Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

így iáfia a Hetet Itommentátonintí, Réti Ervin: Egy hét a külpolitikában Vcgfe ratifikáltak Bonn­ban! Drámai jelenetek és ku­lisszák mögötti alkudozások, ha­lasztások és kitérők után most már tövényerőre emelkedhetnek a szovjet—nyugatnémet és a len­gyel—nyugatnémet szerződések. A kereszténydemokrata képvise. lök tömeges tartózkodása tulaj­donképpen annak kényszerű el­ismerése volt. hogy egyre nehe­zebb nyílt frontot nyitni az eu­rópai realitásokkal szemben. Kontinensünk sokszáz millió la­kója, s közéjük sorolhatjuk az NSZK józan többségét is, békét, enyhülést, kibontakozást kíván­A ratifikáció kétségkívül ja­vítja földrészünk politikai légkö­rét, s elősegíti a már lényegében készenálló európai egyezmény­rendszer érvényre jutását: meg­nyílt az út a Nyugat-Berlinről szóló négyoldalú megállapodás, valamint a két német állam szer­ződéseinek aláírása előtt. Ugyan­akkor hangsúlyoznunk kell, hogy jócskán vannak még feladataink, mindenekelőtt meg kell gyorsí­tani az európai biztonsági érte­kezlet előkészítésének ügyét. Számolhatunk azzal is, hogy a belpolitikai küzdelem minden bizonnyal kiéleződik majd Bonn­ban. A jobboldali ellenzék lát­hatólag nem akar lemondani a hatalom megszerzéséről, de tá­madásait elsősorban a gazdaság, politikára és a belpolitikai refor­mok elmaradására irányítja — ezeken a területeken \ több „ke­resnivalót” lát a maga számára, mint a külpolitikában. Lehetsé­ges, hogy a bonni válság végülis egy rendkívüli választásokhoz vezet, Brandt a maga részéről ezt a módot javasolta. Biztató hírek érkeznek Helsinkiből is, ahol a SALT- tárgyalásokon — a hírek szerint — közelebb kerültek egy részmegegyezés kilátásai. A pár­beszéd szigorúan titkos jellege miatt részletek természetesen nem szivárogtak ki. A leszerelési erőfeszítések szükségességét pél­dázza azonban, hogy éppen a hé­ten kezdték meg a tengerfenék atommentesítéséről kötött meg­állapodások aláírását (Igen lé­nyeges problémáról van sző, hi­szen Földünk kétharmadát ten­gerék és óceánok borítják, s tala­juk kikapcsolása a nukleáris fegyverkezési versenyből nagy jelentőséggel bír). A nemzetközi helyzet bonyo­lultságára és összetettségére vall, hogy a Tonkini-öböl vizében vi. szont továbbra is amerikai ak­nák úsznak, s Délkelet-Ázsiában, ha leheti még tovább nőtt a fe­szültség. Amerikai repülőgépek változatlanul pusztító légitáma­dásokat intéznek a Vietnami De­mokratikus Köztársaság sűrűn lakott területei ellen, s Washing­ton teljesen érdektelennek mir tatja magát a párizsi tárgyalások folytatódásának ügyében. A so_ rozatos provokációk ellenére nem javul az amerikai csatlós rendszerek helyzete, különösen heves harcok folytak Dél-Viet- namban, ahol a hazafiak folytat­ják offenzívájukat. E nem kevéssé ellent­mondásos helyzetben befejeződ­tek az előkészületek Nixon hét­főn — magyar idő szerint — ko­ra délután két órakor kezdődő moszkvai látogatására. Moszkvá­ban az SZKP Központi Bizottsá­gának plenáris ülésén Brezsnyev referált a nemzetközi helyzetről — Nixon Camp David-ben ta­nácskozott szűkebb vezérkará­val. A szovjet—amerikai csúcs- találkozó előreláthatólag intenzív tanácskozás-sorozatot fog jelen­teni: a program-tervezetek sze­rint legalább húsz—huszonnégy órát szentelnek a tárgyalásoknak Moszkvában — a leningrádi és kijevi látogatás előtt. Amint ez ilyenkor szokásos, a világsajtót szinte elborítja a ta­lálgatások és kombinációk ára­data. Természetesen ezúttal is csak a találkozó után lehet maki érdemi ítéletet alkotni. Annyi bi­zonyos. hogy a szovjet—ameri­kai eszmecsere keretei tulajdon­képpen adottak és logikusan kö­vetkeznek. a nemzetközi esemé­nyek alakulásából. Európában a