Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

X Békés megyei Aílatforgal­irá és Húsipari Vállalat tevé­kenységéhez tartozik sertések hizlalása, a megye állatállomá- myának növelése, a hústarmeilésí szempontjából előnyös fajták meghonosítása érdekében szer­ződéses akciók szervezése, az élőállatok felvásárlása, majd ér­tékesítése útján, a belföldi hús­ipari vállalatok alapanyaggal való ellátása és élőállatok export útján történő értékesítése. Ipari tevékenységével biztosítja a me­gye lakosságának hússal és hús- készítményekkel való ellátását Jelentős mértékben részt vesz az élelmiszergazdaság által esz­közölt állati termékek exportjá­ban. Vállalatunk a Mezőgazdaság és Élelmezésügyi Minisztérium­hoz, illetve az Állatfoirgalmi és Húsipari Tröszthöz tartozik. Or­szágos viszonylatban a sertés- felvásárlásban az első helyen* a húsipari termelés vonalán a 7—8-ik helyen, húskészítmények exportjában a 3—4-ik helyen helyezkedik el a tröszt vállala­tai között A megyében fontos és az élelmiszergazdaságban végzett összehangoló feladatot a párt és a kormány által a me­gye vezető szerveitől kapott szempontom szerint végzi azzal a törekvéssel, hogy az állattar- tök jogos igényeit mindenkor kielégítve élénkké tegye a ter­melőkedvet összesen 1 000—1 200 dolgo­zót foglalkoztatunk, árbevéte­liünk 1971-ben elérte a 2,5 mil­liárd forintot. Hat járási szék­helyen működő kirendeltség tar­tozik hozzánk, Békéscsabán az élőállatforgalmazást bonyolító felvásárlási főosztály, az autó­javító műhely, Gyulán a vágó­híd és a feldolgozó üzem. A vállalat kezelésében üzemel az 1970-ben beolvadt OSV, Orszá­gos Sertéshizlaló Vállalat, hiz­lalda négy telepével. A Békés megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat lénye­gében négy fontos tevékenységet fejt ki. Ezek: az édőállatforgal- mazás, hizlalás, vágóipari tevé­kenység és húsfeldolgozás. A vállalat életében végbement fejlődést és a vállalat munkáját ezeknek a tevékenységeknek a bemutatásával lehet szemléltet­ni. A négy tevékenység közül az első helyen az élőállatforgalma­zást említettük. A forgalmi rész 1950 óta tevékenykedik önálló­an. Megalakuláskor az volt a feladata, hogy a begyűjtési, trendszer keretébén felvásárolta a termelőszövetkezetek vágóál­latait, átvette és elszámolta az egyéni állattartók beadási köte­lezettségét vágósertésben és vá­gómarhában. Nevük többször változott, elsőrendű feladatuk azonban a begyűjtési rendszer eltörléséig ennek a kötelezett­ségnek a teljesítése volt. Ezzel párhuzamosán fokozatosan kez­dett beindulni először a terme­lőszövetkezeteknél, majd az egyéni állattartóknál is a szer- ződtetéses termeltetés különbö­ző akciókkal. A felvásárlás és értékesítés feladatán kívül foglalkozott a vállalat közületi marhahizlalás­sal. . Ezt a tevékenységet az 1961—62-ben végrehajtott ter­melőszövetkezeti átszervezéskor szüntettük meg, s a kezelésünk­ben volt mintegy 600 hold föld­terület és az állami tulajdont képező szarvasmarhahizlalő- telepek átkerültek a termelőszö­vetkezetekhez. A megalakulás­kor a megyei hálózat Békéscsa­ba központi székhellyel és nyolc járási székhelyen lévő kiren­deltséggel működött, 1965-től kezdődően a közigazgatási ösz- szevonás óta a kirendeltségek száma hatra alakult. Az ezek­ben az években felvásárolt vá­gósertés, vágómarha és a je­lenlegi forgalom között igen nagy a felfutás. / Míg ugyanis 1953-ban felvásároltunk össze­sen 76 507 hízott sertést. 