Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

Száz nyolcadikos közül kilencvennégy akar tovább tanulni Szarvason Kétszáznegyvenki lene fiú és lány végzi jelenleg a nyolcadik osztályt a szarvasi általános isko­lákban. Közülük kétszázharminc, hármam jelentkeztek továbbtanu­lásra. Hatvanhárman a gimná­zium általános és szakosított tan. tervű osztályaiba, hatvanötén szakközépiskolába, ketten gyors, és gépíró iskolába, százketten ipari, mezőgazdasági vagy keres­kedelmi és vendéglátóipari szak­munkásképzőbe. Az előző évinél nagyobb az érdeklődés a gimná­zium iránt, a fizikai dolgozó szü­lők gyermekei közül tízzel töb­ben jelentkeztek ebbe az iskola, típusba, mint 1971-ben. Önmagát öntöző növény Mennyi víz kell egy növény­nek? Erre a kérdésre maga a nö­vény ad választ annak a készü. léknek a segítségével, amelyet a Leningrádi Agrofizikai Intézet­ben dolgoztak ki. A kísérleti ágyások földjében porózus kerá­miából készült, üreges hengere­ket helyeztek el. Ezeket mű­anyagcsövecskékkel kötötték ösz- sze, amelyek kis víztárolóhoz ve­zetnek. Ennek felszínén úsztató lebeg, amely reléhez, önműködő fogyasztásmérőhöz, elektromos szivattyúhoz és egyeb automati­kus készülékhez kapcsolódik. Amikor a talaj nedvessége meg. felel a növénynek, az egész rend­szer egyensúlyban van és az ön­töző automatika önműködően le­áll. Ha a nedvesség csökken, a növény szívni kezdi a vizet a ke. rámiahengerekből, a víztároló­ban csökken a vízszint, az egyen­súly megbomlik és az öntöző- rendszer önműködően bekapcsol. Ez az egyszerű önszabályozó ki­bernetikai készülék használható a növényzet öntözésére mind a zárt, mind pedig a nágyobb, j nyílt területeken. zavartalan, kellemes életet biz­tosítani. S biztosítják is! Látogatásaim során (amikor egyébként a márciusi enyhébb mínusz 25 fokos idő járta) va­lahol megkérdezték tőlem, hogy mi a legnagyobb élmé­nyem Szibériában. Hirtelen za­varba jöttem, de most már biz­tosan tudom, hogy éppen az a határozott törekvés, ahogyan legyőzik, legyűrik, szinte ele­gáns fölénnyel kerülnek e ked­vezőtlen éghajlati i viszonyok fölé. S eközben valami sajátos, határozott magabiztosság ala­kul ki bennük. Büszkék rá, hogy szibirjákok, büszkék rá, hogy uraivá lettek e tájnak, e földnek. Nincs értelme természetesen idealizálni, eltúlozni ezt a je­lenséget. S nem is akarom olyan látványosságok irányá­ba terelni, mint például a fó­kák társaságai, amelyeknek tagjai — férfiak és nők egy­aránt — hetenként többször megtalálhatók az Irtis partján, léket vágnak a folyó jegébe, s egy szál fürdőruhában vígan lubickolnak, aztán még vidá­mabban hemperegnek meg a ‘ hóban. Kemény sport ez, ed­zett, erős szervezetet kivan, de azért ott is — noha szép szá­mú tábora van — valójában csak különcködés. Olykor nem árt ogj kis ejiiye-ejnie Nincsen abban semmi icivet­ni való, hogy mindenki erősen törekszik a magasabb életszín­vonalra, erkölcsi, anyagi megbe­csülésre. A hogyanjában azon­ban van némi aggodalom is — de hát azért ember az ember, hogy időnként aggodalma le­gyen Mai elosztási rendsze­rünk. bérrendszerünk és a ré­szesedési rendszer nagyon közel hozta ugyanis egymáshoz a dol­gozók keresetét. Ám sok eset­ben olyan „érdekek’ húzódhat­nak meg mögötte az egyének számára, hogy érdemes az átla­gon dolgozni annak is, aki egyébként többre képes. Persze a nagyon hanyagnak, vagy a nagyon gyengének ma is érde­me szerint jut a- javakból. De a nagyon jól dolgozókat kevéssé értékeljük, kevéssé Honoráljuk jövedelemmel, erkölcsi elisme­réssel. És a társadalompolitikai törekvését keresztezi az, ha nem a legjobb vállalat, egyén, hanem az átlagteljesítményt vagy jó adminisztrálást nyújtók kapnak kiváló, szocialista, stb. címei, kitüntetést. Szándékomnál maradva hadd álljon itt két ellentétes jelentés egy és ugyanazon vállalatról. A megyei tanács vb munkaügyi osztálya és az SZMT közgazda- sági munkabizottsága együtte­sen értékelte — a szakosztályok és a szakszervezetek szakmai megyei bizottságainak közös ja­vaslata alapján — tanácsi válla­latok 1971. évi tevékenységét, örvendetes, hogy a 30 tanácsi vállalat közül 16 pályázta meg a megyei tanács vb és az SZMT elnökségének „útmutatójában” meghatározott feladatok teljesí­tése mellett a Kiváló Vállalat és a Szocialista Munka Vállalata címet. A vállalati értékelés alapján 12 vállalatot javasoltak a kitüntető cím valamelyikének odaítélésére. A jelentést, melyet a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának Elnöksége 1972. ápri­lis 14-i ülésén megtárgyalt, az alábbi záradékkal látta el: „A Szakszervezetek Megyei Tanácsa Elnöksége a mai napon tárgyalta — Békés megyei Ta­nács V. B. Munkaügyi Osztálya, valamint az SZMT Közgazdasá­gi Munkabizottsága javaslata alapján — a tanácsi Vállalatok 1971. évi munkája alapján a Ki­váló Vállalat, a Szocialista Munka Vállalata, a Dicsérő Ok­levél odaítélését. Az elnökség a mellékelt előterjesztés alapján j és sorrendiségben fogadta el a javaslatot. Kérjük a megyei ta­nács végrehajtó bizottságát, hogy állásfoglalásunkkal értsen egyet.’’ A megyei tanács végre- j hajtó bizottsága az április 25-i ülésén a javaslatot elfogadta. Ezután annak rendje-módja sze­rint 12 vállalat átvette a kitün­tetést, jól sikerült bankett ke­retében. Ekkor még az odaítélés j minden javasolt vállalatnak jo- j gosnak mutatkozott. Hiszen a vállalat megítélésére hivatott szervek mégiscsak a jelentés alapján ítélkeznek, jutalmaznak, vagy büntetnek. Ez magában nem is helytelen. Baj csak ak­kor van, ha a két ugyanolyan témájú. jelentés ellentétbe kerül 1 egymással. Márpedig ez esetben ez történt. Május 9-én ugyanis a vb. a vállalatok 1971, évi ; pénzügyi gazdasági revíziójának i tapasztalatairól szóló jelentést j vitatta meg. Ez viszont az egyik j kitüntetett vállalatot ugyancsak ' elmarasztalja. Nézzük csak. Az ! előző jelentésben prről a válla- j latról az értékelések között ez i olvasható: „A termelésnöveke- í dóst a munka hatékonysá­gának javításával valósította meg”. A revízió vizsgálata pe­dig azt mondja ugyanerről a vállalatról: „A nyereség tartal­ma laza költséggazdálkodáshoz j vezetett”. — Másutt pedig így szól a jelentés: „ ... ugyanak­kor a belső szervezettség javu­lása helyett annak nagyfokú romlása következett be, komoly, fegyelmet sértő cselekményeket eredményezett. A nyereség ál­landó." nagyfokú emelkedése a gazdálkodási rendet, és a fe­gyelmet semmibevevő gazdál­kodásra adott lehetőséget, mi­vel a vállalat hatékonysá- g a, illetve jövedelmezősége nem a reális elvárásokra épült.” Eszerint a vállalatnak az elmúlt év sok tekintetben feltüntetett, a kitüntetést alátámasztó impo­záns eredményei csak maszlag volt. Talán tiszteletlenségnek tű­nik, hogy a kitüntetett vállalat nevének megjelölése nélkül hi­vatkozunk a két jelentésben fog­laltakra, de mondanivalónkat inkább a jövőbeni javas- lattevőkhöz címezzük. Ez az ügy jelen esetben nem terjed túl egy vállalat és két intéz­mény falán. Mégis olyan politi­kai torzulás, amit nem szabad szó nélkül hagyni. A természet rideg-hidegségé- ■ vei másként is szembe lehet! szállni. : E másfajta szembeszállás tár- : sadalmi méretű, jelképes szá- J momra — bármilyen furcsának ; tűnik is: — a virág, a paradi- j csőm, a hagyma, az uborka, az 5 alma. ; Talán érthetőbb, ha hozzá- • teszem .hogy a szibériai virág, S a szibériai paradicsom, hagyma, : uborka... : Először a városi pártbizott- • ságon hallottunk róla, hogy az ! omszkiak virágszeretöek. Ám a : természet itt nem gondoskodik ■ sem fáról, sem virágról. Száz ■ kilométerekre sivár sztyeppék • húzódnak, legfeljebb nyírfali- : getek, semmi más. Nem terem ; itt meg a fa és a virág. A hősök parkjában, ahol a ! szovjethatalomért elesett ma- ! gyár internacionalisták emlék- ; művét is fölkerestük, mégis ; friss virágot találtunk. S min- ! dig vannak friss virágok. Már- | cius 8-án, a nemzetközi nőna- ■ pon a férfiak üde virágokat, ! szegfűt, tavaszi orgonát vittek * az asszonyoknak. ! Omszki virágokat, amelyek- j ben áprilisban már gyönyörű • kiállítást, virágversenyt is ren- | deznek minden esztendőben. Lőkös Zoltán ; (A befejező rész következő j számunkban.) Arra a kérdésre, hogy utólag miért nem vonta vissza odaíté­lését a végrehajtó bizottság, egy mondatban válaszolhatunk: a kétkezi dolgozók gazdasági szak­kérdésekben nem dönthetnek, így nem is viselhetik érte a fe­lelősséget! Ugyanakkor veszé­lyesnek tartjuk, hogy egyesek gyorsan mossák kezeiket, és po­litikánk .torzítói még azzal sem bűnhődnek, hogy észrevennünk, figyelmeztetnénk, vagy perbe- szállnánk velük. Ez a fajta, je­lentés gátolhatja a helyes el­képzeléseket. Nem elég csak ajánlani, de megvalósulásukat biztosítani, garantálni kell. Nem elég a szándék, a terv, az ,.én szeretném” elmélet, ehhez meg­valósulás kell; pontos és igaz. De dotálni a hanyag munkát és vezetést — ilyet nem bír el a gazdasági ügyek természete. Ez politikánk megvalósulását gá­tolja. Az illetékeseknek szembe kell nézniük és képeseknek kell lenniük arra, hogy konkrét jel­zések esetén az adott negatív jelenséggel hatásosan szembe- szálljanak. Mert a ma még „csak” gazdasági kérdés holnap politikai jellegűvé válik. Amikor a nyereségről beszé­lünk, joggal és bátran mondjuk: emberek, vállalatok, szövetke­zetek — gyertek, szerezzetek több jövedelmet magatoknak, és az államnak! Nézzétek meg, milyen lehetőségek vannak a műszaki fejlesztésre, az önkölt­ség csökkentésére, a termelés szerkezetének módosítására, hogy a nagyobb jövedelmező­séget biztosítani lehessen. És ha majd azt látjuk, hogy egyes vál­lalati vezetők hajlamosak vala­mi „elfutásra”, hogy nem a ter­melés ésszerűsítésére, vagy a piaci igények jobb kielégítése alapján, hanem tisztességtelen úton hajszolják a nyereséget, akkor fékezzük őket, védekez­zünk a torzulások ellen. Egy­szerre lépjen működésbe az ösz­tönzés, és ahol kell, a fék is. És nem árt olykor egy kis ejnye- ejnye sem. Kívánatos, hogy a szak­szervezetek is a dolgozók érde­keit úgy képviseljék — a szoci­alista társadalom logikájában gondolkodva —. hogy sajátos, igazságos társadalmi partnerei legyenek a gazdasági és az ál­lami vezetésnek. Hiszen a vál­lalat pillanatnyi érdekeinek képviselete csak rövidtávú elő­nyökkel járhat Talán felesleges is tovább bo­nyolódni e téma körül, kideríte­ni: kinek van igaza a kétféle jelentésben, nem az újságíró fel­adata. Erre aligha vállalkozhat. Egy megjegyzés mégis idekíván­kozik a jövőt illetően. A megyei tanács május 9-i vb-ülésén ho­zott határozatában a fontos fel­adatok sorában jelölte meg: „Felhívja a végrehajtó bizottság a vállalatok irányítását végző szakosztályok és a munkaügyi osztály figyelmét arra, hogy a vállalatok egészének, illetve a vállalati vezetők tevékenységé­nek értékelésekor anyagi és er­kölcsi elismerésre vonatkozó ja­vaslatok kialakításakor a pénz­ügyi revízió, valamint vállalati felügyeleti-gazdasági ellenőrzé­sek megállapításainak figyelem­be vétele érdekében a megyei ta­nács vb pénzügyi osztályával konzultáljanak és ez alapján ja­vaslataikat közösen alakítsák ki.” Joggal lehet számolni azzal — mint ahogy az lenni szokott —, hogy mennél átfogóbb a szóban forgó határozat, javaslat, elkép­zelés, annál lelkesebb támoga­tásra és annál hevesebb ellen­állásra talál. Ebből már arra is következtethetünk, hogy a hatá­rozat végrehajtása sem iesz könnyű. Végül tanulságként; a tes-1 tőletek elé kerülő jelentések szocialista