az atomsorompó-, a ten­ger mélye és a világűr, a bak­teriológiai fegyverek, s legújab­ban mindezeknél nagyobb jelen­tőséggel a stratégiai fegyverek és a ballisztikus rakéták elhárítá­sára alkalmas rakéták tekinteté­ben —v de változatlanul érvényes ma is a kommunista és munkáspár­tok 1900-ban megfogalmazott programja: minden demokra­tikus és békeszerető erő fő feladata a termonukleáris há­ború veszélyének az elhárítása. Annak, hogy mostanában er­ről kevesebbet beszélünk, mint korábban, objektív oka van. A legutóbbi két évtized alatt a Szovjetunió ügy vált termonuk­leáris nagyhatalommá — a Szovjetunió népeinek nagy anyagi és szellemi áldozatai kö­vetkeztében —, hogy nem kép­zelhető él ma már olyan másik atomhataílom, amelyik az elret­tentő megtorlás kockázata nél­kül bárhol támadásra vállalkoz­hatna. A magyar—szovjet kapcsola­tokban ennek a ténynek is sze­repe van. Bannüniket a Szovjet­unióhoz a barátság nagyon sok­rétű szálai fűznek. Benne látjuk az új emberi társadalom, a szo­cialista világ, az emberségesen emberi világ felvirágzásának gyökerét, az emberiség megsza­badítását a modem barbárság­tól. a fasizmustól, a gázkamra- eivi.iizácdótól; a gyarmati sorból feltörő népek védelmezőjét a gyarmatosítók ellen, Magyaror­szág léiének megmentőjét a má­sodik világháború kataklizmái­ból és az arra virradt zűrzavar­ból. Mindezek felett: a Szovjetunió nemzetközi sze­repét abban is fel kell ismer­nünk. hogy a termonukleáris háborús veszély elhárításának legfőbb tényezője. Ezért mi nemcsak a Szovjetunióhoz va­ló viszonyulásunkban tekint­jük ezt a tényt lényeges mo­tívumnak, hanem harmadik országok hozzánk való viszo­nyánál is figyelembe vesszük az ilyen országnak a Szovjet­unióhoz való viszonyát. Ilyen összefüggésben értékel­jük a legújabb szovjet—ameri­kai tárgyalásokat is. Ha a termonukleáris háború veszélyének elhárítása valóban a fő feladata ma minden jóaka­raté nemzetközi tényezőnek, ak­kor a szovjet—amerikai viszony javulása mindannyiunk közös érdeke, nagy nemzetközi érdek. Figyelembe véve a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kapcsolatainak — kedvező és kedvezőtlen értelemben egy­aránt — jelentős hatását a nem­zetközi élet egész területén, s moszkvai találkozás kedvező ha­tásait is várhatjuk a mai nemzet­közi élet sok területén. Termé­szetesen nem szabad illúziók ál­dozataivá lennünk, miként a Központi Bizottság múlt heti ülésének állásfoglalása figyel­meztetett bennünket az illúziók veszélyére. A moszkvai találkozó, az ott elfogadott megállapodások soro­zata, a megállapodások felszíne alatt rejlő sok lehetőség kedvező hatása a ránk váró és általunk is formálandó események során esalk akkor érvényesül, ha nem hagyjuk magunkat illúziókba esetten elkábulnd, hanem kérlel­hetetlen harcokat vívunk, rész­ben kompromisszumok révén, új kedvező eredmények kivívá­sáért. az emberibb lét, a nem­zetközi béke és biztonság javá­ra, a harmadik világháború és ezzel a termonukleáris háború okainak és lehetőségeinek kikü­szöbölésére. így tekintünk a moszkvai szovjet—amerikai tárgyalások várható következmenyeire a vi­etnami háborúval kapcsolatban is, mert ennek hatásai ebben a vonatkozásban is megmutat­kozhatnak, Nem sókkal a vietnami felszabadító erők újabb offenzívája előtt és nem sokkéi Nixon el­nök pekingi látogatásának beje­lentése után járt az első magyar párt- és kormánydelegáció (mi­niszterelnökünk vezetésével) Hanoiban. A delegáció a maga egészében és egyes tagjaiban azt a páratlan élményt hozta haza­amiben már-már