már említett pozi­tív folyamatok, valamint a le­szerelés területén történt szerény előrehaladás azt bizonyítják, hogy a jelenlegi helyzetben is vannak közös érdekű kérdések Moszkva és Washington viszony­latában. Ennélfogva nem lehetet­len kölcsönösen előnyös megálla­podások létrehozása. Nem lehet­nek azonban illúzióink: elegendő szemügyre venni az Egyesült Ál­lamok délkelet-ázsiai politikáját, a Közel-Keleten betöltött szere­pét, s azt a magatartást, amelyet Amerika a világ számos pontjári tanúsít. Az „utazási évad” legfontosabb híre az amerikai el­nök szovjetunióbeli látogatása, de korántsem ez az egyetlen ál­lami vagy kormányfői utazás. Az osztrák elnök Helsinkiben járt, aminek érdekességét az európai ügyek adják: Helsinki mellett Bécs sem idegenkedne egy biz­tonsági konferencia házigazdái tisztjétől. Az angol királynő Franciaországban tett köruta­zást: a fényes protokoll a kibő­vített Közös Piac ügyét látszott megerősíteni... Folytatja jelentős útikörútját Fidel Castro is, a kubai miniszterelnök, aki jelen' leg Afrikában tartózkodik s a: előzetes bejelentés szerint a: egyik következő állomás Buda' pest lesz. A választások kiírását sürgetik Bonnban Benn Bochkor Jenő, az MTI tudósí­tója jelenti: Ismét a rendkívüli parlamenti választások kiírását sürgette Conrad Ahlers, a nyugatnémet kormány szóvivője. Szombati rádiónyilatkozatá-r ban merő képtelenségnek minő­sítette a., ellenzék vezérének, Rainer Barzel CDU-elnöknek azt a követelését, hogy Brandt szövetségi kancellár mondjon le. „Barzel maga is tudja — mon­dotta —, hogy a parlamentben semmiféle többség sincs egy má­sik kancellár megválasztásához. Követelése tehát csak arra irá­nyul, hogy Nyugat-Németország- ban kormányzás nélküli állapo­tok alakuljanak ki”. Ami a gazdaság- és pénzügyi politikát illeti, a szövetségi kor­mány hajlandó elfogadni Barzel kérését, és felmérni a helyzetet. A költségvetés problémája va­lóban nem egyszerű, de nem is katasztrófáiig — folytatta — és sajnálatos, hogy az ellenzék szó­vivői ez ügyben zavart akarnak kelteni.; Ha az ellenzék kitér a válasz­tások mielőbbi megtartása elől, saját magának árt — figyelmez­tetett a szóvivő. Minél világosab­bá válik ugvanis, hogy a dolgok nem jutnak élőbbre, éspedig nem a kormánypártok, hanem az ellenzék hibájából, annál in­kább fel fogja ismerni a CDU— CSU, hogy érdekei mégis az ésszerű megoldás irányába szo­rítják. Nixon sajtótálékoztatója moszkvai útja előtt Molnyija-2 A Szovjetunióban május 19-én a mesterséges holdak segítségé­vel létesített távközlési rendszer fejlesztési programjának kereté-; bén felbocsátották a Molnyija— 2 távközlési mesterséges holdat. A műholdat nyújtott ellipszis alakú pályára vezérelték, s fel­szerelték centiméteres hullám­hosszon működő fedélzeti relé­állomással. A Molnyija—2 feladata a Szovjetunióban a nagy távolsá­gú telefon-távíró rádiókapcso­latok biztosítása, valamint a szovjet központi televízió műso­rainak továbbítása az Orbita- és a nemzetközi együttműködési hálózat állomásaira. Washington Nixon amerikai elnök pénte­ken az utolsó simításokat haj­totta végre a hétfőn kezdődő moszkvai látogatás előkészülete, in: negyed órát tárgyalt Porter- rel, a párizsi Vietnam-értekezle- ten, részvevő amerikai küldött­ség vezetőjével, később fogadta a kongresszus demokrata, illetve köztársaságpárti vezetőit, majd este sajtófogadást adott azoknak az újságíróknak, akik elkísérik szovjetunióbeli látogatására. A sajtófogadáson az elnök részletesen ismertette moszkvai tárgyalási szándékait. Elmondta, hogy a tavalyi nyu­gat-berlini négyhatalmi megál­lapodás meggyőzte őt arról, máé nehéz kérdésekben is lehet — a siker reményében — megegye, zésre törekedni. A mostani