Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-05 / 104. szám

Kiállítás a békéscsabai múzeumban és a szerkesztőségben Ma, pénteken délután 4 óra­kor dr. Dömötör Janos, a hód­mezővásárhelyi múzeum igaz­gatója nyitja meg Miklós Ist­ván festőművész kiállítását Bé­késcsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban. Délután 3 órakor szerkesztő­ségünk kamaratárlat-soroza- tának újabb kiállításán Katsá- nyi Pál mond bevezetőt. A ki­állításon Érfalvi György réz­domborításait és szobrait lát­hatják az érdeklődők. Nyílt szó a Sárréti Napokról Hetekkel ezelőtt „Nekrológ a Sáiséti Napokról?” címmel glossza jelent meg lapunkban, melyben a szerző a Sárréti Na­pok jövőjéért aggódva megje­gyezte: „Nagyon szép kezde­ményezés volt ez, és kétéven­ként akarták megismételni. A program is tartalmas, érdekes: tanácskozások, kiállítások, szó­val azon a néhány napon sok egyéb mellett a mi Sárrétünk­re is odafigyelt az ország. Volt miért odafigyelnie, hiszen a lo­kálpatrióták igaz hitével, örö­mével és áldozatkészségével csi­nálták a szervezést-lebonyolí- tást a szeghalmiak. Aztán nagy csend lett a Sárréti Napok kö­rül. Közeledett a második idő­szaka és semmi mozgolódás. Az érdeklődő különböző vála­szokat kap, sőt olyat is, hogy meghaladja ez a mi erőnket, nemcsak anyagilag, hanem másképpen is, nem tudjuk folytatni.” A glossza nyomán levelet írt szerkesztőségünkbe Fekete Ist­ván szeghalmi tanácselnök-he­lyettes. Megírta, hogy a Sárréti Napok megszervezése-rendezése társadalmi igény volt Szeghal­mon és környékén, és — vé­leménye szerint — az első igen jól sikerült, és valóban ráirá­nyította a figyelmet a községre. „Az eredmények után — írja Fekete István — miért a mea culpa, a mélységes hallgatás? Én azt hiszem, nem nagyon hallgattak el a szeghalmiak és ha az első rendezvényre csak a Sárrét figyelt fel, akkor a má­sodikra az ország is. 1971. no­vember 5-én tartottuk Szeg­halom fennállásának 925 és újjátelepülésének 260 éves ju­bileumát. Színvonalában ma­radandó emléket állított az ütő­kor számára. Igaz, csak néhány filmkocka volt a tévében, de igazolta, hogy van élöt Szeghal­mon: Véleményem szerint itt csak elnevezésen belüli változás volt ,de a kivitelezés ismétel­ten túlnőtt Szeghalom határain. Nincs szó a Sárréti Napok meg­tartásának lemondásáról, de arról igen, hogy öthónapon­ként nem lehet ilyen nagy ki­vitelezésű megemlékezéseket rendezni, mert ezzel lejárat­nánk a Sárréti Napok jelentő­ségét.” *** Ez a néhány sor végered­ményben újra csak azt bizo­nyítja, hogy azért nem minden úgy történt, ahogy azt előre tervezték, és a Sárréti Napok kétévenkénti megrendezése mégiscsak meghaladja a 1 szeg­halmiak erejét. Az említett községi jubileum más dolog. Ha külön rendezték, az jó, de miért mondják azt, hogy most ez a jubileumi ünnepségsorozat volt a Sárréti Napok? Nyilván azért, mert sok pénzt vitt el, és a Sárréti Napok eredeti színvonalából nem akarnak en­gedni. Inkább meg sem rende­zik a következőt. Igaz, hogy ez egyfajta szembenézés a lehető­ségekkel, és megfontolt maga­tartás. Azért mégis kór a II. Sárréti Napokért... S. E. bői kibontakozó felismerés: nincs Aranka, nincs pénz, nincs banda, csak egy halott van, meg ez a kocsi. Meg a bizonytalan­ság. Meg Robi... Ha nem szorí­totta volna olyan sokáig a sofőr nyakát. Arra gondol, hogy ki kellene szállni és elbujdosni. Tel­jesen mindegy, hová. Az a lé­nyeg, hogy önmaga elől mene­külhessen. De már nincs hová menekülni. Menni kell, robogni a Warsza- wával. Robi már a betonúton hajt. Megdőlt fákat pásztáz a reflektor. „Ha létezne a banda, fel sem venném az egészet”. Azok már csinálták ilyet, nem is egyet... Gondolataiba belefárad; lebe­gésfélét érez, a tarkója sem fáj. Az elmúlt órák eseményei las­san a mélybe hullanak. Róbert azt veszi csaik észre, hogy társa fej,e oldalt hanyat­lott és egyenletesen szuszog. Megvetően pillant rá. „Ez rán­tott bele engem ilyen buliba... Hülyeség volt, improvizáció. Ha ezt én tervezhettem volna meg...” Fülöpszállás' és Solt között, a Kígyós-csatornánál eszébe jut a hulla. Lábát leveszi a gázról... Az út mellett sűrű nádas. De aztán megint gázt ad, mert fel- tóiul agyában a nyári kirándu­lás: amikor Illés Pistával vissza­felé jöttek, futó zápor kapta el őket ezen az útszakaszon, s hogy bőrig ne ázzanak, beszaladtak az őrházikóhoz. Két perc sem telt el. máris jött a halőr, s na­gyon tudakolta, van-e horgász- felszerelésük ... Most is épp úgy