Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-28 / 99. szám

Fehér Lajos elvtárs beszéde r ’ (Folytafi&s az J. óldaXtŐT) tiek révén mind a hazai, mind az exportigényeket növekvő mértékben kielégíthessük. Az élelmiszeriparral szemben jelentkező korszerűsítési köve­telmények közül kiemelem, hogy az ipar termelési-technológiai fejlesztésének párosulnia kell a korszerű, a piac által igényelt gyártmányszerkezet kialakításá­val. S ehhez a mezőgazdasági alapanyag-termesztésnek is szi­gorúan alkalmazkodnia kell! Az ipari termelés szükség sze­rinti mennyiségi növekedésének gyorsuló minőségjavulással kell együttjámia. Idetartozik a gyárt­mányok béltartalmának, válasz, tékának, csomagolásának javí­tása is. A korszerűsítési követeimé, nyék kielégítése — az egyes iparágak sajátos körülményei miatt — nyilvánvalóan különbö­ző megoldásokat tesz szüksé­gessé. A hűtőiparban például a tá­rolási és az ezzel egyidejűleg védett féldolgozási tevékeny­séget az utóbbi években tapasz­talt kedvező irányba kell to­vább fejleszteni. E tekintetben jövőbe mutató, egyik kiemelke­dő jelentőségű létesítményünk éppen a Békéscsabai Hűtőház. Korszerűsége kibírja a leg­szigorúbb követelményeket és ilyen vonatkozásban egész élelmiszeriparunk példamu­tató létesítménynek számit. Az exportra kerülő hűtőipari termékek jelentős hányadát a jövőben ennek a hűtőháznak kell előállítania! Az életszínvonal növekedésé, vei összefüggő keresletváltozás­nak — például fogyasztói szo­kások megváltozásának — meg­felelő gyárimányszerkezet ki­alakítása nemcsak vállalati ér­dek, hanem szükséges ez a la­kossági ellátás, továbbá az or­szág külkereskedelmi fizetési mérlegének javítása szempont­jából is. Köztudott, hogy a táplálkozá­sa szokások az utóbbi dőszakban viszonylag gyorsan változnak. A fogyasztók mindinkább az életta­ni lag értékesebb, fehérjékben és vitaminokban gazdag élelmisze_ reket keresik­Az ilyen irányú igények ki­elégítéséhez nagyban hozzájá­rulhat a hűtőd par is. Egyebek között a főzésre előkészített vagy konyhakész zöldség, gyü­mölcs. hús, különféle mirelité ételféleségek mennyiségiének, választékának növelésével és minőségének javításávaL Az elmondottakból is kitűnik: a hűtőipar ban — de az egész élei miszeri parban is — a beru­házások mértékét és irányát a korszerűsítési követelményeket figyelembe véve kell meghatá­rozni! A korlátozottan rendelke­zésre álló anyagi erőforrásokat ezek megvalósítására kell össz­pontosítanunk. Más szavakkal: azokat a kapacitásokat kell mindenekelőtt fejleszteni, amelyek lehetővé teszik a bel- és külföld! piacokon gazdaságosan értékesíthető élelmiszeripari termékek elő­állítását. Ennek fontosságát mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy a kormány külön foglalkozik az élelmiszeripar fejlesztéséhez el_ engedhetetlenül szükséges pénzl ügyi alapok megteremtésének kérdéseivel. A gazdasági növe­kedés távlati terveinek, előre­jelzéseinek megfelelő, iól átgon­dolt, több évre előremutató „korszerűsítési program” alap­ján kell megvalósítani a mű­szaki-technológiai gyártmány- és csomagolásfejlesztést elképzelé­seket is. E vonatkozásban az ipará­gak vezetői körébén is szemlé­letváltozásra van szükség. Gon­dolom olyan szemléletet kell kialakítani, tpely a mennyisé­gi programok helyett a korsze­rűsítést, a gazdaságos termék- szerkezet megvalósítását helye­zi előtérbe! Kedves Barátaim! E körben, úgy vélem, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy az élelmiszeriparban mind nagyobb jelentőségre tesz szert a tartósító ipar. Ezen be­lül is a tartósítás legkorsze­rűbb formáját megvalósító hű­tőipar. A tartósítási eljárások közül nyilvánvalóan a legjobb mód­szer, amely az élelmiszer ízét, zamatát, színét és tápanyagát — vegyi tartósító anyagok hoz­záadása nélkül — a legjobban megőrzi. Az élelmiszerek tartó­sításának legeredményesebb és világviszonylatban legkorsze­rűbb módszere a hideg eljárás: a fagyasztás és a hűtés. Ez a magyarázata annak, hogy a gyorsfagyasztott áru­gyártás világszerte rohamosan terjed. Közismert, hogy — kü­lönösen az iparilag fejlett or­szágokban — ma már az élel­miszergazdaság nélkülözhetetlen ágazata lett. A hűtőipar feladata — mint a legtöbb országban — nálunk Ezen az alapon a vállalat 1970- ben — az élelmiszeriparban elsőként — exportjogot is nyert. A hűtőtárolói tevékenység méltatása, az elért fejlődés jel­zése azonban nem lenne teljes, ha nem említenénk a mezőgaz­dasági üzemek technológiai hű­tőterének növekedését. Á közgazdasági Ösztönzők és a gyümölcs — különösen az al­matermés — megóvásával kap­csolatos üzemi kényszer hatá­sára 1968-ban megkezdték egy gyorsított ütemű üzemi hűtő­házépítési program megvaló­sítását. Az üzemi hűtött tárolók viszonylag nagyarányú építésé­vel népgazdasági erőforrásokat takaríthatunk meg a beruházá­sokban, a szállítóeszközökben, a jövedelemkiegészítésre nyúj­ágazatai közé. Mégis: hűtőházi tevékenysége révén szerepe az egész népgazdaságban igen fi­gyelemreméltó! A tárolással jelentős közellá­tási célokat szolgál. Így min­denekelőtt nagy szerepe van az ország húsellátásában. A húsprogram végrehajtása mind a belföldi ellátás, mind exportkötelezettségeink szem­pontjából elsőrendű feladat! Az öt éve meghirdetett, az egész népgazdaság szempontjá­ból kiemelkedő jelentőségű húsprogram fő célja a fogyasz­tásunkban legfontosabb szere­pet betöltő húsfélék iránti bel­földi kereslet kielégítése és a gazdaságos állat, állati termék export-lehetőségeinek fokozot­tabb kihasználása. Az állattenyésztés fejlesztésé­hez tehát tartósan nagy népgaz­dasági érdekek fűződnek! Fon­tosságát a fogyasztás oldaláról indokolja a komplett állati fe­hérjék iránti kereslet — élet­színvonal-politikánkkal együtt­járó — nagymértékű növekedé­se, az export oldaláról pedig az állat-, állati térmék jelen­tős deviza-bevétele és kedvező deviza-kitermelése. Az export több mjnt 70 százaléka fejlett tőkés országokba irányul, s az ebből származó dollár bevéte­lűnk 20—22 százalékát fedezi az egész népgazdaság tőkés im­portból eredő dollár igényé­nek! A hűsorogram megvalósításá­nak elsődleges feladata a hús alapanyag, azaz a vágóállat kí­vánt színvonalú megtermelése. Megállapíthatjuk, hogy az el­múlt években megtett intézkedéseink, erőfeszítése­ink a hústermelés terén meghozták a kívánt ered­ményeket. Az állattenyésztés fejlődésének üteme tíz év átlagában megha­ladja az évi 3 százalékot, erre azonban bizonyos differenciált­ság jellemző. Hús- és vágóállat termelésünkön belül legkedve­zőbben a hazaj húsellátás javí­tását szolgáló sertés- és ba­romfihústermelés fejlődött. Az utóbbi két évben különösen fel­gyorsult vágósertés-termelé­sünk, mely már 1971-ben elér­te a negyedik ötéves terv vé­gére előirányzott mennyiséget. A hústermelés nagyfokú fej­lődése lehetővé tette, hogy egy főre jutó húsfogyasztásunk öt év alatt 7,6 kilogrammal emel­kedjék, valamint vágóállat, hús- és állati termék expor­tunk devizaforintban szimolt értéke mintegy 80 százalékkal növekedjék! Eredményeinket — a szocia­lista mezőgazdasági nagyüze­mek dolgozóinak szorgalmán, hozzáértésén kívül — főképp annak köszönhetjük, hogy az ál­lattenyésztés egyes ágazatainak fejlesztése terén helyesen ha­tároztuk meg a sorrendet. Ez egyébként gazdasági szükség- szerűség is volt. Az átszervezés után a mezőgazdasági nagyü­zemek helyzete, s a népgazda­sági teherbíró képessége egya­ránt a gyorsabb eszközforgású ágazatok fejlesztését kívánta. Ilyen .megfontolásból a II. öt­éves terv időszakában előtérbe helyeztük a nagyüzemi barom­fitenyésztés fejlesztését. Ezt a III. ötéves terv időszakában a sertéstenyésztés gyorsabb üte­mű fejlesztésének indítása kö­vette. E koncentrált fejlesztések mellett a szarvasmarhatenyész­tésben a tehénállomány csökke­nésének fékezése, illetve meg­állítása, a fajlagos tej- és hús­hozamok növelése