20 300 vágómarhát, 1961-ben a hízott­sertésfelvásárlás már 206 500, a vágómarháé 25 140, tíz év múlva pedig, 1971-ben összesen 475 500 hízott iertSsí, »afeunöií flBbfe mint 43 000 vágómarhát vásá­roltunk féL A forgalmi rész feladatához tartozik: & vágóállaton kívül a süldő-malac, valamint bizonyos arányokban a tenyészállat-, il­letve a haszonállat-felvásárlás is. 1964-től kezdődően forgal­maz « vállalat tenyészüszőfcet, további új feladatiként jelentke­zett munkánkban 1968-tól kez­dődően a vágójuh forgalmazá­sa, amit párhuzamosan végzünk a gyapjúforgalmi vállalattal. Az egyes időszakokban a fel­adatoknak megfelelően változott a vállalat felvásárló létszáma és az egyes években felvásárolt élőállatok darabszáma. A felvá- sárlótevéken ység növekedésére álljon itt két adat 1961-ben 89 felvásárló összesen 337 897 élő­állatot vásároltunk fel, az egy felvásárlóra eső élőállat 3 796 volt. 1971-ben összesen már 634 618 élőállatot vásároltunk fel, amit 78 felvásárlóval bonyo­lítottunk le, így az egy főre jutó felvásárolt élőállat darab- száma 8 136. A számok vizsgálatánál figye­lembe keli venni, hogy míg 1961-ben a termelőszövetkezeti közös állományból történő fel­vásárlás volt a nagyobb arányú, 1971-ben főként a hízott1 sertés­nél az állatállomány alakulása a háztáji egyéni állattartók ja­vára nőtt meg, ami a felvásárlói munka mennyisége mellett igen komoly mértékű minőségi tevé­kenységet is tartalmaz. A vállalat élőállat értékesítési tevékenységét és ennek irányait az szabin meg, hogy a megyében lévő vágóhídi kapacitás behatá­rolt. Ennek alapján már a meg­alakulás éveitől kezdve és je­lenleg is a felvásárolt vágóálla­toknak döntő részét az ország más vágóhídjaira kell szállítani levágás, illetve feldolgozás cél­jából. Ez a körülmény nagy fel­adatként szabta meg az élőállat- szállítást. amit a megalakulás első éveiben igen kis számú sa­ját tehergépkocsival, TEFU gép­kocsik igénybevételével és vasú­ti szállítással oldottunk meg. Az 1960-as évektől kezdődően kü­lönböző okok miatt fokozni kel­lett a közúti élőállatszállítást, ezért elkezdtük a saját gépko­csipark fejlesztését, ama 1971- ben már 21 pótkocsis tehergép- kocsigam i túrát jelentett, speci­álisan erre a célra berendezve. Ugyancsak az alakulás első éveitől kezdve a belföldi érté­kesítésen kívül jelentkezett élő- sertós- és élőmarha-export ér­tékesítés váltakozó volumennel sertésből elsősorban a demokra­tikus államokba, vágómarhából pedig a demokratikus és tőkés relációban egyaránt. Az ötvenes évek második felében haszon-ló exportálás is elkezdődött, majd ezt követően megindult a vágódó húsexport célra történő szállítá­sa. A hatvanas években elkez­dődött az vágóló élőexport is és 1971-ben már haszonlovat, vá­gólovat és vágócsikót exportál­tunk tőkés országokba. A kezdeti évek 7—8 ezer da­rabos élősertés-exporthoz vi­I Békés megyei és Húsipari Vállalat Nagyszerűen bevált az 1970-ben vásárolt nyugatnémet Handtman n-féle töltőgép, sok száz vagon gyulai kolbászt készítettünk vele szomyítva 1971-ben állami gaz­dasagoktól és termelőszövetke­zetektől már 39 300 darabot szál­lítottunk hat tőkés országba. Vágómarhát ugyanebben az idő­szakban elsősorban a volt közü­leti hizlaló telepekről értékesí­tettünk, majd azt követően a termelőszövetkezetektől és ház­táji gazdaságokból évenként 1 000—4 000 darabos mennyiség­ben. Tavaly már összesen 15 810 élőmarha exportunk volt, ebből a termelőszövetkezetektől 10 ezer, a háztáji gazdaságokból 2 250 került elszállításra. Vágójukból a kezdés évében, 1968-ban 3 500 élőexpart-értéke­sítés volt, 1971-ben pedig meg­haladta a 32 300-at. Vágósertés­ből tovább emelkedik az élve exportálható mennyiség az újon­nan belépő szakosított telepek erre a célra megfelelő állomá­nyával, így 1972-ben várhatóan mintegy 50 000 darabos értéke­sítéssel számolunk. A háztáji gazdaságok