politikai vi­lágnézettől függetlenül minden látogató kénytéten osztozni — mert már legutóbb a New York Times Hanőiba küldött, tudósítója is ezt bizonyítja —é nevezetesen azt, hogy bármilyen hosszú ideig foly­tatja is szörnyű háborúját az Egyesült Államok Vietnam né­pe ellen, nem tud győzelmet aratni s kénytelen lesz kivo­nulni. A jelenlegi nemzetközi viszo­nyok között az európai kérdé­sek értek meg leginkább a meg­oldásra. Az egész világra kiter­jedő osztályharc eredménye az, hogy ez év májusában sűrűn egymásba fonódottan jöttek lét­re megállapodások és szerződé­sek: a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, Len­gyelország és a Német Szövet­ségi Köztársaság. Nyugat-Ber- linre nézve a négy nagyhata­lom, a közlekedésre nézve a Német Szövetségi Köztársaság, Nyugait-Berlin szenátusa és a Német Demokratikus Köztársa- ’ ság. valamint: az európai ügye­ket is óiintő, a fegyverkezési versenyt korlátozó egyezmény a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között. Ezzel megnyílt a két Német­ország nemzetközi és egymás közötti viszonya rendeződésének lehetősége. Ennék a rendeződés­nek a folyamata sajnos még mindig, a történtek ellenére sem halad előre kielégítően/ Legszemléltetőbb módon mu­tatja ezt a7 emberi környezet megtisztítására és védelmére irányuló nemzetközi összefogás megteremtése érdekében össze­hívott stockholmi konferencia szervezésével összefüggő politi­kai diszkrimináció. A konferen­cia olyan témával foglalkozott, amely követeli minden ország együttműködését, bármilyen is a társadalmi rendszere. A Német Demokratikus Köz­társaság, mint a világ egyik legfejlettebb ipari országa, ma­ga is érdekéit és a vele szom­Péter János szedos országok — elsősorban a balti-tengeri, a keleti-tengeri, a skandináv országok — pedig vele együttműködve érdekeltek környezetük természeti világá­nak megőrzésében az ipari szennyeződéstől. A Német Szö­vetségi Köztársaság és egyes szövetségesei megakadályozták, hogy a svéd kormány jóakaraté erőfeszítésed lehetővé tegyék a Német Demokratikus Köztársa­ság részvételét a többi résztve­vővel egyenlő jogokkal a kon­ferencián. Azok a kormányok, amelyet a Német Demokratikus Köztár­saság nemzetközi jogi elismeré­sét gátolják, mind a Német De­mokratikus Köztársaság kormá­nyának, mind pedig a Nemei Szövetségi Köztársaságnak árta­nak. A Német Szövetségi Köztár­saság szövetségesei nemcsak a ratifikációs, eljárást könnyítet­ték volna meg, ha nem gátol­ták volna a Német Demokrati­kus Köztársaság nemzetközi el­ismerését, hanem általában is kedvezően hatottak volna a nem­zetközi viszonyokra. Itt, most, ebben az összefüg­gésben, a mi külpolitikánk to­vábbi lépései tekintetében kormányunk két kérdést vizs­gál. Egyrészt a Német Szövet­ségi Köztársasággal a diplo­máciai kapcsolatok felvételé­nek — másrészt az eu rónái biztonsági konferencia előké­szítésének a kérdését. A Német Szövetségi Köztár­sasággal kapcsolataink jók. Ügy gondolom, hogy tulajdonképpet egyikőnk sem hiányolja vala­milyen nagyr mértékben a dip­lomáciai kapcsolatokat. Mi 1966 végén’, 19S7 elején azon a vá­laszúton voltunk, hogy vajon előbb felvegyük-e a diplomáciai kapcsolatokat es ezek alapján rendezzük a közöttünk levő problémákat, vagy pedig előbb rendezzük a nyitott kérdéseket, vagyonjogi kérdéseket, a problémákat és azután ve­gyük fel a diplomáciái kapcsolatokat. Bizonyos * nem­zetközi tapasztalatok alapján mi az utóbbi eljárás mellett döntöttünk. Ezt a Német Szövet­ségi Köztársaság kormánya érti és együttműködik velünk a