Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-05 / 104. szám

% Ha messze is van Vésztő Szarvastól Megsúgom magának a világ első kritikáját. Azt; tudja, hogy hatnapi kemény j munkával teremtődött meg a » világ. Utána aztán meggyúr- j ta a Jbnfliaí« Ádámot —: nyersanyaga volt bőven — és : lön világosság is, de az Ürnak : valahogy mégis hiányérzete j támadt. És Ádám is olyan unott — : közömbösen őgyelgett a cső- S dálatos Paradicsomban, mint- ■ ha az nem is neki készült \ volna. Valami megmagyaráz- ■ hatatlan feszültség dúlt ben- 5 ne, de nem tudott rájönni az l indítékra. Csak járkált le, s i föl, a szép piros almákat pil- : lantásra se méltatta. a Az Ür is törte a fejét, mit ; szúrt el ezen az Ádámon, hi- : szén saját képére alkotta. : mégis milyen rossz termesze- \ tűnek látszik. Már bántotta ■ is, hogy minek csinált neki ■ ilyen szép rezervátumot, ha ■ nem is örül annak. Amint j így tűnődött, egyszer csak t látja, hogy Ádám feléje tart : Na végre! — sóhajtott fel azt Ür, — csak szóba áll velem.. , j Adám válóban hozzá jött, \ és vörös arccal, kissé ingerül- » ten szólt: \ — Atyám már megbocsáss, ■ de ez mégis <csak, tűrhetet- * len! Alig használtam, máris • leszakadt egy gomb a fügefa- • levelemről és igen zavar a : lebegése! Ráadásul az sincs. : aki felvarrja. Beláthatod i Atyám, az önbecsülésem nem : engedheti meg, hogy első em- i bér létemre ilyen alantas : munkával foglalkozzam. Kü- • lönben azzal sem értek egyet, \ hogy úgy bolyongok itt ma- ■ gamban, mint egy árva gye- • rek, még az sincs, akihez j szóljak egy szót... Ádám nagyot fújva befe- j jezte dohogását, amely lénye- j gében az első kritika volt a • világon, amely a vezetőt bí- ! rálta. Csodálatosképpen a ve- j zetés elfogadta beosztottja bí- ; rálatát (ilyesmi tán azóta sem • fordult elő). Ami igaz —, igaz : — gondolta az Ür egy ember- 1 nek tényleg kár volt ekkora • világot csinálni és ezért — • bár nem volt hozzá mintája ■ — egy éppen kéznél levő ol- ! dalbordából megalkotta Évát. • Adám boldogsága eleiben l határtalan volt. A gombról ; rögtön elfelejtkezett (Éva is), ; viszont rögtön észrevette az ; almát és ráadásul most már • volt kihez szólnia. Később méginkább kitől : hallgatnia! Ilyenkor bizony ! sokszor visszasírta a régi jó » „békebeli” magányt, Megsúgom magának, bará- : tóm: mi utódok bizonyíthat- j juk, hogy a helyzet azóta sem i változott.. 4 OKI ; Tavaly a Népújság május 23-i számában A perifériára szorul­tak című riportban a Szarvasi Háziipari Szövetkezet vésztői te­lepének a helyzetét próbáltam megfesteni a valóságot tükröző színekben. Akadtak, akik emiatt felháborodtak és valamiféle el­lenakcióra készülődtek. A foly­tatás azonban elmaradt. Sokan viszont kezdtek reménykedni, hogy a szövetkezet mégiscsak megteremti a folyamatos mun­ka, az állandó és jobb kereset lehetőségét. Azóta csaknem egy év telt el, és most újra ellátogatok az üzembe. Szerencsére Pardi Sán­dornál, a vésztői tanácselnökkel együtt érkezem, mert máskülön­ben aligha tudnék a kapun be­jutni. Ugyanis Karácsony Gyu- láné, a telep vezetője közli ve­lem: — Szigorú utasítást kaptunk, hogy újságírót, tv- és rádióri­portért nem engedhetünk a te­lepre. De az más, ha a tanácselnök kíséretében vagyok. Elvégre ő is gazdája az üzemnek. \ köz­ségi tanács ugyanis nagyon so­kat fáradozott azérc. hogy mun­kalehetőséget tér misen az asz- szonyoknak. Erre a célra épült másfél millió forint költséggé! aj üzem. Kapun belül jobbin szét lehet nézni. Vajon váltcztak-e