Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

A Békés megyei Äüatforgal- mi és Húsipari Vállalat terme­lést fejlesztő szaktanácsadó szol­gálata 1967. január 1-gyel kezdte meg tevékenységét. Kezdetben a népgazdasági érdekeknek megfelelően fő feladata az volt, hogy segítse a termelőszövetke­zeteket a sertésférőhelyek szá­mának növelésében, korszerűsí­tésében, Erre a ' célra 10 millió forint állt rendelkezésükre, amelyet a Magyar Nemzeti Bank adott hitelként a kijelölt mezőgazdasági üzemeknek a gálát új feladatot kapott, még­pedig az intenzív takarmányok bevezetését és elterjesztését. Ilyen volt a borjúnevelésben és hizlalásban a Laktin és a T—25 Prestarter. A bikáknál a Brand-Purina koncentrátum és az Univerz. A sertéshizla­lásnál kezdetben a Brand-Puri­na tápok később a malac B táp. Jelentős előrehaladás volt, hogy későb a még drága és külföldről beszerzett takarmá­nyokat mindjobban felváltotta a hasonlóan jó minőségű és lé­szetes, hogy a Békésben végzett hizlalásd kísérleteknek nemzet- gazdasági szempontból is nagy jelentősége volt. Megyénkben először öt terme­lőszövetkezetben honosították meg a fehérhúsú borjúhizlalást. A szövetkezetek részére — bár maguk vették meg a hizlaláshoz szükséges alapanyagot — a vál­lalat biztosította az import tej­port, és ennek megvásárlásához is jelentős kedvezményt adott. Később a borjúhizlalást két ter­melőszövetkezetre bízták, a nagybánhegyesi Zalka és a kondorosi Dolgozók Termelő- szövetkezetre, Itt már a legkor­szerűbb automatákkal történt az etetés, a kézi munkát majdnem teljesen kiküszöbölték. Később újabb módszert vezet­tek be, az intervenciós borjúne­velést. Ez lényegében azt jelenti, hogy a vállalat az egyéni állat­tartóktól megvásárolja az üszőt olyan áron, amely ösztönzően hat a tenyésztési kedvre, majd a felvásárolt állatokat a terme­lőszövetkezetekbe helyezik ki további hizlalásra. Országos viszonylatban is ki­emelkedő helyen áll Békés me­gye az élőállat-exportálásban is, amely jelentős devizabevételt jelent. A termelőszövetkezetek többségében a korszerű takar­mánytápok biztosításával és a szaktanácsadó szolgálat haté­kony közreműködésével elérték, a napi 1300—1400 grammos súlygyarapodást. Ez nemcsak azt jelenti, hogy alaposan lerö­vidült a hizlalási idő, hanem azt is, hogy számottevően javult az értékesített állatok minősége is. Ezt bizonyítja, hogy az 1971-ben exportra felvásárolt és eladott 15810 hízott bika, tehén és üsző közül több mint 5900 volt „A”, 8726 „B”, és mindössze 1179 „C” minőségű. Ezeket az állatokat olasz, belga, holland és nyugat­német exportra szállították. Bevált a garanciális expressz marhahizlalás. Ennek lényege, hogy a vállalat által kidolgozott technológiával elérhető a napi 1300 grammos súlygyarapodás, és amennyiben ezt 1350 gramm fölé emelik — a gyulai Körös­táj és a kondorosi. Dolgozók Termelőszövetkezetben, — a vállalat kilónként 30 fillért kap a termelőszövetkezettől szakta­nácsadási díjként. Amennyiben a súlygyarapodás alatta marad az előírtnak, úgy a vállalat a Anyakoca kilenc malacával... Tótkomlóson jó eredményeket érnek ei a, angol nagy fehérsertés-hizlalásban. Nagybánhegyesen a Zalka Máté Termelőszövetkezetben az Al- latforgalmi Vállalat szakembe rei rendszeres szaktanáccsal látják el a borjúhizlalással foglalkozó szakembereket. 