csúcsértekezletet jelentette ki Nixon — három év óta készítik elő. Elmondta, hogy a tárgyalá­sok napirendjét úgy állították össze, hogy abba belekerültek mindazok a kérdések, amelyeket a felek fontosnak tartanak. _ A bilaterális kapcsolatokon kívül — mondotta Nixon — meg fog­ja vitatni a szovjet vezetőkkel „Vietnam kérdését, valamint egyéb olyan kérdéscsoportokat, ahol a Szovjetunió és az Egye­sült Államok érdekei időmként összeütköznek”. Az elnök megállapodással ke­csegtető tárgyalási témaként ne­vezte meg a stratégiai fegyver­kezés korlátozását, a kereskedel­met és az űrkutatási együttmű­ködést. de hozzáfűzte, hogy nem szabad túlzott reményeket táplál­ni a megállapodásokat illetően, mivel még sok kérdés tisztázat­lan. Végezetül Nixon közölte, hogy szovjetunióbeli látogatása alatt két beszédet fog tartani: az egyi­ket azon a fogadáson, amelyet érkezése napján adnak tisztele­tére a szovjet vezetők, a másikat elutazása előtt a szovjet televí­zióban. Enyhülés, a béke ügye mellett Varsó | Varsóban együttes ülést tar­tott a LEMP Politikai Bizottsága és a lengyel kormány elnöksége. Az Edward Gierek elnökletével megtartott ülésen részt vett a szejm, a nemzeti egységfront, a parasztpárt és a demokrata párt. elnöke is. A naprenden a lengyel —nyugatnémet szerződés bun- destagi és bundesrati ratifikálá­sának kérdése szerepelt. Az ülés határozata hangsú­lyozza, hogy az NSZK Szovjet­unióval és Lengyelországsai megkötött szerződésének ratifi­kálása az enyhülés és béke ügye mellett síkraszálló erők újabb kiemelkedő sikere, ami kedvező­en befolyásolja kontinensünk helyzetének fejlődését. Ez a po­litikailag egységes egészet alko­tó két szerződés nemzetközi jo­gilag elismeri a háború után ki­alakult európai államhatárok sérthetetlenségét. Aláírói kötele, zettséget vállalnak a területi egység tiszteletben tartására, egyszer s mindenkorra lemonda­nak minden területi követelés­ről. Márpedig ez a normális nemzetközi kapcsolatok kialakí­tásának alapvető feltétele. A politikai bizottság ülésének résztvevői kifejezésre juttatták azt a meggyőződésüket, hogy a lengyel nép érdeke az 1970. de­cember 7-i államközi szerződés lengyel részről történő ratifiká­lása. Tüntetés Spanyolországban az USR eilen Bilbao Több száz fiatal tüntetett péntek este a spanyolországi Bilbaóban az Egyesült Álla­mok vietnami háborúja ellen. A tüntetők „Le az amerikai gyarmatosítással!” feliratú táb­lákkal vonultak fel az amerikai IBM bilbaói fiókvállalata elé, kövekkel bezúzták az épület ablakait és vörös festékkel be­mázolták a - falakat. A résztvevők tiltakoztak a Washingtont és Madridot egy­máshoz fűző katonai megálla­podások és az Egyesült Álla­mok spanyolországi gazdasági jelenléte ellen. Sz&édai falképek ■ ———-—— ——— I 8 8 ; Virágok az Irtis partján Katonai források beszámoltak arról, hogy az An Loc melletti rendkívüli heves harcokba — a dél-vietnami kormánycsapa­tok megsegítésére — amerikai repülőgépekkel és helikopterek­kel további csapatokat dob­tak át az elcsigázott kormány­katonák támogatására. A ha­zafias erők. mind Kontumnál, mindpedig Án Locnál akna- tüzet zúdítottak az ellenségre. Harcok folynak Saigon köz­vetlen közelében is. A Dél- vietnami Felszabadítási Front harcosai megtámadták a saigo- ni csapatokat a Long An tarto­mánybeli Ben Dúcnál. A 82 milliméteres aknavetők­ből kilőtt lövedékek — saigoni közlés szerint — több katonát megöltek. A Mekong deltavidé­kén ugyancsak heves harcok folynak: Saigontól 70 kilomé­terrel délnyugatra, Cai Ben vá­ros mellett a saigoni kormány­csapatok összecsaptak a felsza­badító erők katonáival, az üt­közetben nyolc katonát veszí­tettek. Egy saigoni szóvivő köz­léséből kitűnt, hogy a hazafias : erők