a kö­rülmények tavaly május óva i A közös üzemben Mielőtt, azonban a műhelyek­be mennénk, Pardi Sándor el­mondja, hogy ez év elejéig nem sok történt. A tanács új part­nert keresett, s akadt is néhány jelölt, így a Békéscsabai Textil- feldolgozó Szövetkezet, a Gyulai Kötőipari Vállalat és a Buda­pesti Kézműipari Vállalat. Am az ajánlatuk elfogadhatatlan volt, mert a forintigényüket na­gyon magasan szabták meg. Az­tán ismét megjelent a Szarvasi Vegyes Háziipari Szövetkezet amely kevesebbel — 1 millió forinttal — beérte. A megyei tanács ilyen összegű hozzájáru­lást biztosít. A termelés január 26-án kez­dődött. Hatvanötén (két műszak­ban) a közös üzembe kerültek, 80-an pedig bedolgozók. A kö­zös üzemben varró, szőnyegszö­vő és kéziszövő részleg műkö­dik. míg a bedolgozók textiljá- tékókaí. műanyag bevásárlótás­kákat. hálókat készítenek és rongysaőnyeighe,, anyagot vág­nak. A műhelyekben szorgoskodva dolgoznak az asszonyok, lányok. ! Azt mondják, most már nincs ! fennakadás a munkában, a sző- : vetkezet gondoskodik a folyama- ; tos anyagellátásról, j A szőnyegszövő részlegben is- ] mét találkozom Budai Virággal, j A perifériára szorultak című ri- • • Székesfehérvár 1000 éves Székesfehérvár 1972-ben un- j nepli fennállásának ezredik év­fordulóját. Az István Király Múzeumban ebből az alkalom­ból május 14-én új állandó ki­állítás nyílik. A kiállítás felépítése hármas. ! A látogató a jelen városába j lép először — a történeti város * ma is látható emlékei fogadják, ; ami a középkori, török-kori és ■ XVIII—XIX. századi városból 5 megmaradt. ; Ezt az egymásra rétegződött » korok anyagát próbálják szét- : választani és koronként bemu- ! tatni a következő két nagy egy. • ségben: a középkor és újkor • emlékeit bemutató teremben, : hogy visszatérve a jelenbe, tá- j vozáskor már a mai kor alko- * tásaival szembetalálkozva, az ■ egészet egységben látva, tá- • vozzon a látogató. _____, ■ p ori egyik szereplőjével. Mtost sem vidámabb, mint akkor volt. amit menten meg is indokol: — Ha napi 8—10 órát dolgo­zom, akkor sem keresek többet havonta 600 forintnál. Keresztesi Mária és Szeker- czés Mihály né hasonlóan. Nem kell külön magyarázni­uk. hagy ilyen keresetből aligha lehet megélnie annak, aki csa­ládos. Még egy személy is csak szűkösen tudna kijönni ennyi pénzből. Talán megnyugtatásul szánja Karácsony Gyuláné, amikor közűi velünk: — A szövetkezet elnöknője úgy tájékoztatott, hogy a rongy- szőnyegszövés nem kifizetődő. Amíg van anyag, addlig csinál­ják, aztán valami má6 feladatot kapnak Szövő* és varrónők Kégi kéziszövőgépek sorakoz­nak egymás mellett. Az egyik­nél Gurmaá Sándorné dolgozik Itt tanulta meg a mesterséget. Teljesítménybért kap. A havi keresete megközelíti a 900 fo­rintot. Nem panaszkodik. — Egy méterért 6 forint 20 Sülért fizetnek, nyolc óra alatt 8 méter tudok elkészíteni — mondja. Ha elromlik a gép, ő javítja ki és neki is kell takarítania, mert nincs sem karbantartó, sem takarítónő az üzemben. Emiatt persze megnyúlik a mű­szák, Pálf'y Mihályné is ttf tanult, mint a többiek. Egyelőre ala­csony a teljesítménye és kevés a bére. Hollós Gyuláné viszont másfél év után eljutott az 1200 forint keresetig. De úgy érzi. ez a maximum, mert több ereje nincs. Három fiatal lány, Tölcsér Zsuzsa. Vakarcs Margit és Va­karcs Márta most tanulja a szö­vés mesterségét. Ebben az üzem­ben akarják megtalálni a jövő­jüket. Talán sikerül. Valami azért foglalkoztatja a szövőnőket. Azelőtt 6 forintot fizetett a szövetkezet