Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-20 / 92. szám

A MEGYEI PÁRT Bl ZOT TSÁG ÉS A MEGYEI T AN ÁCS LAPJA 1972. ÁPRILIS 20.. CSÜTÖRTÖK Ara: S0 miér XXvn. ÉVPOLTAM. 93. SZÁM Világ proletárját/ MA: HATÉKONY ABBA VÄLT A HAZASZERETETRE, A HAZA VÉDELMÉRE VALÖ NEVELÉS (5. oldal) CÉL: A KERESKEDELMI TEVÉKENYSÉG FOKO­ZÁSA, A LAKOSSÁGI SZOLGÁLTATÁSOK bővítése (5. oldal) A Magyar Népköztársaság: szocialista állam Megnyílt az országgyűlés ülésszaka — Kállai Gyula expozéja — Megszavazták az új alkotmányt Szerdám délelőtt 11 óraikor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, Fock Jenő, a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány el­nöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kál­lai Gyula, Komócsin Zoltán, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, valamint a Központi Bizottság titkárai és a Kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a Budapesten akkreditált dip­lomáciai képviseletek több vezetője foglalt helyet. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Napirend előtt kegyeletes szavakkal emlékezett meg a legutóbbi ülésszak óta elhunyt Egri Gyula országgyűlési képviselőről. Az országgyűlés néma félállással adózott Egri Gyulának, s emlékét jegy­zőkönyvben is megörökítette. Apró Antal ezután bejelentette, hogy az Országos Választási Elnökség be­nyújtotta az időközi országgyűlési választásokról szóló jelentést. Ezt dr. Pesta László ismertette. Az elnök ezután közölte, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság az Országos Választási Elnökség jelentését tudomásul vette, és a választási jegyzőkönyvek alapján megvizsgálta Kangyalka Antal és Vilmányi Mária országgyűlési képviselők megbízólevelét. A bizottság megállapította, hogy a megbízólevelek r törvényben előírt feltételeknek mindenben megfelelnek, ezért javasolja a képviselők igazolását. Az országgyűlés a két képviselőt igazoltnak jelentette ki. Apró Antal az országgyűlés nevében sok sikert kívánt munkájukhoz. Az elnök ezután bejelentette, hogy « Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta átkötött törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését az alkotmány rendelkezésének megfelelően az országgyű­lésnek bemutatta. A jelentést a képviselők kézhez kapták. Az országgyűlés az Elnöki Tanács jelentését tudomásul vette. Közölte Apró Antal, hogy Kállai Gyula, az alkotmánymódosítást előké­szítő országgyűlési bizottság elnöke, a Minisztertanáccsal egyetértésben, beterjesztette az 1949. évi XX. törvény módosításáról és a Magyar Népköztár­saság Alkotmányának egységes szövegéről szóló törvényjavaslatot. Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter pedig a Minisztertanács nevében az ország- gyűlésnek benyújtotta az egészségügyről szőlő törvényjavaslatot. A két törvényjavaslatot az országgyűlés tagjai között szétosztották, és az egészségügyről szóló törvényjavaslatot előzetes tárgyalás céljából az országgyűlés illetékes állandó bizottságainak kiadták. Az országgyűlés ezután elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. A napirend a következő: 1. Az 1949. évi XX. törvény módosításáról és a Magyar Népköztársaság Alkotmányának egységes szövegéről szóló törvényjavaslat; 2. Az egészségügyről szóló törvényjavaslat. Ezután napirend szerint megkezdődött az 1949. évi XX, törvény módo- sitásáról és, a Magyar Népköztársaság Alkotmányának egységes szövegéről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az alkotmánymódosítást előkészítő országgyűlési bizottság elnöke. Kál­lai Gyula ismertette a törvényjavaslatot. Expozéját lapunk harmadik olda­lán kivonatosan közöljük. Kádár János felszólalása Az alkotmánymődosításS vi­tában felszólalt Kádár János. Nagy érdeklődéssel hallgatott beszédét kivonatosan az alábbi­akban közöljük. Kádár élvtárs bevezetőben az esemény jelentőségéről szólt. Most, amikor országgyűlésünk az alkotmányt tárgyalja — mon­dotta többek között —, sok nem­zedék