250 napos hizlalási időt figye­lembe véve az elmaradt súly- gyarapodástól függően 18 forin­tos takarmányköltségtérítésit fi­zet a termelőszövetkezeteknek. Eredményesnek bizonyult a lengyel importbikák hizlalása is. Három termelőszövetkezetnél több mint 400 bikát helyeztek el, ahol a takarmányt a terme­lőszövetkezet biztosítja. Az ál­latok leadásakor a tsz-nél elért súlygyarapodást és minőséget figyelembe véve kilónként 24— 26 forintos költségtérítést fizet a vállalat a szövetkezetnek. Sokrétű a vállalat szaktanács­adó szolgálatának segítségnyúj­tása ,amit az érintett mezőgaz­dasági üzemek vezetői is elis­mernek, sőt egyre több helyen igénylik is. Nagyon jó vélemé­nye van erről az együttműkö­désről Hidasi Józsefnek, a ka- muti Béke Termelőszövetkezet főállattenyésztőjének is, és en­nek a segítségnek már megvan az eredménye. A régi kötött tar­tásnál éveken keresztül csak napi 1 kilogrammos súlygyara­podást tudták elérni és a leadott bikák minősége sem érte el a legmagasabb szintet, ezen kívül a tartási idő is hosszú volt. Ti­zennyolc hónapos korban 4,5—5 mázsáig jutottak el, az önkölt­ség pedig meghaladta a 30 fo­rintot Amióta 1971. márciusá­ban a szaktanácsadó szolgálat javaslatára áttértek a szabad- tartásos bikahizlalásra, azóta a súlygyarapodás meghaladta a napi másfél kilogrammot, és már 14 hónapos korra elérték az 550—600 kilogrammos súlyt. Az önköltséget pedig 23,70 forintra csökkentették. Uhlár János, a tótkomlósi Sertéshústermelő Közös Vállal­kozás igazgatója is hasonlóan jó véleménnyel van. A négy ter­melőszövetkezet összefogásával és jelentős állami támogatással épült szakosított sertéstelep munkájának megindításában a vállalat jelentős összeget, 2 mil­lió 200 ezer forintot adott, amelyből 626 kocát vettek. Rendszeresen meglátogatja a tótkomlósi akat a Húsipari Tröszt főállatorvosa, akinek szakmai tanácsadása sokat je­lentett a sertéstelep eredményes munkájában. A nagybánhegyesi Zalka Máté Termelőszövetkezét főállatte­nyésztője Horváth Endre sze­rint a szaktanácsadó szolgálat­nak köszönhető, hogy az elmúlt évben több mint 300 ezer forint tiszta jövedelemhez jutottak a fehérhúsú borjúhízlalás beveze­tésével. Igaz, a kezdeti kísérleti időszakban az elsőként beállí­tott 80 borjúnál még gyengék voltak az eredmények, majd- hogy nem ráfizettek. Később amikor már tű] voltak a tech­nikai problémákon és megtanul­ták az új technológiát, már 210 darab borjút értékesítettek jó minőségben. Hatékony segítséget kaptak ahhoz is, hogy mindig elegendő mennyiségben besze­rezhessék a hizlaláshoz szüksé­ges import tejport. Borianként sikerült elérni az ezer forintos tiszta jövedelmet, 90 nap alatt minden nagyobb beruhá­zás nélkül. A felsorolt példák is bizonyít­ják, hogy a Békés megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Vállalat szaktanácsadó szolgálata bevál­totta a munkájához fűzött re­ményeket. Egyre több termelő- szövetkezet keresi kell a vál­lalat szakembereit, s kémek ta­nácsokat. amelyet mindig, min­denkor meg is kapnak. Ennek is köszönhető, hogy megyénk­ben az utóbbi években egyre intenzívebb állattenyésztés fo­lyik és a külföldi partnerek, amelyek a megyében járnak ál­latokat felvásárolni, * mindig megelégedetten nyilatkoznak a minőségről. Budapetre indul Tótkomlósról a sonkasertés-szállítmány. vállalat javaslata alapján. Töb­bek között ilyen hitelben ré­szesült a kondorosi Lenin és a mezőberényi Aranykalász Ter­melőszövetkezet, de rajtuk kí­vül még többen vettek fel egy- xnásféi millió forintot. Később a szaktanácsadó szol­IQ mMum 1878. MÁJUS 21. nyegesen olcsóbb magyar ser­téstáp. Ennek etetését először egy-két erre a célra kijelölt ter­melőszövetkezetben vezették be, kísérletképpen kisebb tálkáknál, majd miután meggyőződtek hasznosságáról, egyre több he- 'yen. 1969-ben a fehérhúsú borjú­hizlalás került napirendre. Bé­kés megye tudvalévőén jelentős helyet foglal el országos vi­szonylatban is áz állattenyész­téssel foglalkozó megyék rang­sorában. így aztán az is termé­Kamuton a Bék< Tsz ben kié nelke.dő eredményeket érnek el az intenzív kötetlen bikahizla­lásban. Eredményes együttműködés Űj technológiák bevezetése az állathizlalásban Ä Békés megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat oldalkiadványa

Next

/
Thumbnails
Contents