egy méter szövetért. Amikor emelést kér­tek, kaptak 20 fillért. Nyilván azért, mert volt miből. Vajon mennyit kapnak a szarvasiak? A Dunántúl ielé A légvár összeomlott. Pénz nincs, de már van egy halott. A csomagtartóban. A vasúti átjáró előtt megáll­nak. Robi pocsék hangulatban van. arcának vonásai megmere­vednek. Megvetéssel pillant tár. Sára... Kis kótyagos sumákberci — de ezt csak magában mondja. És ő mindent készpénznek vett. Most saját magát is meg tudná fojtani. De csak fáradtan ennyit kérdez: — Mit jelentsen ez az egész? — Zoli vállat von. Csak ilyesmit dadog: — Én sem tud­tam. hogy mi van, — Mondhatom, ezt jól megbeszélted. Most már, ha tetszik, ha nem, mennünk kell. Még mielőtt elkapnak bennün­ket... Feleletképpen Zoli az ajtózseb. bői előveszi az országos autótér­képet és szétnyitja. — Menjünk Dunaföldvár felé. Izsákon pedig felvesszük az öcsédet. Várja, hogy megkérdje Robi: miért kell felvenni ezek után az öccsét. De nem kérdezi, bele- egyezően bólint. Olyasmit vála­szolt volna, hogy hármasban jobb átmenni a határon, mint kettesben... Fene sem tudja, hogy mi történhet még ott. Amikor a kövesútra érnek, Ró. bért kikapcsolja a taxiórát. 130- nál áll meg az összeg, A padló­A varrórészlegben is nagy az igyekezet. Karácsony Gyuláné dicséri a vésztői asszonyokat, lányokat szorgalmukért, törek­vésükért. Balogh Lászlón ét kü­lön is, aki már szőnyeget szőtt, játékot készített és kéziszövő­gépen is dolgozott, most pedig varr. Megpróbálta ezt is, azt is, végül itt akar maradni. Nagy Séndomé 3 hónappal ez­előtt ült először varrógéphez. Legutóbb 500 forintot keresett. Reméli, les7 több is. A bérek alacsonyak El kell ismerni, tavaly május óta sok előnyös változás történt az üzemben. A legfontosabb, hogy nincs anyaghiány, folya­matos a munka. A bérek azon­ban alacsonyak. Az .okok az előzőkből részben ismertek. A ronigyszőnyegszövés nem kifi­zetődő. a másik két részlegben pedig még kevés a dolgozók hozzáértése. begyakorlottsága. Talán a követelmény is magas. Annyi bizonyos: a vésztői asszonyok, lányok a magukénak tartják ezt az üzemet és szeret­nék, ha a .szövetkezet további fejlesztéssel lehetővé tenné szá­mukra az olyan munkát, ami nagyobb keresethez juttatja őket. Több tájékoztatást is vár­nak, hogy előbb-utóbb igazi ipari szövetkezeti tagokká vál­tanak. Ha messze is van Vész­tő Szarvastól! Az elmúlt napokban Kever-1 mesen. a kultúrházban rendez­ték meg a Vöröskeresztes út­törők részére az egészségügyi vetélkedőt. Tíz csapat 50 ver­senyzővel nevezett be a ver­senyre, amely két részből állt. Szellemi totóból és gyakorlati bemutatóból. Első helyezést ért el a fiúk közül Kari Mihály'. Oláh Ottó. Lakatos József, Eged András, 14. zaton szanaszét hevernek az egy. és kétforintosok. Robi, amikor a lapátért küldte Zolit, nem törő. dött ezekkel. De most már min­den fillérre szükség van. Az „utas" a két ülés között ko­torászik. Felveszi a kinyitott bicskát. — Ez minek? — kérdi. — Szükség lehetett volna rá. — De a „vezető” nem mondja, hogy miért. Arra gondol, jó, hogy nem kellett használni, csupa vér len­ne itt minden. Majd, amikor Izsákon befordul az utcájukba, ezt mondja: — Te mégy be az öcsémért. Én kint várok addig. — Érzi, hogy anyjával most nem szabad találkoznia. „Megkérde­né. hová megyek, esetleg hisztiz- ne, és én még bevallanám... Rá. beszélne, hogy ne menjek seho­vá”. Két házzal előbb áll meg, le­oltja a lámpát. A sötétben fel­dereng a házuk kerítése, előtte Zoli biciklijével. Király Zoltán csak fél tizen­kettő felé ért haza. Egész nap a haverjaival csatangolt, délután és még este is egy faluszéli krics- niben piált — tizenhatodik szü­letésnapját ünnepelte. Eszébe sem jutott, hogy esetleg keres­hetik. Amikor hazaért, feje szé­dült, mozdulatainak nem volt Nyolc ország ötéves terve. Hatalmas 5-ös szám hirdeti a Kossuth Könyvkiadó új, kis formátumú füzetének címlap­ján, hogy a KGST-országok je­lenét és közvetlen jövőjét ismer­hetjük meg az ízléses külsejű kiadványból. Nyolc ország 1971- ben kezdődött ötéves tervének legfőbb mutatói sorakoznak harminckét odalon, s ezekből megtudhatjuk többek között, hogy például Bulgáriában há­rom esztendő múlva 100 csa­ládra 104 rádiókészülék jut majd; hogy északi szomszé­dunkban a tervidőszakban fél­millió lakás épül; hogy lengyel barátaink öt év alatt másfél- szeresére növelik ipari termelé­süket; hogy hazánkban az egy főre jutó reáljövedelem 1975-re az 1970-esnek százhuszonöt- százhuszonhét százalékára emel­kedik; hogy a Német De­mokratikus Köztársaságban az ötéves terv. befejezésére há­romszázezerre nő a szakiskolai és főiskolai hallgatók száma; hogy Románia mezőgazdasági termelése 1975-ben 30—42 szá­zalékkal múlja felül az 1970- est; hogy a Szovjetunióban csaknem 10 millió szakembert képeznek ki az említett idő­szakban. A felsoroltak csak kis töredé­két villantják fel a KGST-or­szágok ötéves tervei-kiadvány igen gazdag tartalmának, mely kiadványt emellett színes áb­rák, grafikonok sora tesz külö­nösen jól használható, könnyen áttekinthető agitéciós eszközzé, általános ismeretforrássá. Kása László összetételű csapat, míg a lányok közül az első he­lyet a Funtek Mariann, Lusztig Erika, Körmöczi Eszter, Eged Piroska és Zima Éva összeállí­tásban szereplő csapat szerezte meg. Az első helyen végzett fiú­csapat képviseli Kevermes szí­neit a május 9-én Bánhegyesen sorra kerülő járási vöröskeresz­tes versenyen. egészen ura. Azonnal mély álom­ba zuhant, hogy lefeküdt. ...Arra ébred, hogy az anyja megrázza a válát. Nyögve, félig csukott szemmel ül fel, félórája, hogy hazaérhetett. — Keres egy fiú, menj már ki. De el ne pró­bálj szökni... — mondja az asz- szony. — Kicsit Robi miatt is nyugtalan, hogy nem jött haza, dehát talpraesett gyerek, bizto­san talált munkát és már benn is maradt valami szálláson. A fiú tántorogva megy ki, az ital most dolgozik benne a legjobban. A kapunál nagynehezen felismeri Horváth Zolit. — Mi van? — Van kocsi, gyere németbe. — Homályos foszlányokban rémlik fel benne a három nap előtt be­szélgetés... Hogy majd vasárnap, meg majd taxit lopnak... Külön, ben is, hülye duma az egész, úgy sem merné megcsinálni. Meg nincs is kocsi a kapu előtt, Hor­váth csak linkel. Aztán csak annyit mond: — Ne marháskodj, itthon vannak anyámék. Gyere át reggel, majd beszélünk a do­logról... Horváth Zoltán egyedül megy vissza a kocsihoz. Elmondja, mi van. A másik legyint, megfordul. Átmennek Izsák központjában. Ekkor Zoli váratlanul meg­szólal : Te Robi, mennyi idő alatt érnénk vissza Ágasra? — Miért? — kérdi amaz megütközve. — Megpróbálnánk mégegyszer... Arankáékat. — Robi lassít, lehú. zódik az út szélére... — Itt a ko­csi, menj át, ha akarsz. — Ide­adnád? — Ne hülyéskedj öre­gem — gyorsít, majd újra direkt, be kapcsol —, így is kimentünk az időből. Már valahol a Du­nántúlon kellene járnunk Horváth Zoltánra iszonyú súllyal nehezedik a tudat ködé­Hatvani Dániel: Előre megfontolt szándékkal Pásztor Béla Egészségügyi vetélkedő Kevermesen

Next

/
Thumbnails
Contents