kap­csolatok fejlesztésében, diplo­máciai kapcsolatok nélkül is. Mi mindig azt az élvet képviseltük, s a Német Szövetségi Köztársaság kép­viselői általában meg is él­tették, hogy akkor vesszük fel a diplomáciai kapcsolatokat, amikor ez a két ország érdekeit és az európai béke és biztonság ügyét egyaránt szolgálja. Az európai biztonság ügyében ismert, hogy mi a többi szocia­lista országgal együtt, már hosz- szabb idő óta készek lettünk volna a konferencia egybehívá­sára. Kénytelenek voltunk azon­ban egyes nyugati partnereink magatartását realitásként el­fogadni, figyelembe venni és ezért várni arra, hogy ők is felkészültnek érezzék magukat a konferenciára. Most kö­zel vagyunk már a ko­molyan vett előkészítő értekez­lethez. Bár lehet, hogy bizonyos tényezők ezt még mindig kés­leltetik. A NATO-országok legutóbbi tanácsülésén kiadott közlemény még mindig tartal­maz olyan fenntartásokat, ame­lyek egyes kormányoknak ürügyet adhatnak a konferen­cia összehívásának halogatására Mi a konferencián abban a tudatban lennénk készek már ma vagy holnap részt venni, hogy az együttműködésre a biz­tonság megszilárdításáért mái minden erő rendelkezésre áll és a konferencia nem vallana ku~ dareot. Énnek ellenére szükséges továbbra is a jóakarattá erők mozgósítása, hogy azok a kor­mányok, amely ele még nem ér­tették meg a konferencia egye­temes szükségességét és hasznos­ságát, felismerhessék, hogy sa­ját érdekeltségük is azt követeli meg, hogy a konferenciát hív­ják egybe. Napnál is vi­lágosabbá tette az európai konferencia egyetemes jelentősé­gét a napokban lezárult brüssze­li társadalmi konferencia. Ügy gondolom, el lehet mondani, hogy soha a történelem során politikai kérdésben ilyen széles platformú nemzetközi és társa­dalmi front nem jött létre. Az európai biztonság ügyének a szuronyok egyensúlyáról a népek együttműködésének új alapjaira való áthelyezése a mai nemzetközi viszonyok kö­zött a világtörténelem jövőjét befolyásoló közös vállalkozása Európa népeinek, a Föld min­den népe javára. A nemzetköri bőkét ős biz­tonságot Európában és a világ minden más táján csak a föld­kerekség egész lakosságának kö­zös vállalkozásával lelhet elérni. Ma a földkerekség lakosságának túlnyomó többsége a fejlődő or­szágokban, az úgynevezett har­madik világban él. Idézőjelben, mondom: ..harmadik világ”. Bár tulajdonképpen ez olyan vi­lág, amely nem is kapitalista és nem is szocialista. Leigjóbb ve­zetői keresik az úgynevezett nem-kapitalista utat. Az a való­színű, hogy ezek az országok már nem is lépnék a kapitaliz­mus Hagyományos útjára. Sor­aisa* jatrnban egyetemes világ­Mw*' annyiunk számára nagy öröm és megtiszteltetés, hagy_ a világtörténelmi tényezővé lett India nagy nemzetközi tekintélyű vezetője: Indira Gandhi ezekben a napokban a Magyar Népköztársaság ven­dége, és hogy ezen a napon itt a Parlamentben is köszönt­hettük. Kormányunk és áltaüáten or­szágunk intézményei nemzetköri tevékenysége aktív és sokrétű. A párt tizedül kongresszusa így határozta meg nemzetközi fel­adatainkat : minél kedvezőbb feltételeket biztosítani a szocia­lista építés számára. Mi tehát abban a feladatban étünk, hogy minél kedvezőbbek legyenek a nemzetközi viszonyok a Magyar Népköztársaság számára. Ma­gyarország azonban nem elszi­getelten éL, miként a világ egyetlen más országa sem. Ezért a mi életünk nemzetközi felté­telei összefüggnek az általános nemzetközi feltételek alakulásá­val, ezek pedig a szocialista or­szágok együttműködésével. A mi külpolitikáink alapvető törekvése a szocialista országok egységének ápolása. Mindenekelőtt a Szovjetunió­hoz fűződő kapcsolatunkat te­kintjük fontosnak nemcsak a magunk érdekében, hanem — mint korábban kifejtettem — az általános nemzetközi érde­keknek megfelelően is. A népek barátsága — éppen ügy, mint az egyes emberek ba­rátsága — nem valami statikus állapot, hanem elevenen lükte­tő élmény. Éppen ezért a barát­ságot állandóan gondozni kell. illetve a barátság állandóan űj és új élményeket, új meg új megnyilatkozási formát követel. A barátság új élmények útján táplálja önmagát. Így készülünk mi most a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal az együttműködés új távlataira. Az együttműködés ilyen táv­latait készítette elő a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja együttműködése terén Kádár Já­nos elvtáre legutóbbi szovjet- unióbéli látogatása és megbeszé­lése Brezsnyev elvtárssal s a Szovjetunió Kommunista Párt­jának többé vezetőivel. Erre kö­vetkezett Fock Jenő élvtárs lá­togatása és Brezsnyev, valamint Koszigin élvtársakkal folytatott tárgyalása együttműködésünk elmélyítéséről. A Varsói Szerződés közösségét abban a tudatban erősítjük, hogy minél elevenebb a szövet­ségi együttműködésünk, ennek keretében a KGST-ben, annál inkább elősegítjük a katonai blokkoktól megszabadított füg­getlen országok együttműködé­sét. Ez a cél vezette a Varsói Szerződés tagállamait, amikor elkezdték javasolni a barátságii szerződések felújítását, amelye­ket az európai szocialista orszá­gok első ízben az 1948—49-es évek során kötöttek meg. Ezek a szerződések húsz évre szóltak azzal, hogy ha a szerződő feleik nem mondják fel a lejárat előtt egy évvel, mindig megújulnak automatikusain öt-öt évre. Mii úgy láttuk, hogy nem lenne he­lyes erre a nemzetközi jogi au­tomatizmusra hagyatkozni, ha­nem meg kell újítani a szerző­déseket, hogy új szövegük ki­fejezze az elmúlt emberöltő po­litikai társadalmi változásait nemzetközi téren és ha­zai viszonylatban, és meg­fogalmazza a mai nemzet­közi viszonyoknak megfelelő kö­vetelményeket ég kötelezettsége­ket. A kétoldalú szerződéseknek ezt a rendszerét a Varsói Szer­ződés keretében teljesen felújí tottuk. A felújításról rendszere­sen jelentettünk az országgyű­lésnek. Az Elnöki Tanács jelen­tése mostani ülésünkön számol be a magyar—román barátsági szerződés megújításáról és kifór döféséről. Péter János a következő sza­vakkal fejezte be nagy tapssá! fogadott felszólalását: Nem dk nélkül érkeztem eb­ben a külpolitikai bes2ámolóban a világtörténelmi távlatokról, a nagy óceánoktól ide vissza, a Duna, Tisza, Dráva, Száva, Olt Pápuád, Lajta környékére: Az egymás mellett élő országok egymást érintő kérdések rendezésével tudják segíteni az országok és népek szélesebb körű együttmű­ködését, egymás javára. A kormány népgazdasági tevé­kenysége a nemzetközi béke és biztonság ügyét szolgáló terve­ket valósított meg, s reálisan vette figyelembe tervei kialakí­tásánál a nemzetközi erőviszo­nyokat; eredményeivel hozzá is janiit a nemzetközi viszonyok kedvező alakulásához. A kormány arról biztosítja az országgyűlést, hogy külpolitikai tevékenységével minél kedve­zőbb nemzetitöri viszonyokat igyekszik biztosítani a szocializ­must építő Magyar Népköztársa­ság számára. A felszólalások után. az elnök­lő dl-. Beresztóczy Miklós, az or­szággyűlés csütörtöki ülését .be­rekesztette. A képviselők pénte_ ken délelőtt 10 órakor az 197l-e® állami költségvetés végrehajtá­sának megvitatásával folytatják munkájukat.

Next

/
Thumbnails
Contents