tsz-en keresztül történő értékesítése 1968-ban kezdődött. Hízott eer­Nemrég készült el a 3000 férőhelyes épület a hizlalda egyik telepén télből 21300 darabot vásárol­tunk fel ilyen címen, 1971-ben pedig ez a mennyiség már 135 770 lett. Az évek során az értékesítésnek ebbe a formájá­ba bekapcsoltuk a termelőszö­vetkezetek a vágómarhát, 1971- ben ilyen címen 1 982 értékesí­tés történt és jelentkezik kisebb mennyiségű értékesítés a vágó­iénál is. A vállalat felvásárlási ágaza­tánál 1971-ben a felvásárló lét­szám 78 fő volt, ez jelenleg 90. A létszámemelkedés az elmúlt év második felében jelentkezett, főképpen a háztáji gazdaságok­tól az előző évvel szemben je­lentkező lényegesen magasabb hízottsertés-értékesítés követ­keztében. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekkel a szorosabb kap­csolat kiépítését már a korábbi években elkezdtük a tröszt irá­nyításával egyrészt a több áru­termelésre, másrészt a könnyebb és jobb értékesítés célját szol­gáló állomány kialakítására, fej­lesztésére. Az ezekkel a felada­tokkal foglalkozó vállalati rész­leg mimikája, hogy szaktanácsa­dással és különböző takarmány­tápok felhasználási akcióba tör­ténő bevonásával gazdaságosab­bá tegyük a termelőszövetkeze­tek vágóállattermelését. A háztáji állatállomány meny- nyiségi fejlesztéséhez vernhes- koca-kihelyezéssel járult hozzá vállalatunk 1969-től kezdődően. Az akció keretében kedvező fel­tételekkel mintegy 8 000 vem­heskocát helyeztünk kj ezekbe a gazdaságokba. A szarvasmar­haállomány háztáji gazdaságok­ban történő fejlesztésére évek óta helyezünk ki állami támo­gatással 7 hónapos vemhesüsző- ket. Az utóbbi két évben 5 000 darabot adtak ki az igénylők­nek. A tenyészcélokat szolgáló alapanyag kihelyezésén túlme­nően segíti vállalatunk a mező- gazdasági nagyüzemeket hizla­lás! alapanyag juttatásával is. Ebből a célból szabad nővén- dékmarhákat, borjúkat, tovább- hizlalásra alkalmas teheneket és lovakat vásárolunk és adunk át a termelőszövetkezeteknek, ahol azokat minőségileg feljavítva részben élőexport célra, részben belföldi vágás céljából értékesí­tik. Ugyancsak ellátjuk a süldő­malac fogadási igényekkel je­lentkező termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat is sza­bad vagy szerződéses áron vá­sárolt süldőkkel, illetve mala­cokkal. Az idén a tröszt és a vállalat egyaránt a szerződéses termel­tetés és az élőállatfelvásárlás korszerűsítésére törekszik. En­nek érdekében már jelent meg olyan utasítás, amely a szerző­déses termeltetési rendszert to­vábbfejleszti és a jelen idők követelményeihez igazítja. Az élőállat-felvásárlás volumenének nagy emelkedése szükségessé teszi a havi és a heti egyenletes ütemű hízottsertés és vágómar­ha-felvásárlást. Az egyenletes ütemű felvásárlás nemcsak az ipari kapacitás mindenkor} leg­jobb kihasználását szolgálja, hanem elsőrendű népgazdasági érdeket kielégítő egyenletes bel­földi ellátást és folyamatos élő- valamint húsexportálást is biz­tosít Ez a jelentős feladat csak úgy valósulhat meg a vállalat törek­vései mellett, ha ezekkel a le­hetőségekkel maximális mérté­kig egyetértenek a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek és egyéni állattartók, amelyek és akik vágóállataikat a vállalat­nál történő értékesítésre terve­zik meghizlalni. Csak a szer­ződött partnerek és a vállalat mindenkori teljes összhangban történő együttműködése bizto­síthatja a jelentkező és egyben növekvő igények kielégítését hús és húskészítmények vonat­kozásában, valamint az élőex­portnál is. Az állatforgalmi és húsipari vállalat saját hizlaldával rendel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents