Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-13 / 137. szám

Rózsa Ferenc

Emlékezés mártírhalálának 30. évfordulóján

Ma harminc éve, hogy a Horthy fasisztáik börtönében az agyonkinzott Rózsa Ferenc mártírhalált halt. Rózsa Ferenc életútját egy kegyetlen korszak határozta meg. Mint forradalmár maga választotta ezt az utat. Miután leérettségizett, 1926-ban a Karlsruhe-i egyetemen kezdte meg tanulmányait, majd Drezdában folytatta és ott is szerezte meg mérnöki oklevelét. Még mint fiatalember, bátyja Richard révén ismerkedik meg a munkásmozgalommal. Egyetemi évei alatt baloldali ifjúsági csoportot szervez és szerkesztője a szocialista diákszövetség lapjának. 1931 végén már mint mérnök tér haza Magyarországra.

Idehaza is Richard bátyja életútját követi, aki hét esztendőt töltött a Horthy-rendszer börtöneiben, majd a második világháború idején, mint partizán halt hősi halált. Bátyja bevonta őt a Kommunista című lap szerkesztő bizottságába, 1935-ben pedig részt vesz az ifjúmunkás egységfront megteremtésében. Közben összekötő a KIMSZ és a KMP között. Hivatásos forradalmár lesz és mind nehezebb feladatokat kap. Részt vesz a nagy építőmunkás sztrájkokban, úgy járja ki .az illegális munka iskoláját, hogy idős szülei nem is sejtik, milyen veszélyes az út, amelyen fiuk jár.

1940-ben már a Központi Bizottság és a Titkárság tagja, majd a Szovjetunió elleni támadás után illegalitásba vonul és a magyar függetlenségi mozgalom egyik irányítója lesz. Rózsa Ferenc elvtársnak oroszlánrésze volt a Népszava 1941. karácsonyi számának szervezésében, amely jelentős állomása volt a magyar, népfrontmozgalom kialakulásának. Amikor a párt megbízza az illegális Szabad Nép szervezésével éppen azért esik rá a választás, mert tudják, hogy csak egy ilyen kiváló adottságokkal és tapasztalatokkal rendelkező férfi képes megbirkózni az akadályokkal, amelyek a fasiszta terror esztendejében egy illegális lap megjelenése előtt állnak. Rózsa elvtárs munkatársaival együtt teljesíti a párt megbízatását és 1942. február 1-én a gyárakban, üzemekben és másutt, az illegális párt lapterjesztői által továbbítva, megjelenik az illegális Szabad Nép első száma.

A KMP Központi Bizottsága

Rózsa Ferenc elvtárs személyében nagyszerű szerkesztőt állított illegális lapja élére. Rózsa Ferenc nagyműveltségű, hatalmas munkabírású ember volt. Nagyfokú érdeklődés és optimizmus sugárzott belőle. Rendkívül fogékony az élet új kérdései iránt. 1935-ben az Internationale VII. kongresszusa után nagy hatást gyakorolt nézeteire a népfront, a fasizmus ellen harcolni kívánó erők ösz- szefogásának gondolata. Nemcsak magáévá tette ezeket a gondolatokat, de cselekedeteinek is ez volt rugója, amikor a második világháború időszakában a pártmunka céljának , tekinti a politikai munka kibontakoztatását. A pártvezetésben sokat tesz a baloldali szociáldemokratákkal való együtt- munkálkodás megteremtéséért, szorgalmazza a kapcsolatfelvételt a radikális értelmiséggel, különösen pedig a Szabad Sző körül tömörülő paraszt írókkal és paraszt politikusokkal.

A Szabad Népben megjelent írásai kommunista helytállásra nevelték a párt tagjait, elemző cikkei helyes útmutatást adtak a háború és a fasizmus elleni harcban. Az illegális kommunista újságot sok szál fűzte a munkásokhoz és a dolgozókhoz.

1942. június 1-én letartóztatják és az Andrássy laktanyában kétheti kegyetlen kínzás után, anélkül, hogy egy szó vallomást tudtak volna kicsikarni belőle, gálád módon meggyilkolják. Rózsa Ferenc számára a leírt szó és az eleven tett szoros egységet jelentett. Hű maradt ahhoz, amit maga írt a Szabad Nép hasábjain: „Ha vallatnak, inkább válaszd a halált, minthogy árulóvá legyél. Ütni fognak, villanyozni, csontjaidat össze fogják törni, de tegondolj közben arra, a pártnak ki kell vezetnie Magyarországot a háborúból”. Mikor őrá került sor egy betűvel sem tért el attól, mint amit leírt.

Egy nagyszerű emberre, egy ; hős forradalmárra emlékezünk • ma mártírhalálának harminca- • dik évfordulóján. Rózsa Ferenc j elvtárs élete napjaink emberé- ; nek is például szolgálhat.

(sb) \

Ünnepélyesen átadták a napközis tábort Békéscsabán

Békéscsabán a KISZ-táborban

— mint már lapunkban közöltüS

— új, ízléses, úgynevezett alpesi házakat építettek a napközis tábor lakói részére. Az új létesítményt június 10-én ünnepélyes keretek között avatták. A tótkomlósa általános iskola úttörő- zenekara műsorral kedveskedett a vendégeknek és a tábor első lakóinak, az őrsvezetőknek, akik kellemes napokat töltenek itt tanulással, sok-sok játékkal, szórakozással. Az ünnepségen Gajdács Pál, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője mondott megnyitót, majd Garaguly László, a tábor vezetője ismertette a 10 éves fejlődést, mivel az idei napközi táborozás

egyúttal jubileumi, hiszen 10 éve áll fenn Békéscsabán a társadalmi munkával létrehozott nyári napközis tábor. Garaguly László többek között elmondotta, hogy az első években a KISZ patronálta, s nyújtott sok-sok segítséget a tábornak. Azóta lényegesen sokat változott a helyzet, hiszen az idén is például új épületekkel gazdagodott. Jelenleg 400 kötetes könyvtára van, a gyerekek részére 14 féle szabadtéri és szobai játék áll rendelkezésre. Ezenkívül a tanárok, nevelők felügyelete mellett soksok sportversenyt, játékos vetélkedőt hangulatos tábortűzzel egyebekötött műsoros estet rendeznek, s a gyerekek megismerkedhetnek az úttörőélettel, a szakköri munkákkal is. Az ünnepségen Bocskai Mihályné, az SZMT megyei titkára is részt vett és kívánt kellemes pihenést, jó szórakozást a tábor lakóinak.

„Sikereitek eszköze mindig a munka legyen.,»"

Évzáró és ballagási ünnepségen a Kereskedelmi és Vendéglátóiparí Szakmunkásképző Iskolában

Ballag már a vén diák — hangzik az ének a diákok ajkáról.

Szombaton délután 870 ünneplőbe öltözött lány és fiú, a megye kiskereskedelmének és vendéglátóiparának jövendő szakmunkásai vonultak zárt sorokban Békéscsaba utcáin a ligeti szabadtéri színpadhoz. E nap délutánján tartották évzáró és ballagási ünnepségüket a Békéscsabai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző Iskola tanulói. A szabadtéri színpad nézőtere zsúfolásig megtelt a megye valamennyi helységéből a megyeszékhelyre érkezett szülőkkel, rokonokkal, ismerősökkel. Az évzáró ünnepség elnökségében helyet foglaltai!: a párt, a tanács, a szak- szervezet és a KISZ megyei és városi képviselői ,az állami és szövetkezeti kereskedelem, valamint a vendéglátóipar vezetői.

Varga Erika ünnepséget megnyitó szavalata után Dér Mária, a szakmunkásképző-iskola igazgatója mondott beszédet. Mint az iskola vezetője, kedves szavakkal búcsúzott attól a 255 kereskedelmi és vendéglátóipari tanulótól, a!kik e szombat délutánon vettek búcsút az iskolától, hogy közülük 180-an mint kereskedelmi, 75-en pedig mint vendéglátóipari szakmunkások álljanak helyt hamarosan a dolgos hétköznapokon. Az igazgatónő elmondta, hogy az iskola igyekezett jó alapot adni annak a 255 fiatalnak, akik hamarosan elfoglalják a helyüket a mindennapi élet nagy forgatagában. Mint annyiszor a három év alatt, ismételten arra kérte a búcsúzó lányokat és fiúkat, hogy minden erejükkel törekedjenek a társadalom hasznos tagjává válni. Kövessék valamennyien azoknak a tanulóknak a kitartását, akik a szakma kiváló tanulója országos versenyen kiemelkedő eredményt értek el. Végezetül azzal búcsúzott a távozó fiataloktól, hogy a mindennapi életben elért sikereik alapja mindig a munka legyen.

Dér Mária igazgatónő ünnepi beszéde után Rákóczi Ferenc, a KPVDSZ megyei Bizottságának titkára köszöntötte a ballagó és az iskolától búcsúzó fiatalokat, majd hét végzős tanulónak — Magony Margitnak, Bencsik Annának, Dér Klárának, Meleg Zsuzsannának, Ba- csa Máriának, Seres Annának és Papp Katalinnak — kiváló tanulmányi eredménye elismeréseként a KPVDSZ megyei Bizottsága ajándékaként takarékbetét-könyvet adott át.

