Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-13 / 137. szám

A labdarugó \B f ti.ért: Szerda este Brüsszelben Győri MÁV DAC — Bcs, Előre Spartacus 1-0 (0-0) Győr. 2000 néző. V: Marton i (5). MÁV DAC: Tóth L. (7) — | Kiás (6). Kovács (7), Nagy (7), Németh (8), Máté (5), Pálos (7), Gyömrei (7), Szalay (6), Tóth S. (7), Szekeres (6). Edző: Kovács Imre. Előre Sp.: Tasnády (8) — Kvasz (7), Dobó (7), Kiss (7), Lengyel (7), Ambrus (5), Veszel, ka (6), Moós (6), Kriskó (7), Né­meth (5), Schneider (7). Edző: Pillér Sándor. Csere: Szailay helyett Horváth (7) az 53. percben. Széllel és nappal szemben az Előre Spartacus kezdte a játékot, de az első támadásokat a győri­ek vezették. A vendégcsapat vé­delme jól állt a lábén, így a MÁV DAC csak a 16. percben tudott helyzetet teremteni. Ek­kor a tisztán álló Szalay a léc mellé küldte a labdát. A 25. és 26. percben Tasnády bravúrosan hárított. Pálos két szabadrúgást lőtt — messze a kapu mellé. A 40. percben gyors csabai táma­dás végén Németh bombája ke­rülte el Tóth kapuját. Fordulás után Németh Lajos remek lövéssel fejezett be egy remek csabai akciót, a labdát azonban Tóth a mezőnybe ök­lözte. A másik oldalon a győri Németh került helyzetbe, óriási lövést eresztett meg — a labda a felső kapufáról pattant visz- sza. Az 57. percben Horváth lö­vésébe Tasnády belevetődött, s a labda szögletre pattant. A be­ívelést hárították a védők. A 73. percben Németh Lajos a bal­összekötő helyén tört ki, nagy erővel lőtt, de nem volt szeren­cséje, mert a labda a jobb ka­pufáról a bal kapufára pattant, s végül az alapvonalon túlra perdült. Három perccel később a második félidőre feljavult Ve_ szelka átadását Németh Lajos továbbította kapura, Tóth rövi­den öklözött, ismét Némethez került a labda, de a csatár el­hamarkodottan fölélött. (Kriskó tisztán állt, ha megkapja a lab­dát, százszázalékos gólhelyzetbe Totitippjeink 1. Békéscsaba—Debrecen 1 x Z. Bp. Spart.—Kecskemét 1 3. FÖSPED—Zalaeg. TE x 2 4. Pénzügyőr—Ózd l 5. Dorog—Ganz-MÁVAG 1 6. Várpalota—Volán 1 7. Dunaújváros— Szolnoki MTE 1 8. KISTEXT—Budafok x 1 9. Rakamaz—BVSC x 2 10. Ikarus—Vasas Izzó I x 11. Leninváros—Kisterenye 1 13. Pápa—Szekszárd x 2 13. Almásfüzitő—Savaria x 1 Pótmérkőzések 14. Zalaeg. Dózsa— Pécsi Ércb. 1 15. Kossuth KFSE— 'Mgótarjáni KSE 1 1 yöngyös—Nyíregyháza x A totó 24. heti telitalálata: 1, 2, 1, 1, 1, 1, x, x, 1, x, x, 2, ’ l. Tizenhárom találatos szel- ny 27 akadt, nyereményük j J 227 forint, ebből 13-f-l talála-' os 13 db. nyereményük 57 827 forint. A 493 db 12 találatosra 812, a 11-esekre 81, a 10-esekre j 24 forint nyereményt jut. i Lengyel János, az Előre Sparta­cus középpályása jó teljesít­ményt nyújtott Győrben. került volna...) A 78. percben Veszelka fejesét hárította a győ­ri kapuvódő. A 80. percben súlyos játékve­zetőd hibából szerezte meg a találkozó sorsát eldöntő, egyet­len gólt a MÁV DAC. Jobboldali győri támadásnál Pálos hosszan szökette magát, közben Dobó keresztezett. Tasnády felszedhet­te volna a labdát, de mivel já­tékostársa nem ért hozzá, — hagyta, hogy az alapvonalon túlra guruljon. Csemefalvy partjelző ennek dacára szögletet jelzett és ezt Marton — bár kétkedve de elfogadta. A Szekeres által középre ívelt szögletet a fedezetlenül hagyott Horváth a jobb sarokba fejelte. 