volt a fő feladat. Mindez — s a nagyüzemi technológiák ágazatonként kü­lönböző mértékű kialakulása — egyúttal magyarázatot ad arra, miért volt eltérő ütemű az utóbbi évtizedben az egyes ál­lattenyésztési ágazatokban a fej­lődés. S nyilvánvaló az is, mi­ért most tűzzük napirendre a nagyüzemi azarvasmarha*te­nyésztés gyorsabb ütemé fejlesztését az elkövetkező években. Napjainkban a húsprogram megvalósításának kiemelt fel. adata: a megtermelt hús egyre ■korszerűbb feldolgozása. E té­ren a megnövekedett hústerme­lés következtében feszültségek keletkeztek. A vágó- és feldol­gozó kapacitások nem tudtak lé­pést tartani a hústermeléssel, s ezért tavaly nagyarányú élőex­portot voltunk kénytelenek bo­nyolítani. A következő évek­ben nagy erőfeszítéseket kell tennünk a vágósertés-termelés és a feldolgozó kapacitások össz­hangjának megtei-emtésére, tsz- közi vagy az állami gazdaság­gal közösen épített középméretű, korszerű húsfeldolgozók létesíté­sével is. A korszerű feldolgozói kapa­citások létesítése mellett na­gyon fontos feladat vár a hús­program további sikeres végre­hajtásában a hűtőipara. Hűtő- házaival megteremtheti a kor­szerű értékesítés feltételeit, le­hetővé teheti a termelés és az elhelyezési lehetőségek között gyakorta jelentkező időben tör­ténő eltolódás áthidalását. Az elmúlt években a hűtőípar bértárolásában a húsipar ter­mékei 45—75 százalékkal része­sedtek. Emellett a hűtőípar egyéb iparok — például a ba­romfi-, a tejipar — tárolási féi_ adatainak megoldásában is se­gített. A hűtőipar az utóbbi években — jelentősen megnövekedett tároló kapacitásával — az emel­kedő saját árutermelés és az ez­zel együttjáró saját tárolási fel­adatok teljesítése mellett úgy­szólván minden egyéb mélyhő­mérsékletű tárolási igényt ki tu_ dott elégíteni- Sőt, 1971-ben a vállalatnak éppen a kapacitások megfelelő, folyamatos kihaszná lása okozott gondot. A szabályo­zók kellő módosításával el kell érnünk, hogy a vállalat műkö­dése még eredményesebb le­gyen. Ugyanakkor érdemes bővíteni, erősíteni a hűtőipar és a húsipar ed­dig is jó irányba fejlődő kapcsolatait. Hogyan segíti a Békéscsabai Hüflóház a húsprogram végre­hajtását? A több mint 1000 vagonos hű- tőház és mirelite-üzem valósá­gos élelmiszerkombinát feltéte_ leit alapozta meg. Tudomásom szerint a megyében felmerült a gondolata annak, hogy az ál­lami vállalatok és szövetkeze^ tele társulásaként közös húsfel­dolgozó. tejfeldolgozó, zöldség­es gyümölcstárolókat létesíte­nek, amelyek a hűtőház szom­szédságában gazdaságos befek­tetésnek ígérkeznek. E komplexum megvalósulásá­val á nagymértékben elősegítheti a megye hosszabb távra vonat­kozó állattenyésztési tervének végrehajtását! A megyében állatokból és ál­lati termékekből eddig is jelen­tős mennyiséget vásároltak fel. A lakosság ellátására és export­ra csupán tavaly 70 000 tonna sertést, 21000 tonna szarvas­marhát, 14 700 tonna baromfit, s 430 OOO hektoliter tejet adott. A hűtőház fejlesztése még biz­tonságosabbá teszi a termelést és a felvásárlást, tovább javítja az élelmiszeripari üzemeik fo­lyamatos termelését, enyhíti tá­rolási és feldolgozási gondjai­kat! Mindez végső soron me­gint csak a lakosság jobb ellátá­sához járul majd hozzá! Kedves Elvtársak! A jó minőségű és nagy meny- nyiségű gyorsfagyasztott kész­termék előállításához kitűnő minőségű nyersanyag kell. En­nek alapja a hűtőipar és a ter­melő gazdaságok közötti jó kap­csolat A kooperáció első lépcsője- ként 1966-ban az önálló nyers­anyag-termeltetésre tért át az ipar. Azóta egyre fokozódó mennyiségben szerzi be szük­ségleteit közvetlenül a termelő üzemektől. 1965-ben gyümölcs­ből 21 százalék volt a közvet­len beszerzés, 1971-ben pedig már 65 százalék. Zöldségfélék­ből az 1965 évi 50 százalékos közvetlen beszerzés 1971-re 76 százalékra emelkedett (Folytatás a 3. oldalon) A Városunkért emlékérem nagy plakett kitüntetettjeivel be­szélgetett Márton Pál igazgató. Tőle jobbra Szabó Antal, a 31-es Állami Építőipari Vállalat Iga: / tója, Papp István, az Energiagazdálkodási Intézet igazgatója, Araczki János, a párt békéscsabai bizottságának titkára és Korek Ferenc, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója. is kettős: tárolja a romlandó élelmiszereket és gyorsfagyasz­tott élelmiszereket termel. A magyar hűtőipar tárolóka­pacitása az államosításkor 800 vagon volt, s ez 1955-ig 2 ezer vagonra növekedett Az addig csupán bértárolással foglalkozó hűtőipar 1957-ben kapcsolódott be a gyorsfagyasztott áruterme­lésbe. Kezdtük kialakítani a többhasznosítású, de még csu­pán 2—300 vagonos tárolókapa­citású emeletes hűtőházakat. Ezek bértárolásra, elsősorban hústárolásra készültek. S ha an­nakidején korszerűek is voltak, a gyorsfagyasztott árugyártást csak igen nehéz körülmények között tudták szolgálni. Átmenetet jelentett az 1961- ben üzembe helyezett Miskolci Hűtőház, amelyben gyorsfa­gyasztó árufeldolgozót is léte­sítettek. Egy év múlva, 1962 novembe­rében adták át a kereken 400 vagon tárolókapacitású Békés­csabai Hűtőházat, amely már földszintes építésű volt, s ren­delkezett a gyorsfagyasztó áru­gyártáshoz szükséges üzemmel. Annakidején nagy változást je­lentett ez a hűtőházépítésben — akárcsak a most felavatandó teljesen korszerű üzem. Krónikánk hűsége akkor tel­jes, ha megemlékezünk arról, hogy a hűtőipari nagyvállalat 1963-ban jött létre. Ekkor az országos vállalat gyorsfagyasz­tott árutermelése már kereken 1800 vagon, tárolókapacitása mintegy 3 000 vagon volt. Az utóbbi négy esztendőben íszont a hűtőiparban a mély­hőmérsékletű tárolótér több mint duplájára növekedett és ma eléri a 6 600 vagont. S az is igen örvendetes, hogy a kor­szerű, gazdaságos tárolás, az anyagmozgatás követelményei szerint alakult a tárolótermek nagysága, hasznos belmagassá­ga. El kell ismerni, hogy az or­szágos vállalati forma megfelel a hűtőipar kettős feladatából eredő követelményeknek! A kö­tött központi irányítás mellett ugyanis elősegíti a gyáregysé­gek megkívánt önállóságát tandó állami támogatásban. A gyors betárolással, a szállítási távolság csökkenésével jobb minőséget nyerünk, a megter­melt értéket meg tudjuk óvni a nagyobbmértékű minőségi romlástól! A mezőgazdasági nagyüze­mek hűtőtároló kapacitása 1968-tól 1971-ig 10 000 va­gonnal bővült. Ennék révén az elmúlt négy év alatt hűtött tárolóterük meg­kétszereződött. Sőt a MÉK-ek — a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek és az általános fogyasz­tási szövetkezetek közös termék­értékesítő vállalkozásainak — hűtőtároló kapacitását is beleért­ve, az össz-befogadóképesség meghaladja a 24 ezer vagont. E hűtőtárolók létrehozása — mint mondottam — indokolt, te­rületi elhelyezésük megfelelő. Kihasználásuk terén viszont problémák mutatkoznak. Ezt az elmúlt -egy-két év mérsékeltebb gyümölcstermelése méginkább kiemelte. A már létrehozott technológiai hűtőtárolók jobb kihasználásá­ban meggyőződésem szerint a hűtőiparnak is juthat szerep. Mindenekelőtt segítsen megtalál­ni azokat a módozatokat, ame­lyekkel gazdaságosabbá, hatéko. nyabbá tehető és szélesíthető a termelőüzemek hűtött tárolási tevékenysége. Azért is fontos fel­adat ez, mert a IV. ötéves terv­ben tovább folytatjuk a gyorsí­tott ütemű hűtőházépítési prog­ramot. A mezőgazdasági üze­mekben 6000 vagonra tehető az a hűtőtér, amelynek építését már megkezdték, de még nem fejez­ték be. Ügy látjuk azonban, hogy a későbbiek során már in­kább a kooperációs jelleggel létrejövő hűtőkapacitások­nak lesz elsődlegességük. Legcélszerűbben talán a MÉK- társulások keretében építhetné­nek új hűtőházakat. így az ed­diginél folyamatosabb és több irányú lehet e létesítmények ki­használása! Tisztelt Elvtársnők, Elvtársak! A hűtőipar — termelési érté­két és termelvényeinek mennyi­ségét tekintve — nem tartozik az élelmiszergazdaság nagyobb

Next

/
Thumbnails
Contents