Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
Békéscsabán Dr. D5m5tör János, a hódmezővásárhelyi múzeum igazgatója nyitotta meg Miklós István békéscsabai festőművész gyűjteményes tárlatát, a Munkácsy Mihály Múzeumban. A tárlaton a művész több mint félszáz képet állított ki. Békén megyei Tanácsi Építőipari Vállalat felvételre keres: Békéscsaba és a megye területén levő munkahelyekre: épületlakatos. festő-mázoló, asztalos, parkettást, burkoló, ács-állványozó, kőműves, bádogos, központi fűtésszerelő-gázszerelő, „D” kategóriás gépkocsivezetőt. (Szeghalmi illetőségű előnyben) A felsorolt szakmákhoz segédmunkásokat is, továbbá: 1 fő anyagkönyvelőt, SS fő gyakorlott gépírónőt. Szabad kapacitást hirdet a vállalat FU—320-as univerzális marógépre. Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen a vállalat központjában, Békéscsaba, Kétegyházi út 1921/2. sasa Érfalvi György (jobbról) mutatta be rézdomborításait és faszobrait szerkesztőségünk kamaratárlat-sorozatában. Megnyitót Karácsonyi Pál mondott. (Fotó: Demény) Zene, képek, zöldfehér Ki és miért akaszt képet lakása falára? A kérdés első részére a Képcsarnok Vállalat békéscsabai fiókjában kaptunk választ, ahol a bolt vezetője az éppen. bemutatott Magyar tájak című kiállítás darabjaiból vásárlók nevét sorolta s rajtuk kívül az elmúlt évben itt elkelt mintegy kétezer festmény, grafika jelenlegi tulajdonosaiéból néhányat. E nevek közül választottunk kettőt és elindultunk, hogy a kérdés másik felére is feleletet találjunk. o Délután a Körös Hotel presszójában. Az asztaloknál a szokásos kávéra, negyedórás csevegésre beugrók, névnapra koccintók, a beat-muzsikáért rajongók. A zenegép diadalmasan tárja lemez-leikét a világnak, mindenkihez egyformán juttatva el a ritmust, hangulatában sei gítve vagy zavarva egy-egy csendes beszélgetést Sarokasztalnál ülünk dr. Juhász Istvánnal, az V- kerületi rendelőintézet körzeti orvosával. Basszus- gitár dobbanása tesz pontot mondatai végére. — Szeretem a képeket És általában a művészetet. Valamikor rajzoltam, kisfilmeztem,* a toll is megfordult a kezemben. Néhány humoros írásom, rajzom megjelent Szegeden. 1969-től, mióta elvégeztem az egyetemet, nemigen jut időm ilyesmire... Inkább csak gyönyörködöm egy- egy műalkotásban. A múzeumok mindig nagy élményt jelentenek. Megnézem a csabai kiállításo_ kát. Ha módomban áll, elmegyek Pesten a Szépművészeti Múzeumba, a Galériába. Legszívesebben pedig a Wawel gobelin-termére emlékezem talán. Sok igazán felejthetetlen órát töltöttem ott, amikor Krakkóban voltam szakmai gyakorlaton.-. Képzőművészeti albumokat is vásárolok. Persze, a legjobb másolat sem ér fel az eredetivel, dehát egyáltalában nem valószínű, hogy valamikor is minden arra érdemes művet múzeumok, képtárak falán láthatok meg majd... Kávét kapunk, colát, kánt lassan sötétedni kezd, az automatából pasztellrajz-finoman árad szét egy behizelgően csendes női hang. ...Legkedvesebb képem Ráppl- Rónaitól való. S kedvelem Kor- ga csodálatosan színes japán csendéleteit. Egyszer volt egy Zi. chy-festményem is. Elcseréltem... A legutóbbi szerzemény egy Szabó Vladimir-tájkép- Először még egyetemista koromban, a szegedi Képcsarnokban találkoztam a művész alkotásaival, de akkor nem volt rá pénzem, hogy vegyek belőlük. Most szerencsém volt, az itteni képcsarnok tájkép-kiállításán az ő művei közül is találtam egyet. ...Elég nagy falak vannak a lakásunkban, sok képnek volna még helye. Ha módomban állna, a magyar impresszionista festők munkáiból választanék. És szeretem a mai alkotókat Kár, hogy néhány mai művész — úgy gondolom —, valamilyen divatot követ csupán, vagy egyáltalában divatból fest Azt hiszem ilyen felfogásból legfeljebb lak- berendezési tárgy lehet, dísz, nem pedig igazi műalkotás... Nagy ajándéka a képeknek, hogy gyönyörködtetik az embert. S ezért az örömért néha még egy-egy nagyon szükséges bútordarab megvételét is elodázzuk a feleségemmel..