Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
Szenvedélyes valóságkeresés Gyorsolvasó tanfolyam Békéscsa bán geznén,i< azt, tottunk, ami 6 sincs arról, hogy a dolgoknak csak az egyik oldalát I nézzük, és ép- j pan a sötéteb-' bet. Ha közjben soha nem össze- arrnit megvalósí- már van, és jó hogy van, torzítana a tükör. De lia közben elfelejtkeznénk arról, hogy az áhított és megfcüzdött siker, a soha meg nem szűnő ellentmondások megoldásából születik, akkor megint csak torzítana az a bizonyos képzeletbeli tükör, és újra tévútra vezetné az embert. Sokszor elmondtuk már, mindenki tudja, (van aki átélte, van akinek csak történelemi, hogy volt idő, amikor csak sikereink voltak, amikor minden gyönyörű volt, illetve másról is beszélni (jobbik esetben) a politikai fejletlenség jele volt. Aztán szerencsére kiderült, hogy az életben minden másképpen van. hogy úgy mondjam: „nincs mese”. Aki elvéti a realitásokat, azt fejbekólimtják a realitások, nagy történelmi távlatokban és kis taktikai időszakokban is. Nem akarom hosszan bevezetni a lényeget, amiért ez _az írás íródott A művelődési otthonokról szeretnék elmondani egyet-mást; a tapasztalataimat, a véleményemet. Persze, koránt sem mindenről, ami ezekben az otthonokban zajlik, inkább va* lami alapvetőt, meghatározót keresnek. Országos tanácskozás vélt nemrég Budapesten. A résztvevők a művelődési otthonok helyzetét és társádalmi szerepét élemezték. Nem toptak rózsás képet. Igaz, hogy sok új kul- túrházat építettünk. Igaz. hogv egyre több szakképzett vezető áll az otthonok élén. Igaz, hogy innen is, és onnan is jobban odafigyelnek már a kuiltúrhá- zak életére, munkájára. Sok ilyen igazság van, felsorolható eredmény, siker. Bs most hiába szeretném elkerülni a szabványhozzászólók szónoki szerkesztés-módját, a lic-t nékem is ki kéll mondanom. Nem is én mondom ki. elmondták sokan azon a tanácskozáson is. Mikor lesz valóságosabban társadalmi tényező a művelődési otthon? Egyszerűbben fogalmazva: mikor érjük meg végre azt, hogy a művelődési otthonokba úgy tódul a nép, mint a mozikba (de. csak akikor!) ha krimit játszanak? Egyáltalán, mi kellene ehhez? Nem akarom felfedezni a Kolumbusz tojását, mert tudom, hogy a választ minden népművelő tudja. Sőt. már nemcsak a népművelők tudják, és ez nagyszerű dolog Arról van szó, hogy ha százakat, ezreket^ érdekéi az, amit a művelődési otthonban rendeznek, akkor megindul az emberáradat. És — sietek leszögezni — nemcsak krimi van a világon! Kell a j° szakkör is. mert ki az, aki nem homo ludens, hogy játsszon, szórakozzon, hogy gyümölcsfát UNIVERZÄL Kiskereskedelmi Vállalat a békéscsabai strandon levő pavilonjába eladót keres Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: István király tér 9, Mim ka ügy. 412181 nagyon a sötét oldal kerülne elő-1 térbe. Ha nehéz is beszélni ezekről, kell beszélni róluk. Régen tudjuk, hogy ha nem beszélünk | valamiről, attól az még nem szűnik meg. Tenni keli, — ez az ] igazság. Tenni és töprengeni,) okosan felhasználni azt. ameny- j nyi most van. Nem követelőzni, hanem reálisan felmérni a j helyzetet. És, ha lehet, adni segíteni. Az anyagi -szellemi erő-, két jól használni, nem elfecsérelni. Mert erre is tudnak példát a mi népművelőink, akik hivatásuknak választották ezt a szaikmát, és vállalták azt is, hogy még mindig nem kapnak annyi megbecsülést, ami részük lehetne. A szenvedélyes valóság-keresés viszi előre a világot. Valamit mi js segíthetünk. Sass Ervin Sok jó elképzelés született az utóbbi időben Békéscsabán, a Megyei Művelődési Központban. Legújabb kezdeményezésük egy kétnapos gyorsolvasó tanfolyam megszervezése. A résztvevők április 19-én és 20-án megismerkednek a gyorsolvasáshoz szükséges alapvető elméleti és gyakorlati ismeretekkel. Érdekes témák szerepelnek a programban. Szó esik majd az olvasási módokról és szokásokról, az olvasás sebességéről, az ültessen, hogy rövidhullámú; kapcsolatot létesítsen Alaszkával, hogy repülőmodellt készítsen, hogy főzni-sütni tanuljon, vizsgálja a csillagos eget. verset szavaljon, hogy művésákedjen a