pénteken megtámadták és \ súlyosan megrongálták a kam- • bodzsai határ mentén levő Ta ! Tien nagy cementgyárát. A szó- : vivő az itteni támadás során : tizenegy katona halálát és kettő * megsebesülését ismerte be. ■ : Légitámadás — Hanoi ellen I Egynapos szünet után szom- : baton — helyi idő szerint — ! déli tizenkettő előtt pár perccel ■ ismét megszólaltak a szirénák ; Hanoiban. Röviddel ezután fel- : hangzott a légelhárító ágyúk : dörejei, a rakéták süvítése. Az ; amerikai bombák a város kör- : nyékén robbantak. Hanoi fölött légicsata bonta- ; kozott ki a VDK légiereje és a j Phantom vadászbombázók kö- í zött. A bombázás és a légicsata ! mintegy fél óráig tartott, az oko- ; zott károkról és a lelőtt gépek ; számáról egyelőre nem érkezett j jelentés; l Távoli rideg, hideg világot jelképezett valamikor számunk­ra ez a szó Szibéria. A cári Oroszországról szóló régi ol­vasmányokra, emlékekre . gon­dolva, visszaemlékezve bizony nem is alaptalanul. De aztán gondolatvilágunkban — különö. sen az elmúlt negyedszázad fo­lyamán — egyre közelebb ke­rült, a szibériai rapszódia ro­mantikájával éppúgy, mint a Bajkál-tó természeti szépségei­nek hírnevével, vagy talán méginkább a bratszki erőmű és a városnyi kiterjedésű nagy ipartelepítések, kőolajfeldolgo­zók lenyűgöző realitásával. S most itt az idei esztendő, amelyet tömören a magyar—• szovjet barátság szibériai évé­nek is nevezhetjük. A lapok híradásaiból közismert ugyanis, hogy a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökségének határo­zata értelmében május 22-én Szibériai Hetek kezdődnek, s az idén kiemelkedő szerepet kap hazánkban Szibéria nép­szerűsítése, a szibériai ember, a szibériai táj megismertetése azzal együtt, hogy a Szovjet­unió gazdasági, tudományos, kulturális életében mit jelent e sajátos országrész, amelynek egy-egy megyéje is nagyobb hazánknál. Nemrég egy ilyen nagy szi­bériai megyében jártam, az omszkiban, amelynek területe másfélszerese Magyarországnak, székhelye pedig az Uralon túli rész második legnagyobb tele­pülése, a kilencszázezer lakosú Omszk városa, az Irtis és az Om folyó torkolatánál. S az a fajta régi romantikus elkép­zelés, amely legtöbbünkben él e tájból, már nyomban itt el- oszlik az emberben. Mert, ha netán Moszkvából nem három­órás repülőúttal érkeztem oda, hanem csak úgy odacsöppenek, akkor — ne tessék félreérteni a mondatomat — aligha talá­lom el, hogy valahol Ázsiában, Szibériában vagyok. Kulturált, forgalmas, rendezett, s mond­hatom (ha ennek a szónak egy­általában érdemes minősítő tar­talmat tulajdonítani) európaias, korszerű nagyváros. Igaz, hogy ez a nagyiparral rendelkező Omszk városra és viszonylag kiterjedt környéké­re vonatkozik ,a közeli falvak életére, amelyekben fejlett me­zőgazdaságot művel az ember. Az óriási terület távolabbi ré­szein azonban valóság a tajga is, meg a mérhetetlen kiterje­désű mocsár, ma is vannak vi­dékek, amelyek csak több na­pos autó-helikopter-sítúrával közelíthetők meg. E nyugat­szibériai területnek ilyesféle romantikája is megvan hát, de jellemzőként valami egészen mást kell keresnünk. Azt a természetességet pél­dául, amellyel a szibériai em­ber „túlteszi” magát az ég­hajlat zordságán. Nemcsak az­zal, hogy kedvesen tréfálkozik rajta. Mikor kérdezik tőle, mi­lyen is itt egy esztendő, bölcs derűvel azt feleli: „Kilenc hó­nap tél .aztán meg csak nyár, nyár, nyár...” A tréfa mögött intelem rejlik, hogy ezt el kell, el lehet viselni. Azt a mintegy 80 fokos hőingadozást is, ami a mínusz 45 fokos tél meg a 30— 35 fokos nyári rekkenő meleg között mutatkozik. S nemcsak elviselni kell, hanem normális, Harcok Saigon környékén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents