Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
Egyelőre nyugatnémet exportra dolgozunk a másfél miniéért tőlék vásárolt csomagoló géppel, Eddig két vagon páros gyulait tasakoltunk vele kezflk, az Országos Sertésfhizlalő Vallalat 1970-ben beolvadt négy telepe következtében. A hizlalda főprofilja természetesen a hizlalás, ami jelentős szerepet tölt be az egész működés szempontjából. Éppé» ezért érdemes röviden szólni működéséről, eredményeiről, ha csak két év viszonylatában is. A főbb műszaki mutatók szerint a telepek sertés átlagdarab- száma 1961-ben 23 416 volt 63,50 kilós átlagsúlyban. A róhizlalt súly 34,570 mázsa volt, a darabonkénti ráhízás 12,30 kiló. Ugyanezek az adatok 1971-ben így alakultak: sertés átlagdarab 27 450, az átlagsúly 64,97 kiló, a ráhizlalt súly 45,962 mázsa, a darabonkénti ráhízás 13,96 kiló. A telepeken ^961-ben 177, tíz évvel később, az elmúlt évben 187 dolgozót foglalkoztattak. A budapesti társvállalatnak tavaly 22 864, Gyulára pedig 19 789 sertést adtak a telepeink. Az egy gondozóra jutó sertés 1961-ben 323 volt, ez a szám 1971-ben már 680-ra emelkedett. Ezt az ugrásszerű emelkedést az állatgondozásban bevezetett technikai fejlesztés tette lehetővé. A hizlalást alkalomszerűen, illetve állandóan zavaró körülmény a sertésbeszerzés hullámzása és a minőség okozta, mivel téli időszakban túlzsúfoltság állt élő, a hizlalásra alkalmas időszákban pedig mindössze 50 százalékos volt a telítettség. Nagy gondot fordít a hizlaldánk az állatok orvosi ellátására. Az I. számú telepen állategészségügyi hivatal működik, amelynek felettes szerve a megyei állategészségügyi állomás. Ez is közrejátszott abban, hogy az elmúlt 10 évben a kiesési százaléka a hizlaldának 2 százalék alatt maradt. A vágóipaii és húsfeldolgozó tevékenységgel kapcsolatosan el kell mondani, hogy Gyulán hosszú múltja van a húsfeldolgozásnak, amit sokáig kisipari kereteik között végeztek. A gyár történetét 1942-ig vezetik vissza. Tevékenysége kezdetben közületi célokat szolgált, a lakosság ellátására az államosítás óta folyik termelés. Az erre a célra termelt áru mennyisége kezdetben nem volt jelentős, mert az akkor meglévő magánkisipar mellett az erősen korlátozott húsfogyasztást figyelembe véve lényegében Gyula lakosságának csak egy részét érintette. Hasonlóan csekély volt az exportra termelt mennyiség is. A gyár fellendülése az 1953—54-es évektől számítható. A feldolgozáshoz szükséges hús előállítása azon a vágóhídon történik, amely néhány éve ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. Ez az évforduló a vállalat szempontjából nem ünnep, hanem sok éves bosszúságra és problémákra való visz- szaemlékezés volt. Az elavult körülményeket nyújtó vágóhídon az anyagi lehetőségektől függően, a szűk beruházási keretek között történtek műszaki fejlesztések, ezek jelentős változásokat hoztak a szociális helyzeten és a higiénia területén. Az élőállatátvétel, a mérlegelés az új átvevőhely megépítésével biztonságosabbá vált. Az utak, útburkolatok, új karámok megépítésével, raktárhelyiségek kialakításával, a sertés és marha vágócsamok és vonal átalakításával, hűtőtér létesítésével és a hűtés intenzitásának növelésével alapvető változások következtek be, ezefc azonban csak a ma következményeit tudják kielégíteni. A műszaki fejlesztés eredményeképpen a vágási kapacitás jelentősen bővült és javult a munka minősége is. A kapacitás bővülésére jellemző, hogy míg 1952-ben a vágott sertés meny- nyiségg „6 300 volt, ehhez viszonyítva az 1959. évi 17 százalékkal, az 1068. évi 214,7 százalékkal, az 1971. évi pedig már 292,9 százalékkal volt nagyobb. Képünk már az új vágóhíd kazánházát mutatja be, részben üzemel is most dolgozik a Szegedi Tervező Vállalat, a kész tervek szállítását az év végére Ígérte. Amint ez rendelkezésre áll, elkezdődik a nagyszabású építkezés, a felújítás és fejlesztés, amelynek első látható jele a már részben üzemelő kazánház. Két fontos célt valósít meg az állatforgalmi és húsipari vállalt negyedik tevékenysége, a feldolgozás. Egyrészt Békés megye lakosságának ellátását, másrészt az exportkötelezettségek Két évvel ezelőtt bevezettük a gázfűtést a húsüzembe. Két kásám látja ej a szükségletei, patikatiszta gépházból forgalomba hozott sertés, és marhahús mennyisége is. Az exportra termelt gyulai és csabai kolbász mennyiségében a következőképpen nőtt ugyancsak az előbbi három, illetve a csabai kolbász viszonylatában a két utóbbi évben: Gyulaiból 50—77,7 —231,6 vagon, a csabaiból 3— 55,1 vagon. A vállalat készítményei eljutnák úgyszólván az egész világra, a földrészek harminc országába. Fennállása óta sokszor részesült különböző kitüntetésekben az állatforgalm} és húsipari vállalat. Kilencszer nyertük el az Élüzem, több alkalommal a Kiváló Vállalat kitüntetést. Az egyik Mezőgazdasági és Élelmiszer Kiállításon aranyérmet kapott a csabai, elismerést a gyulai kolbász. Nagyszerű eredmények alakultak ki az üzemben a balesetek elhárításában, a szakmun- kásutánpótlás-nevelésben, az ipari tanulók száma 1971. decemberében átlagosan 96 volt. A fiatalok rendszeresen részt- vesznek országos szakmai versenyeken és jó eredményekkel térnek haza. Termelő dolgozóink száma a vágóhídon 90, az üzemben 600. Gondoskodunk számukra a kulturális és a sportolási igények kielégítéséről. Üdülhetnek Szanazugban, a Balaton mellett és Lillafüreden, kirándulásokon vesznek részt, megnézik a jelentősebb kiállításokat, állandó látogatói a különböző rendezvényeknek. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a vállalat eredményei évről érve jobbak és teljesítjük azokat a feladatokat, amelyek népgazdaságunk állandó fejlődése érdekében ránk hárulnak. (—> Állat! orgalmi a lakosságért A sssBatsss! éw® smegoídöttuS: ss percenkénti egy sertés vágásának feltételeit, természetesen normái súlyban. A vágóhíd a tavaly felvásárolt példátlanul nagy mennyiségű élőállat vágásában hallatlan erőfeszítéseiket tett, együttműködve az országos vágási tevékenységgel abból a célból, hogy a termelőktől időben lehessen átvenni az állatokat, azok túl tartása a termelőknek ne okozzon problémát és n® vonja maga után a termelő- kedv romlását. A marha vágásában a fejlődés mérsékeltebb, ez azonban nem okozott különösebb problémát azért, mert a marhatartás és tenyésztés, sajnos, nem fejlődött jelentősen. Az 1952- ben vágott szarvasmarha meny- nyisége 2 130 volt, az 1960-ban vágott ezt 8,5 százalékkal, az 1971. évi vágás pedig 146,1 százalékkal múlta felül. A vágóipari tevékenység fejlesztésére csak egyetlen lehetőség képzelhető el, ez pedig a vállalat által megtervezett re- kontnikció megvalósítása, amelyet egyébként a Minisztertanács, illetve a kormány is jóváhagyott A csaknem 10 millió forint értékű kiviteli terven-íeíjesítéssft. A két ©él érdekében évről évre jelentős műszaki fejlesztést valósítottunk meg, azért, hogy a termelőkapacitásukat bő- víthessük, részben gedig, hogy eleget tegyünk a higiénia követelményeinek, végül, hogy javít, hassuk a termékek minőségét Bővítettük a füstölő- és érlelő- kapacitást, a technológiai és a tároló hűtőket, növeltük a hűtés intenzitását. Üj gépeket vásároL tünk és állítattunk be. Korszerű, sííettük az anyagmozgatást, csökkentettük a nehéz fizikai munka mennyiségét. Ezeknek a fejlesztéseknek a következménye, hogy jelentősen megnőtt a termelés és értékesítés. A megyei lakosságának ellátását szolgáló termékek előállítása és értékesítése három év, 1952—1960—1971 viszonylatában a következőképpen alakult: húspépből 1,2—7,6—40,4 vagon; tartósított töltött húskészítmények, bői 6,1—15,3—34,3 vagon; kolbászfélékből 1,8—40,4—46,1 vagon; hurkákból, kenős-, sajtárukból 8,4—27,2—28,5 vagon; füstölt, főtt termékekből 10.7— 14—25,1 vagon; zsírból 98— 209,8—274,9 vagon. Lényegében hasonló fejlődést mutat a lakos, sági ellátásra termelt és