Az évzáró és ballagási ünnepség befejező aktusaként Szollár Judit vett búcsút a harmadikosok nevében az iskolától, s a tanároktól. Lipcsei Katalin az első- és a másodévesek nevében kívánt sok sikert az életbe kilépő ifjú szakmunkásoknak. Szász György a több évtized óta becsülettel a pult mögött szorgoskodó generáció nevében mondott bátorító szavakat a végzős keresik©- delmi és vendéglátóipari tanulóknak.

Balkus Imre

ÖKGYILK im&ÁG?

a kaszinó utcában I

Szüts Dénes:

VIII.

Évával irritálják egymást — Szász előtt ez világosnak tűnt — s egymásból a legféktelenebb anyagi vágyatavizmusokat váltják ki.

De ez ma már nem érdekes. Sokkal inkább az, hogy honnan ismeri Alfred Flessburgert? ... Jó lenne megtudni!

Mióta Szász a bárban folyt pezsgőzés utáni éjszaka megtudta, hogy Flessburger felesége nagyanyjának szobájában járt, ez a felfedezés nem hagyta nyugodni. Figyelmét ezentúl meg kellett osztania közöttük és az iratok között. És hát természetesen közben szórakoztatnia kellett a feleségét, aki üdülni, nyaralni, kikapcsolódni jött, és Szásznak fürödnie, csónakáznia, udvariasan mosolyognia, társalognia is kellett, tűrni, hogy bemutassák vadidegen, unalmas nőknek, férfiaknak. Igyekezett viszont ezeket a találkozásokat is kihasználni, szemmel tartani a bárónőt és a kölni gyógyszerészt.

Alfred Flessburger a társaságukban a fő helyet foglalta el, de magatartását az indulatok állandó fékezése, az őszintén soha ki nem mondott vélemény, s a látszatok szigorú megőrzése jellemezte. Szász megkísérelte itallal megoldani a nyelvét, valami csekély, szótagnyi elszólásra csábítani, de nem sikerült. Az idős férfi meglepően jól bírta az italt, és nem is fogyasztott sokat.

Szász a legkülönbözőbb témákat hozta elő, a magyarországi export-import cég ügyeit, de többet a férfi nem közölt vele. mint azt, hogy három évig egy duisburgi mezőgazdasági gépgyár megbízottjaként utazgatott Berlin—Budapest, Duisburg—Budapest vagy München —Budapest között. Mire a háború kitört, Alfred Flessburger már otthon volt. Igaz, hogy a gyárat gépfegyverek készítésére állították át, de ő végig ott tartózkodott alacsony, számviteli beosztásban.

„Wünschen Sie noch etwas, grädige Frau?” — mosolygott rendszerint hibátlan fogsorával Évára, és töltött a poharakba. Szász azt hitte, gúnyolódik vele, dühösen harapta össze ajkait. És mintha a férfi könnyedén bele. egyezett volna a szótlan párbajba, ha a fasizmus vagy a nácik kerültek szóba, gyermeki ko„ molysággal és naív tudatlansággal beszélt róluk, és adott esetben ez a buta-komoly-gyermek kérdezései mód féktelen gúnyként hatott. Ha nevetve, vagy kézlegyintéssel kifejezett megvetéssel válaszol, veszít komikumából, de így megalázónak: tűnt. — Nem vagyok egy érelmeszesedésben szenvedő trottli, aki csak az ürücombokról és a főzelékekről tud beszélni — jelentette ki egyszer, és Szászra kacsintott. — Van élet a témáim, ban, de a nácikról én semmit sem tudok.

Szász gyanúja elaludt. Biztosan túlkomplikálja a dolgot — nyugtatta meg magát.

Szász lenézett a lassan homályba burkolódzó tengerre. A sötétség, az éj kedvez mindig a titkos terveknek, tetteknek, a szökésnek és a szöktetéseknek. A bűntényeknek szinte csak egy tizede történik nappal, holott a bérházakban, lakásokban nappal néha nehezebb találkozni emberekkel. mint éjszaka. És ha találkoznak is, nappal semmi sem feltűnő, ami éjjel eleve gyanús lehet. A sötétség előnye és egy. ben hátránya is a bűncselekményeknek, illetve az elkövetőnek. Szász visszaemlékezett pár nappal azelőtti vállalkozására, és újra átélte a várakozás szörnyű, lélegzetvisszafojtó, ájulatos per. ceit

A vacsorát még együtt fogyasztotta el a bárónővel és Évával, de azután a whist játszmából kimentette magát. Fellopódzott a bárónő erkélyére. A szálló minden szobájához építettek erkélyt. s ott tartották a napozószékeket, a nyugágyakat, gumi- párnákat. Szász feszülten és bor- zongva figyelt a sarokba húzódva, mikor nyílik majd az ajtó. Felkészült a félelemre, hozzáedzet. te magát, s mégis, amikor lágy, csosszanó zajt, amit Dédi cipője okozott, felfogta, azt hitte, szive megbénul. ■— Ha kilépne az er-