- Mindig a legújabb, legkedvesebb képet akasztjuk az íróasztal fölé. Gyakran félórákat töltök előtte. Nehéz lenne pár szóban elmondani a magyarázatot. Tálán ott kezdődött, hogy általános iskolás koromban neves festő volt a rajztanárunk- Ö szerettette meg mindannyiunkkal a képzőművészetet.. Barbár erejű ritmus bömböl a beszélgetésbe. Végét is szak as zt- ja, segít az egyre sűrűbb felhőkben az asztalok közé furako dó cigarettafüstnek. Indulni kell, nyolc óra felé jár s van még egy állomásunk, a Lencsési úti lakótelep. © Egyformák, egyformán csúnyák az itteni KISZ-házak. Este azonban hirtelen megszépülnek. Különösen így tavasztájt. mikor a lámpafény egészen áttetszőre, légiesre varázsolja az épületek körüli kertek fáit, virágait S ettől a lakások is otthonossá, barátságossá válnak- Szinte simogat egy-egy fiatal nyírfa fehér- törzse, felszabadult nyugalmat áraszt világoszöld lombkoromája. Utóbb derül ki, hogy e két színnek még nagy szerepe lesz ezen az estén.' — Hat esztendeje kaptuk a lakást — kezdik szót-szóba fűzve képeik történetét Vidove- nyecz Lóránt, a 8. számú Volán technikusa és felesége, a Kötöttárugyár raktárosa. Először bútorokat vettünk, az tan háztartási gépeket, ezek után kerülhetett sor könyvre, képre... Gyerekkoromban szerettem rajzolni... Én inkább a könyveket bújtam. A gyerekek meg olvasnák is és kiállításra is járnak. Elmesélik, mit láttak... A múzeumban húsvét előtt voltam utoljára, azóta nem jutott rá idő- A televízióban szívesen nézzük a képző-művészeti adásokat... A földszinti szobában két olajkép. Luzsicza-festmény — a zöld ezer színében pompázó hegyi táj — és egy majdnem-fehér, modem virágos csendélet. Körül az asztalon, állványokon is min denütt örökzöld, élővirág.' ..A Volánnál olyan a munkaköröm, hogy gépek, technikai eszközök között töltöm a napot. Utána kell a kikapcsolódás. Mindig szerettem a zöld szint, gyerekkoromat idézi. Pécsett jártam iskolába, a Mecsekben voltak olyan remek erdők, mint ezen a Luzsicza-képen. Ezt én választottam, a másikat a feleségem... Bementem a Képcsarnokba, nézegettem, érdeklődtem, aztán később vásároltunk- Nekem ez a csendélet tetszett, talán mert az igazi virágokat is kedvelem, a kertben sok a rózsa. És mert jól látszik a képen a festő munkája. Megállók előtte, elnézem, csodálom a tehetségét... A két földszinti képre rárímel a lépcsőfel járói kettő: még egy táj és még egy csendélet. Finomak, könnyedek, éllentetei a rózsaszinhattyús hajdani — néha még ma is feléledő — divatnak. ízlésről vallanak. ...A csendéletet a vállalatnál vettem. Könyvvásár volt és mellette képzőművészeti alkotásokból is válogathattunk. A másik is hasonlóképpen került ide.. Hozzánk nőttek a képek. S szeretnénk, ha még többet tehetnénk ezek mellé. Semmi sem ellensúlyozza jobban a napközbeni rohanást, a gépek zaját, a sok idegeskedést, mint egy ilyen megnyutató vidék, szép festett virág... Búcsúzóul a háziasszony a kert rózsáira hívja fel figyelmünket. Művészi alkotások... A férj fákról, hegyekről, zöldekről mondott vallomását pedig a aöldfehér nyír igazolja még egyszer. Az emberi szónál is érzékletesebben, hívebben talán. Daniss Győző Szét kiállítóhely iség is egyben a Képcsarnok Bolt. (Fotó; Demény Gyula)
