Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
A nemzetközi kommunista mozgalom egységéért vívott harc néhány időszerű kérdése ÍRTA: JUHÁSZ JÓZSEF A tooecnmmtieta vELágmozga*Jóm egységéért vívott k&z- , delem elválaszthatatlan a »axáalista világrendszer további fejlődésétől a világba betöltött helyétől és szerepétől. A szocialista világrendszer alapjait a Nagy Októbert Szocialista Forradalom győzelme a Szovjetunió fejlődése rakta le. A IL világháború után lejátszódó népi demokratikus forradalmain a Szovjetunió mellett má« országokban is létrejött proletárdiktatúra, a szocializmus építésének eredményei alapján, a szocializmus nemzetközivé vált A viliág néped ma már látják és tudják, hogy a szocialista világ- rendszer az egyetlen olyan szilárd eró, amely tetteiben kifejem az egész emberiség érdekeit A világ néped tudják, hogy az imperializmus agresszív és reakciós politikájával szemben a szocializmustól nyerhetnek védelmet, kaphatnak támaszt A szocialista rendszer példáján bizonyítást nyert, hogy a súlyos gazdasági elmaradottság, kuitú rálaúanság, a szegénység, a munkanélküliség, a nemzetiségi ellentét történeiinileg gyorsan leküzdhető. A szocialista világ- rendszer egyre hatékonyabb és konkrét gazdasági, műszaki, tudományos, kulturális, egészség- ügyi, politikai és katonai segítséget nyújt, a többi forradalmi osztagoknak, minden rászoruló országnak és népeknek. Méltán fogalmazta meg pártunk X. kongresszusa, hogy -a szocialista. világrendszer a társadalmi haladásnak döntő tényezője, támasza minden forradalmi felszabadító harcnak... Gyakorlatban mutatja be az áj társadalmi rend magasabb rendűségét és reális távlatként tárja a világ elé az emberiség szocialista jövőjét, A szocialista világrendszert M ország alkotja, melynek fő ereje a Szovjetunió. A szocialista világrendszer szuverén szocialista országok közössége, amelyeknek saját területük, államhatáruk, önálló népgazdaságuk ás politika j rendszerük, sajátos érdekeik vannak. A szocialista építő országokban közös érdekek és vonások mellett jelentős különbségek vannak a termelóerők fejlesztési színvonalában, a szocializmus építésének adott fokában, az osztádystrúktúrában, természeti adottságukban, történelmi tradíciójukban. C sak úgy lehet eredményeket elérni — a kommunista mozgalom gyakorlata ezt igazolja —, ha a szocialista építés közös és sajátos vonásait a különböző országok kommunista pártjai dialektikus egységként kezelik, a közös vonásokat tekintik meghatározónak, ezeket igazítják az egyes országok sajátosságaihoz. Az 1957-ben Moszkvában megtartott nemzetkört tanácskozáson résztvevő kommunista pártok megfogalmazták a szocialista építés közös vonásait és törvényszerűségeit. . 1960-ban pedig megfogalmazták az egyes országokban a szocializmus építésének tapasztalatai alapján azokat a nemzeti sajátosságokat, amelyeket az adott ország kommunista pártjainak figyelemmel kell kísérnie; Az elmúlt 10 év tapasztalatai igazolják, hogy ezen elvek megfogalmazása eredményesen járul hozzá az egyes országokban a szocializmus építéséhez. A nemzeti sajátosságok figyelembe vétele a szocialista országok fejlődésének törvényévé vált. A szocialista világrendszer története bizonyítja, hogy akkor jelentkeznek a hibák, ha az egyes pártok nem tudják Összeegyeztetni a szocialista építés közös és nemzeti sajátosságait. Mindezek természetesen közrejátszanak abban, hogy az egyes pártokban viták vannak. Az SZKP XX. kongresz- szusa megerősítette, » azóta felélénkülteik az alkotó viták, melyeknek során tisztázták a háború kérdéseit, « békés egymás mellett éLés* a szooializmuöba vezető út kérdéseit, reális képet alakítottak ki az állammonopolista kapitalizmusról, az integrációról, a tudományos és technikai forradalomról. Tisztázódtak a szocialista demokráciák általános elvei és gyakorlati kérdései, a párt és a szocialista államvezetés fejlesztésének új kérdései. A vitákban kikristályosodtak azok a nézetek, melyek a marxizmus-lená- nizmustól eltérnek, ezek egyrészt „jobboldali”, revizionista, opportunista, másrészről „baloldali” dogmatikus opportunista természetűek. A „jobboldali” revizionisták Roger Garaudy, Ernst Fischer, Franc Marek és a többiek nézeteik különbözőek, de lényegük hasonló. Általában kétségbe vonják a munkásosztály forra- dalmiságát és vezető szerepét, eltúlozzák az értelmiségiek szerepét. Meg akarják reformálni a kommunista pártokat, támadják a szocializmus eredményeit, a Szovjetunió, a kommunista pártok internacionalista politikáját, a szocialista országok együttműködését. M a a „baloldali” nézetek leginkább az ultraforra- dalmiság talaján jelentkeznek a kommunista mozgalomban. E nézeteknek napjainkban a Kínai Kommunista Párt a megtestesítője. Rokonságban a „jobboldali” revizio- nizmussal kétségbe vonja a munkásság forradalmiságát, támadja a szocializmus számos eredményeit, túlhangsúlyozza a nemzeti sajátosságokat, nyíltan szovjetellenes. Osztálytartalom nélkül értelmezik a szuverenitást és az önállóságot. A marxizmussal, leninizmussal szemben az ultraradikalizmust tűzik zásrtajukra. Ezt fejezi ki a kínai „nagyugrás”, a „kulturális forradalom”, a nyugateurópai „anarchista zavargások”. Támadják a kommunista világmozgalom stratégiáját és taktikáját. Azt vallják, hogy a világforradalmi folyamatnak nem a szocialista világrendszer a legnagyobb és legfőbb ereje, hanem a kínaiak által vezetett nemzeti függetlenségi mozgalom. Minduntalan ismételgetik, hogy az európai szocialista országok kommunista pártjai eüdspolgá- riasodtak, egyáltalán nem forradalmi erők. Elvetik a fejlett tőkés országok munkásosztályának és kommunista pártjainak forradalmi jellegét. Az osztályharc kiélezett fegyveres formáját fogadják el. sajátosan értelmezik a háború kérdéseit. A baloldali elhajlás képviselőit szakadár tevékenységük igen messzire vezették a nyílt szov- jetellenességtől egészen a határ- provokációig. A kínai vezetők támogatnak minden szakadár frakciót és irányzatot, függetlenül annak politikai arculatától. Tulajdoniképpen egyesíteni akarnak minden szovjetedlenes erőt, amely a világforradalmi folyamatnak kért okoz és az imperializmusnak kedvez. A történelem azt bizonyítja, hogy különböző szélsőségek erősítik egymást. Az egyik véglet rendszerint a másik visszahatásaként jelenik meg és erősödik fel. A ma jelentkező elhajlások vizsgálatánál nem tekinthetünk el attól, hogy a kommunista világmozgalomra az 50-es évek derekáig tartósan rányomta bélyegét a dogmatikus szemlélet, majd ennek visszahatásaként felerősödött revirionizmus, amely igen mély gyökereket hagyott, melyet az SZKP XX. kongreszsusi határozata által felszabadított új erők nem tudtak egyik napról a másikra leküzdeni. Az elhajlások keletkézésében időnkénti megerősödésében természetesen szerepet játszanak a tudatos külső hatások is. A szocializmus ellenségei hamis eszmék terjesztésére törekszenek, mindent elkövetnek, hogy zavart keltsenek, félrevezessék a népeket. A szocialista világmozgalom története azt bizonyítja, hogy a marxizmus-leninizmus talaján le lehet küzdeni az időszakos nehézségeket, mint ahogy az 1969-es moszkvai tanácskozás is megfogalmazta: A szocializmus erejének fejlődése azt bizonyltja, hogy, súlyos korszakban hibák, nézeteltérések, megrázkódtatások közepette, feltartóztathatatlanul halad előre történelmi útján”. Korunkban a világ minden részében hatnak a marxizmus-leninizmus eszméi és kommunista pártok működnek. Jelenleg a világion 90 kommunista párt van, 50 millió taggal. A politika) mozgalmak történetében példátlan eredményeket ért el, olyan hatalmas tömegeket mozgósít, melyre még példa nem volt. Olyan célokat tűz ki a mozgalom elé. melyre egyetlen politikai mozgalom sem volt képes. A marxista-leninista pártok nagy figyelmet szentelnek a kommunista világmozgalom stratégiájának és taktikájának. Ezért foglalkoztak az 1957. 1960- as és az 1969-es nemzetközi tanácskozásaikon az általános stratégia és taktika kidolgozásával. A marxista-leninista pártok tisztában vannak azzal, ahhoz, hogy a nemzetközi munkásosztály valóra válthassa céljait, a marxizmus-leninizmus elméletén nyugvó stratégiára és taktikára van szükség. A kommunista pártok Ismételten hangsúlyozzák, hogy fő céljuk a kapitalizmus megdöntése, a szocializmus világméretű győzelme, a szocialista és a kommunista társadalom felépítése. Rámutattak, hogy egész tevékenységük ezt a célt szolgálja. Mély elemzés etepján megállapították, hogy korunkban a társadalmi haladás fő ellensége az imperializmus, fő tüzet ellene kell irányítani. Az antiimperialista stratégia kidolgozásának fontos állomása az 1969-ben. Moszkvában megtartott tanácskozáson a 75 kommunista párt képviselői állást foglaltak az antiimperialista erők akcióegysége mellett, aláhúzták, hogy az imperializmus elleni harcot magasabb szintre kell emelni, offenzívabbá kell tenni. Ismételten állást foglaltak abban, hogy a kommunisita pártok minden segítséget megadnak a vietnami népnek az amerikai imperializmus elleni harcához, követelik a gyarmatosítás utolsó gócainak megsemmisítését, támogatják az imperializmus éllen harcoló arab népeket. A tanácskozás félhívást intézett-a kegyetlen terror körülményei között harcoló indonéz kommunistákhoz, támogatásukról biztosították a görög terror ellen harcolókat, és a haiti hazafiakat. Az általános stratégiai és taktikai feladatók között felölték meg a demokrácia és a demokratikus szabadságjogok védelmét, a reakció elleni harcot. A tanácskozás résztvevői hangsúlyozták a fasizmus erősödése elleni harc fokozásának jelentőségét, a fajüldözés ideológiája és gyakorlata elleni következetes fellépést. Külön kiemelte, hogy lan- kadhatatlanul küzdeni kell a szólás és sajtó, a gyülekezési és a szervezkedési szabadság védelméért és kivívásáért, az egyenjogúságért, minden nép önrendelkezési jogáért, s hogy mindenütt vissza kell verni a reakció támadásait. A kommunista pártok kimutatták, hogy a világ forradalmi folyamat osztagai — a szocialista világrendszer ,a kapitalizmus fellegváraiban élő munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom — állandóan erősödnek. Ezek eredményeiként az osztályharc kedvezőbb feltételei teremtődnek meg. A tanácskozás legnagyobb eredménye, hogy hosszú időre kidolgozta az antiimperialista stratégia programját és ennek alapján jelentősen megerősítette a mozgalom egységét, illetve fontos lépést tett előre az újabb antiimperialista erők megnyerése ügyében A kommunista pártok döntő többsége elfogadta a nemzetközi tanácskozás vonalát. Az MSZMP X. kongresz- szus megállapította, hoev a tanácskozás ...jól szolgálta a testvérpártok egységtörekvéseit, kapcsolatuk javulását, az imperializmus elleni közös harci platform kialakítását"... N mn szabad elsődleges kérdésként kezelni az egységért folyó harcban azokat a másodrendű nézeteltéréseket, amelyek ugyan nem be- csülendők le, de jelenleg, mégsem zárják ki az imperializmus elleni közös fellépést. Az egységért folyó harc fontos része a testvérpártok közötti kapcsolatok bővítése és állandó mélyítése, az újabb nemzetközi tanácskozások előkészítése és megtartásai E kapcsolatok ke- rereti között a meglevő viták kedvezőbb irányba fordíthatók és fokozatosan részben meg is oldhatók. Az egységért folyó harc legfontosabb feladatai között szerepel az elméleti tevékenység javítása. Elméletileg kell megválaszolni az élet új jelenségeit és folyamatait, ki kell dolgozni a szocialista országok fejlődésének további útját, segítséget kell nyújtani a nemzetközi osztályharc tapasztalatainak összegezésében és az új következtetések kidolgozásában a burzsoá ideológia, valamint a különböző elhajlások hatásainak még hatékonyabb visszaverésében. Mindebben állandóan szem előtt kell tartani, hogy az antiimperialista világ- front alapvető feltétele a nemzetközi kommunista mozgalom egysége, különösen a szocialista országok kommunista pártjainak egysége. Az egység pedig megkívánja a marxizmus—leniniz- mustói az idegen nézetek elleni kíméletlen harcot, a következetes kétfrontos küzdelmet. Az egységért folyó küzdelemben szem előtt kell tartani, hogy a burzsoázia fokozza ellenállását a világforradalmd folyamat előrenyomulásával szemben. Ebinek egyik mutatója az, hogy a tőkésországokban az antikom- munizmust az állami politika szintjére emelték. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a kommunista világmozgalomba újabb és újabb erők kerülnek be, amelyek elméletileg még nem eléggé felkészültek, politikailag nem eléggé tapasztaltak. Mindez ismételten elvi szilárdságot követel a kommunista pártoktól. A kommunista pártok szilárd elvi politikájából következik, hogy élesen vissza kell utasítani a szovjetellen ességet és általában a nacionalizmus minden megnyilvánulását. Az SZKP-nak kiemelkedő szerepe van a kommunista mozgalom történetében, jelenében és jövőjében. Az MSZMP X. kongresszusa állást fqglaLt a Szovjetunió és az SZKP mellett, a Szovjetunióval való szoros szövetség további erősítése mellett. Pártunk azon az állásponton van, hogy nincs szovjetellenes kommunizmus, hogy a proletárintemacionalizmus próbaköve a Szovjetunióhoz és az SZKP-hoz való helyes viszony. Elutasítjuk akínai vezetők rágalmait, szovjetellenes támadásait és aknamunkáját, a maoizmust. Az 1969. évi moszkvai tanácskozás óta sikerült fejleszteni a kapcsolatokat egyes demokratikus pártákkal, baloldali szocialistákkal. Egészében véve tovább erősödött a kommunista pártok egysége, és szélesedett az anti- imperialista egységfront. A kommunista pártok többsége tisztában van azzal, hogy az osztályharc a továbbiakban sem lesz sima, de a megrázkódtatások jelentősen mérsékelhetők, ha a kommunista pártok helyes marxista—leninista politikát folytatnak. Á tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a moszkvai tanácskozás óta a mozgalom általános stratégiai irányvonala megerősödött, az imperialistaellenes harc előrelendült, fokozódott a szocializmus, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és a világbéke híveinek aktivitása. A szocialista világrendszer új lendülettel fejlődik. Az imperializmus fellegváraiban erősödik a munkásosztály és mozgalma. A volt gyarmati országokban növekszik a haladó erők tábora és aktivitása. Tehát mind a három osztag növekvő hatékonysággal működik a saját területén, s folytatja azt a politikát, amely, nek eredményeivel leginkább hathat a világ fejlődésére. A több mint tíz éve tartó vita az a küzdelem, melyet a munkásmozgalom folytat a ma- oizmus elmélete és gyakorlata ellen, eredményeket hozott. Ideológiai téren lelepleződött Mao eszméi, és bebizonyosodott, hogy a forradalmi mozgalmak történetében az egyik legveszedelmesebb opportunista és anti- leninista áramlata ez. Teljesen elszakadt a munkásmozgalomtól, tanai összeegyeztethetetlenek a leninizmussal. Sikerült visszaverni Mao és környezetének azt az igényét is, hogy a nemzetközi munkásmozgalom vezetőinek szerepét betöltse. Egyetlen marxista párt sem támogatja és nem fogadja el, hogy a mao- izmus korunkban a marxizmus csúcsát jelenti. Kudarcot vallott az a törekvésük is, hogy Peking irányításával külön tömböt hoz. zanak létre egyes szocialista cxr. szágokkal. Nem sikerült megtorpedózniuk a KGST-t, a Varsói Szerződést sem. Nacionalista és faji jelszavaikkal össze akarták tákolni a „szegények” és .kicsiny” országok elnyomott népek közösségét, a Szovjetunió és a szocialista országok befolyásának csökkentése végett Külpolitikájuk lelepleződött különösen az ENSZ-ben való részvételük, az egyes kérdésekben való állásfoglalásuk mutatja* hogy az imperialista reakció támogatója, és támadják az osa- tályalapokon álló szocialista külpolitikát, s a nemzetközi feszültség híved. Lelepleződött a pekingi vezetők látszólagos for- radalmisága, a pakisztáni és a szudáni konfliktusok idején is. M i már tény, hogy a forradalmi erőket nem állíthatja meg az imperializmus és nem térítheti el a helyes úttól sem a „jobboldali” revizio- nizmus, sem a „baloldaliak” ál- forra dal misága. A kommunista világmozgalom kezdettől fogva küzd az elhajlások ellen, ebben a küzdelemben adódtak már igen nehéz helyzetek is, de a marxizmus—leninizmus erői mindig győztesen és megújultan kerültek ki a legnehezebb helyzetekből is. F BfKtSHÍCni^ 1972. AflMLKS &
