Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-13 / 137. szám
Tudomány — Technika A szocialista országok ún. Egységes Számítógép Rendszerébe Magyarország a kis számítógépet adja. A Számítástechnikai Koordinációs Intézet a gépek hazai gyártójával, a VIDE- OTON-nal közösen dolgozta ki e géptípus legkisebb központi egységét képező R—10-es számítógépet. Ex ax R—10 nem Renault gyártmány! A „kis” jelző nem a gép teljesítményére, méretére vonatkozik. Ezek a berendezések inkább azzal tűnnek ki, hogy olcsók és igen rugalmasan használhatók. Ez egyrészt programrendszerüknek köszönhető, másrészt pedig ún. moduláris szerkezetüknek, ami azt jelenti, hogy néhány alapelemből az építőkocka elv szerint igen változatos és az igényekhez hajlékonyán alkalmazkodó „konfigurációk” alakíthatók ki. Az igények pedig igen változatosak lehetnek. A műszakitudományos számításokon kezdve a mérési adatgyűjtésen, a menet j egy váltási (helyfoglalási) rendszeren, általában különféle nyilvántartási rendszereken keresztül az oktatásig. És ehhez feltétlenül hozzá kell tennünk, hogy az efféle rugalmas számítógépnek egyre inkább ki kell elégíteni a laikus igényét is, az olyan szakemberét (sőt a BNV minden látogatóit!) aki nem tartozik a „számítástechnikusok rendjébe”. Emberközelbe kell lenniük a gépeknek abban az értelemben, hogy pl. elegendő legyen az írógép billentyűzetének ismerete ahhoz, hogy kérdéseket tehessünk fel a számítógépnek. Hány mér házé fit játszott 1902-ben a magyar labdarúgóválogatott? Es milyen eredménnyel? Kérdezhetnénk tovább, és milyen városokban? Az SZKI ez évben gondoskodott róla, hogy számítástechnikai szakértelem nélkül is feleletet kapjunk, pl. 1902-től máig a magyar válogatott bármelyik mérkőzéséről. Ezt lényegében egy adatbank szolgáltatja, amelynek memóriájában tárolták az összes szükséges adatot. Amikor egy-egy meccsről érdeklődünk nem kell a gépnek egyebet tennie, mint az általunk megadott „koordi - nátákat” (pl. év, ország) alapján kikeresnie egy tv-képernyőhöz hasonló ún. display-n. Az SZKI adatbankja, amelyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság pavilonjában mutatnak be, tulajdonképpen egy számítógép-hálózat, amelyben egyrészt az ún. távadatfeldolgozásra, másrészt pedig a kis számítógépek lehetőségeire látunk jó példát. Az OMFB pavilonban ún. terminal-eket, végállomásokat találunk, amelyek vagy írógéphez hasonlóak, vagy pedig képernyőn jelenítik meg a billentyűzettel hívható adatokat. Ezek a végállomások postai telefonvezetékkel csatlakoznak ah- hoe a kis számítógéphez, (ez Mélytengeri fényképfelvételek Tintahalat sikerült lefényképezni 5145 méteres mélységben a Karib-tengeren. Barbadostól 500 kilométerre északra. Ez eddig a legnagyobb tengermély- ség, amelyben lábasfejűeket észleltek. A 45 cm hosszú állat, mintegy méternyire úszik a fenéktől. A tengeri organizmusoknak a tenger mélyén történő lefényképezése lehetővé teszi ezen állatok tartózkodási helyének, elterjedésének pontosabb megismerését. Ezzel az eljárással elkerülhetők azok a mélységmeghatározási tévedések is. amelyek a különféle hálókkal végzett kísérletek során adódtak. egy francia G. II. 100x10 típusú, de ugyanígy lehetne a VIDEOTON 1010 B-jei), amely az SZKI sashalmi telepén működik. Ez viszont összeköttetésben áll a Martinéin téren üzemelő nagy Siemens 4004/45-ös géppel. A hálózat illusztrálja (Magyarországon először) a földrajzi távolságok áthidalásának számítógépes előnyeit: 100 km-es távolság áthidalása adatátviteli vonalakkal mindössze 3 százalékkal növeli a költségeket, de ugyanakkor a földrajzilag távollévő felhasználó számára is elérhetővé teszi a központi adattár információit, ami a legtöbb esetben százalékosan ki sem fejezhető minőségi javulás forrása. Ax SZKI nem állhat le... Ez a rendszer úgy működik, hogy az adatok 10 különböző csoportba vannak osztva. A gép először ezt kínálja fel kiválasztásra, majd a kívánt „részterületet”. ún. file-t tovább bontva mutatja be és várja, hogy valamelyik további részlet után érdeklődjön a display kezelője, a „felhasználó”. Igen érdekes, hogy a teljes adattömeg a nagy Siemens-gépben van, amiből a kiválasztott „tizedet” automatikusan áttölti a rendszer a kisgépbe és a konkrét kérdésre már ez az utóbbi válaszol. Sőt arra is lehetőség van, hogy a kérdésekre adott válaszok közötLégkondicionált „mínibusz” tályt. Eközben a belsejében levő terelőbordák „gyömöszölése” ha_ tására a tejszínben ugyanaz a folyamat megy végbe, mint az egykori házi vajköpülőben: zsírcseppecskéi egymáshoz tapadnak, különválnak, vajjá állnak össze. Amikor az megtörtént, leállítják a készülék forgását, s az alsó csú_ csán elhelyezett csapon keresztül leengedik a folyékony mellékterméket. Helyére tiszta vizet engednek, azzal még néhányszor „átforgatják”, átmossák a vajat, majd azt is leengedik. A téglalap alakú ajtócskát kinyitva és a készüléket kissé megdöntve az előre odakészített szállítókocsiba csúszik ki a mintegy 80 százalék zsírtartalmú vaj. Innen a csomagológépekre vezet az útja, ahol kisebb-nagyobb adagokra por- ciózzák. A vajköpülő gépek e típusa 600—8000 literes űrtartalommal készül, kis- és középüzemek cél. jaira. A nagyüzemek ma már fo. kozatosan áttérnek a folyamatos vajgyártási technológiára. A „sxürke” holnapok A szocialista országok gépkocsigyártó ipara sokáig adós maradt annak a közepes befogadóképességű autóbusz-típusnak a kifejlesztésével, amely 18—20 utas kényelmes szállítására hivatott. Pedig a 7—10 személyt befogadó mikrobuszok és a 40—60 utast szállító autóbuszok közti „hézag’ kitöltésére mindig is szükség mutatkozott egy középkategóriájú típusra. Számtalanszor megesik ugyanis, hogy egyes személyszállítási feladatok ellátásakor a mikrobusz kicsinek bizonyul, a nagy autóbusz fél Vagy harmad terheléssel való üzemeltetése pedig nem gazdaságos. S ez a dilemma gyakrabban felvetődik, mintsem gondolnánk. Nyilván e szempontok vezették a szovjet Liha- csov Autógyár konstruktőreit akkor, amikor a ZIL—119 típusszámú kis autóbuszt (minibuszt) megtervezték. Benzinüzemű, V-elrendezésü nyolchengeres motor hajtja a 18 személy szállítására készült járművet, melynek maximális sebessége 150 km/óra. Az utastér hőmérsékletét és páratartalmát egyenletes szinten tartó klímaberendezéssel is ellátták a szovjet autóiparnak ezt az „újszülöttjét”. .ti időben más terminálról érkező kérdésre adjon választ a rendszer, vagy egyéb számítás- technikai feladatokat végezzen el, amint, hogy ebben az SZKI- ban is szükség van, hiszen napi munkájuk, tudományos feladataik teljesítésében mégsem maradhatnak el a BNV alatt azért, hogy a gép kibarckhóbáz- hassa, melyik már nemlétező középkori államra gondolt a látogató... Örvendetes, hogy a Kormány számítástechnikai programjának végrehajtása láthatóan „sínen” van. Természetesen nemcsak az SZKI járul ehhez hozzá, hogy mást ne említsünk az R—10-es perifériális berendezései közül is pl. a lyukasztót a MOM gyártja. a konzolírógép cseh import. A kívülálló szempontjából az a legfontosabb, hogy napról-nap- ra jobban megvan a számítás- technikai kultúra» elterjedésének „hardware”-je, gépi alapja, de napról-napra nő a felhasználók, a „soffware”-értok tábora is. Teljesen világos az is, hogy las- san-lassan befejeződik a látványos bemutatások időszakú, és a „szürke” apró munka következik, amely valóban megveti a népgazdaság teljes kereszt- metszetében elterjeszthető és felhasználható modern számítástechnikát. H. J. Űrhajó orrkűpjára emlékeztet a képen látható készülék, de természetesen nem az, hanem egy korszerű vajgyártó berendezés. A szakaszos vajgyártás első lépéseként meghatározott mennyiségű tejszínnel töltik fel a készüléket, majd vízszintes tengelye körüli egyre gyprsuló forgásba hozzák, a rozsdamentes acélból készült, tekintélyes súlyú tar. TH * r I rr I • lej színből — vaj Az R—10 első bemutatkozása