1—0. A hátralevő tíz percben nagy erővel támadtak a csabai­ak, de a MÁV DAC tartani tud­ta az eredményt. A mérkőzés két ellentétes fél­időt hozott. Először a győri csa­patnak volt több helyzete, eze­ket azonban nem tudta kihasz­nálni. Fordulás után az Előre erősített, s ha csatárai a két nagy helyzetből egyet kihasz­nálnak — nem nyer a hazai csa­pat. Sajnálatos, hogy a 80. per­cig jól működő Marton játékve zető nem bírálta felül partjelző­jét, és végül egy tévesen meg­ítélt sarokrúgásból szerezte meg győztes gólját a MÁV DAC. A látottak alapján a döntetlen eredmény igazságosabb lett vol­na. (Zelenyánszky János) További eredmények: Pécsi Bá­nyász—Dunaújváros 5—2, Volán SC— Szegedi EOL 1—5, Ganz-MÁVAG— Várpalota 3—0, Ózdi Kohász—Dorog 1—0, Zalaegerszegi TE—Pénzügyőr 0—1, Kecskemét—Szállítók 3—2, DVSC—Bp. Spartacus 1—0, Szol­noki MTE—Oroszlány 1—1; AZ NB ] 1. SZEOL 2. ZTE 3. DVSC 4. MÁV DAC 5. Bp. Sparfc 6. Bcs. Előre Sp 7. Dunaújváros 8. Kecskemét 9. Dorog 10. SZMTE 1L Volán SC 12. Várpalota 13. Oroszlány 14. Pénzügyőr 15. G.-MAVAG 18. Pécsi B. 17. Ózd 18. Szállítók B ÁLLASA 32 20 7 5 69—36 47 32 19 7 6 59—25 45 32 16 9 7 39—27 41 32 14 12 6 54—36 40 32 12 13 7 44—36 37 32 11 13 8 40—37 34 32 11 12 9 35—32 34 32 10 11 11 52—50 31 32 9 13 10 33—32 31 32 10 11 11 44—46 31 32 10 11 11 47—50 31 32 9 12 11 31—41 30 32 9 11 12 49—53 29 32 7 13 12 31—43 27 32 9 8 15 32—38 26 32 7 7 18 38—59 21 32 7 7 18 28—57 Tt 32 6 7 19 32—59 19 Szovjetunió—Magyarország mérkőzés az EB döntőbe jutásért A sors különös szeszélye foly- j tán, a szerdán, június 14-én I Belgiumban az Európa-bajnok- ság döntőjébe jutásért folyó küzdelem keretében, a magyar válogatottnak nagy ellenfelével, a Szovjetunió csapatával kell megüzdenie. A két ország nemzeti tizen­egye eddig tíz alkalommal mér­kőzött egymással, melyen a kö­vetkező eredmények születtek: 1954. XX. 26. Moszkva 1—1 (0—1) barátságos, 1955. IX. 25. Budapest 1—1 (0—0) barátságos), 1956. IX. 23. Moszkva 1—0 (0—0) barátságos, 1957, IX. 22. Buda­pest 1—2 (1—1) barátságos, 1958. IX. 28. Moszkva 1—3 (0—3) Nemzetek EK-mérkőzés, 1959. IX. 27. Budapest 0—1 (0—0) Nemzetek EK-mérkőzés, 1963. IX. 22. Moszkva 1—1 (0—0) ba­rátságos, 1966. VII. 23. Sunder­land 1—2 (0—1) világbajnoki ta­lálkozó, 1968. V. 5. Budapest 2—0 (1—0) Nemzetek EK-mér­kőzés, 1968. V. 12. Moszkva 0—3 (0—2) Nemzetek EK-mérkőzés. Az eddigi fiz találkozó során tehát a magyar válogatott mind­össze kétszer győzött, három íz­ben ért el döntetlen eredményt és öt alkalommal szenvedett ve­reséget. Az összesített mérleg a mi szempontunkból tehát erősen negatív. A fenti kimutatás szerint 5 barátságos jellegű és öt díjmér­kőzést (Nemzetek EK, és VB- találkozót) vívtunk. Még egy érdekesség: hét al­kalommal szeptemberben került sor a két ország válogatott csa­patának találkozójára. Szakvezetőink és szurkolóink körében sokszor felmerült a kérdés: miért nem tudunk a Szovjetunió válogatottja ellen eredményesen szerepelni? Van-e a magyar válogatott csapatnak úgynevezett „szovjet-komplexu­ma?” ... E kérdésre kértünk választ Baráti Lajostól, a jelenleg Pe­ruban működő, a közeljövőben hazatérő mesteredzőtől, akinek szövetségi kapitányi működése során hét alkalommal is mér­kőztünk a Szovjetunióval. — Sokszor feltették már ne­kem a kérdést: volt-e a magyar csapatnak úgynevezett „szovjet­komplexusa?” — mondta Boróti Lajos. — Őszintén megmondom, hogy már Puskásék idejében sem nagyon tudtunk ellenük játszani. A szovjet válogatott erőteljes, fizikai adottságokra épülő játéka nem nagyon „fe­küdt” a technikás magyar csa­patnak. Nem vonatkozik ez az 1966-os angliai VB-n ellenük játszott mérkőzésünkre, mert ott már — megítélésem szerint — nem egy „erőből” játszó szovjet csapattal kerültünk szembe. De feltettük a kérdést Zalka Andrásnak, a Testnevelési Fő­iskola igazgatóhelyettesének is, aki a következőket mondotta: — Véleményem szerint volt „szovjet komplexusa” a magyar válogatottnak, még az ötvenes és talán még a hatvanas évek­ben is, mint ahogy volt a ma­gyar válogatottnak hosszú éve­ken keresztül, „olasz komplexu­sa!” Ezt én azzal is alá tudom támasztani, hogy 1959 és 1961 között Baróti Lajos szövetségi kapitány mellett mint edző mű­ködtem. — 1959 szeptemberében a Népstadionban játszottunk a Szovjetunió ellen és I—0 arány­ban kikaptunk. Ismerem azt a hangulatot és azt a lelkiállapo­tot, amelyben a játékosok a mérkőzés előtti héten voltak. Pedig mennyien buzdították a csapatot! Tehát valóban volt ilyen komplexusa a magyar vá­logatottnak. de ennek elsősor­ban nem szakmai, hanem lélek­tani okai voltak. — En a szovjet csapatot azóta is többször láttam játszani. Sőt az 1970-es mexikói VB-n min­den mérkőzésüket végignéztem. Meggyőződésem, hogy sem ak­kor, sem most nem játszanak jobb futballt, mint a magyarok. [ De volt és van ma is egy hal- latlan nagy előnyük velünk szemben: jobb a fizikai felké­szültségük, állóképesebbek, erő­sebbek, gyorsabbak és taktikai­lag fegyelmezettebbek — mint mi! Viszont: ennek a taktikai fegyelemnek az ő szempontjuk­ból van egy olyanfajta „hátul­ütője”, hogy a játékuk kissé sablonos. Tehát a mérkőzés köz­ben nem tudnak a körülmé­nyekhez úgy alkalmazkodni, mint ahogy esetenként a ma­gyar, vagy az NSZK válogatott­ja tud. Elkezdik a játékot egy­fajta ritmusban és azon mérkő­zés közben nagyon nehezen tudnak változtatni. Ha törté­netesen olyan ellenféllel kerül­nek szembe, akik variálni tud­ják mérkőzés közben a játék ritmusát, azok könnyen zavarba hozhatják őket, még akkor is, ha kondícióban jobban állnak — mint az ellenfél. Legutoljára a tévében láttam a szovjeteket a jugoszlávok ellen, ahol nem nyújtottak kifejezetten jó tel­jesítményt. Megmutatkozott ez különösen az I. félidőben, s az, hogy végül is nyertek, talán in­kább a jugoszláv válogatott csapat visszaesésének tudható be. — Vajon mi várható a Szov­jetunió ellen a szerdai Európa- bajnoki mérkőzésünkön? — Nagyon nehéz erre a kér­désre válaszolni. Azt hiszem, senki nem csalhatatlan jós. Mindhárom eredmény lehetsé­ges. El tudom képzelni, hogy egy jól felkészített magyar vá­logatott esetleg meg tudja verni a Szovjetunió csapatát, ami óriási siker lenne számunkra. Az az érzésem azonban, hogy a mérkőzés sorsát nagy mér­tékben az erkölcsi, akarati tu­lajdonságok és nem utolsósor­ban a kondíció fogja eldönteni. Tény. hogy játékosainkban ma is van egy ilyenfajta komplexus, valamiféle belső, tudat alatti félelem a szovjet válogatottal szemben. Ez azonban belső probléma, egy lélektani kérdés. — Hogyan lehetne — megíté­lése szerint — ezt a gátlást fel­oldani a magyar játékosokban? — Erre talán egy képzett pszichológus sem tud csalhatat­lan receptet felírni. Az ilyen­fajta gátlás feloldására, vagy ilyen komplexus eltüntetésére legjobb orvosság a kezdeti gyors siker. Tehát; ha mindjárt táma­dó szellemben lép