szó jó érteiméiben; és ne mondják. kérem, hogy mindaz, amit felsoroltam, csak a fiatalokat érdekli. Kevés a pénz, mondják a népművelők. A szakkörve zetőt fizetni kell a tanfolyamveze- tőt fizetni kell. tárgyakat, eszközöket kell beszerezni, télen fűteni kell, télen-nyáron t&ka- rítani kell. nyamdaköl tség Is van a világom, ha plakátot csinálsz, vagy meghívót, ésa többi. Ismerős dolgok, milliószor elmondott dolgok. És a másik. Az otthonosság. A klubélet meg a nagytermi előadások. Mindenki úgy vám ezzel, hogy ott érzi jól magát, ahol legalább azt a belső kultúrát] találja, amit otthon, a saját lakásában biztosított már magának. És öröm. hogy egvre többen teremtenek maguk körül szép, kulturált, csinos környezetet. Így aztán csoda-e, ha a művelődési otthonok klubjában lóaa van, és szalkadt-huzatú ócska fotel, elnyűtt asztal, rongyos függöny; nos, csoda-e, ha ilyen helyem már nem- érzi jól magát 100 ember közül 98? Legyen tehát szebb, vonzóbb a művelődési otthon. Ezért és erre viszont áldozni kell. De miből? Az élőbb említett országos tanácskozáson az országgyűlés kulturális bizottságának egyik tagja ezt mondotta: „a művelődési otthonok nagy része nagyon rossz körülmények között végzi áldásos tevékenységét”. Nem lenne jó legalább tízszer elolvasni ezt a mondatot? Hogy tudatosuljon, hogy tökéletesen vérünkké váljon, hogy félreérthetetlenül elhitessük magunkkal, hogy meggyőzzük magunkat: kritikán aluli, rideg körülmények között nem lehet közművelődést csinálni! Hogy mindenek előtt (lőhet vita tárgya, de attól még nem lesz új bútor, függöny, szőnyeg egyetlen klubban sem!) művelődési otthonaanyag gyors leidolgozásának fejlesztési módjáról. A tanfolyam második napján emlékezet és szemtorna gyakorlatot tartanak a hallgatók Végül pedig utasításokat kapnak a további egyéni gyakorlatokhoz. Hasznos a Megyei Művelődési Központ kezdeményezése, hiszen köztudott, hogy a ma emberét óriási információ-meny- nyiség éri naponta. Mindezek feldolgozása csak új, korszerű módszerekkel valósítható meg. Baranga-premierre készül a színház Aurél Baranga .,Barátom, a miniszter” és „Kristóf, ezt nem szabad” című műveit játszotta már a békéscsabai színház Most a harmadik Baranga-dráma, a „Közérdek” próbái folynak az Aradi Állami Román Színház igazgató-rendezőjének. Dán Alecsandrescunak az irányításával. Képünk: Lengyel János és Szoboszlay Sándor Jászai-díjas Dán Alecsandrescu- val az egyik próbán. Bemutató: április 21-én. ink berendezését, belső, toultai- | ráüt világát kellene megteremte- : ni?! Hogy a kuüiurálatlanság * és az elmaradottság, a szegé- ■ nyesség visszahat a bármily S lelkesen, okosan végzett tártál- • md munkára, törekvéseikre is, g és iönkresilányítja azdkat? Igen. sajnos ehhez is pénz • kell. De nem biztos, hogy több g pénz, mint eddig jutott, esetleg g a pénzösszegek másféle csopor- s tosítása, felhasználása. Mindé- g nütt úgy, ahogy az adott körül- g menyek követelik. Azt is elmondták azon az országos tanácskozáson, hogy akadnak már olyan községek, ahol a művelődési otthonok fenntartását vállalatok, szövet- g kezetek segítik. Viszont olyanok j is vannak, ahol a községi taná- » csók ügyesen lavírozva (vagy a : művelődési otthon társadalmi- poliitíka; jelentőségét egyszerűen fel sem ismerve) nem adnak elég pénzt az intézmény működtetésére és fejlesztésére, hogy a divatos szóval éljek. Nem kell messzire mennünk, mindenki tudja, hogy Békéscsaba már régen kinőtte azt, hogy megyei művelődési központja a régi Balassi kultúrházbam le- gyen, ahol korszerű népművelést. vonzó életet ah® lehet teremteni. Mert nincs hol. És ami van, már elavult, rideg, és otthon jobban érzi magát az ember. Soroljam a községi, falusi példákat? Nem lenne jó, mert 4 itoäi«m 1912. ÁPRILIS 16 Szemlélet és ösztönzés A termeltető vállalatok befejezték erre az esztendőre a szerződéskötést. A szövetkezetek és az állami gazdaságok jó része eleget tett az üzemi és a népgazdasági érdeknek. így zöldségből és cukorrépából leszerződte azt a területet, melyen erőinek maximális mozgósításával részt kíván venni e fontos termelés-politikai célok megvalósításában. Sajnos, akadnak gazdaságok — nem kis számban —, melyekben nem tettek erőfeszítést azért, hogy cukorrépával, zöldséggel lehetőségeikhez képest a múlt évinél nagyobb területet hasznosítsanak. Megyénkben 750—800 holddal kevesebb cukorrépát vetnek ez év tavaszán, mint amennyit a két cukorgyár feldolgozó kapacitása igényelne. Nyilvánvaló, hogy a cukorrépa terület csökkenésével 1971-hez képest tovább romlik a cukortermelés. Mindez olyan időszakban következett be, amikor a cukortermesztő államokban hasonlóan hanyatlott az ágazat, s emiatt a cukor ára tonnánként megközelíti a 270—300 dollárt. Ha tíz mázsa cukorért majdnem 300 dollárt fizet a népgazdaság, mert importra kényszerül, joggal kérdezhetjük, hogyan lehet majd ebből az üzletekben kilónként 10 forintért cukrot juttatni a dolgozóknak? Azok az intézkedések, melyeket a kormány a cukortermelési program gyakorlati megvalósítására hozott — gépvásárlási hitel, állami támogatás vegyszeres növényvédelemre, a termelői ár növelése —. lényegében minden akadályt elhárított a termelés elől. Szerveződhetett, folyhatott volna a termelés a korábbinál lényegesen nagyobb területen ugyanannyi vagy több hozammal is. Ebben az ügyben azonban nagyobb volt az értetlenség. mint az ország és .saját helyzetünk megértése. Bár igaz, hogy az intézkedések néhány héttel megkéstek, de ez egyáltalán nem lehet elfogadható magyarázata annak, hogy szövetkezeteinkben háttérbe szorítsák a cukorrépát. ' Hasonló gondok akadnak a zöldségtermesztésben is. A legutóbbi adatok azt tanúsítják, hogy üzemeinkben a tavalyinál 5—10 százalékkal nagyobb területet fordítanak vöröshagyma, burgonya, étkezési és ipari zöldség termesztésére ebben az esztendőben. Ez a területnövekedés azonban — ha a hozamokat vizsgáljuk ■—, nem fedezi a feldolgozó ipar „étvágyát”, a lakosság zöldség ellátásáról nem is beszélve. Bizonyos értelemben friss zöldségből export-kötelezettségei is vannak az országnak. A mező- gazdaságnak nem lehet mellékes, hogy a zöldség-exportból bevételhez jusson. Nem mellékes azért, mert külföldről gépeket, vegyszereket vásárolunk, melye, két a mezőgazdaság hasznosít. Az egyes ágazatok csökkent ütemű fejlődése arra enged következtetni, hogy üzemi vezetőink egy része nem mérlegeli kellően a társadalmi igényeket. Gyakran csak azt hangoztatja: azért szorul háttérbe a cukorrépa és a zöldség termesztése, valamint a szarvasmarha tenyésztése, mert kevés jövedelem van belőle. Valószínű, hogy ez csak (Fotó: Demlny) egyoldalú mérlegelése a tényeknek. A másik oldalon ugyanis olyan gondolatok vetődnek fel, hogy a termelés üzemi lehetőségeit vajon kihasználják-e? Érdemes lenne megvizsgálni a beruházások és az eszközök kihasználásának hatékonyságát mezőgazdasági üzemeinkben. Az egyes tájkörzetekben feltárt adatok nagyon elgondolkoztatóak. Akadnak tsz-ek, ahol 250—300 mázsa cukorrépát termelnek holdanként, de vannak olyanok is, ahol alig terem több 100—120 mázsának Egy tájkörzetben bizonyosra vehető, hogy ilyen nagy eltérés nem fordulhatna elő. Hogy mégis találkozunk ilyennel, arra következtethetünk, hogy a gazdálkodás személyi feltételei egyik helyen jobban, máshol kevésbé adottak. Mondhatnánk ugyanilyen példát a paradicsom termesztésére is. Való igaz, hogy 60—70 mázsa paradicsom termesztése holdanként nem ad annyi jövedelmet, mintha 150—180 mázsát termelnének. De hát szabad-e a paradicsom termesztését úgy előkészíteni, hogy az az emberi gondosságot csak 60—70 mázsa terméssel hálálja meg? Az ilyen tessék-lássék módra szervezett zöldségtermesztés a hozzáértés hiányát teszi kétségtelenné. Az üzemek rendelkezésére állnak mindazok az eszközök, melyek a nagy termés elérésére szükségesek. Szemlélet kérdése az, hogy az illetékesek megtalálták-e ezek igénybevételének és kihasználásának módját. Az utóbbi években a búza és a kukorica termesztése mellett valósággal eltörpülnek bevételeikkel a többi ágazatok. E két növény termesztését még a fezekben is európai, sőt világszínvonalon oldották meg Miért nem lehet erre a színvonalra emelni