társadalmunkban nem szolgálhatnak öncélt, nem lehetnek ötletszerűek, vagy ép­penséggel hobbyk! A vállalat, a személyiség társadalmi elisme­résének fő alapja a végzett munka. Ebben kell értékelnünk a felmérés adatait is, mert az emberek az erkölcsi, anyagi megbecsülésben a termékeny esztendők hétköznapjait szeret­nék felismerni. Roeskár János A BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR gyakorlott zetorvezetöket vesz fel azonnali belépéssel. Jelentkezni a gyár szállí­tási osztályvezetőjénél le­het. 412720 3 békés mm J972. MÁJUS ül. Segítőnk és társunk: a tudomány N épgazdaságunk tervezett fejlesztéséhez nélkülöz­hetetlen. hogy fokozzuk a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés hatékonysá­gát, eredményeinek gyakorlati felhasználását. Űjabb feladata­inkat csalás a tudományok széles körű alkalmazásával, a társadalomtudományok ered­ményeinek figyelembevételével oldhatjuk meg. A tudományok hazai műve­lői s a kutatásokat szervezők, irányítók munkájának tervsze­rűségét fokozza most az a hosszútávú kutatási terv, mely kormányhatározatként összege­zi és jelöli ki az 1971—19,85 kö­zötti időszak legfontosabb ku­tatási céljait és irányítási fel­adatait. A életnek e területein is csak úgy tudunk biztonságosan és gyorsabban előrehaladni, ha erőinket nem aprózzuk szét. Éppen ezért a hazai kutatások fejlesztésével együtt növelni kívánjuk alkotó részvételünket a tudományos—műszaki forra­dalom nemzetközi áramában Hazánik valamennyi tudományos igényeit sem ma, sem a jövő­ben nem elégíthetjük ki önerő­ből, ezért fejlesztjük tudományos kapcsolatainkat, a nemzetközi tudományos munkamegosztás­ban való részvállalásunkat. H azánk elsősorban a szo­cialista országokkal, köz­tük is első helyen a Szovjetunióval kívánja értékes tudományos kapcsolatait erősí­teni. Az együttműködésnek fő­leg azokat az elemeit fejleszt­jük, melyek, a szocialista gaz­dasági és tudományos integrá­ció irányában hatnak. A KGST keretében folyó tudományos— műszála együttműködésben is új, korszerű formák kialakítá­sára és alkalmazására törek­szünk. A kormány nemrég közzé­tett határozata a tudományos kutatás felelősen értelmezett szabadsága jegyében bátorítja a tudományos vitákat, abból kiindulva, hogy a tudomány művelőinek elidegeníthetetlen joga, megfelelő fórumokon sza­badon képviseljék meggyőző­désüket, formálják s alakítsák tudományos módszereiket. Ugyanakkor Népköztársaságunk kormánya — fogalmazza meg a határozat — „elvárja a tu­domány művelőitől a szocializ­mus, a társadalmi haladás iránti elkötelezettséget.” A z országos távlati tudo­mányos kutatási terv tovább ápolja és erősíti azt a gondolatot is, hogy a tu­domány művelőinek kötelessé­gei vannak a hazával, népünk­kel szemben. „A tudósnak fel kell ismerni mindenkor a tár­sadalom reális igényeit, lehe­tőségeit, ezekkel számolnia kell a kutatási feladatok kiválasztá­sakor és a kutatási témák vál­lalásakor”. Társadalmunk tulajdonkép­pen a szocializmus lényegéből eredően igényli a tudomány se­gítségét. Hazánkban ugyanis a tudósoknak és a tömegeknek, társadalmunk egészének érde­ke, hogy a tudomány eredmé­nyei közkinccsé, széles körű társadalmi gyakorlattá válja­nak. Az anyagi javak termelé­sében mindinkább növekszik a szellemi munka s a tudományos tevékenység részaránya, a tu­dományos kutatás eredményei pedig szinte mérhetően növelik a nemzeti jövedelmet. Ezért a sikeres kutatások egész társa­dalmunk érdekeit szolgálják. A közelmúltban kormányha­tározatként napvilágot látott országos távlati tudományos kutatási terv tükre, tehát an­nak az egész kibontakozó fo­lyamatnak, mely valójában a szocialista állam, a dolgozó nép s a tudomány mélyülő szövet­sége, „a dolgos test s az alkotó szellem” megbonthatatlanná vá­ló egysége. Cs. í.

Next

/
Thumbnails
Contents