küzdelmeire, nagy törté­nelmi személyiségekre, István királyra, és Hunyadi Mátyásra, Rákóczira, Kossuthra és Szé­chenyire, Dózsára, Petőfire Táncsicsra és másokra em­lékezünk. Tisztelettel emlé­kezünk a nemzet, nemzeti nyelvünk és kultúránk megőr­zőire és megújítóira: a népfor- radalmak, a forradalmi munkás- mozgalom kiemelkedő vezetőire, mártírjaira és egyszerű harcosai­ra. A múltról szólva mindenek­előtt a dolgozó magyar népre gondolunk, amely munkájával, verejtékével és vérével hazán­kat, államunkat a századokon át fenntartotta, éltette és a fej­lődés útján előbbre vitte. Tör­ténelmünk mérhetetlen nehézsé­geinek leküzdéséért, azért, hogy idáig eljuthattunk, örök dicső­ség és az élők hálája övezze mindenkor az előttünk járt nemzedékek, a nép becsülettel élt neves és névtelen fiait, leá­nyait. Helytállásuk, példájuk lelkesít és kötelez bennünket A történelmi múltról szólva Kádár elvtárs emlékeztetett^ A magyar uralkodó és kizsákmá­nyoló osztályok szégyene, hogy képtelenek voltak az országnak igazi alaptörvényt, alkotmányt adni, hogy a dolgozó osztályok, a nép ezer éven át jogfosztott- ságban élt. hogy gyakran egy tál lencséért elárulták az egész magyarságot, az országot. Történelmünk úgy ^alakult — mondotta ezután —. hogy az 1919-eis Magyar Tanácsköztársa­ságot követően csak 1949-ben valósulhatott meg a dolgozó ma­gyar nép számára, milliók — Petőfi által megfogalmazott — nagy eszméje, a haza és a jog •gységt-. Az 1949. évi XX. tör­vény, az alkotmány elfogadása történelmi jelentőségű vívmány volt, amely a munkásosztály, a nép hatalmát szentesítette, s a nemzet programjaként törvény­ije foglalta az embernek ember általi kizsákmányolásától men­tes társadalom, a szocializmus felépítését. Hogy alkotmányunk, s ilyen alkotmányunk lehessen, ahhoz a magyar népnek meg kellett szabadulnia a negyedszázadon át uralkodó gonosz és reakciós Horthy-rendszertől, a kapitalis­táktól és a földesuraktól, s az országot a második világháborúban megszálló ide­gen elnyomóktól, a Hitler-fa- siszta megszállóktól. Hazánkat az idegen elnyo­móktól a Szovjetunió dicső Vö­rös Hadserege szabadította fel, saját elnyomóitól a nép maga szabadította meg magát. Az al­kotmány történelmi jelentősé­gének megfelelően méltatja a felszabadítást és fejezi ki né­pünk el nem múló háláját a fel­szabadító Szovjetunió iránt. A felszabadult nép a kommu­nisták, a munkásosztály vezeté­sével vette kezébe saját sorsá­nak irányítását, vívta, ki hatal­mát. s teremtette meg álla­mát, a Magyar Népköztársasá­got Az 1949-ben elfogadott al­kotmány összegezte addigi har­cunk, munkánk eredményeit, meghatározta az új államszer­vezet felépítését alapvető intéz­ményeit; az állampolgárok jo­gait és kötelességeit, s kinyilvá­nította, hogy a Magyar Népköz­társaság a dolgozó nép állama Közel egy negyedszázad törté­nelmi tapasztalatai bizonyítják, hogy az 1949-es alkotmány megfelelt rendeltetésének. Az alkotmányunk elfogadása óta eltelt több mint két évtized a dolgozó nép alkotó munkájá­nak, áldozatos harcának, nem­zeti felemelkedésének története noha az út egyes szakaszai hal­latlanul nehezek voltak, s az 1949-től eltelt időszak nem volt mentes megrázkódtatásoktól sem- A szocializmus növekvő számú híveinek helytállása, pártunk, munkásosztályunk, né­pünk munkája és harca hatal­mas fejlődést hozott; nagy, va­lóban történelmi jelentőségű eredményekhez vezetett A mun­kásosztály, a nép hatalma, a Magyar Népköztársaság ma szi­lárdabb, mint volt. A szocialista társadalom alapjait leraktuk, a szocialista termelési viszonyok teljes győzelmet arattak az egész gazdaságban, s népünk ma a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozik. A szocialista tervgazdálkodás, a gazdasági építőmunka eredmé­nyeként az iparban csupán az utóbbi tíz év alatt megkétszere­ződött a termelőeszközök állo­mánya; hazánk szocialista ipara ma kilencszer annyit termel, mint a kapitalista ipar termelt 1938-ban. A szocialista mezőgaz­daság ma negyven százalékkal kevesebb munkaerővel 43 száza­lékkal többet termel, mint 1938- ban termelt a tőkés mezőgazda­ság. Megoldódott az ország ke­nyérellátása és a mezőgazdaság terméseredményeit a legdöntőbb terményeknél méltán állíthatjuk szembe a tőkés mezőgazdaság hozamai vaL Népünket felvilágosult, mű ■ veit néppé tette a kulturális forradalom. Megnyitotta a tanu_ lás, a művelődés lehetőségét a műveltségből addig mestersége­sen kívülrekesztefct dolgozó töme­gek számára, kitárta előttük a könyv, a színház, a zene és a film embert nemesítő értékeit serkentette a tudományok és a művészetek fejlődését, utat nyi­tót alkotóink, tudósaink bőven sugárzó tehetségének. Erősödött a szocialista közgondolkodás, az egyén és a közösség kapcsolata. Kulturális, művészeti éltünkben vezető szerepet játszanak a szo­cialista tendenciák, s eredmé­nyesen segítik nagy társadalmi céljaink megvalósítását, a tar­talmas emberi éLetet. A szocializmus előrehaladásá­val a felszabadulás előttihez szinte nem is mérhetően javult az életszínvonal, a magyar nép életmódja, életbiztonsága, jólé­te. A tömegnyomor, az éhség, a ..hárommillió koldus” Magyar- országa rossz emlék csupán. Ma az életviszonyokra az jellemző, hogy az országban minden 100 háztartás közül 50-ben működik mosógép, 39-ben hűtőszekrény, 58-han televízió. 1949-ben óvo­dáink száma és befogadó képes­sége még elenyészően kevés volt, 10 évvel ezelőtt 1000 gyermek közül már 337-nek jutott hely az óvodákban, ma pedig még többnek, 600-nak — a korosztály 60 százalékának — biztosított az óvodai elhelyezése. Tudjuk, ez sem elég, de eredménynek na­gyon szép. A szocialista építőmunka ered­ményei nemcsak egyszerűen az ipar, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok, a nagy­üzemi gazdálkodás fölényét feje­zik ki, hanem a szocializmust tudatosan építő magyar munkás- osztály, a termelőszövetkezeti parasztság, a tudósok, alkotók, értelmiségiek szorgalmát, tehet­ségét, áldozatkészségét, ügyünk és egész népünk iránt érzett mély felelősségtudatát. Büszkén szól­hatunk — és időnként szólnunk is keH — az eredményekről, mert azok a felszabadult, a maga jö­vőjét építő nép alkotó képessé­gét, a dolgozó milliók helytállá­sát bizonyítják és dicsérik. Egy­ben arról is biztosítanak, hogy legyenek az előttünk álló felada­tok még oly nagyck, azokat is megoldjuk. A szocializmust építő nép ha­ladásához hasonló utat a régi Magyarország nem tudott meg­tenni, nem is tehetett meg Hu­szonhét év óta elért eredményeink állják a versenyt bármilyen ka­pitalista ország fejlődésének üte­mével. S ha ehhez hozzátesszük, hogy. itt nemcsak a számok igaz­ságáról van szó, hanem elsősor­ban arról, ami a számok mögött van, arról, hogy miként éltünk korábban — akárhány esztendő­ié tekintünk is vissza —, és ho­gyan élünk ma, s látjuk, hogy mennyivel emberibb az élet ná­lunk ma, teljes meggyőződéssel ismét kimondhatjuk: a szocia­lizmus, mint minden nép szá­mára, a magyar nép számára is az egyetlen és biztos útja a tár­sadalmi felemelkedésnek, a nem­zeti felvirágzásnak. Ezt követően az előadó az ország gazdaságának mo­dernizálásáról, ennék eredmé­nyeiről szólt, aláhúzva, hogy az új Magyarországért folyó harcban a nagy távlatokban gondolkodni tudó munkűsosz- fcály joggal szerezte meg a tár­sadalom vezető osztályának rangját. Az osztályellenséggel vívott csatákban megnyerte mindenekelőtt legfőbb és ter­mészetes szövetségesének, a parasztságnak, továbbá az ér­telmiség és minden dolgozó ré­teg legjobbjainak támogatását. A hatalomért folytatott harc próbatételnek vetette alá és po­litikailag formálta az egyes embereket is. A tőkés uralkodó osztályok által szított előítéletek ma­radványait leküzdve, a nagy osztályösszeütközések tapaszta­lataival felvértezve, a felismert érdekközösségben egymásra találva a szocializmus építésé­ben ma együtt tevékenykedik a magyar munkás, a paraszt és iFolytatás * 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents