Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-20 / 117. szám
Egy nap alatt 64 esetben iitközleh meg a szabadságharcosak és a kormánycsapatsk Támadás Kontum ellen A dél-vietnami szabadságharcosak pénteken hajnalban újabb támadást indítottak a központi fennsíkon fekvő Kontum város ellen. A támadást erőteljes tüzérségi előkészítés előzte meg. Saigoni forrásoktól kapott értesülésekből kitűnik, hogy a népi erők eközben először használtak 130 milliméteres gyorstüzelő ágyúkat, A támadó szabadságharcosok néhány óra múlva visszavonultak, de a reggeli órákban a harcok ismét felújultak. A B—52-es amerikai stratégiai repülőgépek péntekre virradó éjszaka tizenöt kötelékben, támadták Kontum térségét éa! néhány óra alatt 1350 tonna bombát szórtak le. A B—52-esek ezenkívül bombázták Da Nang és An Loc környékét is. A népi erők tüzérségi egységei pénteken hajnalban tűz alá vették a hetek óta ostrom alatt tartott An Loc tartományi székhelyet A Saigontól nyolcvan kilométerrel északra fekvő város stratégiai pontjaira négyezer akna csapódott. A saigoni kormánycsapatok kísérletet tettek az An Loc-hoz vezető 13. műút felszabadítására, de kénytelenek voltak visszavonulni, mivel a város környékét bombázó B—52- esek tévedésből saigoni állásokat is támadtak. A B—52-esek éjszaka támadása súlyosan megrongálta magát a 13. számú műutat is. A Saigonban kiadott legújabb hadijelentés szerint az elmúlt 24 órában 64 esetben volt ütközet saigoni kormánycsapatok és a dél-vietnami felszabadító erők között. A MTü koppenhágai ülése gratulál Bonn-nak Koppenhága Koppenhágában pénteken befejeződött a NATO nukleáris tervező csoportjának 11. ülése. A koppenhágai tanácskozás résztvevő pénteken üdvözölték • szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződéÖsszeomlottak az Angela Daris ellen emelt rádak Az Angéla Davis ellen felhozott vádak teljes mértékben összeomlottak — jelentette ki csütörtökön San Jóséban az újságírók előtt Henry Winston, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának elnöke. Winston hangsúlyozta: a kirakatper éUeni tiltakozás összefonódik a demokráciáért vívott harccal, az agresszió és a háború politikáját ellenző tömegmozgalommal. Angela a kormány reakciós politikájával szembeszegülő erők jelképe lett. sek bonni ratifikálását — közölte a NATO szóvivője, A NATO tagállamok hadügyminiszterei gratuláltak a nyugatnémet kollégájuknak, Hellmuth Schmidt hadügyminiszternek. Kifejtették azit a véleményüket, hogy a bonni ratifikálás elősegíti a feszültség csökkenését és hozzájárul ahhoz, hogy a tervezett európai biztonsági és együttműködési értekezletet ez év végén vagy jövő év elején megtarthassák; A NATO nukleáris tervező csoportjának 11. üléséről kiadott közlemény röviden ismerteti a tanácskozáson elhangzott felszólalásokat, amelyek a nukleáris fegyverek „taktikai védelmi alkalmazásával” kapcsolatos politikai irányelvek meghatározásával foglalkoznak. Laird amerikai hadügyminiszter az ülésen beszámolt a nukleáris stratégiai fegyverek erőviszonyáról. A tanácskozás résztvevői megvitatták azokat a tényezőket, amelyeket a nukleáris fegyverek „védelmi célokra történő fel- használásakor” a NATO-nafc tekintetbe kell vennie. A Szovjetunió nélkül lehetetlen bármely nagy fontosságú nemzetközi probléma megoldása Kommentárok Nixon moszkvai álja előtt Moszkva A szovjet—amerikai csúcstalálkozó közeledtével a két ország kapcsolatainak kérdései fokozatosan • mind több és több helyet kapnak a szovjet sajtóban. A moszkvai kommentárok egyöntetűen abból az alaptételből indul, nak ki, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának javítása lehetséges és kívánatos. Mint Visnyev a Pravda pénteki számában írja: „Erre az álláspontra helyezkedett a szovjet állam születésének pillanatától fogva. Lenin nagy jelentőséget tulajdonított a legfőbb kapitalista hatalommal való viszony nor. analizálásának, s nem egyszer állást foglal az Egyesült Államokkal folytatandó béketárgyalások és a vele kötendő megállapodások mellett”. A szovjet kommentátorok hangsúlyozzák: a Szovjetunióban nagyon jól látják, milyen jelentősége van a szovjet—amerikai kapcsolatok állapotának a két or. szág népeinek létérdekei és az egész nemzetközi helyzet szempontjából. vagyis abból a szempontból, hogy a nemzetközi helyzet a feszültség további erősödése, avagy enyhülése irányában fejlődik tovább. A N ovo je Vremja című szovjet külpolitikai hetilap pénteki számának vezércikkének ugyan, csak a szovjet—amerikai kapcsolatok elvi kérdése az alapgondolata. A szovjet külpolitikai hetilap más helyen érdekes elemzést kö. zöl arról, hogy hogyan folyt Nixon látogatásának szellemi előkészítése az Egyesült Államokban. A kommentár, amely „Remények, prognózisok, spekulációk” címmel látott napvilágot, két fontos gondolatot tartalmaz az amerikai elnök szovjetunóbeli útját megelőző hónapok amerikai sajtójának alapján. Először: az Egyesült Államokban ma komolyabban és felelősségteljesebben értékelik a szovjet—amerikai kapcsolatok fontosságát, mint a háború óta eltelt időszakban hármikor. A hírmagyarázó másik fontos | következtetése az, hogy jóllehet, I I hosszú évek kellettek hozzá, a/ Egyesült Államokban most már végülis elismerték: „a Szovjetunió nélkül, s még kevésbé a Szovjetunió ellenében, lehetetlen bármely nagy fontosságú nemzetközi probléma megoldása”. Caslrót kitüntették Bulgáriában A hivatalos látogatáson Bulgáriában tartózkodó Fldel Castrot. a kubai forradalmi kormány elnökét, a Kubai Kommunista Párt első titkárát, Georgi Dimltrov-renddel tüntették ki. Képünkön: fodor Zsivkov, a Bolgár KP KB első titkára, a Bolgár Államtanács elnöke (balról) Fldel Castróval a kitüntetés átadása után. (Telefotó—BTA—MTI—KS) «■iHtuiHnHMaaMimauiiiigaiiMaiHHUitRiNiKnutHtHHm,« ondott az USA pénzügyminisztere a ■ Lemondott a Nixon-kormány egyetlen demokrata párti tagja, £ John B. Connally pénzügyminiszter. Képünkön: Nixon elnök £ Connally (jobbról) lemondását követő átszervezéseket jelenti • be. Űj pénzügyminiszterré George P. Shultz eddigi tanácsadó- ! ját nevezte ki (balról), míg annak helyére Casper W. Wein- £ toerger került. (Telefotó — AP—MTI—KS) g Szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok Nixon ameri Icai elnök szovjet- unióbeli útját közvetlenül meg. előzte Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter hivatalos látogatása az Egyesült Államokban. A szovjet politikust fogadta Nixon elnök, s éppen azon a napon tárgyalt a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok időszerű kérdéseiről Rogers küL ügyminiszterrel, amikor a szovjet televízió és az Izvesztyija az első előkészítő kommentárt kö-. aölte az amerikai elnök utazár sáról. Mindez eleve világossá teszi, hogy Nixon amerikai látogatása során a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti külkereskedelmi (és szélesebb értelemben vett gazdasági) kapcsolatok a napirend fontos részét alkotják majd. Az Egyesült Államok éa a Szovjetunió között a gazdasági, kapcsolatok az amerikai hidegháborús blokádpolitika kihatásainak továbbélése miatt továbbra is igen alacsony színvonalat képviselnek. 1970-es szovjet adatok szerint az Egyesült Álla. mák 103 millió rubel értékben szállítottak árukat a Szovjetunióba és annan körülbelül 53 millió rubelért eszközölt vásárlásokat Igaz: ez mindkét vonalon kétszer akkora forgalmat jelentett, mint egy évtizeddel korábban, 1960-ban. A fejlődés üteme azonban nem leplezheti azt a tényt, hogy a gazdasági-külkereskedelmi kapcsolatok ténylegesen rendkívül alacsony szinten mozognak. összehasonlításképpen érdemes megemlíteni, hogy az amerikai—szovjet kereskedelem egész volumene 1970-ben körülbelül tizedrésze volt a magyar külkereskedelem volumenének! A nagyságrendi arányokat figyelembe véve — ez képet ad a világ két vezető gazdasági és politikai hatalma közötti külkereskedelmi kapcsolat elmaradott voltáról. Ez tükröződik persze más arányokban is. A Szovjetunió exportjából az amerikai viszonylat mindössze 5 ezred százalékkal, a behozatal pedig 1 százalékkal részesedik! Nyilvánvaló tehát, hogy ezek a gazdasági kapcsolatok messze elmaradnak a két ország lehetőségeitől és kölcsönös érdekeitől. A Szovjetunióban ezt régóta felismerték. A szovjet külpolitika mindig azon az elvi alapon állott, hogy kezdeményezni kell a kölcsönös előnyökön és a legnagyobb kedvezmény elvén nyugvó külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztését az Egyesült Alla<- mokkal. Amerikai részről mindamellett gyökeresen és radikálisan még nem változtattak a diszkriminatív kereskedelmi politikán. A szovjet exportcikkeket sokszorosan magasabb vám terheli, mint a tőkés ipari országok exportcikkeit. Továbbra is létezik még (ha némileg „zsugorított” formában is) bizonyos amerikai exportcikkek kiviteli tilalma a Szovjetunióba. Továbbra is korlátozzák a külkereskedelmet ösztönző hitelakciókat. Időnként még az amerikai állam csúcsain végrehajtott brutális adminisztratív beavatkozás is akadályozza a kapcsolatok fejlesztését. Ennek szinte szimbólikus példája volt, amikor a Pentagon lehetetlenné tette á Ford Művek számára a szovjet autóiparral folytatott kooperációs tárgyalásokat. Mindamellett nem lehet állítani, hogy — az amerikai kereskedelempolitika gátló, akadályozó magatartása ellenére — teljesen mozdulatlan maradt a szovjet— amerikai gazdasági kapcsolatok
