Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-18 / 90. szám

Versenyben az Ifjú Gárda Vasárnap Békéscsabán talál­koztak a megye városainak, já­rásainak Ifjú Gárda csapatai, hogy honvédelmi versenyen ösz- szemérjék erejüket, ügyességü­ket. A meghívásos versenyen összesen tizenkét 5 fős csapat jelent meg. Délelőtt 10 órakor a kötöttárugyár kultúrtermében Xlovszki Lajos, a KISZ békés­csabai városi titkára és Horváth Lajos, az Ifjú Gárda megyei pa­rancsnoka köszöntötte a gárdis­tákat, majd eligazítást tartott a verseny szabályairól. Ezután a 60 fiatal a lőtérre vonult, ame­lyet a Központi Tiszthelyettes Iskola hallgatói készítettek elő a számukra, s kezdetét vette a lövészet, ötven méterre a lőál- lástól igen kicsi a lőlapon a 10- es kör, ennek ellenére nem egy alkalommal csapódtak be a lö­vedékek a fekete kör közepébe. A lelkes ifjúgárdistak a KISZ- táborban kijelölt 1200 méteres, akadályokkal nehezített pályán is helytálltak, egymás után vá­gódtak a gránátok a célba, s a több mint egy kilométeres futás után lihegve értékelték maguk között a csapatmunkát. Délután 3 órakor került sor a versenyprogram utolsó számá­ra, s a szellemi vetélkedőre. A fiatalok ebben is megálltak a helyüket. A meghívásos ver­senyt végeredményben szoros küzdelem után az eleki ifjúgár­disták I-es csapata nyerte és egy évre megérdemelten vitte el a KISZ békéscsabai városi bi­zottsága által alapított vándor­serleget. Második a békésiek li­es, harmadik a békésiek III-as csapata lett. A díjakat Béres János, az MHSZ békéscsabai vá­rosi titkára adta át a csapatok­nak. Döme Gabriella, az elektek csapatának tagja a lőtéren. Összehívták az igazgatótanácsot A Dél-Béké.s megyei termeílő- szö vetkezetek seprűedrok-terme- lő, értékesítő, feldolgozó és ve­tőmag-előállító közös vállalkozá­sa április 21-én igazgatótanács- ülést tart. A mezőkovácsházi ta­nácskozáson egy napirend sze­repel. mégpedig a CITÉV igaz­gatóságának megválasztása a következő négy esztendőre. Gyalogh Mihály, az igazgató­ság elnöke arról tájékoztathatja az igazgatótanácsot, hogy eb­ben az esztendőben ezer hold- 5 dal vetnék több cirkot a közös ; vállalkozás szövetkezetei, mint • 1971-ben. A ciroktermő terület • már 4 500 holdra növekedett, j Valószínű, hogy a következő s években — mivel cirokszak all ■ iránt jelentős külföldi és belföl- ■ dj kereslet tapasztalható — 5—6 . ezer holdon termesztenek majd ; cirkot. Ezzel a megye cirokter- • mesztése eléri, sőt meghaladja j az 1960-as évek átlagát. Békés m. Tégla- és Cserépipari V8 megvételre felajánl a kecskeméti AGROKER által forgalmazott, 1 db 7,5 ni x 120 m alapterületű alu. PVC folia-sátorvázat Megtekinthető: békési gyáregységünkben. Érdeklődni: Békéscsaba, I. Téglagyár, Anyagosztály. ÁR MEGEGYEZÉS SZERINT Emberi vagy műszaki hiba? Halált okozó figyelmetlenség Egyre több közlekedési bal- ! eset történik sima, egyenes I úton, olyan körülmények kö­zött, amikor a helyszínen tar­tózkodó szemtanúk borzadva és kétkedve csóválják a fejüket, mert kezdetben érthetetlen szá­mukra, hogyan következhetett be a szerencsétlenség. Ám, hogy nincsenek csodák, s hogy a legtöbb baleset mögött — sokszor a látszat ellenére — emberi hiba lappang, bizonyít­ja a Pest megyei Rendőrfő­kapitányság egyik legutóbbi vizsgálata is egy olyan szeren­csétlenség ügyében, amely egy­szerre öt áldozatot követelt az M 7-es autópályán. Zuhogó esőben, a szemta­núk utólagos elmondása sze­rint körülbelül 80 kilométeres sebességgel robogott a Fővárosi j Autótaxi Vállalat JL 50—21 rendszámú Volgája Budapest I felé. Faragó István gépkocsi- j vezetővel együtt négyen fog­laltak benne helyet. Mindösz- sze 8 kilométernyi útszakasz vá­lasztotta el őket a fővárostól, amikor a' közelben haladó gép- járművezetők azt látták, hogy a személyautó váratlanul pördül egyet, majd átsiklik az autó­pályát kettészelő gyepsávon és nagy erővel nekirepül a vele szemben közlekedő AD 86—87 rendszámú Warszawának. Eb­bő] a kocsiból az ütközés pil­lanatában kizuhant és szörnyet­halt Nagypál Vince. A Volga azonban még ekkor sem állt meg, hanem hatalmas lendülettel nekiütközött a Warszawa mögött haladó 72-es autóbusznak is. Ennek követ­keztében a taxiban utazó Ta­kács Béla és Tóth Gergely ki­esett a kocsiból és a helyszí­nen meghalt. Mestyán Imre gépkocsivezető percekkel ké­sőbb a mentőautóban, az éleí­Motorzúgásra ébred. Horváth Zoltán másodéves villanyszerelő tanuló szemhéja megrebben, keskeny résen át bámul a tanya mésztérkép-repedéses mennye., zetére, agyában még percekig összekeveredik a motor .koraregé geli túráztatása az iménti álom képtöredékeivel. Ott volt me­gint a hatalmas, ablaktalan be­tonpincében, apró lámpák tucat­jai villogtak az egyik hosszanti < falon, a kapcsolótábla előtt kis nyeszlett emberke sertepertélt, fején fülhallgatóval. Aztán halk nyikorgással megnyílt a fotocel- lás ajtó, s egymásután bejött egy csomó arcnélküli ember, nem számolta őket, de tudja most is, így fél-ébrenlétben is, hogy hu­szonheten voltak. Körülfogták mindkettőjüket, a hozzá legkö­zelebb álló egy pisztolyt nyúj­tott feléje, a másik kezével a fülhallgatásra mutatott, hogy lő­je agyon... Nyúlt a piszolyért, de koppanva hullt a kőpadlóra. Le­hajolt, hogy felemelje, de má­sodszor is kiesett a kezéből. Az­tán harmadszor, negyedszer, ötödször is. Mind sűrűbben hal­latszott a koppanás. Apja — traktoros az Izsáki Állami Gazdaságban — most in­dul munkába. A felpörgő motor­hang meglódul, elomlik a ta­nya előtti buckás legelő tágas térségein, s a kapcsolások után egyenletessé rendeződve mind­inkább távolodik. Aludni és álmodozni — eddigi életében e kettő volt fontos iga­zán számára. Mégis, most hiába próbál újból elaludni, nem sike­rül. Szemhéja furcsa, rángató- „ veszélyesen megsérült Faragó István, a taxi vezetője pedig 6 nappal később a kórházban hunyt el. Az összes anyagi kár 135 ezer forint. Az áldozatok már nem be­szélhettek a szerencsétlenség körülményeiről. A tanúk el­mondásából viszont annyi nyil­vánvaló vált, hogy Faragó Ist­ván nem az adott forgalmi vi­szonyoknak — vizes útfelület­nek — megfelelő sebességgel hajtott. Így vesztette el a jár­mű feletti uralmát. > Ezenkívül felmerültek olyan kérdések is, amelyekre a Pest megyei Rendőrfőkapitányság közlekedési osztályán szakértő­től vártak választ. Például, hogy nem Kormány- vagy fék­hiba okozta-e a szerencsét­lenséget? Egyebek között lé­nyeges volt annak eldöntése, hogy a zuhogó esőben az út vi­zes felülete befolyásolhatta-e a Volga vezetőjét a kormányzás­ban? Frank György okleveles gép­járműmérnök, igazságügyi gép­járműszakértő megállapította, hogy bár a fékberendezés erő­sen kifogásolható állapotban volt ez nem előzménye és nem is következménye a balesetnek. A gumiabroncsok futófelületének állapota nem volt azonban ki­elégítő, holott a mintázat mély­sége döntő a forgalombiztonság szempontjából. „A gépkocsira menetközben ugyanis oldal irá­nyú erők is hatnak. (Például oldalszél.) A gumiabroncs ily- módon iránytartó feladatot is ellát. Ezt azonban csak akkor képes betölteni, ha mintázata nincs lekopva, vagyis megfelelő mélységű”. „Száraz úton nincs nagy kü­lönbség az új és a kopott gu­miabroncsok futási tulajdonsá­zással nyílik fel újra és újra. Ez a rángatózás, anyja szerint, már kisgyermek korában is megvolt. Biztosan azért, tette hozzá, mert ideges természetű. Amellett na. gyón érzékeny. Egy könnyű nyakleves után is órákig sír, nem tudja abbahagyni a zoko­gást. De ilyesmi már évek óta nem fordult elő. Anyja szelíd, csendes asszony, keveset beszél, bánatos szemekkel jár-kel a ta­nya körül és majdnem mindig fáj a feje. Csillapítókat szed, meg nyugtátokat. Apja ritkán van odahaza, sokat dolgozik. De őt, Zolit talán a legjobban ked­veli. Szófogadó és ügyes kezű gyereknek tartja. Vasárnapon­ként hosszasan, vesződséggel ve­gyes türelemmel borotválkozik, de hétközben siet, ilyenkor nem áll kezére a kés, gyakran meg­vágja magát. Egyszer aztán Zoli azt mondta, ő is meg tudná bo­rotválni. Méghozzá úgy, hogy a keskeny, a felső ajakra simuló bajúsz is érintetlen maradjon. Apja hitetlenkedett. Össze fogsz vagdalni, mondta. Meglátja, hogy nem, felelte erre. Nagy könyörgésre megengedte. És a művelet sikerült, még egy kar­colás sem esett az arcán, s a ba­júsz sem csorbult. Apja, mióta traktoros egy kissé mintha fáradtabb volna. Nagyokat hallgat odahaza, újsá­got olvas, elbóbiskol. Ha mor­golódik is olykor, őt sohasem szidja. Egyszer csúnyán kiabált rá, amiért szétszedte a biciklit, apróra, a hátsó tengelyt is ki­szerelte, s az egészet otthagyta az udvaron a porban. Zoli ijed­ten hátrált a pitvar kerítése fe­gai között, azonban ez nagy­mértékben megnövekszik ned­ves útfelületen — folytatódik a szakértői megállapítás... — kopott gumiabroncs felülete óránként 50—60 kilométer vagy annál nagyobb — sebességnél (tehát esetünkben is) képtelen volt kiszorítani az úgynevezett vízfilmet a gumi és a pálya közül. így a kerék szinte nincs is kapcsolatban a talajjal, mert közte egy bizonyos víz­réteg alakul ki. Ennek követ­keztében már minimális nagy­ságú oldalirányú erő is jelen­tős farolást képes előidézni... Mindezt még elősegíti, ha az útborkolat túl sima, vagyis a felületi érdessége nem megfe­lelő”. ... A szakértői vizsgálat a bál mellső gumin durrdefekt-szerű hasadást fedezett fel. További kérdés, hogy ez a baleset előtt vagy azután keletkezett-e, mert ha a gumi a szerencsétlenseg előtt hasadt ki, akkor egyértel­műen éz okozta a balesetet. Az első vizsgálatot követő szakér­tői értékelés — amelyet Nagy Lajos hadnagy, nyomszakértő végzett — leszögezte: „A vizs­gálatra küldött gumiabroncson és belső gumin levő anyag­folytonossági megszakadások éllel bíró vastárgytól, feltehe­tően a megrongált gépkocsi karosszériájától keletkeztek”. Cséplő Árpád főhadnagy balesetvizsgáló lezárhatta az ügy vaskos iratcsomagjat: A helyszínen megállapított té­nyek helytállónak bizonyultak. A baleset oka: nem műszála hiba, hanem emberi mulasztás, a KRESZ előírásainak megsze­gése. Az ®L 7-es autópályán történt szerencsétlenség figyel­meztető tragédia. Pless Zsuzsa sisiiiiigisiiiitiiimiiMtmiiiiiiiimi lé, s mire odaért, összeesett, ügy kellett fellocsolni. Napokig lük­tetett hátul a feje. Felül az ágyban, kissé megráz­za magát. Hátranyúl, fáj a tar­kója megint. Ez sokat bosszant­ja. Mióta emlékezni tud, azóta van ez a fájás. Lehet, hogy any­jától örökölte. Különösen három évvel ezelőtt kínozta nagyon. Ti­zenhárom éves volt akkor, 196.8- ban. A hatodikat járta, másod­szor. Másfél évvel azelőtt, bent a faluban. Ágasegyházán, a kö- vesútra hirtelen kiforduló motor meglökte. Kisebb, de lassan gyó­gyuló zúzódásokkal volt tele a teste. Hóna polcát mulasztott, osz­tályt kellett ismételnie. S aztán történt, hogy anyja, a tarkófa- jások miatt, elvitte a körzeti or­voshoz. Az beutalta a kecske­méti SZTK-ba, onnan pedig a budapesti Heim Pál Gyermek­klinikára küldték. Két héten át a fehér csend mint vattaburok vette körül, injekciókat kapott, körültapogatták fejét mindenfé­le szerkezetekkel. Legjobban a gyógyszereket utálta. Amikor hazajött, még sokáig szednie kellett volna a pirulákat, de pár napon belül abbahagyta. Vala­hányszor lenyel egy tablettát, mindig eszébe jut két kishuga. Aranka és Margit, akik pár év­vel korábban majdnem gyógy- szermérgezésben pusztultak el, ráleltek anyjuk papírzacskóba csomagolt drazséjára, s hamar­jában elfogyasztották vagy hat­van szemet, mert azt hitték, hogy cukor. Nem sokkal azután, hogy na­gyobbik bátyját, Jánost három évre ítélte el a bíróság, betöré­ses lopás miatt, anyja a történ­tek súlyától ágynak dőlt. Ez 1970 októberének közepén történt Zoli ekkor elsőéves volt a kecs­keméti iparitanuló iskolában, az Ókollégiumiban. Fiatalabbik bátyja, István, aki Székesfehér­várott szerzett malomipari szak­munkásképesítést, akkor kezdett éi dolgozni a kecskeméti Vil­ssr Előre megfontolt szándékkal Semmi gyanú ne maradjon 1. Rajtolnak a szeghalmiak az 1300 méteres akadálypályán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents