Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS melléklet A falusi változásul* krónikásai A termelőszövetkezetek története a honismereti mozgalomban T örténelem nélkül nincs nemzeti közösség, nincs özösségi tudat; a Hazafias Népfront által életre hívott és irányított honismereti mozgalom — és ennék keretein belül a helytörténet-írás — a népi önismeret és öntudat fejlesztése szempontjából igen fontos feladatra vállalkozott. Propaganda, hívó szó se igen kellett hozzá, szinte maga a lehetőség is elég volt, hogy országszerte csoportosul jana'k azok az emberék. akiik úgyszólván a dotáció és a megjelentetés reménye nélkül vállalkoztak a krónikaírásra és az emlékek gyűjtésére, vagyis a történelmi forrásteremtés látszólag apró és elszigetelt, valójában igen fáradságos és . sokfelé irányuló munkájára. Hivatásuknál fogva elsősorban a könyvtárosok — mint módszertani irányítók, mint a kéziratok letéteményesei — és a történelemtanárok veszitek rós/.t ebben a mozgalomban. Velük és mellettük közvetlen segítségként az érdeklődő közép- és főiskolás diákok. Ám rajtuk kívül még igen sokan. Különböző foglalkozású értelmiségiék, tsz-mű- velődósi felelősök és autodidakta parasztembereik. Férfiak ás nők, öregék és fiatalok, akik szenvedélyes ügybuzgalommal ku tátjáit lakóhelyük közelebbi és távolabbi történetét, jegyzik föl az öregek elbeszéléseit és a futó napok eseményeit, gyűjtenek tárgyi emlékeket es néphagyományókat, már csak a múltra utaló dűlőneveket és szólásokat, dalt, mesét, eszközt és még sok mindent; ápolják szülőföldjük jeles személyiségeinek emlékét. Mindezekből látsizik, hogy a helytörténet- írás igen komplex, sokféle tudománnyal érintkező, azoknak segítő, de azok ismeretét is föltételező tevékenység. Olyan emberek végzik azonban, kik egyikben vagy másikben esetleg szakemberek, ám mindegyikben aligha. Ezért igen alapos segítségre szorulnak, olyan vezetésié, mely a részeredmények összehangolására képes. Ezeket a gondokat ismerte föl a Szabolcs-Szatmár megyei Hazafias Népíront ás £ Művelődési Központ vezetősége, amikor Mátészalkára összehívta a megyei helytörténetírókat, bogy ezúttal agy témakörön — B termelőszövetkezeti történetírás keretén — belül adjon eligazítást a munka menetéről és módszerétől. Az országos kutatásba kapcsolódó szándékot mutatta, hogy a Magyar Tudományos Akadémia által irányított és a három agráregyetem közreműködésével készülő tsz-történetírás vezetőjét, dr. Danáth Ferencet hívták meg a módszertani útbaigazításhoz. Ö előadásában hangsúlyozta, hogy a hélytörténetírás e kérdésben sem csak a gazdaságtörténeti fejlődést kívánja rögzíteni, nemcsak azt kutatja, hogyan lettek a tsz-ék nagyüzemmé, hanem az élet és az emberi kapcsolatok változásait is. Ezt a változást megérteni és figyelemmel kísérni csak a különböző időszakok elválasztásával lehet; a korszakokon belül figyelve az akkor uralkodó jelenségeket. A tsz-fej'lődés első periódusában (1949—56) negyedmillió ember hagyta ti a mezőgazdaságot ctom a szövetkezeti parasztok igyekezete, sem az állam támogatása nem segítette kellően a nagyüzemi gazdálkodás kialakulását. 1959-bén következett el a kollektivizálás befejező időszaka és tar ott a hatvanas évek közepéig. Ekkor kezdtek kibontakozni a nagyüzemi gazdálkodás keretei. Eddigre sajnos csaknem félmillió mezőgazdasági kereső vándorolt el, és ez a tény a nagyarányú állami támogatás ellenére is megnehezítette a megnövekedett közös gazdaságok indulását. Mind a parasztságnak a ’közös gazdasághoz való viszonyában, mind pedig a termelésben, igazi változást a hatvanas évek második fele hozott, azoknak a gazdaságpolitikai in- térisedéselknek nyomán, melyek a szövetkezetek önállóságának gazdasági alapjait megteremtették. A tsz-fejlődésnek ilyen korszakolása alapot ad a hélytörténetíróknak is, hogy SzékelyHid' MHta jól csoportosítsák mind az írásos források, mind az emlékezések anyagát. Az előadást követő vita (befejezni nem lehetett, csak az idő rövidsége miatt berekeszteni) mutatta, hogy a falusi változások rögzítése mennyire a krónikások szívén feszik. A főkérdések között szerepeltek olyan módszertani problémák, mint a tűlírás, túirészletezés, következésképp az irdatlan papírtömeg veszélye; hasonlóképpen a félresiklás az adott komplex tárgykörből valamelyik rész-tudomány felé. Foglalkoztatta a jelenlevőket a megjelentetés lehetősége is: lesz-e mód legalább a jelesebb krónikák vagy a belőlük készülő monográfiák közlésére, hozzáférhetők lesznek-e a meg nem jelent, de forrásértékű munkák? Sokan aggoőalmaékodtak amiatt: megírhatnak-e őszintén mmdent, nem okoz-e sértődéseket vagy vagy éppen kellemetlenségeket, ha említés történik olyanokról, akik adott időszakokban — bármi ókból — akikori magatartásukkal a közösség kárára voltak? Elhangzott olyan javaslat ie — mivel igazmondás nélkül nincs valamit érő történet- írás! —■, hogy csak tények, események, leírások szere- peljenék, nevek említése nélkül... Azután; a helytörténeti krónikás olyan, mint a régi idők történetírója: nemcsak múltat kutat, de napjai jelenét is. Beleírja-e a mai gondokat, vitákat? Érdemes-e rögzíteni őket, hátha holnapra már élintézetté, jelentéktelenné válnak? A szorongást oldó, munkára biztató zárszó bizonyára sok kételyt eloszlatott. A megbeszélés azonban mutatta, hogy nem könnyű a feladat, amire ez a sók különböző műveltségű, társadalmi helyzetű és annyi elfoglaltsággal terhelt ember vállalkozott. Várják — és joggal megérdemlik — itt és országszerte a szakemberek. intézmények támogatását. Tanulmóny Áprilisi óda Lészkó András Tavaszi fényben, jó fűzként égve, óh, drága Hazám ország vasban és vérben fogant szabadság van teveled. Hol sztrájkok népe izzadt az úrnak, ott most alkotók tesznek csodát; bölcs művelői akaratunknak fonnak fejedre lij glóriát. En édes Hazám hallod? Az ének, hogy zeng, hogy ujjong, hogyan nevet!? Szép ütemére milliók lépnek, Tenéked zengnek új éneket! Nines már tudatlan, koldus és gyáva, nincs grófi szérű s szégyenfutás; vármegye házára nem száll a páva, mert volt boldog földindulás! Emlékezünk ma, ország és népe a hősre, aki holtan is él, csontjait értünk tették e földbe, sírjánál a fán, zöld a levéld Tavaszi fényben, jó tűzként égve, óh, drága Hazám köszöntelek! Munkás, szép ország legyen a béke örök időkig, mindig veled! köszöntelek! Munkás, szép Bozóky Éva Vágréii János Szerelem