fel a magyar csapat és egy gyors gólt ér el! Ez fel tudja oldani ezt a gátlást. Válogatott labdarúgó-csapatunk tegnap délelőtt elutazott Brüsszelbe. A következők szálltak repülőgép­re: Géczi, Rapp, Fábián, Noskó, Páncsics, Kovács, Juhász 1., Bálint, Juhász P., Szűcs, Kű, Kocsis. Szőke, Kozma, Albert, Beme, Dunai II. Zámbó. Illovszky Rudolf szövetségi ka­pitány közölte, hogy összeállítást csak később hirdet. » * » A televízió szerda este 20.00 órakor közvetíti a Magyarország —Szovjetunió válogatott mérkő­zést. Az UEFA jelölése alapján Rudi Glöckner (NDK), Ferdi­nand Marschall (Ausztria), Einar Booström (Svédország) és J. W. Mullan (Skócia) FIFA-játékve- zetők működnek majd az Eu- rópa-bajnokság döntőin. Közü­lük most a Magyarország— Szovjetunió mérkőzés bíráját, Rudi Glöeknert mutatjuk be olvasóinknak. Sportpályafutásáról így beszél: — A Lipcse melletti Markran- städtben születtem 1929-ben. Gyermekéveimben csak egyet­len sportot űztem — a focit. Játékos pályafutásom a „Glück auf!” (Szerencse fel!) nevű he­lyi csapatban indult, majd ké­sőbb a Rotation Leipzig csapa­tában szerepeltem. Már aktív játékos koromban érdekelt a já­tékvezetés. 1953-ban — 24 éves koromban — sikeres bírói vizs­gát tettem. Eleinte alacsonyabb osztályú mérkőzések vezetését bízták rám, majd 1959-ben már I. ligás játékvezetővé minősítet­tek. 1964 óta vagyok tagja a FIFA-keretnek. Heti háromszo­ri, rendszeres erőnléti edzéssel és kedvenc kiegészítő sportom­mal, a tekével készülök fel mérkőzéseimre. A korán elhunyt Werner Bergmannt, az NDK el­ső kitüntetett FIFA-bíróját te­kintem tanítómesteremnek és eszményképemnek. Anyanyelve­men kívül alapfokon beszélek angolul. Civilben egy lipcsei áruház vezetője és a helyi sport- szervezet elnöke vagyok. — Az utóbbi években jó né­hány jelentős nemzetközi talál­kozót vezettem. Így — többek között — a Gómik Zabrze—Dju- garden (Stockholm), Hvidovre (Koppenhága)—Real Madrid, Juventus—Benfica, Svédország —Norvégia, Napoli—Leeds, Ajax—Napoli, Manchester City —SK Lierse, Svédország— Fran­ciaország, Everton—Panathinai- kosz. Leeds—Torino, Ausztria— Svédország, Liverpool—Servette (Genf), Glasgow Rangers—Spor­ting (Lisszabon), valamint leg­utóbb a Lengyelország—Svájc és az emlékezetes Celtic—Inter BEK-találkozókat irányítottam. — Magyar csapatoknak eddig a következő mérkőzésein mű­ködtem: 1962: Lengyelország— Magyarország (2—2) UEFA-tor- na Jugoszláviában, 1964: Ű. Dózsa—Valencia (3—1) BVK, valamint az ugyanezen évben Törökországban rendezett UEFA-torna keretében a Ma­gyarország—Törökország (2—2) találkozót vezettem. Glöckner, a FIFA megtisztelő meghívása alapján részt vett az 1970-es mexikói VB-n, ahol előbb az Olaszország—Uruguay mérkőzésen működött, majd őt jelölték a nagy érdeklődéssel várt Brazília—Olaszország VB- döntő levezetésére is. Teljesít­ményét mind a szakvezetők, mind a világsajtó elismeréssel méltatta. De Glöckner siker-sorozata ezzel még korántsem ért véget. 1970. augusztus 26-án Buenos Airesben ugyancsak ő vezette az Estudiantes—Feijenoord Vi­lág Kupa döntő első mérkőzését. Glöckner három hónap alatt tehát egy világbajnoki és egy Világ Kupa-döntőt vezetett. Ilyen csúcsot még nem jegy­zett fel a labdarúgó-játékvezetés történelme... És most következik Glöckner számára az újabb nagy erő­próba! Somos István I békés mmm " 1872. JÚNIUS 13.

Next

/
Thumbnails
Contents