előjöhetne. Solt,. „ Bekapcsolja a taxi­s ■ I óráit, városira, s amikor elhagy­ja a helyiséget túrára. Feltűnik a dunamemti erdőség.;. Itt is ki lehetne rakni, de hátha éj­szaka cirkálnak az erdészek, méghozzá puskával a vállu­kon ... Még azt hinnék, hogy orvvadászok, vagy ilyesmi. Átment a kis hídon. A nagy híd előtt lassít, lehúzódik, meg­áll. Oldalba löki társát: — Éb­resztő ... — Az csodálkozó szemekkel pillant körül, meg­kérdi, mi van. — Nézzük meg, merre menjünk. — Zolii a tér­képre pillant, ujjúval követi a pirosra rajzolt útvonalat: Du­naújváros, Székesfehérvár... Nem jó, mondja Robi, kerülni kell a nagyobb helyeket. Meg­állapodnak. hogy Oece és Enyong felé mennek. Dunaföldváron nem találják az elágazást. Egy széles utcán bukdácsolnak alá, s fel végre feltűnik egy idős házaspár, az megmondja: menjenek ki a 6- osra, forduljanak jobbra, satöb­bi. Amikor megtalálják az utat és ráfordulnak, megállnak, hogy újból megnézzék a térképet. Robi indul, egyesbe kapcsol, de onnan sehogyan sem jön ki a váltó. — Kiszállok, te meg ülíj ide, kuplungolj és próbálj kap­csolni. — Felhajtja a motorház tetejét, zseblámpával nézi a sebességváltó rúdját. Semmi ... Robi ideges, amiért újabb ér­tékes perceik múlnak el hiába .. Kiküldi Zolit, hogy nézegesse, tapogassa ő is a vasat. Nagy rúgással lenyomja a tengely- kapcsolót, a váltó simán átbil­len. I (Folytatjuk) Jubilál az ortopédosztály Tudományos ülés Békéscsabán A röntgenfelvételt elemzi dr. Szentpétery József és Vitéz Lászlóné. ban Szegedre, vagy Budapest« kellett járniuk a betegeknek, most viszont a megye városaiból és a községekből csupán Békés­csabára kell jönniük. Szinte fel­mérhetetlen az a könyebbség, amit ez jelent a betegeknek. Az eredmények sem lebecsülendők. Az osztály fennállása óta 370 beteg volt hosszabb-rövidebb ideig itt és összesen 404 műtétet hajtottak végre. A szakrendelé­sen pedig naponta átlagosan 65— 70 visszatérő és új beteget látnak el. Meg kell említenünk, hogy amióta a Kulich lakótelepi orvosi rendelőből Erzsébethelyre költö­zött a szakrendelés, megszűnt a nagy zsúfoltság, s a korábbi egy helyiség helyett háromban lát­hatják el a betegeket. Van ren­delőjük, röntgenszobájuk, és tor. natermük. Bár az utóbbi még hiányos felszerelésű, a látogatott, ság ennek ellenére nagy. Amikor ott jártunk, éppen két hibás tar­tási} gyermeket tornáztatott Zol­Fizikoterápiás kezelés. Műtét előtti altatás. nay Lajosné gyógytoma-tanar. Az Árpád-fürdőben levő osztály viszont bővítésre szorul. Nagy a betegforgalom, s kevés a tíz ágy. Helyiségek lennének, melyek át. építésével szinte minimális ösz- szegből megkétszerezhetnék az ágyszámot. Átszervezéssel és a korábbihoz hasonló összefogással megoldható lenne. Az osztály létrejöttének két­éves jubileuma egybeesik a ma délután Békéscsabán megnyíló tudományos üléssel, melyen dr. Pap Károly professzor, a Debre­ceni Ortopéd Klinika igazgató­ja elnököl, s amelyen más me­gyék ortopéd szakorvosai előtt számol be a két év munkájának eredményeiről dr. Szentpétery József és dr. Kellermann Már­ton. Kasnyik Judit Alig két évvel ezelőtt nyílt meg az Árpád-fürdő emeleti he. lyiségében a városi kórház új osztálya: a tízágyas ortopédia. Mini-kórháznak is nevezhet, jük, mivel külön női, férfi és gyermek kórterme, valamint egy ragyogóan felszerelt, korszerű berendezéssel ellátott műtője van. Az átépítés 750 ezer forintba ke­rült annak idején, de ennél sok­kal több volt az az áldozat, a se­gítség, amit orvosok, szakembe­rek, sőt a Debreceni Ortopéd Klinika is nyújtott. A berendezések között találha­tó a szovjet gyártmányú elektro­mos csontfűrész, az NDK rönt­gengép, és a Pap-féle ortopéd­asztal, valamint a fizikoterápia, számos műszer, gyógyászati esz. köz. A közös erőfeszítés eredménye ez, melynek egyik fő mozgatója és irányítója dr. Szentpétery Jó­zsef főorvos volt, s azóta is. az osztály további fejlesztését segí­ti, társával dr. Kellermann Már. tonnái együtt. Munkájuk kettős: az osztályon fekvő betegek gyógyítása, műté­tek elvégzése és az erzsébethelyi központi rendelőben heti három. szőri szakrendelés a járóbetegek részére. Nem lehet eléggé érzé­keltetni, mit jelentett Békéscsa­bán egy ilyen osztály, és szak- rendelés létrehozása. Elég csak annyit megjegyezni, hogy koráb. A TÜZÉP Váll. bérbead 5 db 5 tonnás billenős teherautót Érdeklődni lehet: TÜZÉP-KÖZPONT Telefon: 11—116. 412508 Gyógytorna a kicsiknek. (Fotó: Demény Gyula)

Next

/
Thumbnails
Contents