Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-28 / 99. szám
Fehér Lajos elvtárs beszéde r ’ (Folytafi&s az J. óldaXtŐT) tiek révén mind a hazai, mind az exportigényeket növekvő mértékben kielégíthessük. Az élelmiszeriparral szemben jelentkező korszerűsítési követelmények közül kiemelem, hogy az ipar termelési-technológiai fejlesztésének párosulnia kell a korszerű, a piac által igényelt gyártmányszerkezet kialakításával. S ehhez a mezőgazdasági alapanyag-termesztésnek is szigorúan alkalmazkodnia kell! Az ipari termelés szükség szerinti mennyiségi növekedésének gyorsuló minőségjavulással kell együttjámia. Idetartozik a gyártmányok béltartalmának, válasz, tékának, csomagolásának javítása is. A korszerűsítési követeimé, nyék kielégítése — az egyes iparágak sajátos körülményei miatt — nyilvánvalóan különböző megoldásokat tesz szükségessé. A hűtőiparban például a tárolási és az ezzel egyidejűleg védett féldolgozási tevékenységet az utóbbi években tapasztalt kedvező irányba kell tovább fejleszteni. E tekintetben jövőbe mutató, egyik kiemelkedő jelentőségű létesítményünk éppen a Békéscsabai Hűtőház. Korszerűsége kibírja a legszigorúbb követelményeket és ilyen vonatkozásban egész élelmiszeriparunk példamutató létesítménynek számit. Az exportra kerülő hűtőipari termékek jelentős hányadát a jövőben ennek a hűtőháznak kell előállítania! Az életszínvonal növekedésé, vei összefüggő keresletváltozásnak — például fogyasztói szokások megváltozásának — megfelelő gyárimányszerkezet kialakítása nemcsak vállalati érdek, hanem szükséges ez a lakossági ellátás, továbbá az ország külkereskedelmi fizetési mérlegének javítása szempontjából is. Köztudott, hogy a táplálkozása szokások az utóbbi dőszakban viszonylag gyorsan változnak. A fogyasztók mindinkább az élettani lag értékesebb, fehérjékben és vitaminokban gazdag élelmisze_ reket keresikAz ilyen irányú igények kielégítéséhez nagyban hozzájárulhat a hűtőd par is. Egyebek között a főzésre előkészített vagy konyhakész zöldség, gyümölcs. hús, különféle mirelité ételféleségek mennyiségiének, választékának növelésével és minőségének javításávaL Az elmondottakból is kitűnik: a hűtőipar ban — de az egész élei miszeri parban is — a beruházások mértékét és irányát a korszerűsítési követelményeket figyelembe véve kell meghatározni! A korlátozottan rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat ezek megvalósítására kell összpontosítanunk. Más szavakkal: azokat a kapacitásokat kell mindenekelőtt fejleszteni, amelyek lehetővé teszik a bel- és külföld! piacokon gazdaságosan értékesíthető élelmiszeripari termékek előállítását. Ennek fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kormány külön foglalkozik az élelmiszeripar fejlesztéséhez el_ engedhetetlenül szükséges pénzl ügyi alapok megteremtésének kérdéseivel. A gazdasági növekedés távlati terveinek, előrejelzéseinek megfelelő, iól átgondolt, több évre előremutató „korszerűsítési program” alapján kell megvalósítani a műszaki-technológiai gyártmány- és csomagolásfejlesztést elképzeléseket is. E vonatkozásban az iparágak vezetői körébén is szemléletváltozásra van szükség. Gondolom olyan szemléletet kell kialakítani, tpely a mennyiségi programok helyett a korszerűsítést, a gazdaságos termék- szerkezet megvalósítását helyezi előtérbe! Kedves Barátaim! E körben, úgy vélem, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy az élelmiszeriparban mind nagyobb jelentőségre tesz szert a tartósító ipar. Ezen belül is a tartósítás legkorszerűbb formáját megvalósító hűtőipar. A tartósítási eljárások közül nyilvánvalóan a legjobb módszer, amely az élelmiszer ízét, zamatát, színét és tápanyagát — vegyi tartósító anyagok hozzáadása nélkül — a legjobban megőrzi. Az élelmiszerek tartósításának legeredményesebb és világviszonylatban legkorszerűbb módszere a hideg eljárás: a fagyasztás és a hűtés. Ez a magyarázata annak, hogy a gyorsfagyasztott árugyártás világszerte rohamosan terjed. Közismert, hogy — különösen az iparilag fejlett országokban — ma már az élelmiszergazdaság nélkülözhetetlen ágazata lett. A hűtőipar feladata — mint a legtöbb országban — nálunk Ezen az alapon a vállalat 1970- ben — az élelmiszeriparban elsőként — exportjogot is nyert. A hűtőtárolói tevékenység méltatása, az elért fejlődés jelzése azonban nem lenne teljes, ha nem említenénk a mezőgazdasági üzemek technológiai hűtőterének növekedését. Á közgazdasági Ösztönzők és a gyümölcs — különösen az almatermés — megóvásával kapcsolatos üzemi kényszer hatására 1968-ban megkezdték egy gyorsított ütemű üzemi hűtőházépítési program megvalósítását. Az üzemi hűtött tárolók viszonylag nagyarányú építésével népgazdasági erőforrásokat takaríthatunk meg a beruházásokban, a szállítóeszközökben, a jövedelemkiegészítésre nyújágazatai közé. Mégis: hűtőházi tevékenysége révén szerepe az egész népgazdaságban igen figyelemreméltó! A tárolással jelentős közellátási célokat szolgál. Így mindenekelőtt nagy szerepe van az ország húsellátásában. A húsprogram végrehajtása mind a belföldi ellátás, mind exportkötelezettségeink szempontjából elsőrendű feladat! Az öt éve meghirdetett, az egész népgazdaság szempontjából kiemelkedő jelentőségű húsprogram fő célja a fogyasztásunkban legfontosabb szerepet betöltő húsfélék iránti belföldi kereslet kielégítése és a gazdaságos állat, állati termék export-lehetőségeinek fokozottabb kihasználása. Az állattenyésztés fejlesztéséhez tehát tartósan nagy népgazdasági érdekek fűződnek! Fontosságát a fogyasztás oldaláról indokolja a komplett állati fehérjék iránti kereslet — életszínvonal-politikánkkal együttjáró — nagymértékű növekedése, az export oldaláról pedig az állat-, állati térmék jelentős deviza-bevétele és kedvező deviza-kitermelése. Az export több mjnt 70 százaléka fejlett tőkés országokba irányul, s az ebből származó dollár bevételűnk 20—22 százalékát fedezi az egész népgazdaság tőkés importból eredő dollár igényének! A hűsorogram megvalósításának elsődleges feladata a hús alapanyag, azaz a vágóállat kívánt színvonalú megtermelése. Megállapíthatjuk, hogy az elmúlt években megtett intézkedéseink, erőfeszítéseink a hústermelés terén meghozták a kívánt eredményeket. Az állattenyésztés fejlődésének üteme tíz év átlagában meghaladja az évi 3 százalékot, erre azonban bizonyos differenciáltság jellemző. Hús- és vágóállat termelésünkön belül legkedvezőbben a hazaj húsellátás javítását szolgáló sertés- és baromfihústermelés fejlődött. Az utóbbi két évben különösen felgyorsult vágósertés-termelésünk, mely már 1971-ben elérte a negyedik ötéves terv végére előirányzott mennyiséget. A hústermelés nagyfokú fejlődése lehetővé tette, hogy egy főre jutó húsfogyasztásunk öt év alatt 7,6 kilogrammal emelkedjék, valamint vágóállat, hús- és állati termék exportunk devizaforintban szimolt értéke mintegy 80 százalékkal növekedjék! Eredményeinket — a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek dolgozóinak szorgalmán, hozzáértésén kívül — főképp annak köszönhetjük, hogy az állattenyésztés egyes ágazatainak fejlesztése terén helyesen határoztuk meg a sorrendet. Ez egyébként gazdasági szükség- szerűség is volt. Az átszervezés után a mezőgazdasági nagyüzemek helyzete, s a népgazdasági teherbíró képessége egyaránt a gyorsabb eszközforgású ágazatok fejlesztését kívánta. Ilyen .megfontolásból a II. ötéves terv időszakában előtérbe helyeztük a nagyüzemi baromfitenyésztés fejlesztését. Ezt a III. ötéves terv időszakában a sertéstenyésztés gyorsabb ütemű fejlesztésének indítása követte. E koncentrált fejlesztések mellett a szarvasmarhatenyésztésben a tehénállomány csökkenésének fékezése, illetve megállítása, a fajlagos tej- és húshozamok növelése volt a fő feladat. Mindez — s a nagyüzemi technológiák ágazatonként különböző mértékű kialakulása — egyúttal magyarázatot ad arra, miért volt eltérő ütemű az utóbbi évtizedben az egyes állattenyésztési ágazatokban a fejlődés. S nyilvánvaló az is, miért most tűzzük napirendre a nagyüzemi azarvasmarha*tenyésztés gyorsabb ütemé fejlesztését az elkövetkező években. Napjainkban a húsprogram megvalósításának kiemelt fel. adata: a megtermelt hús egyre ■korszerűbb feldolgozása. E téren a megnövekedett hústermelés következtében feszültségek keletkeztek. A vágó- és feldolgozó kapacitások nem tudtak lépést tartani a hústermeléssel, s ezért tavaly nagyarányú élőexportot voltunk kénytelenek bonyolítani. A következő években nagy erőfeszítéseket kell tennünk a vágósertés-termelés és a feldolgozó kapacitások összhangjának megtei-emtésére, tsz- közi vagy az állami gazdasággal közösen épített középméretű, korszerű húsfeldolgozók létesítésével is. A korszerű feldolgozói kapacitások létesítése mellett nagyon fontos feladat vár a húsprogram további sikeres végrehajtásában a hűtőipara. Hűtő- házaival megteremtheti a korszerű értékesítés feltételeit, lehetővé teheti a termelés és az elhelyezési lehetőségek között gyakorta jelentkező időben történő eltolódás áthidalását. Az elmúlt években a hűtőípar bértárolásában a húsipar termékei 45—75 százalékkal részesedtek. Emellett a hűtőípar egyéb iparok — például a baromfi-, a tejipar — tárolási féi_ adatainak megoldásában is segített. A hűtőipar az utóbbi években — jelentősen megnövekedett tároló kapacitásával — az emelkedő saját árutermelés és az ezzel együttjáró saját tárolási feladatok teljesítése mellett úgyszólván minden egyéb mélyhőmérsékletű tárolási igényt ki tu_ dott elégíteni- Sőt, 1971-ben a vállalatnak éppen a kapacitások megfelelő, folyamatos kihaszná lása okozott gondot. A szabályozók kellő módosításával el kell érnünk, hogy a vállalat működése még eredményesebb legyen. Ugyanakkor érdemes bővíteni, erősíteni a hűtőipar és a húsipar eddig is jó irányba fejlődő kapcsolatait. Hogyan segíti a Békéscsabai Hüflóház a húsprogram végrehajtását? A több mint 1000 vagonos hű- tőház és mirelite-üzem valóságos élelmiszerkombinát feltéte_ leit alapozta meg. Tudomásom szerint a megyében felmerült a gondolata annak, hogy az állami vállalatok és szövetkeze^ tele társulásaként közös húsfeldolgozó. tejfeldolgozó, zöldséges gyümölcstárolókat létesítenek, amelyek a hűtőház szomszédságában gazdaságos befektetésnek ígérkeznek. E komplexum megvalósulásával á nagymértékben elősegítheti a megye hosszabb távra vonatkozó állattenyésztési tervének végrehajtását! A megyében állatokból és állati termékekből eddig is jelentős mennyiséget vásároltak fel. A lakosság ellátására és exportra csupán tavaly 70 000 tonna sertést, 21000 tonna szarvasmarhát, 14 700 tonna baromfit, s 430 OOO hektoliter tejet adott. A hűtőház fejlesztése még biztonságosabbá teszi a termelést és a felvásárlást, tovább javítja az élelmiszeripari üzemeik folyamatos termelését, enyhíti tárolási és feldolgozási gondjaikat! Mindez végső soron megint csak a lakosság jobb ellátásához járul majd hozzá! Kedves Elvtársak! A jó minőségű és nagy meny- nyiségű gyorsfagyasztott késztermék előállításához kitűnő minőségű nyersanyag kell. Ennek alapja a hűtőipar és a termelő gazdaságok közötti jó kapcsolat A kooperáció első lépcsője- ként 1966-ban az önálló nyersanyag-termeltetésre tért át az ipar. Azóta egyre fokozódó mennyiségben szerzi be szükségleteit közvetlenül a termelő üzemektől. 1965-ben gyümölcsből 21 százalék volt a közvetlen beszerzés, 1971-ben pedig már 65 százalék. Zöldségfélékből az 1965 évi 50 százalékos közvetlen beszerzés 1971-re 76 százalékra emelkedett (Folytatás a 3. oldalon) A Városunkért emlékérem nagy plakett kitüntetettjeivel beszélgetett Márton Pál igazgató. Tőle jobbra Szabó Antal, a 31-es Állami Építőipari Vállalat Iga: / tója, Papp István, az Energiagazdálkodási Intézet igazgatója, Araczki János, a párt békéscsabai bizottságának titkára és Korek Ferenc, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója. is kettős: tárolja a romlandó élelmiszereket és gyorsfagyasztott élelmiszereket termel. A magyar hűtőipar tárolókapacitása az államosításkor 800 vagon volt, s ez 1955-ig 2 ezer vagonra növekedett Az addig csupán bértárolással foglalkozó hűtőipar 1957-ben kapcsolódott be a gyorsfagyasztott árutermelésbe. Kezdtük kialakítani a többhasznosítású, de még csupán 2—300 vagonos tárolókapacitású emeletes hűtőházakat. Ezek bértárolásra, elsősorban hústárolásra készültek. S ha annakidején korszerűek is voltak, a gyorsfagyasztott árugyártást csak igen nehéz körülmények között tudták szolgálni. Átmenetet jelentett az 1961- ben üzembe helyezett Miskolci Hűtőház, amelyben gyorsfagyasztó árufeldolgozót is létesítettek. Egy év múlva, 1962 novemberében adták át a kereken 400 vagon tárolókapacitású Békéscsabai Hűtőházat, amely már földszintes építésű volt, s rendelkezett a gyorsfagyasztó árugyártáshoz szükséges üzemmel. Annakidején nagy változást jelentett ez a hűtőházépítésben — akárcsak a most felavatandó teljesen korszerű üzem. Krónikánk hűsége akkor teljes, ha megemlékezünk arról, hogy a hűtőipari nagyvállalat 1963-ban jött létre. Ekkor az országos vállalat gyorsfagyasztott árutermelése már kereken 1800 vagon, tárolókapacitása mintegy 3 000 vagon volt. Az utóbbi négy esztendőben íszont a hűtőiparban a mélyhőmérsékletű tárolótér több mint duplájára növekedett és ma eléri a 6 600 vagont. S az is igen örvendetes, hogy a korszerű, gazdaságos tárolás, az anyagmozgatás követelményei szerint alakult a tárolótermek nagysága, hasznos belmagassága. El kell ismerni, hogy az országos vállalati forma megfelel a hűtőipar kettős feladatából eredő követelményeknek! A kötött központi irányítás mellett ugyanis elősegíti a gyáregységek megkívánt önállóságát tandó állami támogatásban. A gyors betárolással, a szállítási távolság csökkenésével jobb minőséget nyerünk, a megtermelt értéket meg tudjuk óvni a nagyobbmértékű minőségi romlástól! A mezőgazdasági nagyüzemek hűtőtároló kapacitása 1968-tól 1971-ig 10 000 vagonnal bővült. Ennék révén az elmúlt négy év alatt hűtött tárolóterük megkétszereződött. Sőt a MÉK-ek — a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és az általános fogyasztási szövetkezetek közös termékértékesítő vállalkozásainak — hűtőtároló kapacitását is beleértve, az össz-befogadóképesség meghaladja a 24 ezer vagont. E hűtőtárolók létrehozása — mint mondottam — indokolt, területi elhelyezésük megfelelő. Kihasználásuk terén viszont problémák mutatkoznak. Ezt az elmúlt -egy-két év mérsékeltebb gyümölcstermelése méginkább kiemelte. A már létrehozott technológiai hűtőtárolók jobb kihasználásában meggyőződésem szerint a hűtőiparnak is juthat szerep. Mindenekelőtt segítsen megtalálni azokat a módozatokat, amelyekkel gazdaságosabbá, hatéko. nyabbá tehető és szélesíthető a termelőüzemek hűtött tárolási tevékenysége. Azért is fontos feladat ez, mert a IV. ötéves tervben tovább folytatjuk a gyorsított ütemű hűtőházépítési programot. A mezőgazdasági üzemekben 6000 vagonra tehető az a hűtőtér, amelynek építését már megkezdték, de még nem fejezték be. Ügy látjuk azonban, hogy a későbbiek során már inkább a kooperációs jelleggel létrejövő hűtőkapacitásoknak lesz elsődlegességük. Legcélszerűbben talán a MÉK- társulások keretében építhetnének új hűtőházakat. így az eddiginél folyamatosabb és több irányú lehet e létesítmények kihasználása! Tisztelt Elvtársnők, Elvtársak! A hűtőipar — termelési értékét és termelvényeinek mennyiségét tekintve — nem tartozik az élelmiszergazdaság nagyobb